Ez a nap kihozta belõlem az állatot, gondoltam Zamora elõtt vagy 40-50 kilométerrel. Olyan jól ment a tekerés mint még soha. Egy kicsit túlzónak találtam a kifejezést, de a nap végére teljesen helyénvalónak bizonyult. A tények: 11:30 körüli indulás és 18:00-ás érkezés Zamorába. 142 km, 26,6km/h-s átlag, az eddigi legjobb + mindezt dombságon hullámvasutazva. Továbbstartolás 19:30 körül és érkezés 22:20-kor a 205. kilométernél lévõ kempingbe.
Szóval, úgy kezdõdött, hogy az éjszakai hideg miatt nem nagyon tudtam aludni, csak forgolódtam. Ilyen még nem volt, a hálózsákom éppen csak elég volt "pizsama" nélkül. Reggelre kb. 6-8 fokra hült. Nehezen, de kikecmeregtem a zsákból, felvettem minden õszies cuccom és nekiláttam a délelõtti procedúrának. Kényelmesen megreggeliztem, térképészkedtem, majd nekiindultam. Az út kis településeken vezetett keresztül és két kb. 15 km-es szakaszát kivéve jó minõségû alsóbbrendû út volt. A táj nem nyújtott különösebb látványosságot, így sokszor gondolataimba feledkeztem, úgy hogy néha azt sem tudtam hol vagyok. Tekertem, ahogy csak tudtam, az utazósebességem sokszor 34-36 km/h közé is felkúszott. Volt néha, amikor a szél is rámsegített. 35,5-el gyenge emelkedõn. Szerinted?
Valahol ott fogant az újabb felismerés.
Ha fúj a szél, akkor vagy hátráltat, vagy én eresztek, vagy segít. Olyan nincs, hogy ne számítana. Aki azt állítja, annak tuti hátszele van.
A települések egyébként lehangolóak voltak. Mindenhol a vidék pusztulása, kiöregedése látszott. Döledezõ régi templomok, házak. A falubeliek saját erejébõl foltozgatott közterek, középületek, a megjövõket kémlelõ öreg bácsikák .... és mindent átalakító autópálya-építések.
Zamorába érkezve találtam egy Lidlit, megejtettem hát egy feltankoló bevásárlást, vettem a kedvenc csokimból és végre találtam pezsgõtablettákat is. (Mister Choc márkanévvel tökéletesen lemásolták a Mars szeletet és a Twixet, fincsi és fillérekért.)
A kemping a város másik felén volt, nem jelentett nagy kunsztot a 12-13 kilós többlet cipelése. A kemping könnyen meg is lett, jól ki volt táblázva. Olyan boldog voltam, hogy végre egy nap, amikor tekertem is nem keveset és szép nyugodtan, még sötétedés elõtt érkezek feltankolva a szállásra. No, ez volt az ami nem tartott sokáig. A kempingen a képen is látható tábla fogadott. Nyitás: 2008. március 14-én. Anyád!
Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak, sehol sem volt jelezve a nyitvatartása, vagy csak én nem vettem valahol észre?
Elõször arra gondoltam, hogy lecövekelek elõtte és bemegyek a vizesblokkba tisztálkodni, de a kapu megmászhatatlanul magas volt, és jól le is volt lakatolva. Megnéztem a kütyüt, mi a legközelebbi kemping. Salamanca elõtt mutatta, ami pont útba is fog esni. Nem akartam kockáztatni, felhívtam õket. A recepciós nem tudott angolul, de amit mondtam neki kimerülten, arra mindig "szízett". Sõt azt is mondta, hogy "no problem", amikor azt ecsetelgettem neki, hogy tíz után tudok érkezni.
Hát mit volt mit tenni, elrendezgettem egy kicsit a súlytöbbletet felraktam a világítást, meg a mellénykémet a bokapántokkal és próbáltam töretlenre venni a lendületem. Nem igen sikerült, mert olyan meredek emelkedõk jötek, hogy kénytelen voltam 2-1-ben tekerni, de volt amikor visszaváltottam 1-1-be is. A végén persze visszakaptam leejtõkben csak nem igazán mertem suhanni, mert kétszer is megtaláltam olyan úthibát/bukkanót, hogy azt hittem ott esik szét, az addig strapabírónak mutatkozó, csellengõ elsõkerék. Szerencsére semmi baj sem tõrtént, és kb. egy ötössel a kiszemelt cél elõtt találta egy másik kempinget. A recepciós mama azt mondta "ocsó" (8) én mondtam neki hogy ennyiért nem az.
"Gyorsan" felállítottam a sátrat és siettem tusolni, mert csak 23 óráig volt melegvíz. Szerencsére csak annyira pontosak, mint én szoktam volt. :) Sokáig áztattam magam.
Napi megtett táv: 205,8 km
A szállás: Camping Lacaper
Koordinátái: N 41,02617° W 5,67352°
Szóval, úgy kezdõdött, hogy az éjszakai hideg miatt nem nagyon tudtam aludni, csak forgolódtam. Ilyen még nem volt, a hálózsákom éppen csak elég volt "pizsama" nélkül. Reggelre kb. 6-8 fokra hült. Nehezen, de kikecmeregtem a zsákból, felvettem minden õszies cuccom és nekiláttam a délelõtti procedúrának. Kényelmesen megreggeliztem, térképészkedtem, majd nekiindultam. Az út kis településeken vezetett keresztül és két kb. 15 km-es szakaszát kivéve jó minõségû alsóbbrendû út volt. A táj nem nyújtott különösebb látványosságot, így sokszor gondolataimba feledkeztem, úgy hogy néha azt sem tudtam hol vagyok. Tekertem, ahogy csak tudtam, az utazósebességem sokszor 34-36 km/h közé is felkúszott. Volt néha, amikor a szél is rámsegített. 35,5-el gyenge emelkedõn. Szerinted?
Valahol ott fogant az újabb felismerés.
Ha fúj a szél, akkor vagy hátráltat, vagy én eresztek, vagy segít. Olyan nincs, hogy ne számítana. Aki azt állítja, annak tuti hátszele van.
A települések egyébként lehangolóak voltak. Mindenhol a vidék pusztulása, kiöregedése látszott. Döledezõ régi templomok, házak. A falubeliek saját erejébõl foltozgatott közterek, középületek, a megjövõket kémlelõ öreg bácsikák .... és mindent átalakító autópálya-építések.
Zamorába érkezve találtam egy Lidlit, megejtettem hát egy feltankoló bevásárlást, vettem a kedvenc csokimból és végre találtam pezsgõtablettákat is. (Mister Choc márkanévvel tökéletesen lemásolták a Mars szeletet és a Twixet, fincsi és fillérekért.)
A kemping a város másik felén volt, nem jelentett nagy kunsztot a 12-13 kilós többlet cipelése. A kemping könnyen meg is lett, jól ki volt táblázva. Olyan boldog voltam, hogy végre egy nap, amikor tekertem is nem keveset és szép nyugodtan, még sötétedés elõtt érkezek feltankolva a szállásra. No, ez volt az ami nem tartott sokáig. A kempingen a képen is látható tábla fogadott. Nyitás: 2008. március 14-én. Anyád!
Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak, sehol sem volt jelezve a nyitvatartása, vagy csak én nem vettem valahol észre?
Elõször arra gondoltam, hogy lecövekelek elõtte és bemegyek a vizesblokkba tisztálkodni, de a kapu megmászhatatlanul magas volt, és jól le is volt lakatolva. Megnéztem a kütyüt, mi a legközelebbi kemping. Salamanca elõtt mutatta, ami pont útba is fog esni. Nem akartam kockáztatni, felhívtam õket. A recepciós nem tudott angolul, de amit mondtam neki kimerülten, arra mindig "szízett". Sõt azt is mondta, hogy "no problem", amikor azt ecsetelgettem neki, hogy tíz után tudok érkezni.
Hát mit volt mit tenni, elrendezgettem egy kicsit a súlytöbbletet felraktam a világítást, meg a mellénykémet a bokapántokkal és próbáltam töretlenre venni a lendületem. Nem igen sikerült, mert olyan meredek emelkedõk jötek, hogy kénytelen voltam 2-1-ben tekerni, de volt amikor visszaváltottam 1-1-be is. A végén persze visszakaptam leejtõkben csak nem igazán mertem suhanni, mert kétszer is megtaláltam olyan úthibát/bukkanót, hogy azt hittem ott esik szét, az addig strapabírónak mutatkozó, csellengõ elsõkerék. Szerencsére semmi baj sem tõrtént, és kb. egy ötössel a kiszemelt cél elõtt találta egy másik kempinget. A recepciós mama azt mondta "ocsó" (8) én mondtam neki hogy ennyiért nem az.
"Gyorsan" felállítottam a sátrat és siettem tusolni, mert csak 23 óráig volt melegvíz. Szerencsére csak annyira pontosak, mint én szoktam volt. :) Sokáig áztattam magam.
Napi megtett táv: 205,8 km
A szállás: Camping Lacaper
Koordinátái: N 41,02617° W 5,67352°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése