Paolo,
I was very upset in Lisboa, there isn´t any cycling infrastucture, but hopefuly I met friendly bikers.
There´s a lot of things to do.
So, keep going!
Good luck and a great celebration on the weekend
Andras
PS. visit the Hungarian Critical Mass web site, there are many helpful things for organisation
http://www.criticalmass.hu/
Same rules
Same roads
Same rights now!
A reggeli szedelõzködés után még dobtam egy sárgát, amikor egy holland manus megszólított. Jól elbeszélgettük az idõt. Õ is egyedül járja körbe, ha nem is európát, de az Ibériai félszigetet mindenképp. Volt sok hasznos térképe a kempingekrõl, lefotóztam egy párat, hátha szükségem lesz rájuk.
A városnézés következett. Felmentem egészen az egyetemig, láttam az itteni trolibuszokat és a megannyi diákot. Most kampányoltak valamiért, de sajnos nem ismerem a célt. Ahogy épp Wi-Fi-t keresve ücsörögtem a bicó mellett, odajött hozzám egy kicsit idõsebb srác, Paolo és egy, a pénteki Massa Crítica-ra invitáló szórólapot nyomott a kezembe. Mondtam neki, hogy várjon egy cseppet és elõrángattam büszkén a rendezõi mellényem. Õk most kezdik szervezni Coimbrában a magot, de Lisboa-ban is lesz felvonulás. Internet címet cseréltünk, majd mondta, hogy órára kell mennie. Azt még megkérdeztem tõle csodálkozva, hogy miért nincs egyenruhában, azt hittem ez minden egyetemistának kötelezõ. Erre csak azt mondta:"Tudod, változnak az idõk. Az én apám is erre az egyetemre járt, õ azért hordott uniformist mert szegény volt. Ma ez a gazdagok kiváltsága. Én egy szegény, dolgozó ember vagyok. :) Nem engedhetem meg magamnak a drága egyenruhát." - majd elsietett.
Az egyetemtõl óvatosan ereszkedtem le a folyó felé, mert nagyon meredek és apró macskaköves volt az út. Szörnyû micsoda pléhdoboz-mizéria van itt is. Teljesen ellepik a történelmi helyeket is, az egyetem környékén is alig lehetett tõlük mozdulni. Ehhez képest, nulla kerós infrastruktúra, nem csoda, hogy összesen egy, azaz egy kerékpárost láttam az egész városban.
Kikeveredve az útfelújításokból, elindultam az N1-es, most IC2-re keresztelt úton. Hát, nem igen lehetnek büszkék a Nacional 1-re. Sokkal szarabb az út mint az otthoni régi ötös, de a forgalma kb. ugyanannyi, mint az autópálya megnyitása elõtt az ötösnek. Rengeteg kamion és többnyire nem vesznek emberszámba. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, Pombal után megkerestem az elsõ lehajtót az óceán felé és inkább bevállalom a 40-50 kilométeres kerülõt mintsem a nagy forgalmat, és a szilikózist. Döntésem már az elsõ szakaszon is meghozta a várt sikert. Szép síma úton, mediterrán falvakon át gurultam az óceán felé. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik falunak volt egy völgyes megfelelõje is. Ennek megfelelõen ment is a hullámvasutazás rendesen. A legrémisztõbb egy szinte szabályos "U" betû volt. Hogy onnan hogy jön ki aki elveszti a lendületét, azt nem tudom, de nekem sikerült 67-re gyorsulnom a kis, kb. 200 méteres szakaszon. Szerencsére a szembe domb alacsonyabb volt egy kicsivel, így alig kellett hozzálapátolnom, hogy a tetejére érve folytathassam az utam.
Nem voltam ma jó formában és a hátsó váltóval is kellett "játszanom" egy kicsit. Nem volt nehéz a készülõdõ viharnak elvennie az összes kedvem és az elsõ kempingnél marasztalnia. Egy német házaspár a saját házában és annak kertjében hozta létre a kempinget. Aranyosak, kedvesek és még nem is kerül sokba. Internet is lett volna, de valamiért nem jött össze a Wi-Fi kapcsolat, ìgy tusoltam egyet és mielõtt megírtam volna ezeket a sorokat elaludtam.
A városnézés következett. Felmentem egészen az egyetemig, láttam az itteni trolibuszokat és a megannyi diákot. Most kampányoltak valamiért, de sajnos nem ismerem a célt. Ahogy épp Wi-Fi-t keresve ücsörögtem a bicó mellett, odajött hozzám egy kicsit idõsebb srác, Paolo és egy, a pénteki Massa Crítica-ra invitáló szórólapot nyomott a kezembe. Mondtam neki, hogy várjon egy cseppet és elõrángattam büszkén a rendezõi mellényem. Õk most kezdik szervezni Coimbrában a magot, de Lisboa-ban is lesz felvonulás. Internet címet cseréltünk, majd mondta, hogy órára kell mennie. Azt még megkérdeztem tõle csodálkozva, hogy miért nincs egyenruhában, azt hittem ez minden egyetemistának kötelezõ. Erre csak azt mondta:"Tudod, változnak az idõk. Az én apám is erre az egyetemre járt, õ azért hordott uniformist mert szegény volt. Ma ez a gazdagok kiváltsága. Én egy szegény, dolgozó ember vagyok. :) Nem engedhetem meg magamnak a drága egyenruhát." - majd elsietett.
Az egyetemtõl óvatosan ereszkedtem le a folyó felé, mert nagyon meredek és apró macskaköves volt az út. Szörnyû micsoda pléhdoboz-mizéria van itt is. Teljesen ellepik a történelmi helyeket is, az egyetem környékén is alig lehetett tõlük mozdulni. Ehhez képest, nulla kerós infrastruktúra, nem csoda, hogy összesen egy, azaz egy kerékpárost láttam az egész városban.
Kikeveredve az útfelújításokból, elindultam az N1-es, most IC2-re keresztelt úton. Hát, nem igen lehetnek büszkék a Nacional 1-re. Sokkal szarabb az út mint az otthoni régi ötös, de a forgalma kb. ugyanannyi, mint az autópálya megnyitása elõtt az ötösnek. Rengeteg kamion és többnyire nem vesznek emberszámba. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, Pombal után megkerestem az elsõ lehajtót az óceán felé és inkább bevállalom a 40-50 kilométeres kerülõt mintsem a nagy forgalmat, és a szilikózist. Döntésem már az elsõ szakaszon is meghozta a várt sikert. Szép síma úton, mediterrán falvakon át gurultam az óceán felé. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik falunak volt egy völgyes megfelelõje is. Ennek megfelelõen ment is a hullámvasutazás rendesen. A legrémisztõbb egy szinte szabályos "U" betû volt. Hogy onnan hogy jön ki aki elveszti a lendületét, azt nem tudom, de nekem sikerült 67-re gyorsulnom a kis, kb. 200 méteres szakaszon. Szerencsére a szembe domb alacsonyabb volt egy kicsivel, így alig kellett hozzálapátolnom, hogy a tetejére érve folytathassam az utam.
Nem voltam ma jó formában és a hátsó váltóval is kellett "játszanom" egy kicsit. Nem volt nehéz a készülõdõ viharnak elvennie az összes kedvem és az elsõ kempingnél marasztalnia. Egy német házaspár a saját házában és annak kertjében hozta létre a kempinget. Aranyosak, kedvesek és még nem is kerül sokba. Internet is lett volna, de valamiért nem jött össze a Wi-Fi kapcsolat, ìgy tusoltam egyet és mielõtt megírtam volna ezeket a sorokat elaludtam.
Napi megtett táv: 80,8 km
A szállás: Campsite of Claudia and Waldemar
Koordinátái: N 39,90010° W 8,88687°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése