Kedves Családtagok, Barátok, Ismerősök, Ismeretlen Látogatók!
Örömmel jelenthetem, hogy vasárnap este szerencsésen megérkeztem Szegedre.
Nem veszett el a csomagom, le sem maradtam a repülőről, szóval, semmi további kaland, vissza a szürke hétköznapokba.
Ezúton is szeretném megköszönni Mindnyájatok szurkolását, biztató szavaitokat.
Nagyon sokat jelentett számomra a nehéz pillanatokban, amit nem lehet meghálálni.
Remélem azért én is tudtam adni valami pluszt és sikerült az elmúlt három hónap élményeit szórakoztatóan összegeznem a blogon.
Természetesen, menet közben nem tudtam megmutatni minden érdekességet, ezért a még nem látott felvételekből szeretnék egy személyes élménybeszámolót is összehozni.
Hosszú lesz ha én mesélek, mert 5971 képet és több mint 16 óra nyers filmet készítettem, de készítek egy zenés összeállítást, és szerintem készüljetek a kérdéseitekkel, így a Titeket is érdeklő részekre tudunk majd fókuszálni.
A találkozó időpontjáról és helyéről itt a blogon is fogok írni, de személyesen is megpróbálok minden "érintettet" elérni.
A napokban be fogom fejezni a blog elmaradt részeinek a feltöltését, ki fogom egészíteni a szállások ajánlásával és egy összegzést is írok majd.
Szeretném, ha az élmények másoknak is kedvet adnának ahhoz, hogy merjenek nagy célokat kitűzni és azokat megvalósítani, még ha azok nehezek is és nem is az utazásról szólnak.
Ha valaki pedig egy hasonló túrán töri a fejét az segítséget kaphasson a leírtakból és felkészülten indulhasson a kalandba.
Egyelőre ennyi.
Jó itthon lenni, amit az ék(ezet)es szólásom is bizonyít. :)
Hamarosan jelentkezem.
Addig is, olvassatok sokat Délmagyart (szerdán mindenképp) és nézzetek Szeged Városi TV-t mondjuk csütörtökön is (Körút című műsor) !
Üdv
András
a bicikliről
...és most következzen mindez angolul, az arab "hideg Coca-cola jéggel, citromkarikával" mintájára. :))
Ladies and Gents!
I've arrived home, finally I did finish the tour by my plan in Barcelona on sunday.
Thanks for your help in the past and your interesting.
I wish You all, your dreams will come true as mine.
Take care and have fun,
xxx
András
from the bike
2007. október 23., kedd
95. nap - 2007.10.20.- El Masnou - 8358 km
Napi megtett táv: 0 km (Paripa nélkül mentem várost nézni :))
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°
94. nap - 2007.10.19.- El Masnou - 8358 km
Napi megtett táv: 49,7 km (nem táv :))
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°
93. nap - 2007.10.18.- Barcelona - 8308 km
Napi megtett táv: 103,8 km
A szállás: Tibor kamionjának a platóján ágyazhattam meg magamnak
Koordinátái: N 41,2744611° E 2,0481853°
A szállás: Tibor kamionjának a platóján ágyazhattam meg magamnak
Koordinátái: N 41,2744611° E 2,0481853°
92. nap - 2007.10.17.- Creixell de Mar - 8204 km
Napi megtett táv: 86,1 km
A szállás: Camping Gavina
Koordinátái: N 41,15720° E 1,44231°
A szállás: Camping Gavina
Koordinátái: N 41,15720° E 1,44231°
91. nap - 2007.10.16.- Ampolla - 8118 km
Napi megtett táv: 120,5 km
A szállás: A városka szélén lévõ parkoló
Koordinátái: N 40,8173804° E 0,7182321°
A szállás: A városka szélén lévõ parkoló
Koordinátái: N 40,8173804° E 0,7182321°
90. nap - 2007.10.15.- Benicasim - 7998 km
A reggeli jeleneten túl remek volt ez a nap is. 6:30-ra csörgettem a telefont, hogy senkit se zavarjak a távozásommal, de miután semmi mozgás nem volt, gondoltam, nem árthat ha egy kicsit alszok még. Egyébként is, az éj leple alatt nem nagy kunszt fizetés nélkül lelépni. Mennyivel másabb ha a személyzet egyik tagja végignézi ahogy összecsomagolok, majd a 9:30-kor érkezõ recepcióssal alkudozok az áron és végül a 12,50-rõl 10 eurora leengedett árra azt mondom, hogy sok és elköszönve távozok. Igaz, közben a recepciós se hagyta magát és spanyolul elmagyarázta (miért is beszélnének angolul egy nemzetközi kempingben?), hogy én ott aludtam.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.
Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.
Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.
Folytatása és kiegészítése eztán következik.
Napi megtett táv: 117,8 km
A szállás: Camping Florida
Koordinátái: N 40,03549° E 0,04481°
89. nap - 2007.10.14.- Mareny de Barraquetes - 7880 km
Napi megtett táv: 121,9 km
A szállás:
Koordinátái: N 39,24235° W 0,26286°
A szállás:
Koordinátái: N 39,24235° W 0,26286°
88. nap - 2007.10.13.- Benidorm - 7758 km
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Villasol Camping Caravaning
Koordinátái: N 38,54597° W 0,10601°
A szállás: Villasol Camping Caravaning
Koordinátái: N 38,54597° W 0,10601°
87. nap - 2007.10.12.- Torrevieja lett volna - 7758 km
Az úthenger alatt fekvő ember mosolya sohasem őszinte...
Napi megtett táv: 255,5 km
A szállás: Meghiúsult a paraszt recepciós miatt
A szállás: Meghiúsult a paraszt recepciós miatt
86. nap - 2007.10.11.- Aguilas - 7502 km
Minden kezdet nehéz, de hogy ennyire!?
Éjszaka többször felébredtem a hangosabb autókra, de köztük mélyen aludtam. Egy kicsit zavart a "ragacsos" lábam, de nem volt mit tenni, érthetõen, bezárták a mosdót a benzinkúttal együtt.
Reggel a szokásos, 8:30-as idõpontban keltettem magam és mint a villám összepakoltam. Fújtattam egy kis szuflát a hátsóba és az ismerkedõs tiszteletkör után már 10:15-kot úton voltam. (Pedro, az esti kutas volt ismét szolgálatban. Az egyik, angolul beszélõ ügyfelük tolmácsolásával megköszöntem neki, hogy maradhattam az éjszakára és nyomtam egy üccsit neki.)
A táj szépen lekopott hegyekbõl és a víz által vájt völgyekbõl állt. Olyasmi, mint az indiános filmekben, nem hiába rendeztek be itt filmstudiót és valamilyen rezervátum szerû, mutogatodát. Kicsit siralmasnak tûnt az egész. Szerintem, egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány filmet forgattak itt, mégis a Michelin térkép is jelöli mint nevezetesség.
A hegymenetet, ami a látványhoz járt, a viharossá erõsödõ szél nehezítette, így az elsõ 3 órában összesen 17-20 kilométert tettem meg. A kellemes éjszakai hõmérsékletet is lehûtötte a szél, meg is fázott mindkét térdem. Fel kellett vennem a cicanadrágot, ami a képen is látható, kissé bizar megjelenést kölcsönzött a nap hátralevõ részére. Nem bántam, mert jót tett a teljesítményemnek. Bár nem lõttem ki, mint egy rakéta, de legalább nem csökkent tovább.
Sorbas-ig igencsak emelkedtem az úttal együtt, de utána volt egy 4-5 kilométeres jutalomjáték (leejtõ), ahol ha nem kezdett volna rá az esõ, akár DiCapriót is játszhattam volna a Titanik orrában. Fel kellett venni a kotont, ami cseppet sem jó kombináció a széllel. Veráig ilyen, "hol eláll, hol rákezd"-ben szórakoztattam magam az esõkabát le-, fölvételekkel.
Azt hittem innen már "csak" gurulni kell a parton, hát, volt benne egy két kanyar, de végülis 7 körül beértem Agilasba. Elsõ utam a bolt volt, majd a rendõrségen próbáltam megtudni, hogy van-e másik kemping a város elõttin kívül is. Nem beszéltünk egy nyelvet az ügyeletessel, de az általam már ismertet javasolta. Nem szoktam ilyet tenni, de visszafordultam az 2-3 kilométer erejéig. A kemping végülis korrekt és az utat úgyis az elõtte lévõ útelágazástól kell holnap folytatnom.
Megkerestem a parcellát, amit a kedves recepciós javasolt és még sötétedés elõtt fellõttem a sátram. Az idõ semmit sem változott, a szél maradt, de szívás, mert a kemény talajba nem tudok cövekelni. Marad a "lazy biker" stílus és a reménykedés, hogy nem dõl rám az éj közepén.
Arról most nem írok liturgiát, hogy mennyire paraszt módon jelölik és számozzák az utakat és arról sem, hogy mennyire cseszik szét a környezetet a sok építéssel, felesleges.
Éjszaka többször felébredtem a hangosabb autókra, de köztük mélyen aludtam. Egy kicsit zavart a "ragacsos" lábam, de nem volt mit tenni, érthetõen, bezárták a mosdót a benzinkúttal együtt.
Reggel a szokásos, 8:30-as idõpontban keltettem magam és mint a villám összepakoltam. Fújtattam egy kis szuflát a hátsóba és az ismerkedõs tiszteletkör után már 10:15-kot úton voltam. (Pedro, az esti kutas volt ismét szolgálatban. Az egyik, angolul beszélõ ügyfelük tolmácsolásával megköszöntem neki, hogy maradhattam az éjszakára és nyomtam egy üccsit neki.)
A táj szépen lekopott hegyekbõl és a víz által vájt völgyekbõl állt. Olyasmi, mint az indiános filmekben, nem hiába rendeztek be itt filmstudiót és valamilyen rezervátum szerû, mutogatodát. Kicsit siralmasnak tûnt az egész. Szerintem, egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány filmet forgattak itt, mégis a Michelin térkép is jelöli mint nevezetesség.
A hegymenetet, ami a látványhoz járt, a viharossá erõsödõ szél nehezítette, így az elsõ 3 órában összesen 17-20 kilométert tettem meg. A kellemes éjszakai hõmérsékletet is lehûtötte a szél, meg is fázott mindkét térdem. Fel kellett vennem a cicanadrágot, ami a képen is látható, kissé bizar megjelenést kölcsönzött a nap hátralevõ részére. Nem bántam, mert jót tett a teljesítményemnek. Bár nem lõttem ki, mint egy rakéta, de legalább nem csökkent tovább.
Sorbas-ig igencsak emelkedtem az úttal együtt, de utána volt egy 4-5 kilométeres jutalomjáték (leejtõ), ahol ha nem kezdett volna rá az esõ, akár DiCapriót is játszhattam volna a Titanik orrában. Fel kellett venni a kotont, ami cseppet sem jó kombináció a széllel. Veráig ilyen, "hol eláll, hol rákezd"-ben szórakoztattam magam az esõkabát le-, fölvételekkel.
