Reggel felkeltem korán, hogy legalább az elmaradt bejegyzéseket megírjam és itteni idõ szerint 8:30-kor hívjam a szerelõt. Megelõzött, megcsörrent a szobatelefon és az éppen szolgálatos nagyi szólt portugálul, hogy megjött a szerelõ. Köpni-nyelni nem tudtam, a srác a tegnap esti híváskor megjegyezte melyik panzióban vagyok és eljött megnézni a bicajt. Mondta, hogy kocsival van, mindjárt visszajön, mert egyszerûbb a szerszámait hoznia, mint Paripát mozgatni. Rákérdeztem a nem normál, 73-as méretre, mire visszahõkölt. Az olasz, mondta, neki nincs ilyen, de próbálkozott és felhívott egy cimborát. Vasárnap lévén nem akaródzott felvenni a telefont, érthetõ. Végül Carlos azt mondta, hogy leghamarabb keddre tud rendelni alkatrészt. Megköszöntem a segítõkészségét, de az idõpont késõinek tûnt.
Úgy gondoltam, hogy hétfõre lejutok valahogy Huelvába és ott tuti lesz bolt, ahol tudnak segíteni. Ez utóbbi most sem kétséges, az viszont igen hogy lejussak. Körülnéztem a városkában, de még olyan embert is alig találtam, aki beszélte volna az angolt, nem hogy olyat, aki elfuvarozott volna. Bár a kettõnek nem sok köze van egymáshoz, de nekem ilyen, a két halmaz metszetébe esõ embert kellett keresnem a megértés miatt. A minta nulla darabszámú volt, ezért a recepciós segítségét kértem további, angolul nem kommunikáló, de fuvaros elõkerítésében. A helyi taxisig jutottunk, aki 200 Euroért áldozta volna be a vasárnapját, (érthetõ) és csak kocsin belül tudtuk volna vinni Paripát, ami alapból nem mûködõ ötlet volt tõle. (nem látta még milyen nagy és nehéz)
Jobb ötletem nem lévén, maradt a várakozás. (Õrítõ, elfogy az összes extra nap, már csak koppra tudok Barcelonába érni, ha nem lesz további bibi.)
Egyet interneteztem, majd aludtam még mielõtt felhívtam a szerelõt, hátha jön valami sugallat, de semmi. Õ holnap jön, kiszedi a törött motyót és megrendeli az újat. A többi már csak idõ kérdése.
A köztes netes bejegyzésem, csak az elkeseredésem szüleménye. A tulaj megengedte, hogy a saját gépét használva keresgéljek valami megoldást, mert neki nem volt már több ötlete.
Most vacsi (18:03 CET), a tegnapi tankolásból, kenyér, sonka, sajt, tej, majd ismét alvás. Ha felébredek, tovább elõ-rendezgetem a bejegyzések anyagait.
Vasárnap délután, akkor bikaviadal!
Érdekes, hogy az évekkel ezelõtti állatvédõ tiltakozások ellenére még mindig életben tartják a szórakozás eme formáját, ahelyett, hogy inkább fociznának vagy valami. Az egyik spanyol csatorna élõben nyomta egész délután, amint leölik a hat vagy hét bikucit. Értem, hogy tradíció, de akkor miért nem a gladiátori küzdelmeket tartották meg, miért "vezették be" helyette a bikaviadalokat?
No mindegy.
Az est fénypontja úgyis a Bridget Jones 2. volt spanyolul, kontakthibás, sercegõ hanggal. :)
Mostanában olyan negatív vagyok, vagy igen?
Jó éjt!
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
2007. október 1., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szevasz András!
Firga és Kori vónánk!
Nagy érdeklődéssel figyeljük a kerékpározásodat!
Hajrá!
A nehézségeket meg áthidalod ügyesen mindig!
Sok sikert még az utolsó kilóméterekre!
Puszi Neked innen Szegedről!
Szia Andris!
Már régen akartunk írni, és már attól fétlünk, hogy "elfogy a kilóméter", azaz hamarabb érsz célba mint mi a billentyűkhöz ... ;-)
Utazásod legnagyobb kihívását eddig a személyiséget érintőekben láttam, erre pedig rendre kiderül, hogy a fránya bicikli alkatrészek okozzák a problémát. Nos, minden bizodalmam abban, hogy a logisztika és a szerelés időben összejön. Arra gondolok, hogy ca. 6500 km már fantasztikus teljesítmény - már így is lehajaztad a honi sajtóban magasztalt 4500 km-es túrára induló "matyóhímzéses" kollégát ;-)...
Utazásod alatt azon morfondírozok, hogy magad hogyan szoktad meg a "nomád" életet, a vándorlást, akár a bizonytalanságot, a testi gyötrődést. A saját hibák miatti frusztrációt és akár a gyönyörű tájakon való felhőtlen száguldás mámorát, extémitásait.
Mindenesetre ha 21 nap, hogy megszokj valamit, akkor Te már beleszoktál. Kiváncsi vagyok otthon, hogyan fogod magad érezni a négy fal között... Nem fog a szél az arcodba süvíteni és még az ágy is puha lesz. Pláne a forróvizes kád... No meg a rendes étkezések. Mikor válik vándorrá valaki?
S hogy milyen tulajdonságok edződnek egy ilyen úton? Csupa olyanok amelyek az emberi kitűnőségről szólnak: KITARTÁS, melyet mindenki kikezdhet azzal, hogy hol a határ a fanatizmus és a szimpla fel-nem-adás és a józan végigvitel célja között? Az ember saját határainak ismerete és a felelős átlépése, ha szükséges: KOCKÁZAT kezelés.PROBLÉMAMEGOLDÁS és POZITÍV SZEMLÉLET, olyan tanúságot tettél, teszel erről a képességekről, hogy nagyon sokan példát vehetnek rólad! NYITOTTSÁG, ami arról szól, hogy bármi jöjjön is szembe Veled, képes vagy annak elfogadására és kritikus szemléletére, mégha valami általános értelemben véve marhaságnak is tűnik, de ott abban a helyzetben az a valóság, tehát abban a logikában kell a helyzetet értékelni, vagy megoldani. Itt is látszik, hogy ez az Európa miként is "egységes" ?! HUMOR, ezt nem kell ecsetelnem. Hétről hétre élvezettel olvassuk kalandajaidat. Vagy ahogyan Te látod azokat.
Egyébként Liszabon az egyik kedvenc városom, kár, hogy nem bicajra szabták. Én a várost magát egy hétig gyalog jártam be. Így beleivódott a lábamba és az emlékeimbe. Több van - persze - benne mint amit módod volt látni. Érdekes felvetés a hídról és a vízbe ugrásról. Valóban a liszaboni - vagy portugál? - lélek hajlamos a szomorkodásra is, maga a nemzeti dalkultúra is - Fado - igen depresszív jellegű...
Nos mindenben Veled gondolunk és biztosak vagyunk abban, hogy a problémákat megoldod. Elég csak mindig a következő szükséges picike lépést felmérni és okos döntéseket hozni, a pozitív hozzáállással meg lesz ott, abban a pillanatban, ahol kell a megoldás. Erre mindig képes voltál és vagy!
Legjobbakat kívánva:
Üdv
Kornél & Andrea
Megjegyzés küldése