43. nap - 2007.08.29.- Dourdan - 3821 km

Jót aludtam. A szomszéd angol pár szedelõzködése nekem is lendületet adott, már 10:30-kor ott voltam a recepción az útlevelemért. A reggeli csak eztán következett. Szépen sütött a nap, és a sátrak közötti pad éppen üres volt, visszacsüccsentem hát megreggelizni. Közben kihasználtam a kemping második jó tulajdonságát, beadtam arra a fél órára töltetni a PDA-mat. Finom reggeli után nekiindultam felkeresni Versailles-i kastélyt és ha már ott voltam kíváncsi voltam a helyre is, ahol megfosztották Magyarországot területének több mint 2/3-ától. Párizsból kikeveredni nem volt egyszerû, de sikerült. Érdekes mennyire összeépült a környezõ elõvárosokkal. Az egyik áthúzott táblája mellett ott a másik városhatárt jelzõje. Olyasmi mint Szeged városrészei csak sokkal nagyobban, és pl. Móravárosnak különálló igazgatási szervei lennének. Tudom nem jó hasonlat, de két egymás mellett álló ház is lehet két különbözõ városban.
A kastélyhoz érkezve egy nagy "felfordulás" várt. Az egészet renoválják, de ez lenne a legkisebb probléma. A hátsó bejárata elõtt nagy parkoló tele tömérdek autóval, alig lehetett a bejárathoz férkõzni. A kert igencsak rendezetlen, virágot alig látni, olyan mintha késõõsszel érkeztem volna, de most nyár van.
A szökõkút se mûködött. :( Szerintem, nem nagyon tartják karban ezt a franciák. Kerékpárostúl, értelem szerûen csak külsõ szemlélõdõ lehettem, de próbáltam a kert nagyját bejárni. A nézelõdést követõen átgurultam magán a városon, az már jobban tetszett. Hangulatos utcácskák, piac és régi épületek.
Az utam kacskaringózva, le-föl folytatódott. Az egyik faluba egy meredek leejtõn érkeztem meg. Ahogy ereszkedtem lefelé azon morfondíroztam, hogy mit tudnék tenni ha a fékem felmondaná a szolgálatot egy ilyen szakaszon? Nem kellett sok(k) hozzá hogy az elméletet a gyakorlattal igazoljam, ugyanis abban a pillanatban ahogy végig gondoltam az esélytelenségem elkezdett gyorsulni a bicó az egyre erõsebben behúzott fékek ellenére. Talán a lélekjelenlétemnek köszönhetõen nem lett nagyobb baj belõle. Még nem mentem olyan gyorsan, így a földhöz dörgölt cipõtalp segített lendületet veszíteni és megállni. Mint kiderült, az egyik rögzítõ heveder lógott rá a féktárcsára és a fékezéskor felhevült tárcsán szétolvadt azt használhatatlanná téve. Nagy szerencse, hogy hoztam magammal tartalék fékpofákat, mert nem csak a szétkenõdõtt mûanyag volt a baj, hanem az is, hogy a ferrodol már szinte teljesen le volt kopva a fékpofáról. A szerelés közben legalább megismerhettem milyen alkatrészekkel és hogyan mûködik a tárcsafékem. Ez az idõzés nem tett jót se a kedvemnek, se a célkitûzés teljesítésének. Az idõ is egyre hidegebb lett, nem esett jól a tekergés. Legközelebbi kempinget céloztam meg, ami utamba kerül. Szerencsére a második városkában már tábla jelezte, hogy a másik felén van a hely. Mûködött is, megfelelõ is. Sátort fel! (Készítettem róla videót is az utókornak.) Vacsora, némi tanakodás az itiner felett, majd 10 óra után nem sokkal lámpaoltás.

Napi megtett táv: 63,9 km

A szállás: Egyelore nincs neve

Koordinátái: N 48,5257861 E 2,0284882

42. nap - 2007.08.28.- Párizs - 3757 km

A padtól 5 óra körül vettem búcsút, untam már hogy mindig a dögöket kell figyelni, mikor másznak a bicajhoz. A tekergést a lemerülõ aksival elõre próbáltam memorizálni, majd nekiindultam a lehetõ legegyenesebb legegyszerûbb úton.
A kempinghez 6-6:30 körül értem, ahol nagyban folyt a recepció és környékének takarítása. Próbáltam érdeklõdni a nyitás felõl de kizavart egy csoportvezetõ szerû fószer, majd negyed óra múlva, amikor megjött az elsõ recepciós, illedelmesen szólt, hogy ~ "Uram, tessék befáradni!" A kemping máris bemutatta elsõ jó tulajdonságát. Már korán reggel is be lehet csekkolni, nem kell megvárni a hivatalos, 9:00-ás nyitást. Fel lehetnek készülve az éjszaka autózókra, mert az egy recepciós aki kifogástal kiejtéssel beszélte az angolt, németet, olaszt és franciát, néha felváltva is, ezért jött be ilyen korán. A szállás igen drága (16,70) és szar is, dehát Párizs zöldövezetében mit várjon az ember. A sátor felállítására 3 terület állt rendelkezésre, végig is szemléztem õket. Az elsõ, két szigetbõl állt, amit utólag jelölhettek ki sátrazásra a jobb helykihasználás miatt. Egyáltalán nem volt már fû rajtuk, csak a bukszusok és egy-két fa. A második hely, a folyóhoz közeli dimbes-dombos. Az annyira teli volt, hogy ott csak két sátor közé ékelõdve lehetett volna helyet szorítani, vagy bevállalva egy gerinctörést a puklik tetejére költözéssel. A harmadik volt a "legviccesebb", amit már az útról is megcsodálhattam. Közvetlen, a még hajnalban is nagyforgalmú fõút melletti rész. A kerítésen belül se egy szélesebb bukszus se semmi. Igaz itt volt is hely, meg fû is. Nem volt nehéz a választás. A fûmentes, de valamennyire csendes szigetnél "kötöttem" ki. Gyorsan fellõttem a sátrat és úgy ruhástól mindenestõl durmoltam egy nagyot 11-ig. Felkeltem enni és letusolni, majd visszafeküdtem egy kicsit. Délután 5-kor már fel is tudtam kelni, jó lenne még látni is valamit a városból mielõtt ismét (ellepik a patkányok) beesteledik. Terveztem egy kisebb kört a hajnali helyszíneket a Notre Dame-mal és kötetlen utcai bolyongással kiegészítve. Kicsit megnyugtatóbb volt a kép, mint hajnalban. Megkérdeztem fiatalokat az új kerékpárról, kényelmesnek találták és az újságokból értesültek a lehetõségrõl. (vidékrõl idelátogató francia pár a fotón)
Érdekes, hogy mennyire sok kávézó és étterem van. Szinte minden utcafrontot ezek tesznek ki, ha éppen nem valamelyik divatcég kirakatai. Élelmiszerboltot persze egyet se találtam. Biztos én voltam béna, pedig a motiváltságomat az éhség miatt fonákon ülõ szemeim is jól reprezántálták.
Kénytelen voltam a kemping boltjában vásárolni a visszaérkezésemkor, ami olyannyira volt csak drága, mint a kemping maga. 16 €-t sikerült elvernem, amiért egy pl. Super U-ben egy egész bevásárlókocsit teleraksz, itt a két kezem elég volt hozzá.
Biztos, ami biztos, a boltal szomszédos pizzériában beneveztem egy háromsajtos karikára is, hogy "fõtt" ételt is egyek. Jóllakottan tértem nyugovóra.

Napi megtett táv: 25,8 km

A szállás: Camping du Bois de Boulogne

Koordinátái: N 48,8686876 E 2,2340106

41. nap - 2007.08.27.- Párizs - 3714/3731 km

Reggel a csörgésre ébredtem 7:30-kor, aztán napsütésre 8:30-kor és végül kilenckor arra, hogy egy vén picsa nekiállt fûnyíróval szlalomozni a lakókocsik között. Sose legyen jobb dolga!
A szedelõzködés lassan ment, de legalább mindent szárítva tudtam elrakni. Igazándiból, már rég rájöttem, azért tart minden reggel a nekiindulás sokáig, mert a sátor és a matrac a pakk aljára lett tervezve, így mindig le kell szedni a nyeregtáskát a bicóról. Ezen nem is tudok változtatni eszközök híjján, így beletörõdtem.
Még indulás elõtt bekentem magam naptejjel, mert tegnap is frankón megkapott, nem akarok lesülni.
Az út ma is hasonlatosan le-föl volt, de egy kicsit erdõsebb területen. A Szajna partjára vezetett, ahol kicsit elidõztem. A megelõzõ falvak, városok mindegyike kihalt volt, olyan mintha elköltöztek volna onnan a hétvégére és elfelejtettek hétfõre visszajönni. Mivel feléltem az összes elemózsiám és üdítõm sem volt, egy kicsit szarul érintett. A folyóparti település (Caudebec-en-Caux)annyival volt jobb, hogy az idegenforgalmi irodája nyitva volt, ahol egy kedves szõke, 90/60/80-as hölgy segített megérteni, hogy nem nemzeti ünnep van, csak a szombati nyitva tartás miatt van minden zárva hétfõn. Mit ad a 36 órás munkahét!
Aranyos volt, azon kívül, hogy ellátott prospektusokkal, elárulta, hogy van egy super marche, amit nyitva találok a település másik felén. Nem kellett több. Az instrukciója alapján megtaláltam a boltot, jól feltankoltam és nyomtam egy ebéd-reggelit. Ettõl olyannyira elálmosodtam, hogy a kis városnézést követõen a Szajna parti padon találtam magam kifeküdve. Szusszantam egyet a napon, majd irány tovább. Az álmosságom nem akart múlni, olyannyira, hogy kétszer is padkára futottam az elbambulásom miatt. A folyó vonalát követve haladtam, hasonlóan a tengerparthoz, minden településhez le-, majd utána fel a fensíkra. Rouen-tõl változott csak a szisztéma. A folyót elhagyva egyre több szerpentinen és emelkedõn kellett egyre feljebb kapaszkodni. Sehol sem volt hegy, csak kisebb dombok, de azok is elégnek bizonyultak. Talán, eddig a legjobban ment a tekerés, valószínûleg a másfél liter ivójoghurtnak is köszönhetõen. Estére mindig nagyon belejövök és pont akkor kell a kempingek nyitva tartása miatt ráhagyni. Gondoltam egy nagyot. A párizsi kemping még 86 kilométerre volt este 8-kor, mi lenne, ha eltekernék odáig és lesz ami lesz? Minden aksim fel volt töltve, volt elég innivalóm is és a "csúcson" voltam. Így is lett. Nem keresgéltem tovább kempingezésre alkalmas helyet az út szélén, hanem haladtam, ahogy csak tudtam. Voltak még rendesen emelkedõk és az I-Go-nak is a települések bemutatása volt a fõ attrakciója. A lényeg, hogy közeledett Cergy, Párizs elõvárosa. A térképes adatbázis silányságának köszönhetõzen, a felújított N14-esrõl elfelejtették feljegyezni, hogy a továbbiakban autóútként üzemel, így kellett még tennem néhány elkerülést. A végén viszont nem úsztam meg. Egyszerûen nem láttam más értelmes lehetõséget a táv leküzdésére, felkapcsoltam minden fényemet, feltettem az Istitõl kapott bokapántokat is és nekivágtam. Autóút, leállósáv, 30-35km. Nem lett belõle bajom, és még haladtam is. Sõt. A leágazás elõtt egy zárva talált Total kútnál le is tudtam cserélni az izzadt felsõm+kajáltam+fújtam egy keveset a kerekekbe is.
Cergy-be érve teljesen feldobódtam. Nem kellett rettegni attól, hogy mikor áll meg mellettem egy kékvillogós kocsi levenni az összes pénzem és az utak is kerékpárosbarátra voltak kialakítva. Teljesen szuper, új kerékpársávok és utak mindenfelé. A feketeleves csak eztán következett. A kütyü minden jószándéka ellenére egy kivilágítatlan gettón keresztül akart Párizsig vinni. Ezzel nem is lett volna semmi gond, kötélbõl vannak az idegeim, de a világító PDA, mint a villanykörte a rovarokat úgy vonzotta a jobbnál-jobb alakokat. Miután megtettem vagy másfél kilométert a lakóbódék és kivilágítatlan, névtelen utcák közt jobbnak láttam más, inkább hosszabb, de kivilágított útirányt nézni. Az A15-ös autópálya másik felére mentem át és végig a nagy bevásárlóközpontok mellett araszoltam egyre beljebb. Nem volt egyszerû, de hajnali 1-re a diadalívhez értem. Végig sétáltam a Champs Elysées-n majd a Szajna partján vissza az Eiffel toronyhoz. Nagyon nem hatott meg a látvány, a teljesítményem és kitartásom viszont annál inkább. Életem legtöbb egynapi megtett kilométerével (184) magam mögött ott áltam az õrült, de kitûzött célom elõtt. Az ámulatom nem tartott sokáig, mert apró, majd egyre nagyobb rágcsálók kereztezték az utam. Iszonyat koszos a város, ez már eddig is látszott, de hogy ennyire? A torony és a folyó közötti parkban, mint ha sok veréb lenne egy füves részen úgy cincogtak a patkányok. Amikor közelebb léptél akkor pedig nem felrepültek, (még szerencse) hanem elspuriztak, de úgy hogy ezáltal az egész terület mozgásba jött. Még mindig a hatása alatt vagyok, pedig most másnap 17:22 van. A hajnal további részét 5-ig, a tornyon túli parkban, egy padon üldögélve töltöttem. A lábamat persze felhúzva, mert ott is hemzsegtek a dögök.
Nem tudom, de lehet, hogy nekem ebbõl a városból örökre elég volt ennyi.
Az új kerékpárkölcsönzõ automaták egyébként csúcs-szuperek, hogy valami jót is írjak, és az éjszaka közepén is szívesen használják, fõleg a fiatalok.

Napi megtett táv: 184,2/200,2 km

A szállás: Az Eiffel torony parkjában felhúzott lábbal üldögélve, egy padon/majd reggel 7-tõl a kempingben, amit a következõ napnál írok

Koordinátái: N 48,855601 E 2,298038

Ide egy kis osszegzes keszult az eddigiekrol, igy kb a tav felenel.

Mivel is kezdjem? Olyan sok minden történt velem az elmúlt 40 nap alatt. Próbálom számokban:
40 nap (4 pihenõnappal)
3530 kilométer
9 ország,
megszámlálhatatlanul sok város,
2234 fénykép,
több mint 6 órányi filmfelvétel.
Sok-sok kedves ember,
... és egy-két kellemetlen is.
Több mint 240 liter elfogyasztott ital (tej, pezsgõtabletta, üdítõ(lónyál), víz),
2,5 kg Nutella
(nem is írtam, hogy a franciáknál kaptam elõször 1kg-os kiszerelésben, mert hogy az olyan gazdaságos. Nem cipeltem sokáig, azt elhihetitek. :) )
Számtalan élmény, megismerésre váró új hely, pozitív benyomás.
Számos brilliáns gondolat, mint ez is:
"Áááá! Nem nehéz tekerni. Csak azért izzadok, mert nekem egyel több pedált kell nyomnom ahhoz, hogy haladjak."
A szitu, ami kapcsán kipattant a fejembõl az volt, hogy az egyik emelkedõn mellém lassító autóból kihajolt egy csaj, végignézett rajtam, majd gázt adva tovasuhant.

Ért nem tervezett veszteség is az úton, de igen elenyészõ. Kettõ darab kisméretû törölközõm reppent le észrevétlen az elsõ táskámról menet közben. Ennyi.
Voltak mûszaki esetek is, de ezek se érték el a "Hú de kínos, hú de kínos!" kategóriát. Kezdõdõtt a kilométerórával, amibõl most épp a harmadikat használom. Folytatódott az oldalsztender letörésével, a hátsó sárvédõ leszakadásával, elsõkerék küllõ-szakadásával(2x), defektekkel (3x) és tengelybeáztatásokkal(3x). A csomagtartó is töredezik szét, de ki fogja bírni, ha nem lesz több elborulás.
Mert hát abban is profi lettem, hogyan lehet elborítani a járgányt miután magára hagytam, hogy minden közelébenálló szívbajt kapjon? Az egyik belga tengerparti képen meg is örökítettem, amint Paripa egy alacsony oszlopra tekeredve mutatja a hasát a közönségnek.
Baleset egyetlen egyszer sem történt velem, leszámítva azt az egy eldõlést, ami a beakadt kamásli miatt volt. Akkor is csak inkább megijedtem, mint sem sérültem.
Apropó egészség. Meglepõen jól bírom a napi távokat, a térdeim is csak hidegen rakoncátlankodnak, és ahogy már írtam, csak végtagi zsibbadások színesítik az érzékelésem. Vicces, de majd elmúlik egyszercsak.

Mindent összegezve, a kisebb nehézségek ellenére jól érzem magam. Rengeteg élménnyel gyarapodok, és ha bele akarnék vágni legközelebb egy ilyen túrába....
Hülye vagy? :))
...biztos lebeszélném magam!

40. nap - 2007.08.26.- Les Forges- 3530 km

Reggel napsütésre ébredtem. Szép volt a kilátás a tengerre, de valószínûleg a közelsége miatt, rengeteg pára csapódott le a sátrakra és a fûre. A nap ahova elért, ott gyorsan leszárította.
Ébredezés közben láttam, hogy a lakókocsis idõs házaspárnak kis gondja akadt a lakókocsi autó mögé forgatásával. Segíteni akartam nekik, hisz õk is olyan kedvesen mutogatták elõzõ este a sátrazáshoz alkalmas helyem. Lementem a sátorhelyemtõl egyel alacsonyabban fekvõ placcra, de nagyon meglepõdtem, amikor a kisöreg egy távirányítóval, anélkül, hogy hozzáérne mozgatta a behemót nagy karavánt. Kiderült számomra, hogy a kerekeire egy dörzshajtást lehet csatlakoztatni, amit távirányítóval kezel, így mint egy elektromos kisautó, oda megy önmagától a lakókocsi, ahová csak akarja. Nem a kocsival kell aláállni, hanem a lakókocsival áll rá az autó vonóhorgára. Most már ezt is tudom. Mindenesetre örültek az igyekezetemnek, és egy másik pár súgott, amikor jelezték, hogy csak a kézifék maradt behúzva, azért bénázik az öreg.
A reggeli napsütést ezalatt felváltotta egy párafelhõ, ami úgy tûnt, megállt a kemping völgyében. A sátor nehezen száradt pedig a nagyja vizet viledával le is szedtem róla.
Az indulást követõen ismét hegymenettel kezdtem, jó volt bemelegítésnek, aztán le-föl. A D940-en mentem egészen Le Havre-ig. Egy kisebb kerülõtõl eltekintve nem bonyolódtam bele a "le a faluba, fel a faluból" szitukba, elég volt tegnap. Út közben kukásmellényes motorosok taszajtottak le az út szélére, valamilyen konvoj közeledését jelezték elõre. Voltak vagy huszan, aztán amikor megérkezett a felvezetett kb. tíz kerékpárversenyzõ, majdnem hangosan elröhögtem magam. Ekkora felhajtást nekik? Mint kiderült, csak az élboly volt, a többiek, vagy százan, igencsak lemaradva követték õket.
Le Havre-ba érve reménykedtem, hogy még nyitva találok valami hipert, mert fogytán volt a lónyálam, de sajna nem jött össze. Megnéztem a kerékpárverseny befutóját és a virágos-szökõkutas fõteret, majd Párizs felé vettem az irányt. Minden bolt zárva volt, a belváros csak úgy kongott az ürességtõl. Úgy tûnt mindenki a strandon van.
A külváros nem sokban különbözött, de az egyik sugárúton találtam egy internetezdét. Nem volt olcsó, de beültem hogy a sok elmaradásom bepótoljam. 3 órát sikerült eltöltenem így a neten + a két forrócsoki máris kitett 18,3 €-t.
Sebaj, ez is meglett.
Az út további része érdekesen alakult, hisz nem tudtam pontosan merre megyek, hol lesz kempingem, csak azt tudtam, hogy ez lesz a legrövidebb út az Eiffel toronyig. Az eleje érdekesen, autópálya szerûen kezdõdött, de az ipari parkot elhagyva, snassz mezei útként folytatódott. Nyomtam, ahogy csak tudtam, még a néha viharossá váló szembeszél se szegte kedvem. Jól ment a tekerés. Esteledett már és a falvakat lestem, hol akadok egy kempinget jelzõ táblára. Már-már felcsillant a szemem, amikor lakóautós placcot láttam, de kiderült hogy csak egy értékesítõ bemutatótelepe volt. A következõ 10-15 kilométeren egyre szebb házak is voltak, amiket megcsodálhattam, de a legjobban a megtalált kempingnek örültem. A gazdasszony, jó eséllyel indulhatna egy horrorfilm szereplõválogatásán, de angol tudás nélkül is vágta mi a pálya. Ön perszön, ön tent, katr öjró trá szánt. (Vagy valami hasonló)
A vizesblokk a rozoga házikó ellenére elég kultúrált. 18 perc alatt fellõttem a sátram, tusoltam egyet és Jó éjszakát!

Napi megtett táv: 82,1 km

A szállás: Camping au Les Forges

Koordinátái: N 49,53061 E 0,49716

39. nap - 2007.08.25.- Fécamp - 3448 km

Egész éjszaka csak forgolódtam, alig kaptam levegõt, szakadt rólam a víz, és továbbra is köhögök. Egyre betegebb vagyok.
Sajnos az idõjárás mit sem változott az angliaihoz képest. Teljesen be van borulva, hûvös van, nem sok kedvem van így felkelni sem, nem hogy tekerni.

De aztán! Kisütött útközben a nap. Egyre szebb partokon haladtam és a kedvem is megjött. Ma jobb választásnak bizonyult a D940, D925, D75, D68 és folytatásai, mint tegnap. Igaz a látnivalókért meg kellett küzdeni, de többszörösen is megérte. Általában minden partmenti település két sziklafal közötti völgybe vagy öbölbe van beékelõdve, ami azt jelenti, hogy mindig le kell menni a fensíkról a partra, majd vissza. Szép a táj és a tengernek is gyönyörû világoskék, ha jól tudom akkor ez az azurkék, színe van. Jól ment a tekerés, ugyan úgy mint tegnap. Az utazósebességem sík terepen 30-32km/h, persze a sûrû megállások igencsak lerontják az átlagot. Mindig kitalálok valamit. Hol inni állok meg, hol fényképezni, hol csak a szemüveget felvenni. Ezek persze mennének menet közben is, de nem akarok megkockáztatni egy csellengést, mert azért elég forgalmasak ezek a kis utak is.
A sok gyönyörködés közben gyorsan telt az idõ de haladtam ahogy tudtam. Féltávra mindenképp hosszabb megállót és ebédet akartam, mert a tegnapi táv nagyobb szünet nélkül megviselte a lábaimat. Az achilleszem (az angol nénitõl tudom: ham-string) továbbra sem akar javulni. Nyugalmi állapotban semmi, csak vastagabb mint szokott, aztán ha jön egy emelkedõ utáni lazább rész csak lemerevedik (ezt hívhatják merevedési zavarnak? :) ) és röcsög ropog ha mozgatom. Ezen túl a zsibbadás is megvan a jobb tappancsomnál és bal kezemnél. Egyébként, köszönöm, jól vagyok!
A szünetet egy plage-on ejtettem meg. Ááá! Senki se nézett meg amikor kipakoltam a kis elemózsiás zacsikat a partfalra és elkezdtem tankolni. Mindenki csak sétálgatott, páran sárkányt eregettek, de látni lehetett már merész fürdõzõket is.
Olyan jól esett a tegnapi szerzemény, a mediterrán tonhalas saláta, hogy egybõl két adagot lenyomtam és attól tartok, hogy a harmadik se éli meg a holnapot. Kaja utána kicsit kifeküdtem a napra, had gyógyítson. Lett belõle egy órás pihi, de jól esett. Nehéz volt újra rávenni magam a tekerésre, de az emelkedõ segített tisztázni a gondolataimat.
A terv Le Havre (~120km) lett volna mára, de a késõi indulás nem hagyott elég idõt. Pedig nem fáradtam el nagyon, tudtam volna még menni csak a kempingek recepciói 8-kor bezárnak. Nem akartam kalamajkát, így Fecamp-ban próbáltam kempinget keríteni. A városba hosszasan, 43-as macskasebességgel gurultam be.
Igen-igen kedves Olvasó! Itt egy új fogalom kerül bevezetésre, amit kb. 5 napja tartogatok magamban, de most itt a remek alkalom, hogy megosszam veled. Ezzel azt a sebességet fogom megnevezni a következõkben, amit egy leejtõn tekerés nélkül tudok elérni. És hogy miért éppen macskasebességnek becézem? Egyrészt, nem tudom a fizikában használt fogalom pontos megnevezését, (gyorsulással nyert sebesség-légellenállás-gördülõ ellenállás+-(hát)szél), másrészt, a macskák zuhanásakor is megfigyelt tényezõk lépnek fel a jelenség közben.
Amikor a macskák kiesnek valahonnan magasról, akkor a zuhanásuk egy állandóvá váló sebességen történik, mivel a testüket borító szõr légellenállása a gravitációs gyorsulás ellen dolgozik. A kis testtömegükbõl és a relatív kis sebességbõl adódó lendületet pedig szerencsés esetben, fel tudják "dolgozni" a landoláskor. Ezért létezhet, hogy pl. egy tizedikrõl kipottyanó macska megússza az esést. Persze ugyan ezek a tényezõk megfigyelhetõek minden tárgy szabadesésekor, csak pl. az embernek nincs akkora szõrzete, ami tompíthatná a puffanást.
Szóval, macskasebesség:tekerés nélkül elért sebesség a leejtõn.

A kütyü nem tudott segíteni kempinget találni, mert annak ellenére, hogy ismeri a falvak legkisebb, legeldugottabb utcáit is, nincsenek benne a parti kempingek.
A táblákat lestem és a város központjából sikerült is kitalálnom egy mesés helyre. A képen is látható kempingbe értem épp az utsó pillanatban. A kilátásból kikövetkeztettem, hogy nem lesz olcsó, de nem sajnálom érte a 12,5 €-t. Tusoltam egyet és most elteszem magam holnapra. Hátha ismét napsütésre ébredhetek reggel, mint kb. három hete.

Napi megtett táv: 94,2 km

A szállás: Nem ismert a neve

Koordinátái: N 49,75592 E 0,35996

38. nap - 2007.08.24.- Biville sur Mer- 3354 km

Napi megtett táv: 126,3 km
A szállás: Névtelen maszek kemping
Koordinátái: N 49,98160 E 1,25818

37. nap - 2007.08.23.- Wimereux- 3228 km

Elaludtam reggel miután lenyomtam a csörgõt, riadva ébredtem 7:23-kor. A reggeli finom ham&eggs volt pirítóssal, tejjel. Az indulás 1 órás csúszással valósult meg. Igazából nem lett volna gond, mert csak 15,5 km választott el a komptól csak azt nem tudtam, hogy ezen a távon két magasabb dombot is meg kell mászni. Kész voltam korán reggel. Szép lett volna a táj és a rálátás a tengerre, de a tegnap estihez képest mégpárásabb, felhõsebb volt a levegõ és az esõ is szitált.
Ahogy a kikötõbe értem mindenem tiszta víz volt ismét, mint tegnap elõzõ este.
Szerencsére, a P&O sem vacakolt a foglalás pontos idõpontjával. Sajnálkozva mondta az operátor, hogy erre a hajóra már nem tud felengedni, de a következõ, 12:50-esre igen.
A fölös másfél órát egy szervíz területi Burger Kingben ütöttem el, de elõtte lecseréltem legalább a felsõm, hogy ne fázzak. Hatalmas nagy ez a kikötõ, nem hiába Európa legnagyobbja. 234 sávon állhatnak be az autók, motorok, kamionok a kb. 10-11 terminálhoz.
Van is forgalom rendesen. Egy kis statisztikájuk szerint, amit egy nagy kijelzõn jelenítettek meg a sok safety info és reklám között, több mint 46 ezer utas ment át a termináljaikon tegnap.
... és még amirõl nem tudnak!
Kicsit vicces, hogy egy otthon kinyomtatott foglalási doksi alapján engednek be a kikötõbe (nem ellenörzik) és utána senki sem kéri a jegyed, amit a foglalási szám alapján állítanak ki, amiért vagy bemész vagy nem a helyi irodába. Lehet, legközelebb is a mostani foglalással utazok?
A tegnapi, nem tervezett magasabb szállás árat már nem futotta a kápé, kártyáztam, a megmaradt 17-18 £-omból tizet ìgy "elvertem" a királynál. Jól esett egy nagy forrócsokival zárni a halas menüt.
A beszálláskor megint az elsõk között kellett mennem a belgiumi motoros találkozóra igyekvõ kétkerekûekkel. Persze a kiszálláskor fordított a sorrend, szívhatjuk a sok kocsi füstjét mire kiengednek a sor legvégén. A csónak kisebb volt mint a Northfolk-é, ami a billegésén is erõteljesen megmutatkozott. Bár ez annyival jobb volt, hogy lehetett az ormányába is ülni, ahonnan jobb volt a kilátás mint oldalról. Az út közben folyamatosan olvasták be a "fontos bejelentéseket"(Important annuncement), mint pl.: "A Disney Park egyik menedzsere ma a vendégünk, akinél a négynapos belépõ áráért most egy 6 napos belépõt tudnak váltani..... Stb. Stb. Ezek után nem tudom, hogy konferálnák be ha süllyedne a ladik?
Gyorsan átértünk, mert közben írogattam, ill. kiegészítgettem a memókat.
Mennyivel másabb ideát! Igaz fátyolfelhõs az ég, de legalább lehet néha érezni a nap sugarait. Calais-ban kerestem egy turista irodát, majd elindultam a part melletti D940-es úton. Szép kanyargós, le-föl, de élveztem, mert volt mit nézelõdni. A háborúból visszamaradt tájképek, bunkerekkel és erõdökkel, katonai temetõkkel, dünés területek, valamint a riviérát idézõ települések, házal. Szép környék. Mára nem igazán terveztem, de azért nem akartam nagy lemaradásba se kerülni, tekeregtem amíg nem kezdett el sötétedni. A következõ nagyobb boltban bevásároltam és kerestem egy kempinget. Nem volt nehéz, mert a part közelében lépten nyomon lehet találni. Minden településen van vagy 3-4. Lesátraztam az egyik útszéliben, kimostam és két Kalmopirinnel eltettem magam másnapra.

Napi megtett táv: 63,3 km
A szállás: Camping Municipal L'Olympic ***
Koordinátái: N 50,76042 E 1,60747

36. nap - 2007.08.22.- Folkestone - 3164 km

Az éjszaka csak forgolódtam, kicsit megfáztam tegnap és a vihar sem segítette a pihenést. Reggel nehezen keltem fel mert esett az esõ. Nem jó ilyenkor pakolni, mert még azt is át kell gondolni, hogy mit kell változtatni a megszokott sorrenden, hogy legkevésbé ázzon el bármi is.
A bicaj elborult tegnap, meg ma is párszor, szükségessé vált a csomagtartó szerelése. Kb. délre végeztem mindennel. Útra keltem. Az idõ is normalizálódott, ha az normálisnak mondható, hogy nyár lévén nem süt a nap, és csak idõ kérdése, hogy mikor kezd el esni a borult égbõl.
Az elsõ 30 kilométer megtétele után letelt az idõ. :( Olyan felhõszakadás kapott el, amivel még eddig nem volt dolgom. A környék egyébként érdekes volt. Régi, lovagi korokat idézõ falvakon keresztül tartottam a kiszemelt déli célpont, Folkestone felé. Az egyik faluban találtam egy olyan templomot, aminek nem tudtam ellenállni. Be kellett kukkantanom. Mindegyik érdekes a körülöttük lévõ régi sírok miatt, de ez valami miatt még vonzóbb volt. Persze, a menekvés az esõ elõl is motiválta tettemet. Egy kedves hölgy rendezgette épp a sekrestye (vagy mi?)dolgait, amikor beléptem. Kérdeztem, fotózhatok-e? Erre õ elkezdett mesélni a templomról. Büszke volt, a falu, lehet egyetlen, kincsére. 1112-13-ban építették a templom eredeti fõhajóját, majd az 1500-as években egészítették ki az oldalszárnyakkal és hajókkal. A tornyának volt egy kupolája is, de az XIX. század közepén ledõlt és az akkori kor stílusának megfelelõ bástya szerû kialakítást kapta. Nyolc harangja van, és valami érdekes réz díszítést is mutatott a padlózaton.
Tipikus angol templom, de nekem tetszett.
Az esõ továbbra sem akart csöndesedni, így tovább álltam. Volt még több mint 60 kilométerem. Az elképzelésem ellenére itt is volt rendesen le-föl, de már megszoktam. A szél minden jóindulatát összeszedve besegített hátulról, de ekkora súlyt feltolni....
A felsõ ruháimat egyszer már lecseréltem, mert kihültek rajtam, az újabb váltást inkább próbáltam melegen tartani, mert esélytelennek tûnt száraznak maradni. A kajálást ma nagyon elcsesztem. Reggel is már csak almám és banánom volt, amibõl 1 utóbbit végeztem ki, de útközben is egész végig egy nagy szupermarketre vártam. Nem jött velem szembe. Ellenben találtam egy keróboltot. A tulaj szerintem, rajtam realizálta a napi bevételét a 4£-os belsõgumival és a 3,5£-os spray-vel, no de mindegy. Ezek is megvannak. A távolság lassan fogyott, a szupermarket meg csak nem akart jönni. Mindenhol csak bezárt kisboltokat találtam. Vagy fogadó vagy shop nélküli benzinkút volt amit nyitva állt.
Már már felcsillant a szemem, amikor kiderült , hogy tizen egy-két kilométerre voltam a céltól, de az esõ megint belelendült. Próbálta utamat állni, és amikor látta nem boldogul, kis éles kavicsot szórt elém. Na, szóval nem mese ez, de az sajna tény, hogy a legnagyobb esõben kaptam defektet. Nem akartam a csomagjaimat mégjobban beáztatni ezért kerestem egy közeli házat, ahol eresz alá állásra láttam esélyt. Egy kedves hölgy engedett be a garázsába és miközben foltozgattam (nem akartam egybõl "ellõni" az új tartalék belsõt) kínálgatott innivalókkal.
Elkészültem és amikor elbúcsúztam megdícsérte az angolom, amin szó, mi szó, magam is meglepõdtem.
A folytatáshoz adott némi mentális lendületet, de az gyorsan lelohadt, amikor odaértem a kempinghez. Egy lóversenypálya szomszédságában lett volna, és biztató jelként ki is volt táblázva, de nem üzemelt. A helyieket kérdeztem, hol lehet legközelebb megszállni, de valami elcseszett akcentussal mondogatták a wlöbölödöá stb. szerû mondataikat. Ekkor már tök sötét volt. A világításom igencsak kifogásolható fényerõt produkált, de nem volt mit tenni, menni kellett. Kihülõ vizesen, éhesen, és ami legszörnyûbb volt, céltalan. Mindenképp Dover felé kellett tartanom, hogy csaljam a távolságot a holnap délelõtti kompolás miatt. Gondoltam, ha nem lesz más lehetõség, akkor egészen a kikötõig eltekerek, közben csak találok valami kajáldát és szállás "mindegy áron". Meglepetés volt a nap végére, hogy az egyik benzinkútnál nyitva volt a shop és ráadásul tartottak tejet is és még olcsó is volt. Gyorsan benyomtam 1 litert, biztos ami biztos, és elmajszoltam hozzá egy rúd csokis kekszet. Már csak a szállás és a ruhacsere hiányzott. 10:40-kor értem be Folkestone-ba és a harmadik szálláshelyen megkaptam az utolsó szobakulcsot 35£-ért. Ez egy "Bed & Breakfast" szállás volt. Szépen berendezett szobát kaptam a padlástérben és még a Wi-Fi-jüket is használhattam. Ez utóbbinak persze nem sok haszna volt, mert csak a lépcsõházban volt normális a vétele, meg egyébként is, egy ilyen nap után nem sok kedvem volt hajnali 1-kor böngészgetni. Sajnos a saját blogomat meg se tudom nyitni, mert állandóan belefagy a kütyü, annak ellenére, hogy már nemegyszer töröltem az temp. Internet fájljait. Inkább lefeküdtem, mert 7:30-kor reggeli és utána indulás Doverbe.

Napi megtett táv: 122,2 km
A szállás: Chandos Guest House
Koordinátái: N 51,0811545 E 1,1734561

35. nap - 2007.08.21. - Abbey Wood, London - 3042 km

Nagyon jót aludtam. Megint nehezen ébredeztem. Gyorsan kimostam a szennyeseket és irány London. Próbáltam a PDA-val terveztetni az utat, egyik látványosságtól a másikig, de nem akarta a jót. Szó se róla, olyan is volt ahol én nem hittem neki pedig mégis. Az átkelés a Temzén pl. Kompot vett igénybe, annak ellenére, hogy tuti úgy nézett ki a környék mintha híd lenne a közelben. Ez is megvolt. Nem került pénzbe, de élményszámba se ment.
A város központja felé haladva nem igazán találtam rendezettnek a képet. Nagyon felfordulás volt az építkezések miatt és koszosak, elhanyagoltak voltak az utcák. Talán ezek egy nagyváros velejárói?.
Amire leginkább kíváncsi voltam az egészbõl az Notting Hill és a Portobello road piaca volt, valamint a speaker's corner a Hyde parkban.
Mindkettõt láttam a "kötelezõ" feladatokon túl, de a piacot majdnem feladtam, amikor már vagy fél órája tekeregtem túrám legnyugatibb területén. Az egyik kedvenc filmem (Sztárom a párom, magyarul) részben itt játszódik, ezért voltam ennyire kíváncsi rá. A konkrét momentumok közül csak egyet találtam meg tutira, a tetováló szalont ahonnan kijön a részeg muki, aki valami badarságot tetováltatott magára. Igazán hangulatos környék , bár a film élménye sokat tupíroz rajta. Esteledett (bár egész nap szürkület volt) mire a belváros felé vettem ismét az irányt. Parlament, Westminster Abbey, Big Ben, London Eye aztán uzsgyi a kemping, ami még 16,5 kilométerre volt. Közben megint rákezdett. Nem esett, nem áztatott át azonnal, csak szép lassan, komótosan. Pedig jó lett volna még megkeresni a Greenich-i meridiánt, mert útba esett. Valamit lefotóztam, de az valamilyen gyalogos alagút nyilásfõje lehetett a rajta lévõ írás alapján. A kütyüvel visszataláltam végül a kempingig, vettem egy jó forró fürdõt és már megyek is aludni, mert elmúlt 1 óra. Jó éjt!

Napi megtett táv: 71,7 km
A szállás: The Caravan Club, Abbey Wood
Koordinátái: N 51,48524 E 0,12021

34. nap - 2007.08.20. - Abbey Wood, London - 2970 km

Annak ellenére, hogy tegnap egész nap pihentem, nehezen ment a felkelés. Az idõ sem változott sokat, minden felhõben úszott és szemerkélt az esõ. Az utamat alsóbbrendû utakra terveztem, de nem gondoltam volna, hogy ez azt jelenti, ezek egynyomsávos utak lesznek. Olyan vadregényes tájon kerekeztem (ami a képen is látszik), hogy mostmár tudom, honnan veszik az újkeletû regények írói azt a sok manó szerû lényt, életrekelõ fát stb. Ha én is ilyen helyen nõttem volna fel, akkor lenne tovább is az emberszerû sünnél. :)
Mindenesetre érdekes, hogy mennyire hagyják az ilyen kis utakat benõni. Mindenhol csak az út szélénél húzott függõlegesnél nyírják a bukszusokat, fákat, gazt, így "növényfalak" között lehet közlekedni. A kis települések nem messze helyezkednek el egymástól, az utak mellett kijelölt gyalog ösvények is összekötik õket. Ezek a régmúltból maradhattak vissza, mert egynémelyiket régi kõtábla jelzi és nemegyszer farmokon vezetnek keresztül. A dimbes-dombos vidékhez ez esetben nem hullámvasút, hanem szellemvasút társult. Azért így írom, mert amíg a hullámvasútnál látni hova érkezel, itt sajna egyáltalán nem voltak beláthatóak a kanyargó utak. Ez azt jelentette, hogy miután jól kifáradtam felfelé, utána lefelé is csak szinte lépésben tudtam ereszkedni. Sebaj, szép volt.
Út közben megint megálltam pumpálni és rájöttem hogyan lehet az automatával felfújni a szingós kereket. Így ismét egy kicsit könnyebb volt, de azért rendesen kifáradtam.
A könnyebbik szakasz Maidstone elõtt várt rám, ahol az addig leküzdött magasságot kellett legurulni. Innentõl végig fõuton közlekedtem, olyannyira, hogy volt háromsávos autópályára emlékeztetõ is egy jó hosszú szakaszon. Az egyik csendesebb szakaszon megláttam egy fickót, aki ellenkezõ irányba tolja a bicaját. Kérdeztem ügybuzgón, hogy defekt miatt tolja-e? Tudok neki segíteni, mert van szerszámom. Átjött az oldalamra és közölte, hogy négy lyuk van a kerekein és milyen rendes tõlem, hogy segítek neki. Erre mit lehet mondani? Beszoptam. Nem egy lepukkant bicajos volt, csak szervízbe tolta a bicaját. Ráadásul még szerény sem volt, mert a ujjnyi méretû lukat is meg akarta foltozni a mittudom hanyadik foltommal. Meg se várta, hogy megragadjon rendesen már pumpálta is fel. Barbár. Szörnyû kudarc volt számomra. Na így segítsen az ember valakinek?
Rochester felé korrigáltam az útirányt, mert az eredeti tervtõl eltérõen jobbnak találtam ha London innensõ oldalán lesz a szállásom. Ez is egy százasra volt a reggeli indulástól, de a visszautat nagy mértékben le tudja egyszerûsíteni. Este 9 (CET, Közép-Európai Idõ, nem állítgatom ezért a pár napért a kütyüket) elõtt értem ide valamivel. Már csak a gondnok állt rendelkezésre, az iroda zárva volt, de kedvesen segített. Gyorsan letáboroztam még a teljes sötét elõtt és megebéd-vacsoráztam. Úgy tûnik ma kevés folyadékot ittam. Legközelebb jobban odafigyelek rá, mert a párás és hûvös idõ ellenére izzadok, de rendesen.
Az információs pontról összeszedtem a releváns infókat és megterveztem a holnapi városnézést. (Ez egy kis szoba a recepció mellett, ahova az összes helyi, turisztikai prospektust és fontos helyi infót helyezik ki)
Remélem az idõ kicsit jobb lesz, mert megint szitál az esõ.

Napi megtett táv: 107,7 km

A szállás: The Caravan Club, Abbey Wood

Koordinátái: N 51,48524 E 0,12021

33. nap - 2007.08.19. - Densole- 2862 km

Ma egész nap csak ettem, aludtam és zenét hallgattam. Este egy kicsit rendezgettem a feltöltendõ anyagokat és holnap irány London.
Biztos izgi lesz, ha ilyen szottyos marad az idõ. Egésznap az esõ és kis átmenetet követõen a napsütés váltogatta egymást. Miért nem tud végre nyár lenni?

Napi megtett táv: 5,1 km (csak a Tesco-ig merészkedtem)

A szállás: Black Horse Farm

Koordinátái: N 51,13400 E 1,15594

32. nap - 2007.08.18. - Densole- 2857 km

Hát, nem sokat tudtam aludni. Isti csörgetett CET szerint 1:30 körül mert nem kapta meg az SMS-em, a lelõhelyem kordinátáival. Aztán 5:30-kor keltettek, amikor megérkeztek a kemping elé. Tök jó volt velük találkozni. Persze azért is, mert megszabadítottak a súlyfeleslegemtõl. Mármint a felesleges cumóktól, amit az este, jóelõre kikészítettem. Beszélgettünk, de semmi sem tarthat örökké, menniük kellett, még hosszú volt az út Magyarországig. Én már csak tudom. :)
Visszaslattyogtam a sártorba és próbáltam még csalni az idõt az alvás javára. Ez olyannyira sikeredett, hogy a reggelre leeresztõ kerék miatt le is késtem a csónakot. Szerencsére, nem volt retorzió. Ahogy Éva fogalmazott, a kutyát se érdekli, hogy egy-kettõvel elõbbi vagy késõbbi komppal mész. Pontban 10-re értem a kikötõhöz, már csak integethettem volna az utasoknak, de nem tettem. Helyette becsekkoltam a következõ kompra és nekiálltam defektet szerelni. Gondoltam itt az alkalom, visszateszem az autószelepes belsõt, mindegy, hogy melyiket foltozgatom, viszont könnyebb felpumpálni a benzinkutaknál. Ha már ennyire belemerültem, megcseréltem az elsõ és hátsó külsõt is, mert az utóbbi igencsak megkopott. Megint jó érzéssel töltött el, hogy páran odajöttek megkérdezni tudnak-e segíteni, minden rendben van-e?
Az egyik férfi még rá is tett egy lapáttal, eleve egy nagy, órás kézipumpával érkezett. Megkérdezte, hogy milyen keményre fújja és már tolta is. Tök jó!
Éppen csak elkészültem minezekkel és a fékek utánállításával, amikor jött a fedélzetre irányító manus és hevesen integetett, hogy startoljak fel a hajóra. Szó se róla, minden tatyóm még a földön, össze kellett kapni magam, hamár az "A" oszlopba sikerült kerülnöm az elsõ helyre. Feltoltam a bicót a hangár méretû hajó-pocakba és lekötöztem a direkt keróknak kialakított helyre. Kicsit tanácstalanul, de a többieket utánozva/követve felmentem az utazó szintek egyikére. Ott aztán minden volt. Minden eladó a két órás út alatt. Dutyi Free Shop, büfék, étterem, még játékautomaták is, egyedül a napozó teraszra nem lehetett kijutni, ami jó lett volna a kilátás miatt. Így egész út alatt a sókristályos ablakon keresztül bámulhattam a nagy semmit. Talán egyedül a doveri sziklafal volt lenyügözõ/új látvány, a többi feledhetõ. Ugyan úgy, ahogy az ebédem is. Végre fõtt étel fogyasztására adtam a fejem. Napi leves, ami ez esetben borsópüré leves cipóban, és egy adag carbonara volt. Mindez 10:88 €-ért. Ettem már jobbat is, de most jól esett meleget rakni a hajam alá.
Megérkezve Doverbe meglepi várt a raktérben. Az elsõkerék megadta magát, teljesen laposra eresztett. Mint utólag kiderült , kitört a szelepszár a belsõbõl. Vicces volt így evickélni a nagy rengetegben. Próbáltam megragasztani, de akkor, hírtelen felindulásomban nem találtam a lukat. Minden 300-400 méter megtétele után nyomtam bele 50 szusszt és haladtam a kiszemelt közeli kemping felé. Ismét hullámvasutazni kellett, néhol tolva a Paripát, de nem volt vészes. Valahogy be kellett jutni a sziklafal tetejére, majd mögé. Nagyon vicces ez a baloldali közlekedés, sokszor kell gondolkodni rajta, hogy most akkor ki hova is kanyarodik a keresztezõdésben? No meg a körforgalom! Szerintem nem leszek itt annyi ideig, hogy ezt megszokjam. Hasonlóan murisak a kemping mosdói a külön hideg és melegvizes kifolyókkal. A meleghez ki is írták, hogy Figyelem! Nagyon meleg víz. Hogy lehet akkor összekeverni a hideggel? Ehhez is valami ügyes kéz-technika kell, mint a pálcikával evéshez? :)))
A kemping egyébként kiváló, sajnos az ára is ezt tükrözi. 25£ a két este, de a bolti árakat összevetve a kontinensen tapasztaltakkal, itt minden annyiba, vagy többe kerül Fontban, mint az eddig bejárt helyeken Euroban. A ma esti extra, hogy amíg írom az összefoglalót és töltõdik a PDA a vizesblokkban, egy idõzítõs illatosító 10 percenként a fejem fölé fújjak az illatát. Nem rossz. Talán nem is kell ma fürödnöm?
De-de. Megyek is, mert már nagyon álmos vagyok. A holnapi napot pedig, többnyire lustálkodással, átpakkolással fogom tölteni. Esélyem nem lett volna holnap, ilyen álmosan Londonig jutni (115km). Töltõdöm egy kicsit. Jó éjt!

Napi megtett táv: 33 km

A szállás: Black Horse Farm

Koordinátái: N 51,13400 E 1,15594

31. nap - 2007.08.17. - Gravelines - 2824 km

Dear Sylvia & Gaudier,

You both were very kind, missed the movie just for help me.

Thanks for the warm welcome.

Next time, I promis, I`ll try the butter, and others for breakfast.

You are great.

Andras

PS.: Anyway, Sylvia got the Medal :)))

Gyönyörû reggelre ébredtünk. Bár hajnali 3-tól nyolcig nem tudtam sokat aludni, de a vendég-matrac nagyon kényelmes volt. Szépen sütött a nap, a tegnap esti felhõknek nyoma sem volt. Gaudier kitett magáért, elfutott a környék egyetlen pékségéhez, hogy friss péksüteményt hozzon nekünk reggelire. Összeszedelõzködtem és nyújtóztam egyett a szabadban. A közös reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és útnak eredtem. Calais, 122 km volt a mai terv. Persze elõször megálltam egy szupermarche-nél feltölteni a készleteimet és reggelizni, mert szó se róla, az 1db croissan nem igazán ülte meg a gyomrom. Nem szoktam szégyenlõsködni, de nem akartam kienni a családot a vagyonából. Így is annyira rendesek voltak, nem hittem volna, hogy találkozni fogok ilyen barátságos emberekkel. Ezen már morfondíroztam pár napja. Mi adhat késztetés arra, hogy egy vadidegent vendégüllássanak a saját otthonukban?
Egyelõre arra jutottam, hogy talán a tisztelet a teljesítmény elõtt. .... Vagy, netán a személyes varázsom? :))
A táv elején többször kikukucskáltam a tengerpartra, de nem fogott meg a látvány. Mi a jó abban, hogy valaki 4 euroért bérel egy napágyat és a tengertõl, tengerparttól kis falakkal elkerítve sütteti magát??? Mert, hogy ezt hívják plázsnak (plage) az út széli boltokkal és éttermekkel egyetemlegesen.
Az idõ végig jó volt, néha elborult, egy kicsit szemerkélt, de tekeréshez ideális volt. A szél folyamatosan szembõl jött, ha jött. Az út végig a parttal párhuzamosan vezetett, így szinte mindig volt szél, csak nem viharos, inkább állandó. A napi átlagot ez és a csámborgások lohasztották 15,5 km/h-ra. No meg a lapos kerekek. Végre találtam, illetve végre eszembe jutott keresni egy olyan benzinkutat, ahol fel tudom fújni, mérve a gumik nyomását. Nem volt egyszerû, de akadt egy Texaco ahol, még a magyar Shell-nél is rendszerben lévõ leemelõs pumpa tudott 4 bár fölött is dolgozni. Mennyivel másabb így! Volt amikor enyhe emelkedõn is el tudtam érni és tartani a 27-es utazó sebességem. Mi lesz még akkor, ha éjszaka leadom a csomagom kb. felét Istiéknek?
Szóval, egyeztettem telefonon Istivel. Még jó, mert kiderült, hogy nem Calais-ba érkeznek, hanem Dunkerque-be. Ez annyival szerencsésebb, hogy nekem közelebb van mint Calais és ha minden igaz, ez az elsõ olyan port, ahonnan kerékpárostól lehet behajózni. Már csak az ár volt kérdéses. 6 körül ez is megoldódott, akkorra értem ki a kikötõbe. Érdekes egy hely. Inkább hasonlít egy ipari létesítményre mintsem egy kikötõre. Van itt minden. Olajfinomító, gáztározó, logisztikai központ, de leginkább, büdi gázszag. A jegy foglalása kellemes csalódást okozott. Bármelyik holnapi járatra volt hely és csak 25 eurot kértek érte. Már csak a vacsora és a kemping megtalálása volt hátra. A település szélén nyitva találtam még 18:30-kor a szupermarketet, meg lett a következõ bödön Nutellám és a vacsorához is vettem sajtot, felvágottat a baguetthez.
A következõ meglepi a kemping volt. 6,18 tusolással együtt. Ilyen olcsó, hivatalos áron még nem szálltam meg sehol. A csomagok szétválogatása és a fürdõzést követõ jegyzetelés befejezése után máris megyek alukálni, mert Istiék 3-körül fognak ideérni. Reggel pedig 6-kor kell kellnem ahhoz, hogy elérjem a tizes kompot. Jó éjt!

Napi megtett táv: 114 km

A szállás:

Koordinátái: N 51,00690 E 2,11885

30. nap - 2007.08.16. - Knokke - 2709 km

Igencsak hianyos bejegyzes

Ami kesik, az eljon!

(Ahogy Roja Erikatol tanultam)

Napi megtett táv: 94,9 km
A szállás:
Koordinátái: N E

29. nap - 2007.08.15. - LK Scharendijke - 2614 km

Az éjszakai viharos szél rámborította a sátrat és egy kicsit megtépte. Sajna olyannyira, hogy eltört az egyik karbon szár. Mindez hajnali 4:30 és 5:30 között. Olyan volt mintha valaki rádõlt volna. A sátrat nagy sietve átköltöztettem a lakóautók közvetlen tövébe, hogy legalább a további széllökéseket el tudja viselni.
Nagyon nem tudtam már visszaaludni és a parti dögök (nem "y"-al!) is egyre jobban rikácsoltak. A sirályok olyanok itt, mint a patkányok. Mindent szétcincálnak némi eleség reményében.
A matracom teljesen elázott. A reggel másról sem szólt mint a cuccok szárítgatásáról. Szerencsére a még most is viharos szél elfújta a felhõket, így a kis zuhét leszámítva mostmár folyamatosan süt a Nap. Erõs a déli szél, öröm lesz így tekerni. :(
Bele kell húznom, mert még Calais-ban meg kell csípni Istiéket.
Az eddigiekhez képest korán, 9:30-kor el tudtam indulni. Visszakaptam az útlevelem és már húztam is a csíkot a koszfészekbõl.
Elõször reggelit kellett intéznem, majd helyet keresni az elfogyasztásához. A városháza elõtti padok egyike pont meg is felelt. Már majdnem befejeztem az ebéddel egybekötött reggelit, amikor egy flúgos hajléktalan és egy házaspár egyszerre szólított meg. Szerencsére, a házaspár nyert meg magának. :)
A férj 63, a feleség 35 évesek. Bejárták már a fél világot bicajjal. A tiszteletkörök után, a feleség azonnal azt kérdezte, miben lehetnek a segítségemre? A tegnapi páros által említett LF 1-es és egyéb kerékpáros utakról kérdeztem õket. A csajszi nagyon odaadónak mutatkozott. Felajánlotta, hogy elmegy megnézi a közeli könyvesboltban az általuk is használt és jónak talált térképet. Amíg távol volt, a férj szívesen mesélt magukról és eddigi útjaikról. Voltak már 1 évig Indiát körbejárni, Új-Zélandon is hasonló idõt töltöttek és Harlemtõl egészen Isztambulig átszelték Európát. Láttam rajta, hogy elérzékenyült, ahogy sorolta az országokat és közös élményeiket. ...de, nem utaznak többet, mondta. Most, egy szerencsétlen kormányon átesésnek köszönhetõen sínben van a letört álkapcsa, de nem ezért nem. A felesége beteg, egyre súlyosabb. Rákos. Márcsak max. 1 éve van, szeretnék ezt a kis idõt nyugalomban tölteni. Mindketten elhalkultunk, mire a csajszi az elõbbi lendületével jött és mondta, mit tudott meg a térképrõl.
Elkísértek a tegnap este abbahagyott úthoz, de még közben felajánlották, hogy tarthatnék egy pihenõnapot (mert az fontos), kimoshatnám a ruháimat, stb. Szívesen látnának.
Megköszöntem, de sietnem kell. Elköszöntünk egymástól, és nekivágtam a viharos, néha orkánerejû pofaszeles természetnek. A táj érdekes volt. Tengerparti fal mögött alacsonabb dünék, telistele bokrokkak és cserjékkel. A MOHAA-ban modellezett normandiai partra emlékeztetett. Majd azt is meglesem eredetiben és össze fogom tudni hasonlítani õket.
Nehezen haladtam és tovább nehezítette sorsom a kanyargós út le-föl vezetése a dombocskákon. Úgy döntöttem, hogy a következõ településen visszatalálok az I-Go-s javaslathoz, mert az talán kevésbé szeles és egyenesebb is. Így is lett.

Napi megtett táv: 122 km

A szállás: Resort Land & Zee

Koordinátái: N 51,7370772 E 3,8203212

28. Nap - 2007.08.14. - Zandvoort - 2492 km

Ezt meg nem irtam meg :((

Napi megtett táv: 81 km
A szállás: Camping De Branding
Koordinátái: N 52,3864278 E 4,5358362

27. nap - 2007.08.13. - Kockengen - 2410 km

Dear Matte Marij & Ide,

Thank You the guiding through the evening and finding a nice accomodation for me.

You both were so funny and helpful, that very impressed me.
I wish You the same mood for long-long years.
András

Nehezen indult a nap. Annak ellenére, hogy tegnap nem sokat tekertem, lusta voltam.
Ahogy este megbeszéltük, segítettem Jocónak, 9-kor azzal kezdtünk, hogy elmentünk keresni egy bankot felváltani az 500-ast. Ez kb. olyan nehézségû feladatnak bizonyult, mint az azzal történõ vásárlás. A faluban kettõ bank is volt, de csak délután 1-kor nyitottak ki. Az egyik utcai járókelõ tanácsára a sarki postát céloztuk meg, ami egy dohányárus bolt egyik szegletében volt kialakítva. A pultnál álló hölgy elõször eltanácsolt bennünket, majd a közben megérkezõ, talán fõnöke, tanácsára, a saját számláját használva bekönyvelte, majd kiadta az összeget, mostmár 50-es bankjegyekben. Nagyon furcsa, hogy mennyire nem használnak készpénzt, mennyire félnek a nagyobb címletektõl és emellett mennyire nem fogadják el a nemzetközi bankkártyákat. Mindenhol csak a falu, vagy a közeli város bankjának a kártyáját eröltetik.
A pénzváltást követõen vásároltam magamnak egész napra kaját, mert már igencsak fonákon lógtak a szemeim, de a reggeli elõtt még megnéztük a szomszédos két kemping ajánlatát. Ez idõ alatt a Nap szárítgatta a tegnap átázott cuccaimat. A ráérõs reggeli után felállítottam a tollászkodásom negatív rekordját, (egyszerûen nem tudtam haladni a pakolással) és nagy nehezen 13:20 körül sikerült búcsút intenem, a kempingnek és a Kõszeghy családnak. Az útkeresés ma sem bizonyult könnyûnek, ezért elhatároztam, hogy a következõ településen beszerzek egy térképet. Waaljwik fõutcája egy sétálóutca telis-tele üzletekkel, színes kirakatokkal. Nem volt nehéz könyvesboltot találni, no meg egy kerékpárbolt is volt, oda is benéztem. Benelux térkép 10€, a harmadik Cateye km-óra 28€. Ez utóbbi egy robosztusabb, Enduro névre hallgató típus. Csak reménykedem, hogy hosszabb életû lesz, mint elõdei voltak. A hosszúra nyújtott intermezzo után egyre szebb tájon kalandoztam. Így, hogy tudtam mennyivel megyek és milyen távokat teszek meg sokkal jobban ment a tekerés. Még az sem lohasztott le, hogy Utrecht elõtt ismét elpattant egy küllõm az elsõkerékben.
A várakozásaimmal ellentétben kevés szélmalmot csodálhattam meg útközben, de annál több új szélerõmûvet láttam. Az I-Go riogatása ellenére a kompozás sem bizonyult valami ördöngõs dolognak. Az elsõ komp az egyike volt annak a háromnak, amelyik ingyenesen fuvaroz az országban, a másik kettõnél 70-70 centet kellett fizetni.
Érdekes élmény volt átkelni a világ legforgalmasabb csatornáján, az Amszterdam-Rajna csatornán keresztbe, úgy hogy közben a normál forgalom nem állt le.
Utrecht körgyûrûjéhez érkezve egy kicsit összekavarodtak az addig egyértelmûen irányítgató jelzések. Próbáltam a centrumot irányba venni, de egy jódarabig nem találkoztam irányba mutató táblával, megkérdeztem hát egy arra kerekezõt. Emberünk egy kissé bizonytalannak tûnt a pontos irányt illetõen, azzal próbált magyarázkodni, hogy õ a város déli részén lakik, de ha vele tartok szép részeken fogunk keresztül haladni. Így is lett. Menet közben kiderült , hogy Ricardo nem helybéli. Spanyol országból jött tanítani az itteni egyetemre és a nyár végén utazik haza. Örültem a segítõkészségének, jót beszélgettünk és valóban szép környék volt amit útvonalként javasolt. Az óvárosban karikázva kezdett Amszterdam fílingem lenni. A várost átszelõ csatorna partján számtalan étterem sorjázott. Ezekre jó rálátás kínálkozott a keresztutcák hidacskáiról. Nagyon kaffa. No, de mennem kellett tovább, mert lassan esteledett és a kemping a közeli településen, Maarseenben volt. Odaérve kiderült , hogy mégse. Utrecht-tõl végig a csatorna mellett kellett haladni, és amikor elértem a falut sehol sem találtam a kempinget propagáló táblát. Az egyik étteremnél megállva elkezdtem a kütyüt babrálni, hátha elárulja még az utolsó lehelletével, hogy pontosan hol is kell keresni a szállást, amikor egy vidám páros, nem bírva magával megszólított. Kérdezték, hogy tán csak nem szállást keresek?
A csevegés odáig "fajult", hogy mindketten ötletelni kezdtek, hol találjanak nekem szállást az estére. A páros hölgy tagja, Matte Marij megkérdezte az étterem vezetõjét, ahol épp befejezhették a vacsorát, mit tudnak a kempingrõl? A kapott instrukciók alapján kivezettek egészen a feltételezett helyig, miután kiderült , hogy ott már nincs kemping, csak ideiglenes lakópark, intéztek egy másik szállást. Igaz ehhez 7-8 kilométert kellett még tekerni, de tök lelkesen jöttek és mutatták az utat. Ide, a férfiú, flúgos módjára kanyargott elõttem-mellettem míg út közben beszélgettünk. A túra egy kastélyt elhagyva, egy igazi farmon végzõdött, ahol már várt a kedves gazdasszony. Elbúcsúztunk egymástól és nekiálltam felütni a sátram mert igencsak sötét volt. A farm nagyon szép, modern és tiszta vizes helységeit használhatják az mini-kemping lakói. Reggel friss, a háziasszony által készített zsömlék és friss bocitej fog várni az asztalon.
A többi nap se végzõdjön rosszabbul! Jó éjszakát!

Napi megtett táv: 90,8km

A szállás: Boerderij Hazenveld Mini-Camping

Koordinátái: N 52,1289646 E 4,9694490

26. Nap - 2007.08.12. - Kaatsheuvel, Loon op Zand - 2320 km

Reggel kor��n ��bredeztem, de nem siettem. El��sz��r elt��ntettem a sz��ll��som nyom��t, ��sszecsomagoltam a s��tram, majd megreggeliztem. A t��hoz k��zben pec��s csal��d ��rkezett, olyasmi k��pet mutattak, mint a Torrente filmek elcseszett szerepl��i. Minden technik��val fel voltak szerelkezve. Az apa osztotta az ��szt a nej��nek, a gyereke meg feln��zett r��, egyszer �� is ilyen faja ember lesz. Ahogy kipakoltak, nem telt bele 2 perc, m��ris j��tt kocsival egy hasonl��an lepukkant, bag��z�� n�� ��s egy magas, v��kony f��szer, hogy beszedje a pec��sokt��l a d��jat a nagy kap��s rem��ny��ben. Szinte tudtam, hogy hozz��m is odaj��nnek. ��gy is lett. K��rdezt��k hogy hol ��jszak��zom, miut��n mondtam, hogy Amszterdamban, r��csod��lkozva a nagy t��r��ra, kezet fogva j�� utat k��v��ntak.
Belgiumot ��gy hagytam el, hogy csak a felt��n��en sok holland rendsz��mb��l k��vetkeztethettem ki, ez itt m��r Hollandia. Az utak min��s��ge is javult ��s a kertek is sokkal rendezettebbek lettek. Nagyon sz��pek. Van kim��rt, minim��l diz��jnos, van kicsit t��lm��v��szkedett is, de mindegyik megy a h��z st��lus��hoz. Azok meg mind "egyform��k", de m��gis k��l��nb��znek. K��t egyform��t nem lelni.
Fantasztikus mennyi id��t b��bel��dhetnek el a kertekkel mire minden f��sz��l egy ir��nyba ��ll. J�� lehet ��gy ��lni, ha nincs m��sra gondjuk.
Vas��rnap l��v��n sokan t��r��zgattak, a j��l, b��r ��rdekesen kialak��tott ker��kp��r-t��ra ��tvonalakon. Ha j��l t��vedek, nem az utakat sz��mozt��k meg, hanem az el��rhet�� kir��ndul��helyeket. Olyasmi mint egy r��cs a t��rk��pen, sz��mozott csom��pontokkal. A t��bl��k a k��vetkez�� ��tbaes�� pont sz��m��t ��s ir��ny��t mutatj��k. Nem egyszer��, val��sz��n��leg ez��rt l��ttam mindenkin��l t��rk��pet. Olyannyira meghat��dtam az idillikus k��pt��l, amit csatolok is. K��t id��sebb p��r sz��pen, vas��rnapra ki��lt��zve teker az ��ton. Az asszonyok el��l pletyk��lkodva, az urak pedig hetyk��n m��g��tt��k. J��l esett a sz��vemnek.
Persze a fiatalok sem voltak kiv��telek, a maguk m��dj��n ��r��ltek egym��snak. ��sszetal��lkoztam bulibicajos csapattal, akik frissencsapolt s��rrel k��n��ltak teker��s k��zben meg nem ��llva. Itt egy kicsit m��sk��nt kezelik a ker��kp��rosokat, hisz szinte mindenki az is. A benzink��tn��l is van k��l��n pumpa erre a c��lra az automata mellett. Azt hogy milyen nyom��ssal pump��l sose tudjuk meg, de a sz��nd��k a fontos, meg az hogy seg��tett.
Tal��lkoztam furcsa feny��vel is. El��sz��r azt hittem, rosszul l��tok, de nem. El��g ritka k��l��nlegess��g lehet, mert csak 2-3-at l��ttam az eg��sz k��rny��ken.
A nap v��g��t egy h��rtelen j��tt vihar alak��totta. Meg��zva, egy benzink��t tet��je alatt gondolkodtam a tov��bbiakon. A k��rny��ken h��rom kempinget is mutatott a k��ty�� csak meg k��ne ��ket tal��lni. Ahogy morfond��roztam, oda l��pett hozz��m egy fiatalember ��s megsz��l��tott, magyar vagyok-e? A seg��ts��gemet k��rte, mert nem akarj��k elfogadni se a n��la l��v�� 500-ast se a bankk��rty��j��t a kempingben ��s 2 Euro h��jja van az apr��juk az ��rhoz k��pest. �� meg akarta venni Forint��rt, de ��n csak ��gy, sz��vesen adtam. A kemping recepci��j��n��l ��rtem be ��ket, ahol kider��lt , hogy m��g 70 centtel sz��rakozott vel��k a nem t��l kedves recepci��s csaj.
Seg��tettem tolm��csolni ��s tiszt��zni a helyzetet, de neh��z volt, mert m��g a csaj se tudta, hogy mit csin��l. A k��t feln��ttre ��s egy 4 h��napos bab��ra 3 f��t sz��ml��zott. Amikor r��k��rdeztem az ��n k��lts��geimre, akkor szinte ugyan annyit, 36 Eurot mondott.
��k a kb. 100 m2-es terepet v��zzel, ��rammal egy��tt adj��k, hi��ba csak egyed��l egy kis s��torral vagy. J��tt a magyar lelem��ny. Mi van akkor, ha a lak��kocsi mellett ��ll egy s��tor? Semmi. Akkor 1 Euro a fejenk��nt fizetend�� t��bblet. Ebben is maradtunk. Nehogy m��r......
Amikor r��k��rdeztem a bab��s dologra, akkor meg h��rtelen velem egy��tt j�� lett a sz��mla is.
Egy��bk��nt kifog��stalan volt a hely, a budi volt egy kicsit messze a rendszeress�� v��l�� ��jszakai csapol��somhoz.
Ezt a kis kellemetlens��get ellens��lyozta a szomsz��d kempingb��l ��tsziv��rg�� Wi-Fi ��s a csal��dt��l kapott eg��sz ��jszak��s konnektor. Nagy kincs. Mindent amit lehetett felt��lt��ttem szufl��val.

Napi megtett t��v: ~72 km (Az ��j ��ra tov��bbra sem akar m��k��dni. Be��zott. K��sz r��hej!)

A sz��ll��s: Recreatiepark Droomgaard

Koordin��t��i: N 51,6586322 E 5,0654169

25. Nap - 2007.08.11. -Schoten - 2248 km

Reggel arra ébredtem, hogy egy csajszi rámnyitotta az ajtót, majd angolul bocsánatot kérve becsukta. Mint kiderült, Patric felesége még az érkezésem elõtt lefeküdt az este és amikor Patric elmondta neki, hogy egy magyar biciklis alszik a garázsban nem akarta elhinni neki. Lejött lecsekkolni. Elõkerült a két gyerkõcük is, nagyon aranyosak voltak együtt. ...és persze, külön-külön is. :)
A már teljesen feltöltött kütyüvel indultam útnak, természetesen elõször ellenkezõ irányban. Néztek is a házigazdik amikor, vagy 200 méter megtétele után megfordultam és elkarikáztam elõttük. Ismét integetve.
Ha már ilyen jól sikerült az este, gondoltam a Paripának is legyen jó. Lemostam és próbáltam volna felfújni a kerekeit, de csak automata pumpákat találtam szinte mindenhol, amik légnyomásra indulnak be. Sajnos ezekkel nem lehet a Singo szelepes kerekeket felfújni. Vissza kell majd cserélnem elõbb-utóbb a lukas autószelepesre megragasztása után.
Találtam egy szupermarketet is a közelben. Szép komótosan megreggeliztem és betáraztam az útra is. Sajnos elég koszos volt az utca és nem láttam a közelbe parkot, így a bolt melletti betonra csüccsöltem és nézegettem közben az ébredezõ embereket és a közvetlen fejem fölött felszálló repülõket.
A várost átszelve folytattam az utam, közben kerestem internetes pontot, mert igencsak el voltam maradva a feltöltögetésekkel. Hát, majd 4 órámba tellett mire mindennel meglettem, nem sok esély maradt Amszterdamig eljutni. Megcéloztam egy kempinget Antwerpent követõen az úton. A város szép volt, épp egy, valszeg helyi amatõr együttesek bemutatkozó fesztiválját tartották. Sok barát és családtag szurkolt az épp színpadon álló zenekarnak.
Sietnem kellett, mert már kezdett sötétedni. Kempinget minden gond nélkül megtaláltam, csak az volt a bibi, hogy ez olyan telepített üdülõs izé és a szóbajöhetõ sátorhelyeket is egy vándorcirkusz foglalja el. Nem volt mit tenni miután a helyi, kb 60 és a halàl közötti diszkdzsoké sem tudott segíteni. Õ inkább azzal volt elfoglalva, hogy a Bonnie M. Után mit keverjen hasonló korú rajongóinak. Szörnyû egy hely, olyan mint Donaueschingennél, kertitörpe, villogó dekor még Karácsonyról, meg hasonlók, mind egy kb. Sancer méretû, mesterséges tó köré szervezõdve.
A lényeg, a lényeg. Volt egy lepukkant és irtó koszos vizesblokk, aminek a közelében volt egy erdei pihenõ szerû kèpzõdmény. Az alá, a kövezetre sátraztam, majd próbáltam kimosakodni a kétnapos szagomból. Nem volt egyszerû, már Patric-éknál sem volt semmi.
A tus persze 1€-os érmével mûködött, amim épp nem volt. Megnyomtam a start gombot csak úgy, és csodák-csodájára folyt a víz. Hideg volt, de jobb mint semmi gondoltam. Keresgéltem konnektort is a töltögetéshez, de egy megégett kivételével mindegyiket a cirkuszosok dugaszolták be. Ez az egy, az elszínezõdése ellenére viszont mûködött. Töltés megoldva, már csak a hidegvízzel kellett volna megbarátkoznom a tusnál. Nyomom ismét a start gombot, most meg langyosodó, majd meleg víz jön belõle. Jót tusoltam, ráadásul ingyé. Az elalvásom egy süni zavarta meg, de utána jót aludtam.
Nem vagyok egy félõs típus, de jól rámhozta a szívbajt a kis mocsok. Bár ismertem a jelenséget még a határõrségbõl, de beszoptam. Olyan amikor a sün az avaron közlekedik, mintha egy ember lébdelne és még szuszog is hozzá, megtévesztésig hasonló módon. Elõször a bicajom takaróját birizgálta, hallottam a csörgését, majd a sátor felé közeledett kimért léptekkel. Akkor esett csak le csak a tatusz, amikor a sátor alsó szegélyén megláttam a diszkó fényében a sziluettjét. Huhhh.
Rég ilyedtem meg ennyire.

Napi megtett táv: 73 km

A szállás: Dennenbad 2de Verblijfspark N.V. (na ezt mondd ki helyesen!)

Koordinátái: N 51,2961065 E 4,5373549

24. nap - 2007.08.10. - Sterrebeek, Brüsszel - 2175 km

Dear Patrick,

You and your friendly team turned my nightmare to a funny party.

So, I thank You All very much.

That was an unforgetable night for me.

Have same fun in the new house.

Best wishes

Andras

Ps. Your kids are so cute. Take care

A nap jól indult. Az idõ még igaz szottyos volt, de már nem esett csak köd szerûen szitált. Összeszedelõdzködtem és a reggeli elmajszolása után útnak indultam. A tegnap elõtti megérzésem beigazolódni látszott, mert az út folytatása kb. 30-35, egyenként 2-3 kilométeres le-föl menetbõl tevõdött össze. Már az elején kifárasztottak a felmenetek, már a bal bokám is megérezte a terhelést. Csak mentem, csak mentem, csak mentem. Csak egy óra kellett ahhoz hogy teljesen átázzon a ruhám, így nem volt más teendõ, mint melegen tartani. Erre a célra még jól is jöttek az emelkedõk. Aztán egy hosszabb leejtõ alján fetvettem egy száraz felsõt, mert kezdtem fázni. Ez növelte a komfortot, de mit sem változtatott azon a tényen, hogy az alsó "szerelék" tiszta víz maradt. Így mentem, mendegéltem, mikor egyszercsak Namurban nem teremtem. :) Ott találtam végre egy üzemelõ benzinkutat, aminek a wc-jében átvedlettem teljesen. Szörnyû, hogy mennyire kihalt volt az N4-es út környéke. Csak a legelészõ tehenek a füves mezõkön, bezárt mûhelyek és autószalonok.
Namur után egy kicsit feldobódtam, mert az ég is kezdett tisztulni, illetve találtam egy mosodát, ahol megszárítottam a délben eláztatott ruháimat. A megkönnyebbülés hatására gyorsan tévedtem is egy 5-ös kerülõt, de nem bántam mert Waterloo irányába már kisímult a táj ráncolata. Már szürkület volt amikor a csatatér mellé értem. Kattogtam pár képet és húztam is tovább. Még 20 kilométerre voltam a kempingtõl. Innentõl a települések szinte egybe értek, mintha Brüsszel elõvárosai lennének. Az egyre fokozódó éhségemet egy kis hazaival próbáltam enyhíteni az útbaesõ Mc Donald's-ban. Nem volt olcsó, de legalább szar (junk food) volt. :)
Már besötétedett, amikor elértem Brüsszelt. "Egységesen" alacsony, 3, max. 5 emeletes házak között barangoltam míg elértem a városközpontot. Mindenhol, az utcára kihelyezett kerthelyiséggel mûködõ vendéglõk, vacsorázó, italozó vendégekkel. Nyüzgõ, kicsit mediterrán érzést nyújtó, hullámzó utcák. Kicsit tekeregtem, aztán célbavettem az I-Go-n talált kempinget. Kicsit furának tartottam, hogy a város szívében van, de sajnos, nem gondolkodtam rajta, hittem a kütyünek. Mire megtaláltam a helyet, addigra kezdett a PDA is lemerülni. Nos, a hely nem igazán egy kemping volt, esetleg egy kempingeket mûködtetõ cég központja. :( Kereshettem másikat.
Külvárosi területen volt a következõ. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Tekeregtem, de rendesen mire kiértem. A kütyü pont a kemping bejáratánál lehelte ki az utolsó szufláját. Akkor még azt hittem, szerencsés vagyok. Ez gyorsan megváltozott. A kemping ugyanis már zárva volt. Nem találtam senkit aki be tudott volna engedni, az egész tábor aludt. A kapu meg úgy volt kialakítva, hogy még gyalogosan is alig lehetett bejutni rajta, nemhogy megpakolt binyiglivel. Kívül maradtam. Se szállás se térkép a visszataláláshoz és az idõ is elõrehaladott állapotban volt. Hajnali 1 óra. Próbáltam a solarral tölteni a kütyüt, de a fényárban úszó utcák fénye kevés volt hozzá. Az egyik közeli utcában haladva, dajdajozás hangjai szûrõdtek ki egy házból. Elõször csak elgurultam elõtte, amikor valaki kikiabált. Nem értettem. Kisvártatva visszagurultam, gondoltam, próba cseresznye, megkérem õket, had töltsem fel egy kicsit a PDA-mat. Mielõtt megszólalhattam volna, egybõl azt kérdezték, mit iszok? Nem volt nagy választék,(:)) a házigazda sörimádó, amit jól reprezentált a többszáz darabos üveg-gyûjteménye. Elmagyaráztam nekik a helyzetem és õk, mintha misem lenne természetesebb vendégülláttak. Party-vá alakult a rémálom. Iszogattunk, beszélgettünk, cso-csóztunk egyet, majd a hétfõsre nõtt társulat 6 tagja énekelgetett a bárrá alakított garázsban. Miután mindenki kidõlt, úgy 3 körül, a házigazda sajnálkozva jegyezte meg, hogy nincs már fenn több helyük, de nyugodtan aludjak ott náluk a "bár-garázsban". Így lett igazán hangulatos és szerencsés vége az estnek.

Napi megtett táv: 164 km

A szállás: Patrikék garázsában

Koordinátái: N 50,8629487 E 4,5028113

Reg jelentkeztem.

Kedves Olvasok!

Elnezest hogy ilyen reg jelentkeztem, de nem egyszeru osszehozni hogy fel tudjam tolteni a napi anyagokat. Sajnos nem eleg hozza a PDA-m es internet hozzaferest sincs minden faluban.
A lenyeg, hogy nagyjabol minden nap meg tudom irni az aktualis torteneseket (kiveve ha nem) es alkalmankent egyben felnyomom.
Az igazat megvallva, a tekeres es a napi rutinok elveszik az osszes eromet es idomet, alig marad idom a napkozbeni gondolatok rendezgetesere.
Most feltoltom a sok elmaradast, es kesobb majd rendezgetem meg oket.
A hely ahol most vagyok (Le Havre kulvarosa), nem a legidealisabb a netezesre.

Egyebkent a terv szerint haladok, most hogy ket es fel het utan ismet sut a nap jol erzem magam, es talan a megfazasbol, torokfajasbol is kigyogyulok.
Ma vegeztem a Felso-Normandiaval, irany Parizs!

....es meg nem is vagyok a tura felenel sem.

Tovabbi jo olvasgatast es jo kedvet!
Udv
Andras

24. nap Brusszel hamarosan

Coming soon

23. Nap - 2007.08.09. - Tenneville - 2011 km

Reggel 6-kor ébresztettem magam, hogy hamar tudjak indulni. Nagyon mélyen és jót aludtam, még a telefont is csak vagy fél perc alatt tudtam megtalálni és lenyomni. (Ez valszeg rányomta a bélyegét egy-két "szomszéd" aznapjára, de sebaj.)
Reggelre bagettet sem rendeltem, gondoltam a következõ faluban fogok reggelizni. Ehhez képest szakadt az esõ, a bocik szomorúan bõgnek a fagyos hidegben és a sátor is kicsit megrogyott az éjszakai nagy szélben. Esély nem volt ésszerûen összepakolni és indulni. Könnyen hoztam meg a döntést, ma pihenõ napot tartok és maradok. Fél kilenc körül átváltott szemerkélésre, gondolkodtam is mi legyen, de a maradás mellett voksoltam ismét. Nem bántam meg, most (14:40) is szakad, ahogy egész eddig tette. A kemping boltjából, amit a nagymama mûködtet, alig tudtam értelmes kaját beszerezni, mert fõzzéshez tartanak alap élelmiszereket, illetve rendelésre hozatják a friss élelmiszereket. Mivel nem rendeltem elõzõ este, így kenyérfélére nem pályázhattam. A mai menüm így Nutellás pirítós ananász karikával és tej.
Jókat alszok napközben és rendezgetem a netre feltöltendõ képeket, írásokat. Sajnos itt nincs net, telefontársaság is csak egy fogható, de még rádió adót se találtam. (A vizesblokkban viszont tisztán szól a beépített rádión valamelyik zenés adó.)
Van egy sanda gyanum, nagyon a mélyén vagyok egy völgynek. Igen ez azt jelenti, ......
Reménykedjünk benne, hogy nem így van, nem látni hegyet a közelben.
A nap egészét a sátorban töltöttem, többnyire alvással, zenehallgatással és megnéztem másodszor is a Szállító 2.-t, a sátormozi 1 db-ra redukálódott filmjét. Jól esett.
Este nehezebben ment az elalvás laposra feküdt fejjel, de azért sikerült.

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: S.A. Camping Pont de Berguème N.V.

Koordinátái: N 50,0748054 E 5,5553748

22. Nap - 2007.08.08. - Tenneville - 2011 km

Az éjszaka igen jó mûsort adhattam, mert arra ébredtem, hogy valaki a sátor falán húzgálja feltehetõleg a kezét és közbe valami állati nyüszítés szerû hangot hallat. Miután felébredtem, csak egy mogorva zippzár lehúzást hallottam a szomszéd sátor irányából. Még ilyet?! Biztos nem tudott aludni és inkább halgatózott.
Reggel 6-ra állítottam a csörgõt, hátha segít gyorsabban kezdeni a napot és minél tovább jutni a nap folyamán. Hát ez utóbbi nem derült ki, mert az este szárított ruhák elcsomagolása helyett a visszaalvást választottam. Egyszerûen nem tudom, hogy mi volt velem, de legszívesebben az egész napot végig aludtam volna. Valószínûleg az idõjárás is rájátszhatott a dologra, mert szemerkélt az esõ. A kempinget a helyi rendszabály szerint 12-ig kell elhagyni. Ilyenkor be is zárják a kapuit a recepcióval együtt. Nos, addig sikerült tollászkodni és reggelizni, hogy az utolsó pillanatban mentem fizetni és még kértem + fél órát, a teljes elvonulásig.
Röhej, de legalább nem kellett értetlen mosolyok közepedte szembesülni a szomszéd két holland csajjal, akiket zavarhattam az éjszaka. (sajnos nem úgy). Õk még 9-körül elhúzhatták a csíkot.
Azzal "vígasztalódtam", hogy rajtam kívül volt még aki horkolt, reggel 9 kor is. Szóval....
A nap folyamán szerencsére nem esett jelentõsebb esõ, csak az utolsó fél órában, de az már csak gyenge ellen-próbálkozásnak volt mondható.
Az út meglehetõsen fárasztóra sikeredett. Nehezen indultam és meglehet, hogy megtaláltam Európa leghosszabb hullámvasútját. Olyan egyenes szakaszok voltak, hogy szinte 10-15 kilométer végig hullámozva, most függetlenül a települések elhelyezkedésétõl.
Nehezen viseltem, de a végére megint belejöttem. Letudtam "végleg" Németországot, még tegnap ugye, ma pedig Luxembourgnak inthettem pát. Belgiumban olyan kerekezni, mintha otthon járnék. Igen le van pusztulva az az út amin haladok Brüsszel felé. Szerintem, egy leselejtezett autópálya lehet ez az N4-es, mert majdnem mindenhol van leállósávja és sokhelyen korláttal elválasztott a két sáv a szembeoldaltól. Minden esetre érdekes. Az út mellett nincs se egy bó't se egy kocsma, csak néha, néha egy-egy autószalon. No meg a legelészõ bocik. Ezek olyan kis helyesek. Elõször azt hittem, hogy pici bocik, de úgy tûnik, hogy itt az istállók magasságával akarnak spórolni, mert mindegyik kb. 160-170 cm magasságú alacsony jószág. Ilyen fajta errefelé a divat?
(holnap reggel megkérdeztem a kemping vezetõjét, õ azt mondta, hogy ezek közönséges tehenek, semmi extra. Szerintem õ olyam mint Mehemed, még nem látta az igazi nagyokat.)

A mai adag a késõi indulás és a nyarvogásom miatt (a jobb achilleszem nem akar javulni) kevesebb, mint 100-ra sikeredett, pedig tegnap pont azt számolgattam, hogy 850 km körüli Calais az eredeti terv szerint. Ha belehúznék és nem lenne más gigszer, akkor elérhetném a kompot útvonalmódosítás nélkül is.
Az igazat megvallva ennek így elég kevés sanszot adok, de elég lesz ezt holnap vagy az azt követõ napon eldöntenem. Adjuk meg legalább ezt a kis esélyt neki!
A mai utam végét egy kempinghez igazítva terveztem meg, ami szerencsére létezett is. Egy kicsit vizes, de jutalomjáték volt a nap végén. Elkezdett rendesen szitálni az utsó fél órában az esõ, de nem igen törõdtem vele, az esõköpenyt se vettem elõ. Folyamatosan tekertem és az utolsó kb. 3-4 kilométeren keresztül csak lefele kellett ereszkedni, szinte tekerés nélkül.
19:30 körül futottam be a legelészõ tehenekkel és patakkal övezett placcra, megvártam a tulajdonos család éppen vacsorázott, majd lerendeztük a helyfoglalást. Megint mosodáztam kicsit, mert tegnap több cuccom is lett volna mint ami egy töltetbe belefért.
Most hogy végeztem, megint rákezdett esni. Hát elteszem magam. Ez a biztos. ;)

Ja, meg az is, hogy túl vagyok a 2000. kilométeren! Bár beállított képet nem készítettem, de messzirõl is jól látható, villogó fényekkel ünnepeltek a szélkerekek.

Napi megtett táv: 87,4 km
A szállás: S.A. Camping Pont de Berguème N.V.
Koordinátái: N 50,0748054 E 5,5553748

21. Nap - 2007.08.07. - Kockelscheuer - 1924 km

Dear Alex,

Thank You very much for your repair support.

It's amazing how fast you did it.

Have nice days,

and

Best wishes

Andras

Suhano kep elerheto innen: http://www.kerekparosklub.hu/files/video3.zip
(GP3 formatum zippelve, az ugyesebbek segitsenek a kevesbe ugyes erdeklodoknek a megtekinteshez)

7:30 kértem reggelit, hogy a tegnapi lemaradást ledolgozandó, már 10 óra körül Luxembourg városban legyek. Egyetlen egy bibi volt, hogy az esõ továbbra is esett. No nem úgy mint elõzõ este, de éppen eléggé ahhoz, hogy csak a Mettlachot követõ elsõ településig bírjam. Teljesen átáztam, kívül, belül. Ez persze egy újabb szerpentinnek is volt köszönhetõ. Egyszerûen padlót fogtam. Erre egyáltalán nem készültem fel. Az egyik üzlet bevásárlókocsi-tárolója alá "menkültem" amíg lecseréltem az egyadta víz pólómat. Ezzel kicsit nõtt a komfortérzetem és kevésbé fáztam, de az egész alsórészt is cserélni kellett volna. Reménykedtem, hogy egy kicsit enyhül, de reménytelen volt, mert az egész környék a felhõkben állt. Pedig Robertos is megírta, hogy nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtek enzimtermelése. :)
Úgy áltam ott az eresz alatt mint valami kicsapott kutya. Nem volt felemelõ érzés, de egybõl bevillant az önsajnáltatás mestereinek (kóbor kutyák) szomorú tekintete. Csak néztem a vásárolni érkezõ helybelieket, gondoltam, nem is esne rosszul, ha valamelyik "megszánna" és segítene a cuccaimat megszárítani az otthoni szárítógépével. Nem így lett. Egy középkorú, angolul egyáltalán nem, házaspár próbálta elmutogatni, hogy a közelben van egy klinika menjek be oda felmelegedni. Elõször azt hittem, hogy a saját rendelõjük, de miután gyalog indultak el hosszasan az esõben, a kép kitisztult. Nem a saját lehetõségüket ajánlották.
A klinika igazából egy rehab. központ volt. Mozgásszervi panaszokkal kezelik itt a pácienseket. A bejáratban senki sem õrködött ezért beljebb mentem megkérdezni, hogy átöltözhetek-e valahol. A toalett tökéletesen alkalmasnak bizonyult erre a célra. Egy kicsit szusszantam a melegebb épületen belül, felvettem a dzsekimet is az esõköpeny alá és nekiindultam. Azon csodálkoztam, hogy a Weather Ground részben napos idõt jelzett Luxembourg-ra, tõle 25 km-re pedig megállás nélkül esik. Viszont ahogy közeledtem a határt jelentõ folyóhoz (a neve most nem ugrik be) egyre csendesedett. Olyannyira, hogy az elsõ luxembourgi településen, Remich-en már csak az út volt vizes. Ez a település is híres lett egy-kettõre. Számomra leginkább arról, hogy burkoltam egy nagyot a nyilt utcán, fényes nappal. Nincs SPD-s pedálom, de a fíling pótlásához elégségesnek mutatkozott a pedálba beakadó kamásli is. Eldõltem megálláskor, szerencsére a pofára esés elõtt sikerült szépítenem a kamásli letépésével, a közönség így csak a bicikli csattanására kaphatta fel a fejét. A mérgelõdésemen túl nem lett semmi komolyabb baj, a cuccok már hozzá vannak idomulva az ilyen esetekhez. Délután 3 körül érhettem a városba. Gondoltam, itt már nincs mit veszteni, keresek egy szervízt, majd egy kempinget és kimosom-szárítom a cuccaimat. A várost nézegetve megkerestem az tourinfót, majd irány a szervíz. Nagyon érdekes a város domborzata. Sziklakupacokra épült. Sok a szakadék és hidakon lehet megközelíteni a belvárost. Érdekes és ennyi idõ alatt felismerhetetlen. A szervíz egy kráterben, ez valami patak medre lehet, nem volt más, mint egy kerékpárkölcsönzõ. Az ajtóban egy néger srác, Alex fogadott, akirõl kiderült , hogy a Dominikai Köztársaságból vándorolt be. Rendes volt. Ahogy megértettem vele mi a kerék hibája egybõl nekiesett megjavítani. Nem kellett cserélni a csapágyat, csak zsírozta és beállította. Gondoltam feldobom legalább a bolt forgalmát, mert a szerelésért nem fogadott el pénzt, veszek tõle egy hátsólámpát, mire kivett az öltözõszekrényébõl egyet és nekem adta. Igazából csak akkor esett le, hogy õk egyáltalán nem foglalkoznak külsõs munkákkal és nem is értékesítenek. Mindenképp ki akartam fizetni legalább a lámpát, de õ csak annyit mondott, ha én örülök, akkor õ is boldog. Készítettem egy fotót róla és megadtam a blogom címét, legalább a képekben lássa viszont, jó helyre került a munkája.
Többszöri köszöngetést követõen a kemping felé vettem az irányt. Meglepõen közel volt, már 7 körül állt a sátor. Kimostam és aludtam megint egy jót.

Napi megtett táv: ~59,3 km
A szállás: Camping Kockelscheuer
Koordinátái: N 49,5727235 E 6,1079570

20. Nap - 2007.08.06 - Besseringe - 1865 km

Reggel 6-kor arra ébredtem, hogy fázik a karom. Beljebb tessékeltem a pihe-puha zsákomba és tovább húztam a lóbõrt. Persze 7-kor már felkeltem a csörgéssel, mert fel kell töltenem a kütyüket és ami a legfontosabb, meg kell terveznem a mai penzumot. Ha minden igaz, akkor errefelé egyre jobban kisímul a táj, talán sikerülhet valamit ledolgozni a még mindig 1 napos lemaradásomból. Ha ez nem sikerülne, akkor közel a pont, ahol el kell döntenem a rövidítés kérdését. Nagyon nem terveztem pihenõnapokat aug. 15-ig. Ez hiba volt, mert az esetlegesen hátráltató külsõ körükményekkel (lásd Paripa lesántulása) sem számoltam a magam gyengeségén túl.
A kompot mindenképp el akarom érni, a bicót mindenképp meg akarom csináltatni és internetezni is kellene. Szóval, kell majd keresnem valamilyen kompromisszumos megoldást.
Az útnakindulást követõen "hirtelen" Németországban teremtem. Érdekes, hogy semmi sem jelzi már a határokat. Csak onnan lehet tudni, hogy az út menti táblák megváltoznak, illetve a Billa és a Penny lecserélõdik Super U-re. (ezek általános élelmiszer üzletek)
A táj francia része nem figyelemreméltó csak azok a fránya emelkedõk nehezítik a kerósok sorsát. A falvak nem igazán adnak a közösségi terekre. A németektõl és osztrákoktól eltérõen nincsenek tereik, parkjaik, szökõkútjaik. Nincs hol megpihennie a vándoroknak.
A navigáció megint gallyra futott. Úgy tûnik, mégis csak az I-Go-ra kell hagyatkoznom. Sikerült ugyanis olyan szakaszt hagynom az itinerben ahol nem lehetett kerózni. Ez egykisebb fajta kerülõt jelentett Saarbrücken felé, amit nem bántam meg, mert így legalább fel tudtam tölteni az elmaradt beszámolóimat. A török üzlet nagyobbik része volt kialakítva nemzetközi telefon és internet szalonnak. Még egy karzatot is beépítettek további gépekkel. Iparág érzetét kelti az egész. Van kereslet rá, nagyon sok a bevándorló, aki így tudja tartani az otthonmaradottakkal a kapcsolatot.
Én speciel 4 magyar férfival találkoztam, akik a zászló miatt szólítottak meg. Mindannyian taxiznak, és elmondásuk szerint már a honfoglalás óta kint vannak. Nem igazán voltak bizalomgerjesztõek.
A netezéssel jól eltelt az idõ, bele kellett hát húznom. Nehezem ment, mert a városból kifelé egybõl egy szerpentínnel kezdtem. Ezek autóból sokkal izgalmasabbak. Így csak szívás. Többször le kellett szálnom és tolnom. Sok ez a negyven kilós csomag, le kell adni belõle!
Az út további része végig németországon keresztül vezetett. Luxembourg már csak 40-50 kilométerre lehetett, amikor el kezdett szakadni az esõ, mintha dézsából öntötték volna. Nem igazán szegte kedvem, csak akkor amikor észrevettem, hogy elhagytam a szürkületben fontossá váló hátsólámpámat és az esõkabát alatt is el kezdtem párásodni. Mettlach elõtt voltam amikor feladtam. Totál átáztam, és ami a legrosszabb, a hõmérséklet sokat esett és kezdtem fázni is. Kerestem egy motelt ahova behúzódhatok. Gondoltam, másnap reggelre kitisztul és teljes gõzzel elõre! A motelban egy kedves ipse, Hans fogadott. Tudta nélkül volt Wi-Fi Internet kapcsolat a kérón, olvasgattam is az oldalakat rendesen. NetGear volt a hálózat neve, amit szerintem a városka ad ingyen a lakóinak, de errõl Hans-nak lövése sem volt.
Sebaj. A kényelmes szobában, az egyetlen háziállat (épp a fejem fölött tanyázó pók) kigyilkolása után jót szunyáltam.

Napi megtett táv: 88,5 km
A szállás: Zum Kreimertsberg
Koordinátái: N 49,4707143 E 6,6206978

19. Nap - 2007.08.05. - Keskastel - 1776 km

Suhano kep elerheto innen: http://www.kerekparosklub.hu/files/video2.zip
(GP3 formatum zippelve, az ugyesebbek segitsenek a kevesbe ugyes erdeklodoknek a megtekinteshez)

Gyilkos ez a mai nap. Már reggel olyan meleg volt, hogy szakadt rólam a víz amíg összeraktam a motyókat. Nem siettem mert így legalább megszáradhatott végre a sátor. A felpakkolás elõtt megnéztem a hátsókereket. Sajnos nem segít rajta a teflonos spray, mert kb. 0,5 mm-t megkopott a csapágya. (remélem legalább is, hogy csak a csapágy, mert nem lenne szép ha az egész agyat kéne cseréltetni) Lett 11:30 mire elindultam. A tegnap lefotózott hídon keltem át Strasbourgba. Nem igazán akartam várost nézni, mert a karattyoló hátsókerekemmel így is felvertem a síri csendben pihenõ fél külvárost, amerre jártam.
Próbáltam legyûrni a kilométereket, de nagyon keservesen ment. Ahhoz képest, hogy nem a hegyekben vagyok, csak dimbes-dombos vidéken, egész embörös emelkedõk, majd leejtõk vannak. Ismét megdöntöttem a max. sebességet egy falu elõtti, hosszú egyenes szakaszon.(66,4km/h) Persze, elõtte majd bele kellett szakadni, és mindezt perzselõ napsütésben. A közeli kisvárosban, Saverne-ben terveztem ebédelni egyet, de elsõre nem sikerült olyan éttermet találni, ahol mûködött volna a konyha. A sétáló utca közepén volt végül egy Taverne Katz nevû hely, de már ott is csak két féle cucc közül választhattam. Rábökéssel dõlt el a kérdés. Mindez vasárnap 15:30-kor. Nem értem miért nincsen sehol konyha amikor rengeteg túrista van a városkában.
Jól esett kicsit ejtõzni. Talán így jobban fog menni a tekerés. Strasbourgból kitalálást követõen aránylag egyszerû a navigálás, csak a D41-es úton kell menni. Remélem ez a továbbiakban sem bonyolódik.

Nem bonyolódott, csak nehezedett. Olyan emelkedõket "hagytak" az úton, ami nem fehérembernek való.
Közvetlen az ebéd után kellett felcaplatni pl. egy 410 méter magas szerpentinre. Szinte minden település egy-egy völgyben, vagy mélyebb részen volt. A bevezetõ részen lehetett neki nyomni, ha szerencsés volt az út kialakítása, akkor a faluban is. Aztán jött a fekete leves, ki a faluból. Ilyenkor mindig reménykedik az ember, fõleg ha egy kanyar miatt nem látja a kivezetõ részt. De nem. A szívatás kérlelhetetlenül ott van a falu túloldalán. Volt nem egy-két olyan település is, ahol egyszerûen le kellett szálni és tolni kellett, mert egyébként lehetetlen volt feljutni a dombtetõre. Ezekkel a le-föl szitukkal egyedül csak az a gondom, hogy nagyon fárasztanak, hisz az idõintervallumok nagyon eltérnek. Néztem pl. a 410-es szerpentin idejét. 45-50 perc alatt értem fel a tetejére (három megállással) és 3,5 perc alatt értem le a túloldalán tekerés nélkül.
Ha jól akartam gazdálkodni a lendülettel, akkor lefele is nyomni kellett neki, hogy minél nagyobbat gyûjtsek, és kis szerencsével a következõ pukli tetejéig kitartson.
Este 7 után voltam már amikor úgy döntöttem, hogy a következõ szálláslehetõségnél ráhagyom. Ekkor is épp az egyik hosszú emelkedõ közepén pihegtem. Egy középkörú francia páros ért utól tandemmel. A szokásos kérdéseket követõen elmondták hogy kb. mire számíthatok domborzatilag a következõ 15 kilométeren, ahol van egy szuper kemping. A hír a közeli szállásról annyira lázba hozott, hogy fáradtságot félre téve tekertem megállás nélkül Keskastelig. Gyorsan meg is lett a placc, jól ki volt táblázva.
Hát, ez valami gyönyörû! A semmi közepén, a falu mögött, egy mesterséges tó és a köré települt szépen parkosított kemping. Tiszta és családias hely. Precízen nyilvántartott, tujákkal elkerített, füvesített helyek. A meglepõ módon, angolul kommunikatív recepcióstól a vizesblokkhoz legközelebb esõ parcellát kaptam, még gyalogolnom se nagyon kellett és a társaság, a sok fiatal ellenére is kultúráltabb volt, mint Donaueschingen. Éjszaka nem lármáztak, így jót tudtam aludni.De mielõtt ráaludtam volna a bejegyzés írására, még fürödtem egyet a tóban, majd a hideg víz után egy jó meleg tusolással vetettem véget a napnak.

Napi megtett táv: 88,6 km
A szállás: Camping les Sapins, Centre de Loisirs
Koordinátái: N 48,97723 E 7,05393

18. Nap - 2007.08.04. - Kehl, Strasbourg - 1687 km

A kemping lakói hozták a szinvonalat. Éjfélkor még hangosan magnóztak, 2 körülre csitultak el, de még négykor is hangos beszélgetésre ébredtem fel.
Reggel én sem voltam rest. Nem foglalkoztam senkivel és semmivel elkezdtem szedelõzködni. Nálam csak az a hasonló korú holland fickó volt "ügyesebb", aki amilyen késõn érkezett olyan hamar ment is. Vele késõbb még összefutottam Vöhrenbach-ban. Ott beszélgettünk többet. Két hét szabadságon van, egyébként ápoló egy idõsek otthonában, és Olaszországból indulva tekert egyet és ma megy haza vonattal Freiburgból. Volt nála vagy három térkép, amibõl, kisilabizálta, hogy a következõ falu lesz nekem a legmeredekebb és egyben legmagasabb pontom is. Tévedett, onnan ment csak igazán felfelé az út. No, de ne szaladjunk ennyire elõre.
Reggel a gyors indulást még hátráltattam egy hosszas beszélgetéssel. Egy ifjú holland páros jött oda hozzám érdeklõdõen. Õk is az elsõ túrájukon vannak, de ügyesebbek voltak mint én, elmentek otthon próbakempingezni. Így tudták leredukálni a csomagfeleslegüket. Mindez akkor derült ki, amikor megjegyeztem, hogy mennyi felesleges cuccot cipelek magammal. Nekik persze könnyebb! Õk utiterv nélkül és egy egykerekes utánfutóval vágtak neki. Csak azt tudják, hogy két hetük van és hogy Svájcot is meg akarják nézni. Aranyosak voltak, de mielõtt elszaladt volna az idõ, elköszöntünk egymástól és utamra indultam.(9:30!)
Az egyik Penny-nél megreggeliztem és belehúztam, mert melegnek ígérkezett a nap. Dél körül már 50km körül jártam. Jól ment a tekerés még hegynek felfelé is. A hátsókerék sajnos egyre szomorúbban énekel, nem tudom mit tegyek vele. Strasbourgban nem hiszem, hogy vasárnap találnék bárkit is aki megszerelné, illetve lenne hozzá alkatrésze is.
A hegy egyre meredekebbé vált, de nem bántam meg. Annyira szép a Fekete Erdõ, hogy nem is lehetett, igazán jól megfotózni. Hatalmas nagy terület sok szép apró részlettel. A Schwartzwald Klinika tv-sorozatban látott csodás táj, egy az egyben. Az elsuhanó autók szinte fele kabrio, nem csoda, hisz ez egy ilyen környék, érdemes teljes "szélességben" látni.
A mai tervemmel úgy gondolom kicsit túl lõttem a célon, mert nem gondoltam, hogy ilyen magasságokba kell kapaszkodni és erre terveztem rá 140 kilométert. Sikerült! ... és nagyon örülök neki, mert az eddigi legtöbb napi letekert kilométert, 62 km/h-s sebességrekordom és 1054 méteres eddigi legmagasabb pontot tudhatom magam mögött. Még az sem szegte kedvem, hogy a végén, a Leutesheim-be jelölt Azur kemping nem létezett és + 20 km-es kerülõn érkeztem meg Kelh-be, Strasbourg német oldalára. Volt útközben még két incidens, ami kicsit kiakasztott, de ezek sem voltak olyan mértékûek, hogy kedvem szegjék. Az hogy a kempingbe érkezéskor ki akartak tessékelni, mondván, már zárva vannak, az még csak-csak elmegy. Szerencsére meg lehetett dumálni a 22 órás érkezés miértjét így útlevél leadásával maradhattam. Azt viszont már nehezebben nyelte be a gyomrom, hogy Schönewald-nál (1054 m) egy fószer odagurult hozzám autóval és mint egy titkosügynök osztotta az észt. Azt kifogásolta, hogy lefotóztam és próbálta volna elvenni a gépet tõlem. Szerencsére nem volt a keze közelébe. Már majdnem tetlegességig fajult a dolog (pedig csak feleakkora, kis seggdugó volt a csávó), amikor elkezdtem vele erélyesebben megértetni, hogy a tájat fotóztam nem személyeket. Kisebb kevesebb sikerrel, de sikerült végülis lecsitítanom. A poén csak aztán következett. A fószer melletti csaj próbálta magyarázni a túlpörgött, talán neki tetszelgõ párja szegénységi bizonyítványát. Azt tudta vagy tízszer zavartan elmondani, hogy kicsit tudni angol, de utána mindig németül szólalt meg. Elhúztak és szerencsére nem volt további atrocitásom velük az út további részén. Az út nagy részét a hegyekrõl lefele kellett megtenni, elõször a Sach patak, majd a Kinzi folyó vonalát követve. Nem volt egyszerû, de pár eltévedéstõl eltekintve nem volt probléma. A nap végéhez közeledve is ment a 26-28 km/h-s pörgés. Kehl-be érkezve egy tök szimpi csajt sikerült megszólítani kemping ügyileg. Jót beszélgettünk miközben kalauzolt, szintén biciklin. Teljesen besötétedett. A kempingben a kis intermezzot követõen felállítottam a sátrat, tusoltam egyet és eltettem magam mára. (mert, hogy most reggel töltöm a PDA-t és írom a tegnap összefoglalóját.)

Napi megtett táv: 144,4 km
A szállás:
Koordinátái: N E

17. nap - 2007.08.03. - Donaueschingen - 1543 km

Nagyon jót aludtam.Éjszaka már nem esett tovább, így teljes nyugalom volt.
Sajnos, reggel én voltam kelésben a második, közvetlen a kakas után, a tábor nem igen ébredezett 8 elõtt. Én sem akartam addig csörögni a zacskóimmal, nem volt más hátra, mint a térképet nézegetni és az út további részét tervezgetni. Bezzeg 8 órától, mintha puskából lõtték volna ki õket, mindenki ment az útjára. Megint én indultam legkésõbb. :(
Ködben úszott az egész völgy, esély sem volt a sátor szárítgatására.
Úgy tûnik az I-Go nem arra akarja a legrövidebb utat megtalálni, mint ahogy az az itineremben van (persze az nem a "legrövidebb"-ként lett tervezve), szóval egyesével kell felvinnem az érintendõ városokat, településeket. Nem baj, de az tuti, hogy mostmár az itiner szerint megyek, nem kell a Dunához igazodni, ugyanis ma a végére értem.
Szép természetes vidéken tekertem le ma is a táv nagy részét. A végén pedig meglestem a Duna forrását.
Igazából semmi érdekes nem történt velem, azon kívül hogy a "gyenge" hullámvasutas hetvenes táv végén kicsit keresgélni kellett a szállást, ami egy külterületi tónál lévõ kemping. Magas árát és szinvonaltalanságát egy szentendrei magyar családdal folytatott beszélgetés ellensúlyozta. Iszonyat milyen igénytelen telep alakult itt ki. Úgy tûnik, hogy a szegényebb, munkás németeknek ez jutott. A kemping nagyobbik területén bérelt helyeik vannak, ahol mindenki a maga izlésének megfelelõen (siralmas) rendezte be lakóautója vagy lakókocsija környékét. A grillsütõtöl a kerti törpékig minden megtalálható. Éldegélnek a kis szemétdombjukon. Ja, és a környéken egy lepusztult tavon kívül semmi sincs. A pár külföldi, egyéjszakás túrista csak értetlen közönsége az egésznek.

Most (20:30) tusoltam, és ameddig töltõdik a kütyüm írom ezt a bejegyzést. Utána alvás, mert kell a pihenés. Már csak azt nem értem, hogy Alfréd napi 160-200 km-e után hogy van még energiája és ideje a városokba bemenni és a vendéglátóival trécselni. Valamit rosszul csinálok? =)

Napi megtett táv: 76,2 km
A szállás: Riedsee Camping
Koordinátái: N 47,93734 E 8,53478

16. nap - 2007.08.02. - Hausen - 1467 km

Reggel ismét a vekker elõtt ébredtem. ....majd visszaaludtam. Jól esett, mint az esõ. Sajnos, így indult a nap. Gondoltam, nem áztatom szét a cuccaimat a pakolás közben, ezért az elálltáig még fetrengtem egyett. A többiek frissebbek voltak, mind elmentek mire én összeszedtem magam. Ezt az indítást már csak a reggelivel tudtam ûberelni. Mondhatni, gyenge kezdés után erõs visszaesést produkáltam. A Penny-ben láttam több fajta salátát, és mivel rég ettem halat, kézenfekvõ volt a választás, ami egy heringes salátára esett. Finom friss bagettel majszoltam be. Lehet, hogy nem reggeliként éhgyomorra kellett volna? Még délután négykor is a savanykás íze émelygett a számban.
Az elsõ szabály meszegése, rányomta a napra a bélyegét.
Miért van az, hogy délelõtt szinte minden bokornál meg akarok állni tekerés helyett, annyira nem akaródzik, délutánra meg annyira belejövök, hogy késõ estig tekernék?
Szinte röhejes volt ahogy koradélután vergõdtem, aztán az egyre szebb tájakra érve kedvet kaptam.
Olyan szép ez a mai, kanyargós része a folyónak. Szép erdõk, szakadékok és mindenfelé zöld.
Ezt a szakaszt már a Google-on is néztem, el nem tudtam képzelni, hogy itt hol vannak utak, pedig vannak. Majd otthon megmutatom.
A tegnapi esti tervezgetésem felülírta a reggeli nyûglõdésem. Úgy gondoltam, hogy eltekerek Donaueschingenig és akkor letudom a Dunát, illetve 36 km-re redukálom a jelenleg is több mint 100 km-es lemaradásom. Hát ez nem jött össze. De sebaj. A mostani kempingben legalább sikerült egy felhõszakadást követõen az összes ruhámat kimosni. Tök jó érzés a frissenszárított cuccban lefeküdni. A mosás közben legalább le tudtam fürödni és a napi beszámoló is elkészült. Megyek, megnézem mi maradt a sátorból. Ha nem ázott át akkor lefekszem, ha beázott akkor is. :))
Jó éjt!

Napi megtett táv: 85,5 km
A szállás: Camping
Koordinátái: N 48,08457 E 9,03994

15. Nap - 2007.08.01. - Munderkingen - 1381 km

Suhano kep elerheto innen: http://www.kerekparosklub.hu/files/video1.zip

(GP3 formatum zippelve, az ugyesebbek segitsenek a kevesbe ugyes erdeklodoknek a megtekinteshez)

Reggel megint az csörgés elõtt ébredtem, úgy 6:40 körül. Összeszedelõzködtem majd 8-kor reggeliztem. Jobb achilleszem a tegnap elõtti hullámvasutazás közben megsérült. Valószínûleg megeröltettem és a tokozata vagy keresztszalagok bánták. Nem tudom mi lehet vele, de olyan mintha le lenne tapadva és lábfej mozgatás közben röcsögteti a tokot. Emellett kb. kétszer olyan vastag, mint a baloldali. Szerencsére nem fáj, csak ha hirtelen kell erõlködni, pl. egy emelkedõn. Azt hittem, este a pihentetéssel elmúlik, de sajnos nem. Ma este kipróbálom rajta a Salonpasst hátha javít rajta. Egyébként egészségileg minden ok. A térdeim is jobban bírják mint gondoltam. Reggel igaz kattognak egy kicsit, de ha bemelegedtek (sajnos, ez a kedvemmel egyetemben csak délutánra realizálódik), akkor egy istennek se akarnak leállni. A zsibbadás továbbra is fennáll a jobb kezemnél és bal lábamnál. A sebeim meg gyógyulgatnak a lábfejeimen. Ja és találtam a lábszáramon két olyan izmot, amihez eddig még nem volt szerencsém.

Szóval, a kis kitérõ után....
Hamar el tudtam indulni, de ismételten út-keresgéléssel telt az elsõ fél óra. Egy strandra tévedtem, ahonnan a kifüggesztett helyi térkép alapján indultam tovább. Nagy nehezen be kellett látni, hogy az út végére mégis csak kell egy 12,5 eurós térképet vennem. Persze ezt hamarabb is megtettem volna, ha tudom, ekkora a különbség a két ország útvonala között, illetve ha lehet volna bárhol is kapni. Szerencsére Dillingen még rajta volt a helyi térképen és még könyvesboltot is találtam ott egész térkép arzenállal. A kedves eladó segített kiválasztani a legjobbat, amelyiket Tamásék kezében is láttam. Igaz német nyelvû, de szépek benne a képek. Az angolra két napot kellett volna várni, mert az sehol sincs készleten.A beszélgetés közben az eladónõ megjegyezte, hoy õ is szokott kerózni a közeli radweg szakaszokon, de a Donauwald a halála. Akkor még nem, de délutánra már én is megértettem, miért mondta. Ezért, a nem is murvás, inkább apró sziklás útért kár volt délelõtt lemosni a Kärchernél a Paripát.

Miccccsoda különbség!
Azért a térképpel is el tudtam tévedni, de az már csak az én sületlenségembõl adódott. Egybõl jobban is haladtam.
Ulmba hamar beértem, majd egy kis pihenõt követõen gurultam tovább. Kipróbáltam az automata budit, amirõl egyszer már valamelyik tévében hallottam. Kb. bedobod a zsét, ez esetben 30 centet, bár az 50 centesbõl nem akaródzott visszaadni, kinyílik az ajtaja, halk zene és illatosított légtér fogad. Ajtó gombnyomásra becsuk és max 20 perc után magától kinyílik. Belül minden ultramodern. Szenzorok lesik minden mozdulatod. Dolgod végeztével, nyomod a gombot, nyílik az ajtó és kilépsz. No ezt követõen történik a csoda. Olyan, mintha 5-6 kis kínai csak erre a pillanatra várt volna. Hírtelen felberreg a gépezet és a felirat tanúsága szerint mindent fertõtlenít minden "vendég" után. Mindez Ulm partfalának szomszédságában, szépen kitáblázva, hogy minden rászoruló megtalálja.
Még egy kicsit Ulmnál maradva. Nagyon jól megoldották a part parkosítását, így nem csoda, hogy százak feküdtek ki plédjeikkel a délutáni szikrázó napsütésben. A környék inkább emberi építésû, mintsem természeti értékekre támaszkodó. Most is, számtalan helyen állt toronydaru.
Egy ötletes kivételt azért észrevettem. Solar ferry néven propagálták, ha jól tévedek. Egy olyan kompszerû csónak volt, ami egy, a vízre merõlegesen kifeszített légkábelhez volt csúszóbilinccsel és kb. 15 méteres sodronnyal rögzítve. Az egyik parton beszállva, csak a Duna erõs sodrását kihasználva, átkormányozták a másik partra, majd ki-/beszállást követõen vissza.
Egyébként, rengeteg helyen, szinte minden vízparti településnél van erõmû, vagy legalább egy malom, ami hasznot hajtana a Duna sodrásából. Érdekes, hogy ezt emlékeim szerint otthon, sehol sem látni. Se a Dunán, sem a Tiszán.

Az utat folytatva egyre inkább természetessé vált a környezet, ami egyre több csalinkázást (kanyargást, kikerülést) kívánt meg.
A térképnek köszönhetõen nem kellett csalódnom, a nap végéhez közeledve megtaláltam a kempinget Munderkingenben. Nem akartam tovább menni, mert elegem volt a késõ estig, sõtétedésben tekerésekbõl. A platz érdekes volt. Egy körbekerített, füves legelõ közepén felállított toalett-konténer és a köré telepedett sátrazók. Összesen 3 "csapat". A kapunál pár birkát kellett arrébb hessegetnem, akik a kapun belüli kövér fû után epekedtek. A landolást és köszöntést követõen az egyik családfõ biztatóan megjegyezte, hogy mind a budi, mind a tus jól funkcionál. Bizonyára, látszott az arcomon a kételkedés. Ez kemping?
Végülis, nem volt semmi gáz.
A délután vásárolt Lidl-is csokikból elnyomtam párat, áttöltöttem a telóról a PDA-ra a feltöltendõ képeket, majd horpasztottam egy jót.

Napi megtett táv: 133 km
A szállás: Zeltplatz Bodenösch
Koordinátái: N 48,23184 E 9,6525

14. nap - 2007.07.31. - Erlingshofen - 1248 km

Jót aludtam, bár többször is fel kellett kelnem folyadék-túltermelés miatt. Sebaj, a tábori wc nem volt túl messze, közvetlenül a sátor mellett jelöltem ki. :))
Nagyon párásodott a sátor "fala", úgy tûnik, hideg lehetett az éjjel. Szerencsére ebbõl semmit sem éreztem meg a frankó hálózsákomnak köszönhetõen. Egyedül csak az zavart, hogy nem tudtam fürödni, így kissé izzadtan, ragacsosan béleltem ki azt.
Szépen kisütött a nap. Most épp azt várom, hogy a kerótakaró is megszáradjon és már gurulok is tovább. (9:50!)

Amilyen szépen indult a nap, olyan szépen is fejezõdik be.
Neuburgba érve megint sikerült nyom nélkül eltûnnie az útnak. Még a megkérdezett rendõrök is zavarba jöttek miután elmagyaráztam nekik, hogy a hídon van az utolsó tábla, ami határozottan a város centruma felé mutat. Elvitatkoztak egymásközt egy darabig, aztán nem tudták megmondani. :(
Gondoltam, hogy ez volt az utolsó lehetõség, amit kapott tõlem a Donau Radwanderweg , de gyorsan meggondoltam magam, amikor a városból kivezetõ út elé értem. Kb. egy kilométer hosszú, tök egyenes út ami, kb. 10-12%-os emelkedõ volt végig. Bár nekiindultam, de az elsõ 100 méter után megálltam. Épp ott volt egy internet-kávézó, így balesetet okoztam, elütöttem az idõt. :) Azon túl, hogy anyukámmal beszélhettem Skype-on, semmi hasznosat nem tudtam mûvelni, hiába bólogatott a kiszolgáló srác, amikor a BlueTooth vagy IR meglétérõl kérdeztem.
A városban bolyongtam még egy ideig, és ki tudja miért, egy olyan utcába tévedtem, ahol elõre megéreztem, hogy számtech boltot fogok találni. Alig gondoltam ezt végig, máris ott volt elõttem. Bementem, kérdeztem az eladót, aki vagy 5 fajta kártyaolvasót mutatott. Elég olcsón megúsztam, mert szerintem otthon se kapnék 10 Euro alatt ilyet. Örültem mint majom a ..... . Gondoltam, már nem megyek vissza az emelkedõn lévõ kávézóba, lesz majd a legközelebbi nagyobb városban is. Az utat feldobottan folytattam, nem lesz mostmár internet-kávézó, ami kifoghat rajtam!
A helyes irányt megtalálva összetalálkoztam Rudy bácsival. Jót beszélgettünk miközben elkalauzolt egy nem jelölt, de a hegyet mellõzõ alternatív útvonalon. Elmondása szerint, minden nap ezen az úton járt be dolgozni Neuburgba, amíg aktív volt. Nem számított neki, hogy tikkasztó nyár vagy havas tél van. Számtalan túrát említett, sok helyen megfordult már kerékpárral, de mégis az északi sarkot emelte ki mint legemlékezetesebb élményét.
A faluja határában búcsút vettünk egymástól és kicsit belehúztam, mert vele csak 12-15-tel mentünk fél órán keresztül. Kár volt, mert az úton terelés volt Marxheim-et követõen. Ki volt írva, hogy Rain-en keresztül lehet Donauwörth-be jutni, csak azt felejtették el kiírni, hogy mindez autóúton lehetséges. Sebaj, megnéztem Rain-t.

Sweet Lady at Neckerman's Büro in Rain,
I found the right path, so I'm not lost anyway. Thank You so much
Best wishes
András

A fenti irodában egy kedves hölgy mondta meg a frankót, de neki is beletelt kis idejébe mire kitalálta a megoldást.
Donauwörth-be érkezve már csak röhögtem az útvesztõn. Sehol egy épkézláb tábla. Rudy bácsi is azt javasolta, hogy amint tehetem szerezzek be egy német kerós térképet. Van pl. valami, közvetlenül Hollandiába vezetõ út, az is rajta van és azt is használhatnám Amszterdamig. A városnézés közben kerestem egy internetes pontot és mint aki mindenre elszánt, kábelekkel és kütyükkel felszerelve léptem be. Legnagyobb meglepetésemre a gépek mindegyikén volt kártyaolvasó. Kopp.
Szóval, így jártam. Ígérem nem ejtek több szót a technikai vívódásaimról, inkább az uti élményekrõl írok.
Sok idõt töltöttem Donauwörth-ben, iparkodnom kellett, de még ma nem ettem semmit a hajnali 3 kanál mûzlin kívül. Tekertem és úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, kerül amibe kerül, az elsõ adandó alkalomnál megállok és végre fõtt ételt eszek. Jól sikerüt, mert alig 8 kilométert kellet csak pedálozni a kánaánig, ami ma este a Kartäuser Klause nevû fogadó volt. Nem agyaltam a sötétedésig tekerésen és fõleg nem bánkódtam az elmaradt kilométerek miatt. Beültem, vacsoráztam egy jót. Vettem egy jó forró fürdõt és ágyba vágtam magam. Reggel nyolckor finom reggeli fog várni a kellemes és szálloda jellegû helyen.

Napi megtett táv: 66,3 km
A szállás: Kartäuser Klause nevû fogadó
Koordinátái: N 48,68297 E 10,70896