A reggeli friss ébredezésnek köszönhetõen gyorsan benn voltam a város idegenforgalmi irodájában, ahol a csajszi hosszasan magyarázva szolgált ki egy portugál manust. Mindent megmutogatott neki és elmagyarázott, majd a prosikat gondosan reklám szatyiba rakosgatta. Egy rövid kérdés a manustól-"tíz perc" magyarázat a csajtól. Nem kapkodták el, de én sem bosszankodtam, mert ugyan ezt az alaposságot reméltem.
... és meg is kaptam. Színes-szagos térkép, útvonal ajánlat, stb.
Az internetezde következett, majd dél körül lapátoltam a hajam alá kétféle frissensültes szendvicset a helyi sütödésnél.
A parttól csak elindulni volt nehéz, egy hegyre kellett feljutni, ami függõleges falban végzõdött. Szerencsére, az út nem követte a meredekséget. :) Huhh.
A kis falvakon keresztül haladva sikerült visszajutni az N10-es folytatására, ahol megköpködhettem az összes prosztó portugál kamionost. Nem szokásom a mutogatás, mert mit lehet tudni mekkora emberrel hoz össze a sors és melyikünk a fáradtabb a nap vége felé, de vagy 8-10-szer elõugrott a középsõ ujjam. Olyan közel mentek el mellettem, hogy igencsak leszorultam többször is a padkára. Már-már megfordult a fejemben a sztrájk ötlete is, "Kapják be! Megyek a sáv közepén, azt fékezgessenek!", de szerencsére, ... milyen sûrûn írom!? Már a billentyûzet (nem, prediktív szövegbeviteli alkalmazás :)) alapból feldobja az "sz" betûre a szerencsére szót.
Szóval, hamarabb fogyott el az út a kerék alol, minthogy odáig fajuljak. A kinézett település, Alcácer do Sal elõtt ugyanis letiltották a kerósokat az útról és csak a településre betérõ úton lehetett továbbmenni. Nem is volt baj, mert a térképjelöléssel ellentétben, a folyó onnansó oldalán volt a szépen rendezett kemping, ráadásul egy Lidli és egy InterMercado közelségében. Volt mosógépük és szárítójuk is, azt se tudtam mivel kezdjem a tutit. Elöször azért fellõttem a házikóm, biztos, ami biztos, majd jött a tankoló bevásárlás. A mosás másnap délelõttre maradt.
Két kutyával játszhattam kényszeredetten lefekvés elõtt. A portás eresztette szabadjára õket, õk meg érdeklõdtek utánam. Mi mozog vajon a sátorban?
..de azért tudtam aludni a két bari-csengettyûzés között.
A szomszédos legelõ falánk rémének, az éjszaka hûtõszekrényre járó birkának ugyanis ehetnékje volt az éj kellõs közepén, és ez azzal a figyelmen kívül nem hagyható ténnyel párosult, hogy õ viselte a megtisztelõ, de szerintem, idegzsábába kergetõ kolompot.
Csak egy verstöredék jutott eszembe, kicsit kitekerve.
"Álmomban csenget egy picit..."
... és meg is kaptam. Színes-szagos térkép, útvonal ajánlat, stb.
Az internetezde következett, majd dél körül lapátoltam a hajam alá kétféle frissensültes szendvicset a helyi sütödésnél.
A parttól csak elindulni volt nehéz, egy hegyre kellett feljutni, ami függõleges falban végzõdött. Szerencsére, az út nem követte a meredekséget. :) Huhh.
A kis falvakon keresztül haladva sikerült visszajutni az N10-es folytatására, ahol megköpködhettem az összes prosztó portugál kamionost. Nem szokásom a mutogatás, mert mit lehet tudni mekkora emberrel hoz össze a sors és melyikünk a fáradtabb a nap vége felé, de vagy 8-10-szer elõugrott a középsõ ujjam. Olyan közel mentek el mellettem, hogy igencsak leszorultam többször is a padkára. Már-már megfordult a fejemben a sztrájk ötlete is, "Kapják be! Megyek a sáv közepén, azt fékezgessenek!", de szerencsére, ... milyen sûrûn írom!? Már a billentyûzet (nem, prediktív szövegbeviteli alkalmazás :)) alapból feldobja az "sz" betûre a szerencsére szót.
Szóval, hamarabb fogyott el az út a kerék alol, minthogy odáig fajuljak. A kinézett település, Alcácer do Sal elõtt ugyanis letiltották a kerósokat az útról és csak a településre betérõ úton lehetett továbbmenni. Nem is volt baj, mert a térképjelöléssel ellentétben, a folyó onnansó oldalán volt a szépen rendezett kemping, ráadásul egy Lidli és egy InterMercado közelségében. Volt mosógépük és szárítójuk is, azt se tudtam mivel kezdjem a tutit. Elöször azért fellõttem a házikóm, biztos, ami biztos, majd jött a tankoló bevásárlás. A mosás másnap délelõttre maradt.
Két kutyával játszhattam kényszeredetten lefekvés elõtt. A portás eresztette szabadjára õket, õk meg érdeklõdtek utánam. Mi mozog vajon a sátorban?
..de azért tudtam aludni a két bari-csengettyûzés között.
A szomszédos legelõ falánk rémének, az éjszaka hûtõszekrényre járó birkának ugyanis ehetnékje volt az éj kellõs közepén, és ez azzal a figyelmen kívül nem hagyható ténnyel párosult, hogy õ viselte a megtisztelõ, de szerintem, idegzsábába kergetõ kolompot.
Csak egy verstöredék jutott eszembe, kicsit kitekerve.
"Álmomban csenget egy picit..."
Napi megtett táv: 97,1 km
A szállás: Parque de Campismo Municipal
Koordinátái: N 38,37997° W 8,51686°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése