(Ezt már csak emlékezetbõl, 23-án írom, mert amit elkezdtem aznap este írni az valahogy elveszett.)
Ez a nap is tönkrement, Peti iskolába ment....
Nem egészen, de az tény, hogy annyit tököltem, hogy háromnegyed hat(!) lett mire elindultam a városszéli kajálásomból. Nyögve-nyelõsen is haladtam úgy, hogy nem tudtam merre ér az éjszaka. Egy El Edén nevû szájt szerepelt a kütyü listájában 90 km körül, de mire odaértem, kiderült hogy csak édeni táj van az út jelzett részén olajfa és fenyõ ligetekkel.
A közeli településre érve "kemping" tábla sokkolta az idegeimet. Mindenképp megnéztem mit takar, mert igencsak sötét volt már. A falu közepén is hitegetett egy következõ, de végül kivezetett a falu tulsó felére, ahol új házak épültek. Volt már ilyen, eladták teleknek a kempinget, gondoltam. Nem lepõdtem meg, de azért jól számon akartam kérni valamelyik helybélin a szivatást. Egy fiatal srác látszott az áldozatnak, de amikor megkérdeztem szívélyesen elkísért a helyes irányba, így én lettem a franciáktól örökölt hülyeségem áldozata. Tudni illik ugyanis, hogy a franciák nem csak a számítógép billentyûzetükkel és a bájt helyett oktátnak hívott memóriaegységgel akarnak különcködni, a táblákkal is szórakoztatják az oda tévedõ túristát. Az útirányt úgy jelölik, hogy ha egyenesen kell továbbhaladnod, akkor a megszokott módtól (a keresztezõdés elõtti sarkon, jobb oldalon kihelyezett felfelé mutató nyíl) eltérõen a keresztezõdés utáni jobb sarokra tesznek ki egy balra mutató nyilat. Az oké, hogy ez a régmúltból ered, amikor a táblák rámutattak az útra, de most a XXI. században kissé megtévesztõ, fõleg akkor, amikor tábladzsungeleken kell eligazodnia a vezetõnek. Szóval, ez a beidegzõdés kavart meg, de végül meg lett az El Edén, mert hogy a térképészek is tévedhetnek. Elszámolták a kilométereket a jelölésnél, mert kb. egy tizessel késõbb volt a kemping és csak a faluból megközelíthetõen.
A kapuja zárva volt, de a csengõre egy idõsebb manus kászálódott elõ a telepített lakókocsijából. Megmutogatott mindent, sõt, még lámpát is hozott, hogy jól lássak a sátor felállításhoz. Az ernyõ nélküli lámpa inkább csak elvakított, de nem akartam lekapcsolni, ne törjem derékba a lelkes segíteniakarását.
Tusoltam egyet, majd elkezdtem írni a napi összefoglalót, amikor az egész délután viharosan fújó szél tovább erõsödött és elkezdte cincálni a sátrat. No ekkor hagytam rá valahogy így: Basszus! Mindjárt rám dõl!......
A Zaandfort-i vihar emléke ugrott elõ és gyorsan kimentem megerõsíteni a cövekeléseket amennyire csak lehetett. Az egész éjszaka süvöltött és olyan hideg lett, majd meg fagytam reggel, de ezt már a másnaphoz megírtam. Pá!
Egyébként, a leejtõsnek tûnõ táj ellenére a meredek emelkedõkkel együtt nem változott sokat a magasság, 823 méter.
Nem egészen, de az tény, hogy annyit tököltem, hogy háromnegyed hat(!) lett mire elindultam a városszéli kajálásomból. Nyögve-nyelõsen is haladtam úgy, hogy nem tudtam merre ér az éjszaka. Egy El Edén nevû szájt szerepelt a kütyü listájában 90 km körül, de mire odaértem, kiderült hogy csak édeni táj van az út jelzett részén olajfa és fenyõ ligetekkel.
A közeli településre érve "kemping" tábla sokkolta az idegeimet. Mindenképp megnéztem mit takar, mert igencsak sötét volt már. A falu közepén is hitegetett egy következõ, de végül kivezetett a falu tulsó felére, ahol új házak épültek. Volt már ilyen, eladták teleknek a kempinget, gondoltam. Nem lepõdtem meg, de azért jól számon akartam kérni valamelyik helybélin a szivatást. Egy fiatal srác látszott az áldozatnak, de amikor megkérdeztem szívélyesen elkísért a helyes irányba, így én lettem a franciáktól örökölt hülyeségem áldozata. Tudni illik ugyanis, hogy a franciák nem csak a számítógép billentyûzetükkel és a bájt helyett oktátnak hívott memóriaegységgel akarnak különcködni, a táblákkal is szórakoztatják az oda tévedõ túristát. Az útirányt úgy jelölik, hogy ha egyenesen kell továbbhaladnod, akkor a megszokott módtól (a keresztezõdés elõtti sarkon, jobb oldalon kihelyezett felfelé mutató nyíl) eltérõen a keresztezõdés utáni jobb sarokra tesznek ki egy balra mutató nyilat. Az oké, hogy ez a régmúltból ered, amikor a táblák rámutattak az útra, de most a XXI. században kissé megtévesztõ, fõleg akkor, amikor tábladzsungeleken kell eligazodnia a vezetõnek. Szóval, ez a beidegzõdés kavart meg, de végül meg lett az El Edén, mert hogy a térképészek is tévedhetnek. Elszámolták a kilométereket a jelölésnél, mert kb. egy tizessel késõbb volt a kemping és csak a faluból megközelíthetõen.
A kapuja zárva volt, de a csengõre egy idõsebb manus kászálódott elõ a telepített lakókocsijából. Megmutogatott mindent, sõt, még lámpát is hozott, hogy jól lássak a sátor felállításhoz. Az ernyõ nélküli lámpa inkább csak elvakított, de nem akartam lekapcsolni, ne törjem derékba a lelkes segíteniakarását.
Tusoltam egyet, majd elkezdtem írni a napi összefoglalót, amikor az egész délután viharosan fújó szél tovább erõsödött és elkezdte cincálni a sátrat. No ekkor hagytam rá valahogy így: Basszus! Mindjárt rám dõl!......
A Zaandfort-i vihar emléke ugrott elõ és gyorsan kimentem megerõsíteni a cövekeléseket amennyire csak lehetett. Az egész éjszaka süvöltött és olyan hideg lett, majd meg fagytam reggel, de ezt már a másnaphoz megírtam. Pá!
Egyébként, a leejtõsnek tûnõ táj ellenére a meredek emelkedõkkel együtt nem változott sokat a magasság, 823 méter.
Napi megtett táv: 94 km
A szállás: Camping El Edén
Koordinátái: N 43,33515° W 4,60450°
A szállás: Camping El Edén
Koordinátái: N 43,33515° W 4,60450°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése