13. nap - 2007.07.30. - Rohrenfeld - 1183 km

Ez a nap is jól kezdõdött! Reggel a szokásos + a sátor szárítgatása. Nem is tudom mi lenne, ha nem sütne a Nap. Az idõ szépnek ígérkezik, remélem az út is az lesz. 10:50-kor tudtam elhagyni a kempinget, mert a bicót is megtisztogattam, meg egyébként sem kapkodok, nehogy leverjek valamit.

Aránylag könnyen megtaláltam a városból kivezetõ szakaszát a radweg-nek, de ezek a németek továbbra is verhetetlennek tûnnek túrista-összezavarásban. Tény hogy vannak táblák, de nem igazán következetesek, az pedig nem árt egy útirány jelzõ rendszernél. A ragwegnek adtak egy "szép" nevet, Tour de Baroque, ifj. N. Gábort idézve, ez igen csak barokkos túlzás. Ez az út néhol úgy folytatódik, hogy a piktogrammját elhagyva kiírják a következõ település nevét. Ezzel sem lenne semmi gond, ha a következõ keresztezõdésben nem olyan táblát látnál, ahol három település, három fajta kerékpáros táblán, három irányt mutat. Szóval választottam az addig tévedhetetlennek hitt módszert, maradj mindig a Duna mellett és nem lehet gond. De mi van akkor, ha a Dunába ömlõ másik folyó felöli parton közlekedsz? A nap végére már ezt is tudom. Csodálatos tájak, saját magad által vont kompon közlekedés, a bajor falvak megtekintése, szép növény- és állatvilág, hullámbiciklizés gyorsasági rekorddal (60,2 km/h), de legfõképp nagy kerülõ, fõleg ha csak majd 70 km megtétele után jössz rá arra, hogy a Dunán kívül van itt más folyó is. Hát, kb. ez történt ma velem.

Összességében azért nem bánom, a fent leírtak miatt. A nap végére próbáltam szépíteni. Ingolstadtba érve még tovább tekertem Neuburg irányába, vakmerõ módon, a rámsötétedett ártéri erdõ sûrüjén. Végül, Neuburg elõtt, egy faluszélén vertem sátrat. Ettem a finom müzlibõl az új kanalammal, mert azt nem hoztam, és elaludtam.

Napi megtett táv: 130 km
A szállás: A Donau Radwanderweg melletti szantoföld
Koordinátái: N 48,7285889 E 11,2722396

12. nap - 2007.07.29. - Regensburg - 1053 km

Reggelre meg volt a kihívás. 8-kor reggeli a vendéglõben. Ott voltam, mint az a két, ujjnyi méretû vizes hólyag is a lábfejeimen. Tegnap nem vettem zoknit a túra szandi-cipõmbe és a murvás résznél felverõdõ por kidörzsölte. Még jó hogy hoztam magammal Neogranormon kenõcsöt az ilyen esetekre.

A kiadós reggelit követõen összepakolásztam és 10-kor útnak indultam. Straubinget könnyen elértem, de onnan már nehezen találtam ki. Úgy tûnik, hogy nem igazán túristabarátok, mert az egyetlen irodájuk is zárva volt vasárnap. Igy hogy tudja meg a világ, hogy náluk készül a (S)traubi(ng) szóda? :)))

Nagy nehezen megtaláltam a Donau Radweg-et, gondoltam adok még egy esélyt a németeknek. Nagyon nem bántam meg, de kb. annyit láttam a Dunát, mint az autóútról. A városi tévutaknak köszönhetõen, alig kiérve Straubingból lett meg az 1000. kilométer, melynek helyszínét fotón örökítettem meg.

Kisvártatva az induláskor csak szitáló esõ is megtalált. Jó alaposan átmosott. Ez a nap folyamán még párszor megesett,de nem szegte kedvem. Fõleg azért nem, mert Regensburg elõtt találkoztam egy ifjú párral, Marionnal es Danielel, akikkel jót beszélgettünk a hátralévõ 8-10 kilométeren. Mindketten egy kerékpáros magazin munkatársai, így sokat meséltek az éppen folyó, tradícionális Regensburg-i hegykerülõ teljesítménytúráról. //Sajnos a nevük egyelõre rejtély maradt számomra, mert a srác úgy hadart, hogy a kontaktcserénél egyszerûen képtelen voltam kikövetkeztetni/megjegyezni. Sebaj, ígéretük szerint nemsoká írnak a blogra.//

Egy felhõszakadást a híd alatt vészeltük át, majd tök rendesek voltak, bemutatták az útbaesõ nevezetességeket és egészen a kemping bejáratáig kísértek. Elköszöntünk egymástól aztán iparkodtam sátrat állítani mert újabb felhõk közeledtek. Ahogy elkészültem a sátrazással egybõl be is "ájultamt", csak este 7 körül ébredtem fel a szakadó esõre. No, meg volt az elsõ esõs éjszakám is, ráadásul egy méreg drága kempingben. Szerencsére, a sátor jól vizsgázott és engem sem zavart a cseppek kopogása. Jót aludtam.

Napi megtett táv: 75,2 km
A szállás: AZUR Camping
Koordinátái: N 49,0285724 E 12,0582876

11. nap - 2007.07.28. - Straßkirchen - 977 km

A nappal együtt ébredeztem és csak megerõsített a telefon csörömpölése, kelni kell. A szomszéd belga pár csaját kérdeztem az esti mûsoromról, de õ csak illedelmesen annyit árult el, hogy kicsit szuszogtam. Szerintem, meg mint egy anyaoroszlán bömbölhettem, mert mostanában mindig szétcsúszott fejjel ébredek. A fáradtság meg még külön rájátszhat a produkció ívére. :)

Nem jó dolog kövérnek lenni. Állítólag ez az egyetlen oka a horkolásomnak.
A napot egyébként jól indította a 10:15-ös Passau-i érkezésem. Talán ez volt a nap fénypontja. Sok idõt töltöttem megint fránya internet kereséssel. Nem baj, hívjuk városnézésnek. Három kávézóban is jártam, de egyik helyen sem tudtak segíteni, mindenhol csak a böngészést tudják megvalósítani a drága vendégek, a feltöltést, azt nem. Sebaj, kibabrálok velük,az elsõ számtechboltban veszek egy USB-s kártyaolvasót, azt jó napot.
A passaui városnézést követõen a német Donau radweg-en folytattam az utam. Hát cseppet sem olyan mint az osztrákoknál. Többnyire murvás és kevésbé jelölt. Elõ kellett vennem az itinerem, megnézni az autóutas alternatívát, mert ez így nem volt kóser. Vilshofenben kerestem egy éttermet, ettem, mert még ma ezt nem tettem. Lecsúszott egy fagyi is, "mert megérdemlem" és az autóúton folytattam az utam.
Az est beáltával mindig lehül a levegõ, ami vad szeleket gerjeszt. No , szerencsére nem bennem, de talán az kevésbé lenne fárasztó, mint a szembeszél nyilt terepen. Szenvedtem is rendesen. Straubing-ig akartam eljutni, de csak Strasskichenig futotta az energiámból. Kerestem egy útmenti szállást és gyorsan eltettem magamat holnapra. (Ezt a beírást is csak most, másnap reggel tudom megírni, mert este csak rádöltem a kütyüre, olyan álmos voltam.)

Napi megtett táv: 94 km
A szállás: Panzio
Koordinátái: N 48,8319399 E 12,7205188

10. nap - 2007.07.27. - Kasten - 883 km

Gyonyoru partszakaszokon haladok. Kar hogy nincs egy epkezlab gep a feltolteshez. Maris atmegyek egy masik internetkavezoba, hatha ott nem szaz eves romokat tartanak. Udv.

Reggel frissen ébredtem, a mostmár szokásos 7 órakor. Betöltöttem az este el nem fogyasztott meggyes piskótát reggelire és felpakkoltam. Olyan jó hogy nem kellett újra málházni, csak egy-két holmit a kialakult helyére visszatenni.

Mára a terv úgy nézett ki, hogy megnézem a lágert, visszamegyek a városban talált szabad Wi-Fi-hez feltölteni, aztán usgyi egészen Passauig. A 8:50 körüli induláskor a szállásadó csajszi kedvesen igazgatott útba, mondván a másik irányba van Passau. Elmondtam neki, hogy még megnézem a tábort, de õ le akart róla beszélni, nagyon meredek az út, nem fogok tudni feljutni ekkora csomagokkal. Hát, majdnem igaza lett. Volt amikor tolnom kellett a biciklit a 14%-os emelkedõn. Már ez milyen szörnyû lehetett a 40-50 kg-ra fogyott embereknek, hát még ami azután várt rájuk.

A tábor megtekintése után jól esett a gurulás egészen a városig. A tegnap esti "peter" nevû adónak persze hült helyét sem találtam, így eltalicskáztam újabb 5 kilométert feleslegesen. A következõ város Linz. Mindenképp hálózatot akartam találni, mert már idegesített, hogy nem tudok feltölteni. Az úton felerõsödött a szél és elvette minden kedvem. A hangulatomat egy idõsekbõl álló, német kerékpáros csoport dobta fel, akinek az egyik férfiúja pumpával a kezében integetett. Azt hittem segítséget kér, de kiderült, csak szurkol nekem. Érdekes volt megtapasztalnom, hogy amikor a saját céljaimról beszélek másoknak az engem is mennyire felvillanyoz. Linzig csökkentettem a kitûzött etapot, de a beszélgetés hatására szárnyakat kaptam. Még az sem szegte kedvem, hogy kiderült, hálózati kapcsolat ellenére sem tudok feltölteni, mert az oldalt másként látja a Mobil Explorer és pont a publikálás gomb inaktzív.

A viszonylag korai indulás után még 16:30-kor Linzben voltam és még elérhetetlennek tûnõ távolságra, 110 kilométerre volt Passau. Nekirugaszkodtam és a gyönyörû táj a fáradtságot feledtetve is azt segítette, hogy minél messzebb jussak. A rövidebbik távot, a déli oldalt választottam, de most már tudom, hogy a túraleírás miért a túlparton kalauzol. Voltak olyan emelkedõk, hogy azt hittem a fejem elhagyom, de ennek ellenére nem bántam meg, hisz ez sokkal szebb panorámákkal szolgált, mint a túloldal.

Tekertem, csak tekertem. Egyre jobban bírtam csak ne sötétedett volna. Még 18 km volt hátra, amikor úgy döntöttem, nem akarok tovább menni. Nem féltem a korom sötétben, bár megnézném ki lenne képes egy kb. 3 méter széles, ismeretlen, fákkal körülvett ösvényen tekerni...., viszont nem akartam megfázni, illetve a hátsókerekem 88-asát eseleg ilyen körülmények között szerelgetni. Találtam egy közelebbi kempinget, ahol rekord idõ alatt letáboroztam. A megérkezésemet követõen 21 perc múlva minden a helyén volt a felállított sátorban, egy kis kaja, majd mentem fürödni és alvás.

Napi megtett táv: 114,7 km
A szállás: Camping
Koordinátái: N 48,5476446 E 13,6514426

9. nap - 2007.07.26. - Mauthausen - 768 km

Szallas magyar vendegmunkasokkal egyutt. Hamarosan kovetkezik, vagy mit tudom en.

Reggel 7-re csörgettem a telót, hogy mielõbb elkapjam a recepciós csajszit. Na! Nem úgy. 8-tól volt, addig szemeztem a cuccaimmal a mosógép üvegajtaján keresztül. Amikor megjött, elõadtam neki a sztorit és meglepetésemre nem újabb zsetont akart nekem eladni, hanem mesterkulccsal segített kiszedni és egy másik gépben megszárítani a ruhadarabokat. Amíg a ruhák kiteregetve továbbszáradtak, addig Tamássékkal is tudtam diskurálni. Õk az eredéstõl tartanak Budapest felé. Közben akadt egy magyar hölgy is, aki holland férjével egyetemben érdeklõdött az uticéljaimról. Frankón, megint volt vagy 12:30 mire a ruhák megszáradtak és végre elindulhattam.

A nap során kevesebb falun, de annál szebb természetes tájon tekerhettem. Már vagy 3 kazit telenyomtam annyira tetszik a környék. Itt már látványosan csökken a folyó szélessége és egyre meredekebb partfalat vájt a hegyekbe. Szerencsére ez a kerékpárutat nem érinti hátrányosan, sõt.... Végig ligetes árnyas, jól kiépített úton vezet, a tegnapitól eltérõen, komolyabb emelkedõk nélkül. Több elbambulásból adódó eltévedésnek köszönhetõen ma "csak" Mauthausenig tekertem. Szerencsére, még pont be tudtam slisszanni a 19:00-kor bezáró Spar-ba, így a vacsi megoldódott. Már csak szállást kellett kerítenem. Közben az utcán találtam kósza WiFi-t, valszeg este még visszajövök az elmaradt beszámolókat feltölteni. Sajna, a térképen jelölt kemping nem létezet, a folyópart sem volt ideális, egy magyar pár javaslatára egy panziót kerestem fel, de nem akartak egy éjszakára szállást adni. Nem volt mit tenni, továbbtekertem. A városkát elhagyva, a lágerhez vezetõ út mentén, két Zimmer Feris tábla is volt. Megnéztem az elsõt, ahol némi alkudozást követõen maradtam. 15 Euroért alhattam egy külön fürdõs szobában, 4 magyar fémipari vendégmunkás szomszédságában. Amikor meghallották, hogy magyar túrázó érkezett, szinte úgy körül ültek, hogy a vacsimat is alig tudtam elmajszolni. Sok keresztkérdés és a szokásos rácsodálkozások. Örültem azért nekik. Közel 4 éve ütik kint a vasat, tíz naponta járnak haza és elégedettek. Az "ismerkedés" után elvonultak, mert reggel 6-ra mennek dolgozni. Nekem sem maradt több energiám, a kütyüket feltettem a töltõkre és kikapcsoltam magam.

Napi megtett táv: 99,1 km
A szállás: Apartman a Lagertol 2 km-re
Koordinátái: N 48,2478319 E 14,4885504

8. nap - 2007.07.25. - Emmersdorf an der Donau - 669 km

Kempingezes elmenybeszamoloja fog idekerulni. Kis turelmet!

Reggel korán ébredtem fel, lemostam a bicót, kicentíroztam a hátsókerekét és szedelõzködtem. Úgy tûnik, még mindig VHF, azaz, van hely a fejlõdésre. Én voltam megint az utolsó vándor, aki útrakelt.

A mai nap is végig a Duna mentén haladt az út. Többnyire az északi parton tekertem. Ez volt a hosszabb, de a szebb is. Sok történelmi belvároskán mentem keresztül. Jó lett volna szinte mindegyikben eltölteni 3-4 órát, mert mindegyik más és más volt. Wachau vidék kincsesládái.

Este, fáradtan értem a célba, Melkre. Persze ilyenkor téveszt az ember a legkönnyebben, sikerüt is vagy 6-8 km-et megtenni hegynek fekfelé feleslegesen. Higgyétek el! Ilyenkor már a kitérõbõl visszafelé gurulás sem olyan élvezetes. Végül kiderült, hogy a kemping Melkel átellenben, a Duna északi partján, Emmersdorfban van. Nem egy nagy durranás, de kedves és segítõkész volt a recepciós hölgy. A tusoló zsetonnal mûködött, így az olcsó (5,36) szállás árát meg kellett még toldani 2,2 Euroval. Ez kétszer 5 perc melegvizet jelentett volna,de valami csodával határos módon az egyik zseton is elég volt a majd negyedórás pancsolásomhoz. Ha már megmaradt egy, gondoltam mosok egyet, mert a mosógép is pont azzal a fajta érmével mûködött.

Amíg ment a program töltögettem az elektronikákat és próbáltam behozni a naplós lemaradásom. Szörnyû érzés, hogy szinte semmire sincs idõd, mert a karaván halad.

Vesztemre az elektronika kipackázott velem, a zsetonos idõzítõ kevesebb ideig engedte mûködni a mosógépet, mint ahogy a program lejárt volna, így vízben úszkálva bentragadtak a ruháim a gépben. Se több zseton, se recepciós, reggelre maradt a megoldás. A sátrat egy hivalkodóan magyar jelölésû kerékpár melletti tisztásra lõttem fel. Hallottam is a kerék-páros magyar nyelvû beszélgetését, de nem volt kedvem szóba elegyedni, mert nagyon elgyötört voltam. Kajáltam egyet és eltettem magam a holnapnak.

Napi megtett táv: 93,6 km
A szállás: Camping Melk mellett
Koordinátái: N 48,2428737 E 15,3404592

7. nap - 2007.07.24. - Tulln - 575 km

Reggel 7-re állítottam be az ébresztõt, mert nem beszéltünk meg konkrét indulást. Gábor haladósra akarta venni a közös programot, mert a tervtõl eltérõen már csütörtök este Passau-ban akart lenni, 6:40-kor ébresztett. Gyorsan összepakolta a hálózsákját és várta, hogy én is elkészüljek. Ezzel csak az volt a bibi, hogy nekem sátram volt és egy centírozásért nyüsszögõ elsõkerekem. Gábor el is indult elõre, hogy megnézzen egy közeli kastélyt, én pedig nem kapkodtam, mert közben a csomagtartómon is akadt szerelnivaló. A vége az lett e kis "közjátéknak" hogy elváltak útjaink. Gábor inkább Szeged felé vette az irányt a közelgõ vihar miatt és nem folytatta/kezdte el a Duna-túrát.

Az igazat megvallva, lehet hogy így a legjobb. Nem kell rohannom, a saját (tervezett) tempómban tudok haladni. Azért persze sajnálom is. No, mind1.

A "szálláshelyet" végül jó késõn, 12:30-kor hagytam el. Bele kellett húznom, mert estére Tulln-ba akartam érni. Az utamat a Bécsig murvás és több helyen elkerülõkkel megszakított út és a szûnni nem akaró esõ hátráltatta. Bécsbe érve kicsit rögtönözni akartam, ki akartam egyenesíteni a kerós térkép szerinti városnézõ kanyart. Meg is lett az eredménye. Hirtelen dudálnikezdtek rám az autók, és minden elõjel nélkül egy forgalmas autóút felüljáróján találtam magam. Nem tudtam mit tenni, nem volt se járda, se leállósáv, csak magas korlátok és zúgó autós forgatag. Beálltam az egyik becsatlakozó út általi háromszögbe, mire hírtelen a semmibõl a melletti felüljárón termett egy rendõrautó. Kék villogó bekapcs. Azt hittem itt a vége. Integetett a kiszálló rendõr, hogy óvatosan menjek oda hozzá, és lépjek át a két felüljárót elválasztó korlátok közé, mert ott biztonságosabb. Tök rendesek voltak. Kivezettek a kényes szituból és útbaigazítottak. A képen is látható híd alá kísértek, mert még mindig esett az esõ. Persze, nem bírták ki, kérdezgettek, hogy merre megyek ekkora pakkokkal? Milyen felszereléssel? stb. stb. Jót beszélgettünk, majd a végén megköszöntem a segítségüket. Az egyikük csak annyit mondott, viccesen a fejét csóválva: You're crazy. -Yes, I am. Hangzott a válaszom. :) Jó fejek voltak, csak tették a dolgukat. Szolgáltak és védtek. Bárcsak idehaza is így mûködne! Tullnig végig a folyó közvetlen közelében(2-5 méter) haladtam. Szép, rendezett vidék és minden a szabadidõs tevékenységekrõl, a rekreációról szól. Kis kikötõk, sportpályák, játszóterek, stb., stb.

Az estét egy ÖAMTC-s kempingben töltöttem. Tiszta és jó volt 9.60-ért.

Napi megtett táv: 89 km
A szállás: Donaupark Camping
Koordinátái: N 48,33254 E 16,07144

6. nap - 2007.07.23. - a Duna partjan Hainburg közeleben - 486 km

Tervem szerint 4-kor ébresztett a telefon, 4:28-ra már sikerült is életet lehelnem magamba. A csomagolással elbíbelõdtem vagy egy órát, így negyed hatkor el is indultam. Az utam egy rövid szakaszt követõen végig a Duna mellett haladt. Volt ott minden. Erõmû Gabcsikovónál, duzzasztó felette és az elsõkerék egyik küllõjének elvesztése is ezen a szakaszon esett meg. "Nagy szívás volt, fújd csak ki magad...." -SubBaseMonster- Az hogy 40 kilós csomaggal együtt kellett emelgetni a járgányt szerelés közben, még csak-csak, de hogy mindezt tûzõ napon és támaszték nélkül, imbolygó bicajjal, na az volt a sok(k). Elvett vagy két órát az életembõl. Sebaj, megoldottam.

Pozsony felé közeledve egyre több keróssal és korissal lehetett találkozni. Nagyon jó élmény volt, fõleg azért, mert így bámészkodva meglepõen gyorsan beértem a városba. Jó volt a kerékpáros infrastruktúra, nem csoda, hogy ennyien ki is használják a kínálkozó lehetõségeket.

Egy kis nézelõdés és idõzés után tovább álltam , mert nem akartam Gábort váratni a Wolhstahl elõtti körforgalomnál. Meglepõdtem, mert nem volt messzebb mint 4-5 kilcsi. Elõtte nem néztem a távot a térképen és a PDA-t is sikerült lemerítenem. (Ezzel, úgy tûnik lesznek még gondjaim. Max. 2 órát hajlandó navigálni, és annyi. A napkollektorról nem lehet töleni, mert a napfénytõl függõ töltés újraindulását a kütyü bekapcsolódással honorálja, ami olyan ciklussá alakul, hogy totál lemerüléshez vezet. Marad a vaksi akksis töltés.)

Hol is tartottam? Ááá, igen. 17:30 elõtt érkeztem a találka helyére, ezért elindultam Kittsee-be, Gábor munkahelyére. A falu meg is lett, csak Gábort nem tudtam elérni a kikapcsolt telefonja miatt. Féltem, nehogy elkerüljük egymást, de azért annyi merszem volt bennem, hogy beugorjak a közeli Billa-ba üdítõért. :)

Nem lett baj belõle, megtaláltuk egymást.

Rövid pihenõt követõen tekertünk Hainburg felé, majd át a hídon. Én már nagyon el voltam fáradva. Kértem Gábort, hogy keressünk valami táborhelyet, mert hamar ránk fog esteledni. Sikerült is kifogni egy természetvédelmi terület Eu-s megfigyelõ ojektuma közeli partot. Soha rosszabb helyet! A Dunában tudtam fürödni (természetesen, a direkt erre a célra vásárolt bio-szappannal) és a sátor-lakosztály kilátása is pazar volt. A viharosan szeles idõ ellenére gyorsan elaludtam.

Napi megtett táv: 130,1 km
A szállás: A Duna partjan
Koordinátái: kb. N 48,1403981 E 16,8921520

5. nap - 2007.07.22. - Gyorszentivan - 356 km

Reggel korán indultam, meg akartam kímélni magam az izzasztó hõségtõl. Sajnos ez nem sikerült, mert már az induláskor olyan meredek emelkedõkre kapaszkodtam fel, hogy kivert a víz.
Annyira koran volt, hogy meg a roka is aludt --->

Jól ment a tekerés, már 6:50-kor Zircen voltam. 7-kor nyitott a helyi CBA, ott reggeliztem. Jól bekajáltam, mit lehet tudni, mikor lesz rá legközelebb lehetõségem.

Azóta van egy aranyszabályom. Ha mindenáron kaját akarsz cipelni magaddal, akkor kívül jelentõsen könnyebb vinni, mint belül. :))) Doki jelmondatát átformálva: (Dolgozz) Reggelizz keveset, nem érhet baleset!
Zirctõl is még erõsen kellett felfelé kapaszkodni. Szép tájon és rendezett településeken keresztül. Ezen a szakaszon született a következõ felismerés. "Hegynek felfelé ne reménykedj! Az emelkedõ tetején nem leejtõ, hanem egy kevésbé meredek emelkedõ kezdõdik."
A cseszneki vár romjaitól egy rövid de annál élvezetesebb szakasz következett, leejtõ a javából. Olyan volt mint egy ejakuláció. Sokat "pedálozik" érte az ember, aztán meg gyorsan a végére jut. A 82-es útról letértem, hogy egy kevésbé forgalmas részen folytassam. Bár meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem volt vészes a forgalom, aki közlekedett, az mind a Balcsi irányába tartott.
A pannonhalmi apátságot most már a másik oldalról is sikerült szemügyre vennem. Égetett a nap, próbált feltartóztatni, de így is sikerült 12:30-ra Gyõrbe érnem. Kerestem valami helyet, ahol tudok egy kicsit strandolni. Nem volt nehéz. Az itteni önkormányzat mûködtet több szabadstrandot is. Én az Aranyhomok II.-t választottam. Szép ligetes partszakasz, gyönyörûen tiszta vízzel és jól eloszló tömeggel. Hat óra körül kezdtem szedelõzködni, majd mentem és dobtam egy kis hazait (McDonald's) a hajam alá.
Sokan megcsodálták a Paripát és a rakományát, féltettem is rendesen, elvégre még itthon vagyok. Szonjáék, a szállásadó házigazdik estére értek haza a nagyszülõktõl HMVásárhelyrõl, így én is csak 8 után indultam ki hozzájuk Gyõrszentivánra.
A kertben kértem magamnak helyet, mert nem akartam egész estés gálát adni a család apraja-nagyjának a horkolásommal. No meg jó próba volt a sátrazásra is, mert eddig erre nem került sor. Éjfél körül sikerült leheveredni.

Napi megtett táv: 120 km
A szállás: Szonjaeknal
Koordinátái: N 47,6904363 E 17,7577750

4. nap - 2007.07.21. - Kaptalanfured - 236 km

Balaton-atuszas lett volna ha nem mondtak volna vissza.

A kellemes esti beszélgetés után reggel 7-kor kelesztettem magam. Kipihent voltam. Bár reggelizni nem mentem 8-ra, de azért fenn voltam, tervezgettem a továbbiakat. Ebéd után kicsit lementem a strandra a fiúkkal és egy vendég csoport ifjaival. A melegben jól esett a fürdõzés, a napra viszont nem feküdtem ki, mert nagyon égetett. Még az árnyékban heverészve is megkapott. Kora este Csabival próbáltam végignézni egy filmet, de annyira elálmosodtam,hogy inkább elbúcsúztam a többiektõl és lefeküdtem. Másnap 3-4 között terveztem az ébredést és indulást.

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Ocsai Ifjusagi Tabor
Koordinátái: N 47,01060 E 17,99705

3. nap - 2007.07.20. - Kaptalanfured - 236 km

A pihenonap beszamoloja feltoltesre var, de amig nem talalok egy normalis internetkavezot addig be nem potyogom ujra, ekezetek nelkul meg plane nem. ;)

S, lön csoda.
Ma (2007.07.31) talaltam egy szamtech boltot Neuburgban, ahol kaptam kartyaolvasot. No most gondoltam mindenki eszen tuljartam es megoldodik a feltoltesi problema. Es mi tortent? Beultem , kicsit kesobb egy Donauwölf-i kavezoba, ahol beepitett olvaso van a gepben. A csajszi csak lesett hogy minek cipelem ezt a sok kütyü magammal(zsinor +olvaso+PDA+telefon) amikor minden van a gepukon. Jo viccccc!
Nos dragaim csak gyozzetek olvasni az elmaradt napok esemenyeit.
Jo nezelodest!

Mára pihenõt terveztem, ami úgy valósult meg, hogy egészen délután egyig ki sem dugtam az orrom a faházból. Megebédeltem, majd szedelõzködni kezdtem. Ez annyit tesz, hogy rendezgettem, tömörítettem a motyóimat. Connnyától közben kaptam egy sms-t, sajna, elmarad az átúszás. Gáz, máris áthúzták a tervem. Gondolkodtam rajta, másnap továbbállok, de unokanõvéremékkel nagyon kevés idõt tudtam együtt tölteni, így maradtam. Délután kerestem egy Internet-kávézót Balatonalmádiban, majd este egy hangulatos helyen borozgattunk. Igen jól esett. Valamikor 1 óra körül kerültem ágyba.

Napi megtett táv: 8,8 km
A szállás: Ocsai Ifjusagi Tabor
Koordinátái: N 47,01060 E 17,99705

3.-4.-5.-6.---- Napok

Mar meg irtam az elmenybeszamolokat (volt mirol) csak internetet kell keresnem ahonnan feltolthetem, mert ez a Tulln-i Camping gep, ilyen bedobom az ajrot oszt klimpirozok forma. Nem lehet feltolteni vele, no meg a billentyuzete is csak a kulfoldit beszeli.
Egyebkent, mindenki megnyugtatasara jol vagyok a tegnapi eso ellenere. Jol haladok. Az eredeti tervemhez kepest meg egyx kicsit elorebb is vagyok.
Udv.
Andras

2. nap - 2007.07.19. - Balatonalmádi-Káptalanfüred - 227 km

A Kék Duna kempingbõl korán reggel, 5 óra körül indultam. No nem azért mert olyan friss voltam, épp ellenkezõleg. Alig tudtam valamit aludni, csak forgolódtam. Kemény és szokatlan volt, csak a hálózsákon feküdni. "Sajnos", az estihez hasonlatosan, reggel sem volt portaszolgálat, így nem tudtam fizetni.
Az utat egy nagy "ámokfutással" kezdtem. Jól ment a tekerés, nem éreztem magam fáradrnak.

Reggelizni egy kisboltnál álltam meg Alsószentiványon, aztán folytattam az utam. Egyre melegebben tûzött a Nap. Jó szolgálatot tett az Édesanyám által készített sahara kendõ, amit ezúton is köszönök, de Simontornyánál nem bírtam tovább. Zsibbadtak a kezeim, a csövem és a tappancsaim. Ez utóbbiakra azt a megoldást találta, hogy lábfejjel jó erõsen belerúgtam a pedálba, így fájdalom elnyomta a zsibbadást.

:)))) Csak viccelek.
Meg kellett állni egy hosszabb pihenõre. Ledõltem a MOL kút mögötti árnyékban.
Az út további része már csak szenvedésnek volt mondható.
A tekerés még csak-csak ment, de egyre jobban kimerültem és tévesztettem. Elõször, amikor Enyingnél megálltam kilométerórát keresni. Egy "Vasudvar" árnyékába sikerült úgy beparkolni a verdát, hogy kiszakadt a sztenderje. Kerékpárboltot nem tudtak javasolni a településen, de ha már ott voltam, vettem két M10x70-es csavart a javításhoz. Már csak egy menetfúróra, satura és némi szerencsére volt szükségem. Kis keresgélés után, Mihály bácsi, a nyugdíjas autószerelõ lett a segítségemre. A javítást követõen egybõl tovább álltam, folytattam az utam a nagy hõség ellenére. Egyre többször kellett megállni pihenni.
Közben sikerült kiismerni az általam tákolt akkupakk lehettõségét. Egy napig tud róla folyamatosan menni a PDA-s navigáció. Hát, ez nem túl sok!
A Balatonhoz érve megkerestem a kerékpárutat. Érdekes. Van is meg nincs is. Van ahol szép árnyas erdei ösvényen halad és olyan szakasz is akad ahol siralmasan lepusztult.
Egy-két eltévedésbõl adódó vargabetûk után azért mégiscsak célba értem. 13 óra körül voltam Almádiba, ahol már alig éltem. Próbáltam segíteni magamon, gondoltam egy kis kajálás elõrébb visz. Hát nem. Méginkább elálmosodtam. Ez hiba volt, úgy ahogy az is, hogy vakon megbíztam az I-Go-ban. Mint kiderült, a magasságokkal nem igen kalkulál az útvonaltervezés során. Sikerült is megtalálni Almádi legmeredekebb utcáját, mert hogy arra volt a legrövidebb. Tolni is alig bírtam a bicót. A felismerés sajnos csak fáziskéséssel jött: Menjen arra akinek két anyja van! Legurultam a tópart irányába és pikk-pakkra ideértem unokanõvérem által vezetett ifjúsági táborhoz.(15 óra körül!!!)

Hosszas zuhanyzást követõen eltettem magam vízszintesbe.

Napi megtett táv: 98 km
A szállás: Ocsai Ifjusagi Tabor
Koordinátái: N 47,01060 E 17,99705

1. nap - 2007.07.18. - Dunaföldvár - 129 km

A Vadkerti tónál pihent a paripa is.


Éjfél van, kongat a Kék Duna Kempingtõl nem túl messze álló templom órája. Nem tudok aludni. Annyira új, szokatlan a szitu, csillagos ég alatt aludni. Pedig nincsenek dögök,elültek,csak a sok tücsök muzsikál. A bicó mellett kiterítve a hálózsák, a kései érkezés miatt ma nem sátrazok.
22:10-re gurultam be és a jó elõcsomagolásnak köszönhetõen gyorsan megtaláltam mindent, ami a kellemes tusoláshoz kellett.
A nap, és így a túra is egy kicsit vontatottan indult. Kevésnek bizonyult az egy óra alvás. Szerencsére minden menetkész volt ezért nem nagyon tudtam tévedni. A tekerés jó volt, kb. 23-as átlagot mentem az elsõ 50 kilométeren. Sajnos, nincs pontos adat, mert a kilométeróra megbolondult. Próbáltam kicserélni az elemeit, de hiába, pedig erre az eshetõségre is felkészültem. Ezt a malõrt leszámítva jól teljesít a Paripa. Kopp, kopp, kopp. A napom további része tervem szerint alakult, a dél körüli forróságot a Vadkerti tònál/tóban vészeltem át. Fél hat lehetett amikor tovább indultam. Ez a tekerés már nem volt annyira fincsi mint délelõtt. Sokszor megálltam, szinte 5-8 kilométerenként.
Azért, összességében elégedett vagyok a mai nappal, még hullócsillagot is láttam az elõbb. Remélem a többi is csak jobb lesz.

Napi megtett táv: 129 km
A szállás: Kek Duna Kemping
Koordinátái: N 46,8120815 E 18,9263416

0. nap - 2007.07.17. - Szeged

Reggel fájó térddel ébredtem. Nem tudom mi történhetett, rég nem volt ilyen. Először azt gondoltam, hogy álmomban szétrúgtam a falat, mert annyira fájt. Pedig ez a jobb lábam, aminek a ténylegesen jobbnak kéne lenni, mert a balt 2 éve műtötték.

Nem volt mit tenni. A tatyókat valahogy le kellett vinni az alagsori tárolóba, hogy felkerüljenek a helyükre. Egyből Alfréd jutott eszembe, aki Kanadában szenved most a térdfájása miatt.

Lehet hogy a szervezetem így demonstrál a nagy túra ellen? Hmmm. Érdekes.

Sajna, az egész délelőttöm ráment a málházásra.(2-2,5 óra) Remélem a napok során ez az időeredmény egy kissé javulni fog, mert a reggeli szedelőzködést nem szeretném minden szállás után így elhúzni.

Próbáltam a teljes felszereléssel együtt is lemérni a bicót, de a segédeszközként használt "palló" vészjóslóan megadta magát, eltört. Hát megemelni sem egyszerű a járgányt, hogy fog ez elbírni még engem is?

A kérdés megválaszolására kb. 11.30-ig kellett várni.

Fogszorítva, hugyorogva megültem a Paripát és csodák csodájára még azt sem mondta, hogy Trek. (Ez a márkája)

Volt még egy-két elintézendő dolog, így a próbakört nagy merészen egyből a városban kezdtem. Aki szokott a belvárosban tekerni, az tudja, hogy a felpördült útfoltozások, kráterek, hasadékok igencsak próbára teszik a kerékpárokat.

Nem volt semmi érdekes azon túl, hogy a nagy súly miatt érezhetően másképp viselkedik a járgány. Olyan, mintha érezném, ahogy a vázszerkezet hajlik, deformálódik. Szerencsére ezt rugalmasan teszi, remélhetőleg maradandó alakváltozás nélkül.

A melegből ma is kijutott. Ki is derült, hogy a termoszos kulacs sz....t se ér. Egyből ki is húztam a "velem jönnek" listáról. :) Ellenben jól vizsgázott a sahara kendő. No, nem azért mert bármit is javítana az ábrázatomon! Viszont érezhetően kellemesebb volt benne, elviselhetőbb volt a dög meleg, mint nélküle. Köszönet érte Anyukám.

A csomagokon kellett még egy-két igazítást tenni, de teljesen menetkészre tudtam pakolni.

Némi tanakodás után a zászló is felkerült, bár a fényvisszaverővel csíkozott árbócon kicsit bizarr a megjelenése. Hát, ez ilyen lett.

Egyre izgatottabb, vagyok, pedig még fel sem fogtam, hogy mire vállalkozom.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hajnali kettő körül akartam indulni, de még mindig itt ülök a gép előtt és van még egy fontos feladatom is.

Rá is hagyom mára. Holnap már az útrol próbálok bejelentkezni.

Üdv

-1. nap - 2007.07.16. - Szeged

Mára terveztem a próbakört teljes menetfelszereléssel, de.......

Próbáltam erőt venni magamon. "Anno" amikor elkezdtem a felszerelést összeállítani, olyan könnyen ment, most meg csak kerülgetem.
Napközben sikerült kigabalyítanom a repülőjegy foglalásom körüli tranzakciós problémákat, illetve a biztosítóval is sikerült leegyeztetni a kötvényszámot. Feladat kipipálva.

Délután elnyomott a meleg, amire a teli pocak is rásegített. Igen, szunyáltam egyet. :) Este pedig neki álltam pakolni. Elég jól sikeredett, mert a tervezett 50-50%-os megosztást (elől-hátul) megvalósult. Minden kikészített motyó helyre talált, egyedül a hálózsákot kellett kihagyni a tatyókból. Azt a hátsó nyeregtáska tetejére száműztem, bár ez a mutatvány csak "holnap" következik. A csomagokat egyesével lemértem. Összesen negyven kilónyit fogok magammal cipelni.
Nagyon félő, hogy a saját versenysúlyomat is rátéve össze fog rogyni a Paripa.
Egyre jobban paráztam. Nem hittem benne, hogy egy tizen egy-két kilós bringa kibír 170!!! kilós terhelést.

A ruhák bepréselése után, a málházást már nem vállaltam be. Elfáradtam, pedig még egy métert sem tekertem.

-2. nap - 2007.07.15. - Szeged

A kütyük bűvöletében telt a mai nap is.

Általában elég sok időt töltök az általam praktikusnak hitt dolgokkal, a kütyükkel. Ezek többnyire elektromos vagy mechanikus berendezések, amik az embert hivatottak szolgálni. (Persze néha az az érzésem, hogy a működtetésük megtanulásához szükséges időráfordítással pont az ellenkezője valósul meg. No de mindegy.) Szeretem megismerni a működésüket és olykor elragadtatom magam és én is eszkábálok valamit. Mindezt azért írom, mert a "mániám" alól a túra sem lehet kivétel. ;)

Az ötlet kipattanását követően szétnéztem a neten, próbáltam mások tapasztalatából tanulni, utánaolvasni, mit érdemes vinni, hogyan kell csomagolni, hol érdemes megszállni, stb., stb., hisz nem én vagyok az első és egyetlen ember, aki ilyen vándorlásra adja a fejét.

Meglepően sokan vannak a kerékpáros vándorok, és általában olyan személyek ők, akikről még nem hallottunk a médiából, pedig akár hosszában is megkerülték/kerülik a Földet. (!!!Minden kontinenst É-D irányban átszelve.)

Több éjszakát töltöttem az oldalak böngészésével és végül találtam nem egy olyan túraleírást, ami megtetszett és további inspirációval és ötlettel is szolgált. A legjobban megragadó beszámoló Maleczki Alfrédé volt számomra, aki jelenleg Kanadát hódítja meg.
(Ha kíváncsi vagy a többi linkre is, jelezd és átküldöm.)

Nos. Lássuk csak! Mik lesznek a segítségemre?

Alapvetőnek tartom, hogy az egyszemélyes misszió biztonsága érdekében mindig legyen nálam telefon. A jólbevált SonyEricsson K800i-met használom a Vodafone hálózatain, ezzel fogom a netre felkerülő képeket is készíteni. Az akku töltöttségét egy energia-"rendszerrel" fogom biztosítani, de erről később. A tájékozódást az előre kinyomtatott itiner-en túl (biztonsági térkép , sajna 80 dkg-ot nyom), egy Fujitsu Siemens N560-as PDA I-Go progival fogja segíteni.

A PDA által tudom a netes elérhetőségemet is fenntartani, feltéve ha találok majd útbaeső és ingyenes hotspot-okat.

Ezzel fogom a csiganyálat is húzni. :) Magyarul, a GPS vevő adatait elmenteni és később térképen megjeleníteni. (Olyan, mint amikor a csiga a nyálával "rajzolja" meg az utazása nyomvonalát.)

Az élményeket egy Canon A610-es digitális fényképezőgéppel és egy Panasonic GS280-as kamerával próbálom megörökíteni az utókornak. A kamerának terveztem egy extrém, de nagyon praktikus állványt, amit a képen láthatsz. Ennek finisével bíbelődtem ma, szinte egész nap. Készítettem próbafelvételeket is. Naggggyon hatásosak.

Ennyi kütyüt energiával is tudni kell ellátni.

Két alternatíva közül választottam, dinamó, amit nekem kell tekerni, vagy természetes energia, ami csak úgy van (egyelőre és szerencsére). A lustaság nyert, napelem mellett döntöttem, ami a Silva Solar II.-ese. A rosszabb időre is gondolva, biztos, ami biztos, egy akku pakkot is összeállítottam 10 db 2500 mAh-ás Energizer AA akkuból. Mindezeknek autós szivargyújtó aljzatja van, így mind a PDA-t, mind a telefont folyamatosan tudom táplálni ezek bármyelyikéről. Persze a hálózati töltőket +akkutöltőt is cipelhetem, mert reményeim szerint lesz nem egy olyan kemping/szállás, ahol 230-as hálózatról fognak töltődni a lemerült telepek.

Azt hiszem ennyi. Illetve, lesz még egy MP3 lejátszóm is, amiről agyi zsibbadás esetén zenebonálhatok, illetve angolt fogok továbbtanulni.

Sajnos, a teljes menetfelszereléssel történő próba kirándulásom ma elmaradt, de talán holnap.....

Egyre jobban izgulok.
Már csak hármat kell aludni!

-3. nap - 2007.07.14. - Szeged

Kedves Barátom, Ismerősöm!
Kedves érdeklődő Idegen!


Pár gondolatot írok a túra ötletének, útvonalának keletkezéséről, aztán megkezdem a beszámolót, mert lassan itt az indulás napja.


Van már lassan egy hónapja amikor először ötlöttem ki ezt a túrát. Arra gondoltam, hogy talán ez az utolsó olyan nyár az életemben, amikor nem köt időhöz se iskola, se munkahely. (Jééé. Az eszembe se jutott , hogy leszek még én is egyszer nyugdíjas.)
Nem akartam, hogy csak úgy elteljen a nyár, érdemesnek tartottam valami nagy kalandot keresni.
(No de ekkorát? :) )

5 éves korom óta szeretek és tudok kerékpározni, és nem kérdés, ma is, nap mint nap használom a járgányaimat (Drótcsacsit és Paripát) a városi közlekedésben.
A kerékpáros túrázás is mindig ott volt a kívánságlistámon, de valahogy mindig úgy alakult, hogy egy-két frankó kivételtől eltekintve, ezek a vágyaim nem igazán valósultak meg. Ennek legfőbb oka az időhiányom volt. Több mint nyolc évet dolgoztam két transznacionális vállalatnál, ami munkabeli sikerrel, elismeréssel, de a magánéletre fordítható idő szűkösségével is együtt járt. Sikerült is kiégnem, de rendesen.
Az elmúlt kb. egy év pihenése alatt próbáltam behozni lemaradásaimat a "munkán túli életemben". Felvettem a kapcsolatot a Critical Mass demonstráció szervezőivel és a szegedi felvonulások szervezésébe, valamint a helyi kerékpáros érdekek képviseletbe kezdtünk pár társammal, a Magyar Kerékpárosklub keretein belül. Lelkes fiatalokat ismertem meg és együtt tettünk is egy-két dolgot a közügyek előmozdításáért.
A begyűjtött ráncaimat is sikerült kisímítani, talán túlságosan is.
Egyfajta kényelmes tespedtség lett rajtam úrrá, amiből szeretnék kiszabadulni, mert ez nem én vagyok. Úgy gondoltam, egy nagy túra, az otthon és kényelem távolsága és a természet közelsége az, ami leginkább ki tud majd mozdítani.

Induljak? No, de merre is ?


Az útvonal tervezésénél kapóra jött, hogy Isti barátom nemrég költözött ki a családjával együtt Angliába. Gondoltam jó meglepetés lesz ha egyik nap betoppanok a kinti otthonuk ajtaján.

Megkerestem Norwich-ot a térképen és önfeledten nézelődtem tovább. El-elkalandozott a gondolatom, mint amikor gyerekként játszik az ember a földgömb pörgetése és rábökés közben. Már csak akkor vettem észre magam, amikor valahol Portugália körül járt a toll hegye. Dőltek az ötletek és régi utazásaim kellemes emlékei. Elkötelezetté váltam és célnak tűztem ki az álmom/ábrándom.

Hát kb. így alakult/alakítottam ki ezt a tervet.

Mostanában egyre divatosabb magasztos célokért útra kelni. (Persze, így lehet csak alapítványi támogatásokhoz jutni. Megértem)
Én nem szeretnék senkit ilyesmivel hitegetni, elsődlegesen mindezt magamért teszem. Ha az élménybeszámolóimmal valaki mást is elgondolkodtatok, vagy csak szimplán kedvet csinálok valakinek a kerékpározáshoz, az egy pozitív hozadéka lesz a saját fejlődésemnek.

Nem a világbékéért, nem Kunta Kinte felszabadításáért, nem is a klímaváltozás ellen tekerek. Csak is kizárólag magamért!

-----------------------------o------------------------------



Közeleg az indulásom napja és egyre inkább összeáll a kép.

Úgy tűnik, a "sok" előkészület és álmatlan éjszaka nem volt hiába. Lassan minden alkotórész a helyére kerül és még négyet tudok is aludni a rajtig. :)

Bár a blogot az útleírásnak szántam, de nem bírok magammal és mostantól minden nap írok egy kicsit az előkészületről is.

Az apropót a tegnapi jó hír szolgáltatja.
Az Uniqa visszajelzett, hogy szívesen támogatja a túrámat egy díjmentes biztosítással, aminek nagyon örülök. Igaz az egész út saját finanszírozású, de jól jön ez a nem kis segítség.
A megkeresés ötletét ezúton is köszönöm Lajos (Tapasztalt Medve) évfolyamtársamnak.

A kerékpár felkészítése is jól halad. A nagy sátor és matrac problematikáját is sikerült megoldani a menetirány szerinti felhelyezéssel. A csomagolandók is mind együtt vannak. Holnap meg fogom tudni ejteni az első csomagos mérlegelést. Erre azért van szükség, mert szeretném a lehető leginkább minimalizálni a rakomány súlyát. Ez nem a tekerés megnehezítése miatt érdekes elsősorban, hanem az össz. terhelhetőség miatt. Sajna a 125 kg feletti testsúlyom nem hagy sok lehetőséget a további csomagoknak. :(
Így is csak ámulok, hogy egy 16,5 kg súlyú fémdarab, ami egyben kerékpár is, hogyan bírja el súlyának több mint tízszeresét?

A képet még tegnap este készítettem a bicóról, azóta már a kameratartót is sikerült megkonstruálni. Ha minden igaz, holnap teljesen elkészül a fejegység esztergálása is, és elkészíthetem az első próba felvételeket.
(Olyan jó amikor a barátaim segítségére, mindenttudására számíthatok. Olyan érzés, mint a pozitív paranoia. Mindenki összeesküdött ellened, hogy jót tegyen veled. Ma Tibi jött csövet hajlítani. Holnap Ernő fogja a délelőttjének egy részét beáldozni az esztergálás miatt.
Ezúton is köszönöm Nektek!)

A végére egy slussz poén.
Istivel chat-eltem tegnap este. Úgy tűnik a meglepetésem fordítva sül el. Kiderült, hogy a tervezett karácsonyi hazalátogatás előtt az iskolaszünetben is még hazajönnek. Pont akkor indulnak Norwich-ból, amikor átérek a szigetre. Ha-ha-ha!
Azért megbeszéltük, hogy út közben fogunk találkozni.