Azt hittem innen már "csak" gurulni kell a parton, hát, volt benne egy két kanyar, de végülis 7 körül beértem Agilasba. Elsõ utam a bolt volt, majd a rendõrségen próbáltam megtudni, hogy van-e másik kemping a város elõttin kívül is. Nem beszéltünk egy nyelvet az ügyeletessel, de az általam már ismertet javasolta. Nem szoktam ilyet tenni, de visszafordultam az 2-3 kilométer erejéig. A kemping végülis korrekt és az utat úgyis az elõtte lévõ útelágazástól kell holnap folytatnom.
Megkerestem a parcellát, amit a kedves recepciós javasolt és még sötétedés elõtt fellõttem a sátram. Az idõ semmit sem változott, a szél maradt, de szívás, mert a kemény talajba nem tudok cövekelni. Marad a "lazy biker" stílus és a reménykedés, hogy nem dõl rám az éj közepén.
Arról most nem írok liturgiát, hogy mennyire paraszt módon jelölik és számozzák az utakat és arról sem, hogy mennyire cseszik szét a környezetet a sok építéssel, felesleges.
Napi megtett táv: 117 km
A szállás: Camping BellaVista
Kordinátái: N 37,39197° W 1,61039°
85. nap - 2007.10.10.- Rioja után - 7385 km
Napi megtett táv: 123,4 km
A szállás: Repsol benzinkút hátamögött
Koordinátái: N 36,96059° W 2,46654°
A szállás: Repsol benzinkút hátamögött
Koordinátái: N 36,96059° W 2,46654°
84. nap - 2007.10.09.- Carchuna - 7262 km
Napi megtett táv: 115,4 km
A szállás: Camping Don Cactus
A szállás: Camping Don Cactus
Koordinátái: N 36,69755° W 3,44162°
2007. október 8., hétfő
83. nap - 2007.10.08.- Torremolinos - 7146 km
A napot azzal kezdtem, hogy a napok óta érlelgetett gondolatom, miszerint Malagában vonatra szállok, célszerûségét és megvalósíthatóságát vizsgálgassam. A számolgatást egy, a sátramba beköszönõ magyar páros segítette azzal az infóval, hogy a vonatjegy ára 57 euro és kb. egy nap az út. Õk is Barcelonába igyekeznek, mert csütörtökön repülnek haza.
A további okoskodás a térképek fölött következett.
Pontosítottam a hátralévõ út vonalvezetését és hosszát, 1059 km, többnyire hegyes tájakon, amire van még 11 napom. Ez így még rendben is lenne, de!
Nem sok kedvem van autópályán vagy ahhoz hasonlatos fõúton, tûzõ napon tekerni, illetve teljesen kimerítettem a rendelkezésre álló keretem és csak drágán tudok kempingezni a part közelében. A konklúzió: megyek tovább és ott spórolok ahol tudok.
Már elõre tervezem, hogy lesz kb. két olyan nap, mint a Sevilla-i. (amirol meg nem igen tudhattok, mert hanyagul nem irtam meg rola eddig)
Sokat tekerek majd sokat pihenek és spórolok egy kemping árát, illetve sokat haladok. Így több idõ tud jutni a nézelõdõs részekre. Próbálok még a "reggeli" indulás idõpontján valamit szépíteni, de nem remélek sokat ettõl az akciótól, ha az elmúlt 82 nap alatt nem sikerült .
Kb. ennyi.
Valószínûleg NET közelébe se tudok majd kerülni, ( 3,6€/óráért nincs kedvem) de az összefoglalókat és a képeket szorgosabban, mint az elmúlt héten, fogom gyûjtögetni PDA-mon, hogy késõbb csak fel kelljen tölteni.
Egyelõre ennyi. Most megyek bevásárolni és utána mosodázok egyet.
Egyebkent, nagyon jó idõ van, 30-32 fok és tûz a nap. Így a ruhák is gyorsan megszáradnak.
Legkozelebb mar lehet hogy csak otthonrol irok....
Udv
Andras
a biciklin
Napi megtett táv: 10,3 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
A további okoskodás a térképek fölött következett.
Pontosítottam a hátralévõ út vonalvezetését és hosszát, 1059 km, többnyire hegyes tájakon, amire van még 11 napom. Ez így még rendben is lenne, de!
Nem sok kedvem van autópályán vagy ahhoz hasonlatos fõúton, tûzõ napon tekerni, illetve teljesen kimerítettem a rendelkezésre álló keretem és csak drágán tudok kempingezni a part közelében. A konklúzió: megyek tovább és ott spórolok ahol tudok.
Már elõre tervezem, hogy lesz kb. két olyan nap, mint a Sevilla-i. (amirol meg nem igen tudhattok, mert hanyagul nem irtam meg rola eddig)
Sokat tekerek majd sokat pihenek és spórolok egy kemping árát, illetve sokat haladok. Így több idõ tud jutni a nézelõdõs részekre. Próbálok még a "reggeli" indulás idõpontján valamit szépíteni, de nem remélek sokat ettõl az akciótól, ha az elmúlt 82 nap alatt nem sikerült .
Kb. ennyi.
Valószínûleg NET közelébe se tudok majd kerülni, ( 3,6€/óráért nincs kedvem) de az összefoglalókat és a képeket szorgosabban, mint az elmúlt héten, fogom gyûjtögetni PDA-mon, hogy késõbb csak fel kelljen tölteni.
Egyelõre ennyi. Most megyek bevásárolni és utána mosodázok egyet.
Egyebkent, nagyon jó idõ van, 30-32 fok és tûz a nap. Így a ruhák is gyorsan megszáradnak.
Legkozelebb mar lehet hogy csak otthonrol irok....
Udv
Andras
a biciklin
Napi megtett táv: 10,3 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
82. nap - 2007.10.07.- Torremolinos - 7136 km
Napi megtett táv: 111,5 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°
80. nap - 2007.10.05.- Vejer de la Frontera után egy picivel - 6903 km
Napi megtett táv: 73,4 km
A szállás: kocsma az út szélén
Koordinátái: N 36,25286° W 5,93638°
A szállás: kocsma az út szélén
Koordinátái: N 36,25286° W 5,93638°
79. nap - 2007.10.04.- Arcos de la Frontera - 6829 km
Napi megtett táv: 80,4 km
A szállás: Hotel El Voy Voy
Koordinátái: N 36,7567163° W 5,8188372°
A szállás: Hotel El Voy Voy
Koordinátái: N 36,7567163° W 5,8188372°
78. nap - 2007.10.03.- Dos Hermanas - 6749 km
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Camping Club de Campo
Koordinátái: N 37,28935° W 5,93509°
A szállás: Camping Club de Campo
Koordinátái: N 37,28935° W 5,93509°
77. nap - 2007.10.02.- az úton, valahol Huelva határában - 6749 km
Ez eppen egy Huelva-i panzio lenne, ha a kutyuben levo cimen letezne panzio, de nincs. :((
Napi megtett táv: 269,3 km
A szállás: nem volt kemping, se kiadó szoba
Max. sebesseg 57 km/h
16 óra 3:57 tekeres
Atlagsebesseg 16,7 km/h
76. nap - 2007.10.01.- Moura - 6479 km
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
2007. október 1., hétfő
75. nap - 2007.09.30.- Moura - 6479 km
Reggel felkeltem korán, hogy legalább az elmaradt bejegyzéseket megírjam és itteni idõ szerint 8:30-kor hívjam a szerelõt. Megelõzött, megcsörrent a szobatelefon és az éppen szolgálatos nagyi szólt portugálul, hogy megjött a szerelõ. Köpni-nyelni nem tudtam, a srác a tegnap esti híváskor megjegyezte melyik panzióban vagyok és eljött megnézni a bicajt. Mondta, hogy kocsival van, mindjárt visszajön, mert egyszerûbb a szerszámait hoznia, mint Paripát mozgatni. Rákérdeztem a nem normál, 73-as méretre, mire visszahõkölt. Az olasz, mondta, neki nincs ilyen, de próbálkozott és felhívott egy cimborát. Vasárnap lévén nem akaródzott felvenni a telefont, érthetõ. Végül Carlos azt mondta, hogy leghamarabb keddre tud rendelni alkatrészt. Megköszöntem a segítõkészségét, de az idõpont késõinek tûnt.
Úgy gondoltam, hogy hétfõre lejutok valahogy Huelvába és ott tuti lesz bolt, ahol tudnak segíteni. Ez utóbbi most sem kétséges, az viszont igen hogy lejussak. Körülnéztem a városkában, de még olyan embert is alig találtam, aki beszélte volna az angolt, nem hogy olyat, aki elfuvarozott volna. Bár a kettõnek nem sok köze van egymáshoz, de nekem ilyen, a két halmaz metszetébe esõ embert kellett keresnem a megértés miatt. A minta nulla darabszámú volt, ezért a recepciós segítségét kértem további, angolul nem kommunikáló, de fuvaros elõkerítésében. A helyi taxisig jutottunk, aki 200 Euroért áldozta volna be a vasárnapját, (érthetõ) és csak kocsin belül tudtuk volna vinni Paripát, ami alapból nem mûködõ ötlet volt tõle. (nem látta még milyen nagy és nehéz)
Jobb ötletem nem lévén, maradt a várakozás. (Õrítõ, elfogy az összes extra nap, már csak koppra tudok Barcelonába érni, ha nem lesz további bibi.)
Egyet interneteztem, majd aludtam még mielõtt felhívtam a szerelõt, hátha jön valami sugallat, de semmi. Õ holnap jön, kiszedi a törött motyót és megrendeli az újat. A többi már csak idõ kérdése.
A köztes netes bejegyzésem, csak az elkeseredésem szüleménye. A tulaj megengedte, hogy a saját gépét használva keresgéljek valami megoldást, mert neki nem volt már több ötlete.
Most vacsi (18:03 CET), a tegnapi tankolásból, kenyér, sonka, sajt, tej, majd ismét alvás. Ha felébredek, tovább elõ-rendezgetem a bejegyzések anyagait.
Vasárnap délután, akkor bikaviadal!
Érdekes, hogy az évekkel ezelõtti állatvédõ tiltakozások ellenére még mindig életben tartják a szórakozás eme formáját, ahelyett, hogy inkább fociznának vagy valami. Az egyik spanyol csatorna élõben nyomta egész délután, amint leölik a hat vagy hét bikucit. Értem, hogy tradíció, de akkor miért nem a gladiátori küzdelmeket tartották meg, miért "vezették be" helyette a bikaviadalokat?
No mindegy.
Az est fénypontja úgyis a Bridget Jones 2. volt spanyolul, kontakthibás, sercegõ hanggal. :)
Mostanában olyan negatív vagyok, vagy igen?
Jó éjt!
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
Úgy gondoltam, hogy hétfõre lejutok valahogy Huelvába és ott tuti lesz bolt, ahol tudnak segíteni. Ez utóbbi most sem kétséges, az viszont igen hogy lejussak. Körülnéztem a városkában, de még olyan embert is alig találtam, aki beszélte volna az angolt, nem hogy olyat, aki elfuvarozott volna. Bár a kettõnek nem sok köze van egymáshoz, de nekem ilyen, a két halmaz metszetébe esõ embert kellett keresnem a megértés miatt. A minta nulla darabszámú volt, ezért a recepciós segítségét kértem további, angolul nem kommunikáló, de fuvaros elõkerítésében. A helyi taxisig jutottunk, aki 200 Euroért áldozta volna be a vasárnapját, (érthetõ) és csak kocsin belül tudtuk volna vinni Paripát, ami alapból nem mûködõ ötlet volt tõle. (nem látta még milyen nagy és nehéz)
Jobb ötletem nem lévén, maradt a várakozás. (Õrítõ, elfogy az összes extra nap, már csak koppra tudok Barcelonába érni, ha nem lesz további bibi.)
Egyet interneteztem, majd aludtam még mielõtt felhívtam a szerelõt, hátha jön valami sugallat, de semmi. Õ holnap jön, kiszedi a törött motyót és megrendeli az újat. A többi már csak idõ kérdése.
A köztes netes bejegyzésem, csak az elkeseredésem szüleménye. A tulaj megengedte, hogy a saját gépét használva keresgéljek valami megoldást, mert neki nem volt már több ötlete.
Most vacsi (18:03 CET), a tegnapi tankolásból, kenyér, sonka, sajt, tej, majd ismét alvás. Ha felébredek, tovább elõ-rendezgetem a bejegyzések anyagait.
Vasárnap délután, akkor bikaviadal!
Érdekes, hogy az évekkel ezelõtti állatvédõ tiltakozások ellenére még mindig életben tartják a szórakozás eme formáját, ahelyett, hogy inkább fociznának vagy valami. Az egyik spanyol csatorna élõben nyomta egész délután, amint leölik a hat vagy hét bikucit. Értem, hogy tradíció, de akkor miért nem a gladiátori küzdelmeket tartották meg, miért "vezették be" helyette a bikaviadalokat?
No mindegy.
Az est fénypontja úgyis a Bridget Jones 2. volt spanyolul, kontakthibás, sercegõ hanggal. :)
Mostanában olyan negatív vagyok, vagy igen?
Jó éjt!
Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
74. nap - 2007.09.29.- Moura - 6479 km
Ma eros hatszelem volt. :))))
Egy kis kerulo. Lehet hogy eltevedtem?
Csak nehogy csecsemo-furdetonek nezze valaki a bidet!
Jól indult a nap. Magamat megerõszakolva a Nappal együtt keltem, hogy megejtsem a küllõcserét és centírozást. A német srác is korán kelt és odajött megkérdezni, hogy tud-e valamit segíteni? (Elbúcsúzáskor ezt két tekercs wc-papírral honoráltam, mert nem akartam az egész csomagot /ugyebár, minimum 6 gurigát lehet venni összecsomagolva/ magammal cipelni, kevesebb is elég lesz, neki meg jól jött.)
A mutatvány sikeres volt és találtam egy angol házaspárt is, akik kölcsönözték az elektronikus fujtatójukat, így a megfelelõ keménységre pumpálással sem kellett sokat bajlódnom. Aranyosak voltak. Míg a férj keresgélte a pumpát a mamival beszélgettem, aki megdícsérte az angolomat. Én csak szabadkoztam, hogy nem is, de azért jól esett.
Irány az egyenes! ... és vissza!
A táv elsõ felén a 17 kilométeres kerülõt kellett ledolgoznom a kempingtõl az eredeti útirányig, mert nem volt más, olyan út, amin folytathattam volna, csak autóút vagy még nagyobb kerülõ.
Nem okozott gondot. Az egyre erõsödõ szél ellenére is 43-5 perc alatt abszolváltam a távot és folytattam ott, ahol vagy 40 kilométere abbahagytam.
Alvitot elhagyva, oliva ültetvényeken keresztül hullámvasutaztam, míg nem a középagy csapágyából egyre sûrûbben elõforduló korcogásokat/roppanásokat nem hallottam. Ilyen máskor is volt, akkor azt hittem hogy egy csapágygolyó tört ketté, de a Nantes-i szerelõk, megvizsgálást követõen, azt mondták nincs semmi baja. Hát most lett. A tengely (amin a hajtókarok a pedálokkal vannak) elkezdett imbolyogni úgy, hogy az elsõ fogaskerekeken ugrált a lánc le-föl. Nem lehetett tovább tekerni. Felhívtam a Trek boltos Andrást Szegeden, hogy megkérdezzem lesz-e nagyobb baja ha így hajtom, mert a következõ lakott település még 19 kilométerre van. Sajnos, nem vígasztalt a nemleges válasza, mert a koválygás nagyobb lett mint gondoltam, a lánc és a fogaskerekek is veszélyben lettek volna. Ellenben elmagyarázta, hogy mi is az ami tönkrement és mit kell keresnem.
A távsegítséget ezúton is köszönöm.
Moura-ig maradt a tolás. Még jó hogy frankón kicentíroztam a hátsót!
A táv alatt folyamatosan lestem az autókat, hátha lesz egy furgon amibe beférünk, én és Paripa. Lett volna, de a leejtõknél mindig felültem élvezkedni és nem tudtam leinteni azt a két furgont ami azidõ alatt esélyes lett volna. Az út egyébként forgalmas volt, de egyetlen egy autós meg nem állt megkérdezni, hogy segíthet-e? A szitu pedig egyértelmû volt, látszott, hogy lerobbant külföldi vagyok és nem egy csavargó/csöves vagy ki.
Ellenben a városkában már mindenki segítõkésznek mutatkozott. Az EcoMercado volt az elsõ állomás, mert reggel óta nem ettem, akkor is csak keveset. Megkédeztem a pultos csajtól tud-e angolul?
Ezzel indult a "segítõ-lánc". A csaj hívott egy kolleginát aki beszélt angolul, a másik csaj, miután megértette, mi a bajom, hívott egy kollegát, aki megnézte a bicót. A srác odament egy vásárló ügyfelükhöz, akirõl tudta, hogy van kerékpárboltos ismerõse. Az idõsebb fazon telefonált egyet, majd megadott egy telefonszámot és egy nevet akit kell hívnom este 9 után.
Itt azzal folytatódott a lánc, hogy a panzió tulajdonos-recepciósa, ahol végül megszálltam, segített telefonálni/tolmácsolni és most(másnap) reggel 8:30-kor megjelent a kerékpárboltos itt a panziónál, aki készségesen még próbált elérni egy ismerõsét, mert a 73-as monoblokk, ami szükséges, ritkaság/nem tartott alkatrész errefelé. Így jártam. Már a második alkalom, amikor minden jószándék ellenére az alkatrész különlegessége miatt nem jutok elõrébb.
Nem tudom mi tévõ legyek. Huelva még 140 km, ma vasárnap van. Nincs vonat összeköttetés és az idõ csak telik.
A mutatvány sikeres volt és találtam egy angol házaspárt is, akik kölcsönözték az elektronikus fujtatójukat, így a megfelelõ keménységre pumpálással sem kellett sokat bajlódnom. Aranyosak voltak. Míg a férj keresgélte a pumpát a mamival beszélgettem, aki megdícsérte az angolomat. Én csak szabadkoztam, hogy nem is, de azért jól esett.
Irány az egyenes! ... és vissza!
A táv elsõ felén a 17 kilométeres kerülõt kellett ledolgoznom a kempingtõl az eredeti útirányig, mert nem volt más, olyan út, amin folytathattam volna, csak autóút vagy még nagyobb kerülõ.
Nem okozott gondot. Az egyre erõsödõ szél ellenére is 43-5 perc alatt abszolváltam a távot és folytattam ott, ahol vagy 40 kilométere abbahagytam.
Alvitot elhagyva, oliva ültetvényeken keresztül hullámvasutaztam, míg nem a középagy csapágyából egyre sûrûbben elõforduló korcogásokat/roppanásokat nem hallottam. Ilyen máskor is volt, akkor azt hittem hogy egy csapágygolyó tört ketté, de a Nantes-i szerelõk, megvizsgálást követõen, azt mondták nincs semmi baja. Hát most lett. A tengely (amin a hajtókarok a pedálokkal vannak) elkezdett imbolyogni úgy, hogy az elsõ fogaskerekeken ugrált a lánc le-föl. Nem lehetett tovább tekerni. Felhívtam a Trek boltos Andrást Szegeden, hogy megkérdezzem lesz-e nagyobb baja ha így hajtom, mert a következõ lakott település még 19 kilométerre van. Sajnos, nem vígasztalt a nemleges válasza, mert a koválygás nagyobb lett mint gondoltam, a lánc és a fogaskerekek is veszélyben lettek volna. Ellenben elmagyarázta, hogy mi is az ami tönkrement és mit kell keresnem.
A távsegítséget ezúton is köszönöm.
Moura-ig maradt a tolás. Még jó hogy frankón kicentíroztam a hátsót!
A táv alatt folyamatosan lestem az autókat, hátha lesz egy furgon amibe beférünk, én és Paripa. Lett volna, de a leejtõknél mindig felültem élvezkedni és nem tudtam leinteni azt a két furgont ami azidõ alatt esélyes lett volna. Az út egyébként forgalmas volt, de egyetlen egy autós meg nem állt megkérdezni, hogy segíthet-e? A szitu pedig egyértelmû volt, látszott, hogy lerobbant külföldi vagyok és nem egy csavargó/csöves vagy ki.
Ellenben a városkában már mindenki segítõkésznek mutatkozott. Az EcoMercado volt az elsõ állomás, mert reggel óta nem ettem, akkor is csak keveset. Megkédeztem a pultos csajtól tud-e angolul?
Ezzel indult a "segítõ-lánc". A csaj hívott egy kolleginát aki beszélt angolul, a másik csaj, miután megértette, mi a bajom, hívott egy kollegát, aki megnézte a bicót. A srác odament egy vásárló ügyfelükhöz, akirõl tudta, hogy van kerékpárboltos ismerõse. Az idõsebb fazon telefonált egyet, majd megadott egy telefonszámot és egy nevet akit kell hívnom este 9 után.
Itt azzal folytatódott a lánc, hogy a panzió tulajdonos-recepciósa, ahol végül megszálltam, segített telefonálni/tolmácsolni és most(másnap) reggel 8:30-kor megjelent a kerékpárboltos itt a panziónál, aki készségesen még próbált elérni egy ismerõsét, mert a 73-as monoblokk, ami szükséges, ritkaság/nem tartott alkatrész errefelé. Így jártam. Már a második alkalom, amikor minden jószándék ellenére az alkatrész különlegessége miatt nem jutok elõrébb.
Nem tudom mi tévõ legyek. Huelva még 140 km, ma vasárnap van. Nincs vonat összeköttetés és az idõ csak telik.
Napi megtett táv: 75,1 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°
73. nap - 2007.09.28.- Barragem de Odivelas (víztározó) - 6404 km
Örömmel jelenthetem, megoldódott a magukból kivetkõzõ fák rejtélye is. Elõször azt hittem, hogy a bocik legelik le a kérgüket, de volt magas is a csupasztörzsûek között. Boci felhõk ide, vagy oda, én nem hiszek a szárnyaló tehenekben. Azt hiszem ez így van rendjén, bár Dali lehet hogy vitába bocsátkozna velem. Szóval, más megoldás után kellett néznem. Az ügynek ma magam jártam a végére.
A képriport itt következik:
Mindenki vonja le a konzekvenciát!
... és valaki okos írja már meg, hogy csak élõsködõ az ideges fa (parafa) egy másik fa kérgén vagy a kérgét "újratermelõ" izé, mert nekem az elsõ megoldás tûnik valószínûbbnek. Sõt, én úgy gondolom, hogy nem is helyes a fa megnevezés, mert ez valami zuzmó féle, bár nem készülök bigyológusnak.
A válasz?
Sajnos, nem érkezett. Már itthon néztem utána.
"A parafa levegővel telt (ezért úszik a dugó a vízen), víznélküli, elhalt szövet, tulajdonképpen számos növénynél megtalálhatjuk, de egyiknél sem képződik olyan intenzíven, vagyis nem lesz olyan vastag, mint a paratölgynél. "
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=7089
vagy http://hu.wikipedia.org/wiki/Parafa
A délelõtti mosodázást a recepciónál kellett kezdenem, ott kapcsolta fel a gépekhez szükséges áramot a recepciós, nem tokenes volt a mutatvány. Készségesen el is sétált velem a csajszi megmutatni a tetthelyt és el akarta magyarázni a gépek mûködését. Én csak férfiasan legyintettem, mondván, menni fog.
Hiba volt. A síma, 60 C°-os programja ugyanis 3 órás volt a Hoovernek. A gyorsat kellett volna választani! - mondta Mike, akivel a várakozás közben beszélgettem. A kanadai feleségével, Nancy-vel õk is elhibázták elõször. Egyébként angolok és már csak motorizáltan közlekednek. Lakóautóval jöttek és hoztak egy motort is a kisebb túrákhoz. Mike egyébként sokat túrázott régebben kerékpárral, miután felszámolta a kamion szervíz vállalkozását '87-ben. Az egyik ilyen túrája Malájzia körbe kerülése volt. Sokat mesélt róla, mennyire szép vidék és arról is, hogy mennyi problémájuk volt. Ezeket csak azért említette, mert elõtte az idei angol nyárról jegyezte meg, hogy az eddigi feljegyzések szerinti legesõsebb volt, szóval, balszerencsém, hogy épp most túráztam arra.
A mosás lassan elkészült, Mike is tovább lépdelt a kezében szorongatott, (kiürített) kémiai budijukkal. Jött a szárítás és végre a hálózsákom is kimoshattam.
Szépen sütött a Nap, jót ücsörögtem a padon amíg tervezgettem a továbbiakat. A reggeli "korán"-kelés ellenére késõn indultam, de nem is terveztem csak 60-65 kilométert mára. A Huelváig számolt 220 kilométert így osztottam testvériesen ketté. Erre az egyetlen útbaesõ kemping miatt volt szükség, ami a túrista térkép szerint Alvitoban várt rám. A távot gyorsan leküzdöttem és azt hittem, meg tudom ismételni a tegnapi csodát, valahova sötétedés elõtt odaérni. Ember tervez.....
Az alvitoi tûzoltók nem tudtak a helyi kempingrõl, de az egyetlen egy ami létezett és amit javasoltak is, az 18 kilométere volt. Ezt az infót egy angolul igen jól beszélõ, középiskolás srác is megerõsítette késõbb. Nem volt mit tenni, eltekertem a víztározóhoz, ami elég kihalt környéknek mutatta magát. Közben lefotóztam végre az itteni kilométerkövek egyikét. Ez azért érdekes, mert elõször megtévesztettek. Az út felöli lapolásán ugyanis a száz métereket jelölik, nem a kilométert; az az útra merõleges oldalára került. A kerek kilométerekhez a következõ település(ek) nevét és távolságát is tartalmazó nagyobbacska darab kõ kerül. (Ezt még késõbb megörökítem) Ez akkurátusan minden útnál így van, függetlenül az út korától és úgy tûnik, hogy karban is tartják a köveket.
A kemping a tó belsõ bugyraiban lévõ "félszigeten" volt, távol az úttól. Volt idõm a zsilipet és a környéket is részletesen megnézegetni, ugyanis a cél elõtt 3,5-4 kilométerrel ismét eltört egy küllõm a hátsóban. Tologathattam egészen a kempingig és azon morfondíroztam, hogy vajon nyitva lesz-e? Nyitva volt, bár nem egy idilli sátrazó hely, de azért megtette. Voltunk vagy öten (5 szálláshelynyi ember) az egész nagy területen, meg a letelepített és üresen álldogáló lakókocsik. Az egyetlen sátrazó, rajtam kívül, egy német kerékpáros srác volt, aki terv nélkül érkezett 2 hétre Portugáliába. Meglátogatta a barátait Liszabonban és a déli partra tartott. Ismerõs volt az arca, a tegnap esti kempingben már láttam, csak éppen vacsorázott amikor megérkeztem és kevésbé tûnt kommunikatívnak, nem zavartam.
Próbáltam megfelelõ helyet keresni a kuckónak, de sehol egy füves vagy kevésbé köves platz, végül egy hasonló parti erkélyre telepedtem mint õ. A szél felerõsödött estére, de nem lett komolyabb vihar. Ez azért jött jól, mert a köves talajba nem lehetett cövekelni, így "lazy biker" (lusta bicajos) szinvonalúra állítottam fel a sátrat. Egyetlen cöveket sem használtam a rögzítéshez, csak a két karbon szár és a sátorlap, nehezéknek meg ott voltam én a csomagjaimmal. :)
Az elhalkuló környéket csak a 11 körül, hétvégézni érkezõ portugál család lármája verte fel, akik reggel annyival korábban keltek, mint ahogy este 1 körül feküdtek.
Azért lehetett aludni és így a korai kelés is biztosítva volt.
