A reggeli jeleneten túl remek volt ez a nap is. 6:30-ra csörgettem a telefont, hogy senkit se zavarjak a távozásommal, de miután semmi mozgás nem volt, gondoltam, nem árthat ha egy kicsit alszok még. Egyébként is, az éj leple alatt nem nagy kunszt fizetés nélkül lelépni. Mennyivel másabb ha a személyzet egyik tagja végignézi ahogy összecsomagolok, majd a 9:30-kor érkezõ recepcióssal alkudozok az áron és végül a 12,50-rõl 10 eurora leengedett árra azt mondom, hogy sok és elköszönve távozok. Igaz, közben a recepciós se hagyta magát és spanyolul elmagyarázta (miért is beszélnének angolul egy nemzetközi kempingben?), hogy én ott aludtam.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Napi megtett táv: 117,8 km
A szállás: Camping Florida
Koordinátái: N 40,03549° E 0,04481°
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése