Ma eros hatszelem volt. :))))
Egy kis kerulo. Lehet hogy eltevedtem?
Csak nehogy csecsemo-furdetonek nezze valaki a bidet!
Jól indult a nap. Magamat megerõszakolva a Nappal együtt keltem, hogy megejtsem a küllõcserét és centírozást. A német srác is korán kelt és odajött megkérdezni, hogy tud-e valamit segíteni? (Elbúcsúzáskor ezt két tekercs wc-papírral honoráltam, mert nem akartam az egész csomagot /ugyebár, minimum 6 gurigát lehet venni összecsomagolva/ magammal cipelni, kevesebb is elég lesz, neki meg jól jött.)
A mutatvány sikeres volt és találtam egy angol házaspárt is, akik kölcsönözték az elektronikus fujtatójukat, így a megfelelõ keménységre pumpálással sem kellett sokat bajlódnom. Aranyosak voltak. Míg a férj keresgélte a pumpát a mamival beszélgettem, aki megdícsérte az angolomat. Én csak szabadkoztam, hogy nem is, de azért jól esett.
Irány az egyenes! ... és vissza!
A táv elsõ felén a 17 kilométeres kerülõt kellett ledolgoznom a kempingtõl az eredeti útirányig, mert nem volt más, olyan út, amin folytathattam volna, csak autóút vagy még nagyobb kerülõ.
Nem okozott gondot. Az egyre erõsödõ szél ellenére is 43-5 perc alatt abszolváltam a távot és folytattam ott, ahol vagy 40 kilométere abbahagytam.
Alvitot elhagyva, oliva ültetvényeken keresztül hullámvasutaztam, míg nem a középagy csapágyából egyre sûrûbben elõforduló korcogásokat/roppanásokat nem hallottam. Ilyen máskor is volt, akkor azt hittem hogy egy csapágygolyó tört ketté, de a Nantes-i szerelõk, megvizsgálást követõen, azt mondták nincs semmi baja. Hát most lett. A tengely (amin a hajtókarok a pedálokkal vannak) elkezdett imbolyogni úgy, hogy az elsõ fogaskerekeken ugrált a lánc le-föl. Nem lehetett tovább tekerni. Felhívtam a Trek boltos Andrást Szegeden, hogy megkérdezzem lesz-e nagyobb baja ha így hajtom, mert a következõ lakott település még 19 kilométerre van. Sajnos, nem vígasztalt a nemleges válasza, mert a koválygás nagyobb lett mint gondoltam, a lánc és a fogaskerekek is veszélyben lettek volna. Ellenben elmagyarázta, hogy mi is az ami tönkrement és mit kell keresnem.
A távsegítséget ezúton is köszönöm.
Moura-ig maradt a tolás. Még jó hogy frankón kicentíroztam a hátsót!
A táv alatt folyamatosan lestem az autókat, hátha lesz egy furgon amibe beférünk, én és Paripa. Lett volna, de a leejtõknél mindig felültem élvezkedni és nem tudtam leinteni azt a két furgont ami azidõ alatt esélyes lett volna. Az út egyébként forgalmas volt, de egyetlen egy autós meg nem állt megkérdezni, hogy segíthet-e? A szitu pedig egyértelmû volt, látszott, hogy lerobbant külföldi vagyok és nem egy csavargó/csöves vagy ki.
Ellenben a városkában már mindenki segítõkésznek mutatkozott. Az EcoMercado volt az elsõ állomás, mert reggel óta nem ettem, akkor is csak keveset. Megkédeztem a pultos csajtól tud-e angolul?
Ezzel indult a "segítõ-lánc". A csaj hívott egy kolleginát aki beszélt angolul, a másik csaj, miután megértette, mi a bajom, hívott egy kollegát, aki megnézte a bicót. A srác odament egy vásárló ügyfelükhöz, akirõl tudta, hogy van kerékpárboltos ismerõse. Az idõsebb fazon telefonált egyet, majd megadott egy telefonszámot és egy nevet akit kell hívnom este 9 után.
Itt azzal folytatódott a lánc, hogy a panzió tulajdonos-recepciósa, ahol végül megszálltam, segített telefonálni/tolmácsolni és most(másnap) reggel 8:30-kor megjelent a kerékpárboltos itt a panziónál, aki készségesen még próbált elérni egy ismerõsét, mert a 73-as monoblokk, ami szükséges, ritkaság/nem tartott alkatrész errefelé. Így jártam. Már a második alkalom, amikor minden jószándék ellenére az alkatrész különlegessége miatt nem jutok elõrébb.
Nem tudom mi tévõ legyek. Huelva még 140 km, ma vasárnap van. Nincs vonat összeköttetés és az idõ csak telik.
A mutatvány sikeres volt és találtam egy angol házaspárt is, akik kölcsönözték az elektronikus fujtatójukat, így a megfelelõ keménységre pumpálással sem kellett sokat bajlódnom. Aranyosak voltak. Míg a férj keresgélte a pumpát a mamival beszélgettem, aki megdícsérte az angolomat. Én csak szabadkoztam, hogy nem is, de azért jól esett.
Irány az egyenes! ... és vissza!
A táv elsõ felén a 17 kilométeres kerülõt kellett ledolgoznom a kempingtõl az eredeti útirányig, mert nem volt más, olyan út, amin folytathattam volna, csak autóút vagy még nagyobb kerülõ.
Nem okozott gondot. Az egyre erõsödõ szél ellenére is 43-5 perc alatt abszolváltam a távot és folytattam ott, ahol vagy 40 kilométere abbahagytam.
Alvitot elhagyva, oliva ültetvényeken keresztül hullámvasutaztam, míg nem a középagy csapágyából egyre sûrûbben elõforduló korcogásokat/roppanásokat nem hallottam. Ilyen máskor is volt, akkor azt hittem hogy egy csapágygolyó tört ketté, de a Nantes-i szerelõk, megvizsgálást követõen, azt mondták nincs semmi baja. Hát most lett. A tengely (amin a hajtókarok a pedálokkal vannak) elkezdett imbolyogni úgy, hogy az elsõ fogaskerekeken ugrált a lánc le-föl. Nem lehetett tovább tekerni. Felhívtam a Trek boltos Andrást Szegeden, hogy megkérdezzem lesz-e nagyobb baja ha így hajtom, mert a következõ lakott település még 19 kilométerre van. Sajnos, nem vígasztalt a nemleges válasza, mert a koválygás nagyobb lett mint gondoltam, a lánc és a fogaskerekek is veszélyben lettek volna. Ellenben elmagyarázta, hogy mi is az ami tönkrement és mit kell keresnem.
A távsegítséget ezúton is köszönöm.
Moura-ig maradt a tolás. Még jó hogy frankón kicentíroztam a hátsót!
A táv alatt folyamatosan lestem az autókat, hátha lesz egy furgon amibe beférünk, én és Paripa. Lett volna, de a leejtõknél mindig felültem élvezkedni és nem tudtam leinteni azt a két furgont ami azidõ alatt esélyes lett volna. Az út egyébként forgalmas volt, de egyetlen egy autós meg nem állt megkérdezni, hogy segíthet-e? A szitu pedig egyértelmû volt, látszott, hogy lerobbant külföldi vagyok és nem egy csavargó/csöves vagy ki.
Ellenben a városkában már mindenki segítõkésznek mutatkozott. Az EcoMercado volt az elsõ állomás, mert reggel óta nem ettem, akkor is csak keveset. Megkédeztem a pultos csajtól tud-e angolul?
Ezzel indult a "segítõ-lánc". A csaj hívott egy kolleginát aki beszélt angolul, a másik csaj, miután megértette, mi a bajom, hívott egy kollegát, aki megnézte a bicót. A srác odament egy vásárló ügyfelükhöz, akirõl tudta, hogy van kerékpárboltos ismerõse. Az idõsebb fazon telefonált egyet, majd megadott egy telefonszámot és egy nevet akit kell hívnom este 9 után.
Itt azzal folytatódott a lánc, hogy a panzió tulajdonos-recepciósa, ahol végül megszálltam, segített telefonálni/tolmácsolni és most(másnap) reggel 8:30-kor megjelent a kerékpárboltos itt a panziónál, aki készségesen még próbált elérni egy ismerõsét, mert a 73-as monoblokk, ami szükséges, ritkaság/nem tartott alkatrész errefelé. Így jártam. Már a második alkalom, amikor minden jószándék ellenére az alkatrész különlegessége miatt nem jutok elõrébb.
Nem tudom mi tévõ legyek. Huelva még 140 km, ma vasárnap van. Nincs vonat összeköttetés és az idõ csak telik.
Napi megtett táv: 75,1 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése