A mai nap is jól indult. Biztos a tegnap esti negatív gondolatok vonzzák az eseményeket, de a délelõtt egy balesettel kezdõdött.
...pedig, már korán reggel felkeltem, szépen nyugodtan megreggeliztem a padnál, kiélvezve a kelõ nap fényét, de még ekkor sem mutatkozott semmi baljós elõjel. Mire elindultam mégis meg lett a baj. A toronyóra ELÜTÖTTE a tizenegyet. :)))
A viccet félretéve, egyébként fantasztikusan éreztem magam.
... egészen addig, amíg koraeste meg nem láttam az óceánra boruló Pireneusok lábazatát, amin át kell majd holnap vergõdnöm.
A nap egésze jó volt, mentem mint a szélvész. Direkt óceán parti utakat választottam a látvány miatt, ennek ellenére "csak" illatozó fenyveseken keltem keresztül. A nagy kékség meg sehol. Jó volt az út minõsége. Szinte mindenhol új aszfalton nyomhattam, vagy kerékpárúton. Egészen Leon-ig, még hullámvasút sem volt. Néha belefeledkeztem a tempóba és 33-34km/h-s sebességgel utaztam, de olyan is volt hogy a gyenge szél is rámsegített és felment egészen 38-40-ig is. A települések, amiket kereszteztem, mindegyike résztvevõje a Virágos Város versenynek (vagy minek), mert nagyon izlésesen fel voltak virágozva. Ezt egyébként tábla is jelzi a "város kezdete" tábla alatt. Majd próbálom még holnap lefotózni, ha eddig nem lenne rajt valamelyik képen, bár nem sok esélyt látok rá, hisz tizenegy-két kilométerre vagyok a spanyol határtól. Napközben, a Leon-i Champion super marché elõtt találkoztam a képen is látható párossal. Nora és Mark svájcból teker a tandemen egészen a spanyol határig. Csak két hetük volt a nyaralásra, holnap végeznek és pénteken már dolgozniuk kell odahaza. :( Nora csak hüledezett, amikor a napi tervemrõl beszéltem nekik. Õk max. 60-70 kilométert tekertek naponta, szépen ráérõsen, meg-megállva. Szó se róla, a spanyol határ elérése egy kicsit fellengzõsnek hangozhatott 17:40-kor a hátralévõ 70-80 kilométer tudatában, de nem volt az, annak ellenére sem, hogy az út onnantól átment hullámzósba. Egyetlen egyet hagytam ki a számításból, azt, hogy nem volt használható térképem, ami nélkül eltévedtem, illetve kerü... várost néztem.
A végén, amikor már tök sötét volt, persze elfáradtam és kezdett rámhülni a vizes póló a levegõvel együtt. Ahogy lement a nap, 32-33 fokról leesett a hõmérséklet 17-18-ra. Ezt csak a gyógyszertárak villogóiról olvastam le, ha azok csaltak, akkor nem pontos az infó, bocsi. Mindenesetre érezhetõen esik a hõmérséklet, most (0:29) a vizesblokknál álldogálva írom ezt a szösszenetet, de lassan megyek, mert fázom egy szál pólóban.
Annyira azért nem voltam fáradt, még diskuráltam egyet a pizzériással, pedig még akkor nem volt szállásom se, de meleg pizzám az már igen.
Sajnos, rossz irányba indultam az instrokciójuk alapján elõször, de az egyik szálloda recepciósától kértem egy turistatérképet, ami alapján pikk-pakkra megtaláltam a már zárva lévõ kempinget. Nem csináltam nagy gondot belõle, sátor fel, pizza a pociba, tusolás és Jó éjt!
...pedig, már korán reggel felkeltem, szépen nyugodtan megreggeliztem a padnál, kiélvezve a kelõ nap fényét, de még ekkor sem mutatkozott semmi baljós elõjel. Mire elindultam mégis meg lett a baj. A toronyóra ELÜTÖTTE a tizenegyet. :)))
A viccet félretéve, egyébként fantasztikusan éreztem magam.
... egészen addig, amíg koraeste meg nem láttam az óceánra boruló Pireneusok lábazatát, amin át kell majd holnap vergõdnöm.
A nap egésze jó volt, mentem mint a szélvész. Direkt óceán parti utakat választottam a látvány miatt, ennek ellenére "csak" illatozó fenyveseken keltem keresztül. A nagy kékség meg sehol. Jó volt az út minõsége. Szinte mindenhol új aszfalton nyomhattam, vagy kerékpárúton. Egészen Leon-ig, még hullámvasút sem volt. Néha belefeledkeztem a tempóba és 33-34km/h-s sebességgel utaztam, de olyan is volt hogy a gyenge szél is rámsegített és felment egészen 38-40-ig is. A települések, amiket kereszteztem, mindegyike résztvevõje a Virágos Város versenynek (vagy minek), mert nagyon izlésesen fel voltak virágozva. Ezt egyébként tábla is jelzi a "város kezdete" tábla alatt. Majd próbálom még holnap lefotózni, ha eddig nem lenne rajt valamelyik képen, bár nem sok esélyt látok rá, hisz tizenegy-két kilométerre vagyok a spanyol határtól. Napközben, a Leon-i Champion super marché elõtt találkoztam a képen is látható párossal. Nora és Mark svájcból teker a tandemen egészen a spanyol határig. Csak két hetük volt a nyaralásra, holnap végeznek és pénteken már dolgozniuk kell odahaza. :( Nora csak hüledezett, amikor a napi tervemrõl beszéltem nekik. Õk max. 60-70 kilométert tekertek naponta, szépen ráérõsen, meg-megállva. Szó se róla, a spanyol határ elérése egy kicsit fellengzõsnek hangozhatott 17:40-kor a hátralévõ 70-80 kilométer tudatában, de nem volt az, annak ellenére sem, hogy az út onnantól átment hullámzósba. Egyetlen egyet hagytam ki a számításból, azt, hogy nem volt használható térképem, ami nélkül eltévedtem, illetve kerü... várost néztem.
A végén, amikor már tök sötét volt, persze elfáradtam és kezdett rámhülni a vizes póló a levegõvel együtt. Ahogy lement a nap, 32-33 fokról leesett a hõmérséklet 17-18-ra. Ezt csak a gyógyszertárak villogóiról olvastam le, ha azok csaltak, akkor nem pontos az infó, bocsi. Mindenesetre érezhetõen esik a hõmérséklet, most (0:29) a vizesblokknál álldogálva írom ezt a szösszenetet, de lassan megyek, mert fázom egy szál pólóban.
Annyira azért nem voltam fáradt, még diskuráltam egyet a pizzériással, pedig még akkor nem volt szállásom se, de meleg pizzám az már igen.
Sajnos, rossz irányba indultam az instrokciójuk alapján elõször, de az egyik szálloda recepciósától kértem egy turistatérképet, ami alapján pikk-pakkra megtaláltam a már zárva lévõ kempinget. Nem csináltam nagy gondot belõle, sátor fel, pizza a pociba, tusolás és Jó éjt!
Napi megtett táv: 169 km
A szállás: Camping Biarritz
Koordinátái: N 43° 27' 44,08'' W 1° 34' 1,96''
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése