Reggel sokáig lustálkodtam, bár nem volt nehéz, mert 7:30-kor, amikor elõször felébredtem még éjszakai sötétség volt. Az esõ még kitartóan esett, de fél tízre ráhagyta és kisütött a Nap. 10-re volt megbeszélve a recepcióssal, hogy jön és beenged a mosógéphez, ami egy szimpla otthoni mosógép volt, igencsak korlátozott kapacitással. Ráadásul a centrifugája csak 600-as lehetett, mert minden ruhámból nekem kellett még kézzel kicsavarni a lét. Kiteregettem, majd némi kajálás után nekiálltam a bicónak. Már rutinosan kerestem egy helyet ahol hátára támasztottam és könnyedén szerelhettem. Kb. fél ötre tudtam végezni. Eztán következett a városnézéssel egybe kötött próbakör, vettem friss kenyeret és kerestem egy netezdét is. Jó volt végre beszélni Dokiékkal és P. Yano-t is még a mûhelyben értem. Annyira eldumáltuk az idõt, hogy teljesen sötétbe kellett visszabotorkálnom a kempinghez, persze világítás nélkül, mert azt nem vittem magammal. A ruhák végülis megszáradtak, beszedegettem õket.
Ki voltam éhezve, de rendesen, mert csak a késõi reggeli volt amit ettem egész nap, így a pocak következett. Nekiültem és megkóstoltam a friss szerzeményeket. Az egyik egy Burgos névre hallgató, "ne tudd meg" kaja volt. Gondoltam, ha már jártam ott, meg is kóstolhatnám. Queso Fresco-nak hívják a terméket, ami olyan túróhab és sajt közötti valami. Dr. O'tker puding formájú tálkában ázik valamilyen löttyben, de se nem édes, se nem sós, olyan ízetlen izé. Max. kálcium utánpótlásra jó. (A két összecsomagolt tálkából a második ott maradt másnap a kempingben, hátha valaki odaadja a macskájának, vagy valami.) Ezen az íztelenségen felbuzdulva bevágtam egy megszokott, jó minõségû, negyedkilós tonhal konzervet és a friss baguettek egyikét. A deszert is újdonság volt. Kaptam olyan tésztát mint az Õznyelv nevû süti alapja, csak ez kerek volt és egy tucat volt hengeresen összecsomagolva belõlük. Még nekem is pikáns volt, akinek az USA-ban a kedvenc reggelije a köményes barna kenyér (rye bread) dzsemmel volt. A tészta dettó mint az Õznyelvé, az egyik felére olvasztott és karamellizált cukorral. Különbség csak abban állt, hogy ennek a tésztájába kömény és szezámmag volt sütve. Érdekes ízhatás. Érdemes volt kipróbálni és az ánizs szerû illata elárasztotta a sátrat, elnyomva a szellõzõ/száradó motyók büdijét. Laza nap volt, de ilyen is kell néha a feltöltõdéshez.
...az alvás következett a sorban. :))
Ki voltam éhezve, de rendesen, mert csak a késõi reggeli volt amit ettem egész nap, így a pocak következett. Nekiültem és megkóstoltam a friss szerzeményeket. Az egyik egy Burgos névre hallgató, "ne tudd meg" kaja volt. Gondoltam, ha már jártam ott, meg is kóstolhatnám. Queso Fresco-nak hívják a terméket, ami olyan túróhab és sajt közötti valami. Dr. O'tker puding formájú tálkában ázik valamilyen löttyben, de se nem édes, se nem sós, olyan ízetlen izé. Max. kálcium utánpótlásra jó. (A két összecsomagolt tálkából a második ott maradt másnap a kempingben, hátha valaki odaadja a macskájának, vagy valami.) Ezen az íztelenségen felbuzdulva bevágtam egy megszokott, jó minõségû, negyedkilós tonhal konzervet és a friss baguettek egyikét. A deszert is újdonság volt. Kaptam olyan tésztát mint az Õznyelv nevû süti alapja, csak ez kerek volt és egy tucat volt hengeresen összecsomagolva belõlük. Még nekem is pikáns volt, akinek az USA-ban a kedvenc reggelije a köményes barna kenyér (rye bread) dzsemmel volt. A tészta dettó mint az Õznyelvé, az egyik felére olvasztott és karamellizált cukorral. Különbség csak abban állt, hogy ennek a tésztájába kömény és szezámmag volt sütve. Érdekes ízhatás. Érdemes volt kipróbálni és az ánizs szerû illata elárasztotta a sátrat, elnyomva a szellõzõ/száradó motyók büdijét. Laza nap volt, de ilyen is kell néha a feltöltõdéshez.
...az alvás következett a sorban. :))
Napi megtett táv: 10,1 km
A szállás: Camping La Pesquera
Koordinátái: N 40,59188° W 6,53386°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése