Upsssz! Ide el felejtettem feltenni a meghívót az élménybeszámolóra.
Azért ha minden igaz mindenkit, akit csak tudtam értesítettem e-mail-ben, telefonon vagy személyesen.
Izgatottan készülök holnapra, mert a bemutatandó filmem még sehogy sem áll, bár már volt rá több mint egy hónapom.
No de ilyen ez. Ember tervez.....
Az alábbi ígéreteimet is szép lassan teljesítem, mármint ami a blog kiteljesítését illeti.
Üdv
András
http://criticalmass.szeged.hu/files/meghivo.jpg
2007. december 6., csütörtök
2007. október 23., kedd
Hahóóó! Megérkeztem!
Kedves Családtagok, Barátok, Ismerősök, Ismeretlen Látogatók!
Örömmel jelenthetem, hogy vasárnap este szerencsésen megérkeztem Szegedre.
Nem veszett el a csomagom, le sem maradtam a repülőről, szóval, semmi további kaland, vissza a szürke hétköznapokba.
Ezúton is szeretném megköszönni Mindnyájatok szurkolását, biztató szavaitokat.
Nagyon sokat jelentett számomra a nehéz pillanatokban, amit nem lehet meghálálni.
Remélem azért én is tudtam adni valami pluszt és sikerült az elmúlt három hónap élményeit szórakoztatóan összegeznem a blogon.
Természetesen, menet közben nem tudtam megmutatni minden érdekességet, ezért a még nem látott felvételekből szeretnék egy személyes élménybeszámolót is összehozni.
Hosszú lesz ha én mesélek, mert 5971 képet és több mint 16 óra nyers filmet készítettem, de készítek egy zenés összeállítást, és szerintem készüljetek a kérdéseitekkel, így a Titeket is érdeklő részekre tudunk majd fókuszálni.
A találkozó időpontjáról és helyéről itt a blogon is fogok írni, de személyesen is megpróbálok minden "érintettet" elérni.
A napokban be fogom fejezni a blog elmaradt részeinek a feltöltését, ki fogom egészíteni a szállások ajánlásával és egy összegzést is írok majd.
Szeretném, ha az élmények másoknak is kedvet adnának ahhoz, hogy merjenek nagy célokat kitűzni és azokat megvalósítani, még ha azok nehezek is és nem is az utazásról szólnak.
Ha valaki pedig egy hasonló túrán töri a fejét az segítséget kaphasson a leírtakból és felkészülten indulhasson a kalandba.
Egyelőre ennyi.
Jó itthon lenni, amit az ék(ezet)es szólásom is bizonyít. :)
Hamarosan jelentkezem.
Addig is, olvassatok sokat Délmagyart (szerdán mindenképp) és nézzetek Szeged Városi TV-t mondjuk csütörtökön is (Körút című műsor) !
Üdv
András
a bicikliről
...és most következzen mindez angolul, az arab "hideg Coca-cola jéggel, citromkarikával" mintájára. :))
Ladies and Gents!
I've arrived home, finally I did finish the tour by my plan in Barcelona on sunday.
Thanks for your help in the past and your interesting.
I wish You all, your dreams will come true as mine.
Take care and have fun,
xxx
András
from the bike
Örömmel jelenthetem, hogy vasárnap este szerencsésen megérkeztem Szegedre.
Nem veszett el a csomagom, le sem maradtam a repülőről, szóval, semmi további kaland, vissza a szürke hétköznapokba.
Ezúton is szeretném megköszönni Mindnyájatok szurkolását, biztató szavaitokat.
Nagyon sokat jelentett számomra a nehéz pillanatokban, amit nem lehet meghálálni.
Remélem azért én is tudtam adni valami pluszt és sikerült az elmúlt három hónap élményeit szórakoztatóan összegeznem a blogon.
Természetesen, menet közben nem tudtam megmutatni minden érdekességet, ezért a még nem látott felvételekből szeretnék egy személyes élménybeszámolót is összehozni.
Hosszú lesz ha én mesélek, mert 5971 képet és több mint 16 óra nyers filmet készítettem, de készítek egy zenés összeállítást, és szerintem készüljetek a kérdéseitekkel, így a Titeket is érdeklő részekre tudunk majd fókuszálni.
A találkozó időpontjáról és helyéről itt a blogon is fogok írni, de személyesen is megpróbálok minden "érintettet" elérni.
A napokban be fogom fejezni a blog elmaradt részeinek a feltöltését, ki fogom egészíteni a szállások ajánlásával és egy összegzést is írok majd.
Szeretném, ha az élmények másoknak is kedvet adnának ahhoz, hogy merjenek nagy célokat kitűzni és azokat megvalósítani, még ha azok nehezek is és nem is az utazásról szólnak.
Ha valaki pedig egy hasonló túrán töri a fejét az segítséget kaphasson a leírtakból és felkészülten indulhasson a kalandba.
Egyelőre ennyi.
Jó itthon lenni, amit az ék(ezet)es szólásom is bizonyít. :)
Hamarosan jelentkezem.
Addig is, olvassatok sokat Délmagyart (szerdán mindenképp) és nézzetek Szeged Városi TV-t mondjuk csütörtökön is (Körút című műsor) !
Üdv
András
a bicikliről
...és most következzen mindez angolul, az arab "hideg Coca-cola jéggel, citromkarikával" mintájára. :))
Ladies and Gents!
I've arrived home, finally I did finish the tour by my plan in Barcelona on sunday.
Thanks for your help in the past and your interesting.
I wish You all, your dreams will come true as mine.
Take care and have fun,
xxx
András
from the bike
90. nap - 2007.10.15.- Benicasim - 7998 km
A reggeli jeleneten túl remek volt ez a nap is. 6:30-ra csörgettem a telefont, hogy senkit se zavarjak a távozásommal, de miután semmi mozgás nem volt, gondoltam, nem árthat ha egy kicsit alszok még. Egyébként is, az éj leple alatt nem nagy kunszt fizetés nélkül lelépni. Mennyivel másabb ha a személyzet egyik tagja végignézi ahogy összecsomagolok, majd a 9:30-kor érkezõ recepcióssal alkudozok az áron és végül a 12,50-rõl 10 eurora leengedett árra azt mondom, hogy sok és elköszönve távozok. Igaz, közben a recepciós se hagyta magát és spanyolul elmagyarázta (miért is beszélnének angolul egy nemzetközi kempingben?), hogy én ott aludtam.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Napi megtett táv: 117,8 km
A szállás: Camping Florida
Koordinátái: N 40,03549° E 0,04481°
87. nap - 2007.10.12.- Torrevieja lett volna - 7758 km
86. nap - 2007.10.11.- Aguilas - 7502 km
Minden kezdet nehéz, de hogy ennyire!?
Éjszaka többször felébredtem a hangosabb autókra, de köztük mélyen aludtam. Egy kicsit zavart a "ragacsos" lábam, de nem volt mit tenni, érthetõen, bezárták a mosdót a benzinkúttal együtt.
Reggel a szokásos, 8:30-as idõpontban keltettem magam és mint a villám összepakoltam. Fújtattam egy kis szuflát a hátsóba és az ismerkedõs tiszteletkör után már 10:15-kot úton voltam. (Pedro, az esti kutas volt ismét szolgálatban. Az egyik, angolul beszélõ ügyfelük tolmácsolásával megköszöntem neki, hogy maradhattam az éjszakára és nyomtam egy üccsit neki.)
A táj szépen lekopott hegyekbõl és a víz által vájt völgyekbõl állt. Olyasmi, mint az indiános filmekben, nem hiába rendeztek be itt filmstudiót és valamilyen rezervátum szerû, mutogatodát. Kicsit siralmasnak tûnt az egész. Szerintem, egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány filmet forgattak itt, mégis a Michelin térkép is jelöli mint nevezetesség.
A hegymenetet, ami a látványhoz járt, a viharossá erõsödõ szél nehezítette, így az elsõ 3 órában összesen 17-20 kilométert tettem meg. A kellemes éjszakai hõmérsékletet is lehûtötte a szél, meg is fázott mindkét térdem. Fel kellett vennem a cicanadrágot, ami a képen is látható, kissé bizar megjelenést kölcsönzött a nap hátralevõ részére. Nem bántam, mert jót tett a teljesítményemnek. Bár nem lõttem ki, mint egy rakéta, de legalább nem csökkent tovább.
Sorbas-ig igencsak emelkedtem az úttal együtt, de utána volt egy 4-5 kilométeres jutalomjáték (leejtõ), ahol ha nem kezdett volna rá az esõ, akár DiCapriót is játszhattam volna a Titanik orrában. Fel kellett venni a kotont, ami cseppet sem jó kombináció a széllel. Veráig ilyen, "hol eláll, hol rákezd"-ben szórakoztattam magam az esõkabát le-, fölvételekkel.
Azt hittem innen már "csak" gurulni kell a parton, hát, volt benne egy két kanyar, de végülis 7 körül beértem Agilasba. Elsõ utam a bolt volt, majd a rendõrségen próbáltam megtudni, hogy van-e másik kemping a város elõttin kívül is. Nem beszéltünk egy nyelvet az ügyeletessel, de az általam már ismertet javasolta. Nem szoktam ilyet tenni, de visszafordultam az 2-3 kilométer erejéig. A kemping végülis korrekt és az utat úgyis az elõtte lévõ útelágazástól kell holnap folytatnom.
Megkerestem a parcellát, amit a kedves recepciós javasolt és még sötétedés elõtt fellõttem a sátram. Az idõ semmit sem változott, a szél maradt, de szívás, mert a kemény talajba nem tudok cövekelni. Marad a "lazy biker" stílus és a reménykedés, hogy nem dõl rám az éj közepén.
Arról most nem írok liturgiát, hogy mennyire paraszt módon jelölik és számozzák az utakat és arról sem, hogy mennyire cseszik szét a környezetet a sok építéssel, felesleges.
Éjszaka többször felébredtem a hangosabb autókra, de köztük mélyen aludtam. Egy kicsit zavart a "ragacsos" lábam, de nem volt mit tenni, érthetõen, bezárták a mosdót a benzinkúttal együtt.
Reggel a szokásos, 8:30-as idõpontban keltettem magam és mint a villám összepakoltam. Fújtattam egy kis szuflát a hátsóba és az ismerkedõs tiszteletkör után már 10:15-kot úton voltam. (Pedro, az esti kutas volt ismét szolgálatban. Az egyik, angolul beszélõ ügyfelük tolmácsolásával megköszöntem neki, hogy maradhattam az éjszakára és nyomtam egy üccsit neki.)
A táj szépen lekopott hegyekbõl és a víz által vájt völgyekbõl állt. Olyasmi, mint az indiános filmekben, nem hiába rendeztek be itt filmstudiót és valamilyen rezervátum szerû, mutogatodát. Kicsit siralmasnak tûnt az egész. Szerintem, egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány filmet forgattak itt, mégis a Michelin térkép is jelöli mint nevezetesség.
A hegymenetet, ami a látványhoz járt, a viharossá erõsödõ szél nehezítette, így az elsõ 3 órában összesen 17-20 kilométert tettem meg. A kellemes éjszakai hõmérsékletet is lehûtötte a szél, meg is fázott mindkét térdem. Fel kellett vennem a cicanadrágot, ami a képen is látható, kissé bizar megjelenést kölcsönzött a nap hátralevõ részére. Nem bántam, mert jót tett a teljesítményemnek. Bár nem lõttem ki, mint egy rakéta, de legalább nem csökkent tovább.
Sorbas-ig igencsak emelkedtem az úttal együtt, de utána volt egy 4-5 kilométeres jutalomjáték (leejtõ), ahol ha nem kezdett volna rá az esõ, akár DiCapriót is játszhattam volna a Titanik orrában. Fel kellett venni a kotont, ami cseppet sem jó kombináció a széllel. Veráig ilyen, "hol eláll, hol rákezd"-ben szórakoztattam magam az esõkabát le-, fölvételekkel.
Azt hittem innen már "csak" gurulni kell a parton, hát, volt benne egy két kanyar, de végülis 7 körül beértem Agilasba. Elsõ utam a bolt volt, majd a rendõrségen próbáltam megtudni, hogy van-e másik kemping a város elõttin kívül is. Nem beszéltünk egy nyelvet az ügyeletessel, de az általam már ismertet javasolta. Nem szoktam ilyet tenni, de visszafordultam az 2-3 kilométer erejéig. A kemping végülis korrekt és az utat úgyis az elõtte lévõ útelágazástól kell holnap folytatnom.
Megkerestem a parcellát, amit a kedves recepciós javasolt és még sötétedés elõtt fellõttem a sátram. Az idõ semmit sem változott, a szél maradt, de szívás, mert a kemény talajba nem tudok cövekelni. Marad a "lazy biker" stílus és a reménykedés, hogy nem dõl rám az éj közepén.
Arról most nem írok liturgiát, hogy mennyire paraszt módon jelölik és számozzák az utakat és arról sem, hogy mennyire cseszik szét a környezetet a sok építéssel, felesleges.
Napi megtett táv: 117 km
A szállás: Camping BellaVista
Kordinátái: N 37,39197° W 1,61039°
85. nap - 2007.10.10.- Rioja után - 7385 km
Napi megtett táv: 123,4 km
A szállás: Repsol benzinkút hátamögött
Koordinátái: N 36,96059° W 2,46654°
A szállás: Repsol benzinkút hátamögött
Koordinátái: N 36,96059° W 2,46654°
2007. október 8., hétfő
83. nap - 2007.10.08.- Torremolinos - 7146 km
A napot azzal kezdtem, hogy a napok óta érlelgetett gondolatom, miszerint Malagában vonatra szállok, célszerûségét és megvalósíthatóságát vizsgálgassam. A számolgatást egy, a sátramba beköszönõ magyar páros segítette azzal az infóval, hogy a vonatjegy ára 57 euro és kb. egy nap az út. Õk is Barcelonába igyekeznek, mert csütörtökön repülnek haza.
A további okoskodás a térképek fölött következett.
Pontosítottam a hátralévõ út vonalvezetését és hosszát, 1059 km, többnyire hegyes tájakon, amire van még 11 napom. Ez így még rendben is lenne, de!
Nem sok kedvem van autópályán vagy ahhoz hasonlatos fõúton, tûzõ napon tekerni, illetve teljesen kimerítettem a rendelkezésre álló keretem és csak drágán tudok kempingezni a part közelében. A konklúzió: megyek tovább és ott spórolok ahol tudok.
Már elõre tervezem, hogy lesz kb. két olyan nap, mint a Sevilla-i. (amirol meg nem igen tudhattok, mert hanyagul nem irtam meg rola eddig)
Sokat tekerek majd sokat pihenek és spórolok egy kemping árát, illetve sokat haladok. Így több idõ tud jutni a nézelõdõs részekre. Próbálok még a "reggeli" indulás idõpontján valamit szépíteni, de nem remélek sokat ettõl az akciótól, ha az elmúlt 82 nap alatt nem sikerült .
Kb. ennyi.
Valószínûleg NET közelébe se tudok majd kerülni, ( 3,6€/óráért nincs kedvem) de az összefoglalókat és a képeket szorgosabban, mint az elmúlt héten, fogom gyûjtögetni PDA-mon, hogy késõbb csak fel kelljen tölteni.
Egyelõre ennyi. Most megyek bevásárolni és utána mosodázok egyet.
Egyebkent, nagyon jó idõ van, 30-32 fok és tûz a nap. Így a ruhák is gyorsan megszáradnak.
Legkozelebb mar lehet hogy csak otthonrol irok....
Udv
Andras
a biciklin
Napi megtett táv: 10,3 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
A további okoskodás a térképek fölött következett.
Pontosítottam a hátralévõ út vonalvezetését és hosszát, 1059 km, többnyire hegyes tájakon, amire van még 11 napom. Ez így még rendben is lenne, de!
Nem sok kedvem van autópályán vagy ahhoz hasonlatos fõúton, tûzõ napon tekerni, illetve teljesen kimerítettem a rendelkezésre álló keretem és csak drágán tudok kempingezni a part közelében. A konklúzió: megyek tovább és ott spórolok ahol tudok.
Már elõre tervezem, hogy lesz kb. két olyan nap, mint a Sevilla-i. (amirol meg nem igen tudhattok, mert hanyagul nem irtam meg rola eddig)
Sokat tekerek majd sokat pihenek és spórolok egy kemping árát, illetve sokat haladok. Így több idõ tud jutni a nézelõdõs részekre. Próbálok még a "reggeli" indulás idõpontján valamit szépíteni, de nem remélek sokat ettõl az akciótól, ha az elmúlt 82 nap alatt nem sikerült .
Kb. ennyi.
Valószínûleg NET közelébe se tudok majd kerülni, ( 3,6€/óráért nincs kedvem) de az összefoglalókat és a képeket szorgosabban, mint az elmúlt héten, fogom gyûjtögetni PDA-mon, hogy késõbb csak fel kelljen tölteni.
Egyelõre ennyi. Most megyek bevásárolni és utána mosodázok egyet.
Egyebkent, nagyon jó idõ van, 30-32 fok és tûz a nap. Így a ruhák is gyorsan megszáradnak.
Legkozelebb mar lehet hogy csak otthonrol irok....
Udv
Andras
a biciklin
Napi megtett táv: 10,3 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