Hiba volt. A síma, 60 C°-os programja ugyanis 3 órás volt a Hoovernek. A gyorsat kellett volna választani! - mondta Mike, akivel a várakozás közben beszélgettem. A kanadai feleségével, Nancy-vel õk is elhibázták elõször. Egyébként angolok és már csak motorizáltan közlekednek. Lakóautóval jöttek és hoztak egy motort is a kisebb túrákhoz. Mike egyébként sokat túrázott régebben kerékpárral, miután felszámolta a kamion szervíz vállalkozását '87-ben. Az egyik ilyen túrája Malájzia körbe kerülése volt. Sokat mesélt róla, mennyire szép vidék és arról is, hogy mennyi problémájuk volt. Ezeket csak azért említette, mert elõtte az idei angol nyárról jegyezte meg, hogy az eddigi feljegyzések szerinti legesõsebb volt, szóval, balszerencsém, hogy épp most túráztam arra.
A mosás lassan elkészült, Mike is tovább lépdelt a kezében szorongatott, (kiürített) kémiai budijukkal. Jött a szárítás és végre a hálózsákom is kimoshattam.
Szépen sütött a Nap, jót ücsörögtem a padon amíg tervezgettem a továbbiakat. A reggeli "korán"-kelés ellenére késõn indultam, de nem is terveztem csak 60-65 kilométert mára. A Huelváig számolt 220 kilométert így osztottam testvériesen ketté. Erre az egyetlen útbaesõ kemping miatt volt szükség, ami a túrista térkép szerint Alvitoban várt rám. A távot gyorsan leküzdöttem és azt hittem, meg tudom ismételni a tegnapi csodát, valahova sötétedés elõtt odaérni. Ember tervez.....
Az alvitoi tûzoltók nem tudtak a helyi kempingrõl, de az egyetlen egy ami létezett és amit javasoltak is, az 18 kilométere volt. Ezt az infót egy angolul igen jól beszélõ, középiskolás srác is megerõsítette késõbb. Nem volt mit tenni, eltekertem a víztározóhoz, ami elég kihalt környéknek mutatta magát. Közben lefotóztam végre az itteni kilométerkövek egyikét. Ez azért érdekes, mert elõször megtévesztettek. Az út felöli lapolásán ugyanis a száz métereket jelölik, nem a kilométert; az az útra merõleges oldalára került. A kerek kilométerekhez a következõ település(ek) nevét és távolságát is tartalmazó nagyobbacska darab kõ kerül. (Ezt még késõbb megörökítem) Ez akkurátusan minden útnál így van, függetlenül az út korától és úgy tûnik, hogy karban is tartják a köveket.
A kemping a tó belsõ bugyraiban lévõ "félszigeten" volt, távol az úttól. Volt idõm a zsilipet és a környéket is részletesen megnézegetni, ugyanis a cél elõtt 3,5-4 kilométerrel ismét eltört egy küllõm a hátsóban. Tologathattam egészen a kempingig és azon morfondíroztam, hogy vajon nyitva lesz-e? Nyitva volt, bár nem egy idilli sátrazó hely, de azért megtette. Voltunk vagy öten (5 szálláshelynyi ember) az egész nagy területen, meg a letelepített és üresen álldogáló lakókocsik. Az egyetlen sátrazó, rajtam kívül, egy német kerékpáros srác volt, aki terv nélkül érkezett 2 hétre Portugáliába. Meglátogatta a barátait Liszabonban és a déli partra tartott. Ismerõs volt az arca, a tegnap esti kempingben már láttam, csak éppen vacsorázott amikor megérkeztem és kevésbé tûnt kommunikatívnak, nem zavartam.
Próbáltam megfelelõ helyet keresni a kuckónak, de sehol egy füves vagy kevésbé köves platz, végül egy hasonló parti erkélyre telepedtem mint õ. A szél felerõsödött estére, de nem lett komolyabb vihar. Ez azért jött jól, mert a köves talajba nem lehetett cövekelni, így "lazy biker" (lusta bicajos) szinvonalúra állítottam fel a sátrat. Egyetlen cöveket sem használtam a rögzítéshez, csak a két karbon szár és a sátorlap, nehezéknek meg ott voltam én a csomagjaimmal. :)
Az elhalkuló környéket csak a 11 körül, hétvégézni érkezõ portugál család lármája verte fel, akik reggel annyival korábban keltek, mint ahogy este 1 körül feküdtek.
Azért lehetett aludni és így a korai kelés is biztosítva volt.
Napi megtett táv: 78,7 km
A szállás: Markádia Parque de Campismo
Koordinátái: N 38,18538° W 8,10255°
72. nap - 2007.09.27.- Alcácer do Sal - 6325 km
A reggeli friss ébredezésnek köszönhetõen gyorsan benn voltam a város idegenforgalmi irodájában, ahol a csajszi hosszasan magyarázva szolgált ki egy portugál manust. Mindent megmutogatott neki és elmagyarázott, majd a prosikat gondosan reklám szatyiba rakosgatta. Egy rövid kérdés a manustól-"tíz perc" magyarázat a csajtól. Nem kapkodták el, de én sem bosszankodtam, mert ugyan ezt az alaposságot reméltem.
... és meg is kaptam. Színes-szagos térkép, útvonal ajánlat, stb.
Az internetezde következett, majd dél körül lapátoltam a hajam alá kétféle frissensültes szendvicset a helyi sütödésnél.
A parttól csak elindulni volt nehéz, egy hegyre kellett feljutni, ami függõleges falban végzõdött. Szerencsére, az út nem követte a meredekséget. :) Huhh.
A kis falvakon keresztül haladva sikerült visszajutni az N10-es folytatására, ahol megköpködhettem az összes prosztó portugál kamionost. Nem szokásom a mutogatás, mert mit lehet tudni mekkora emberrel hoz össze a sors és melyikünk a fáradtabb a nap vége felé, de vagy 8-10-szer elõugrott a középsõ ujjam. Olyan közel mentek el mellettem, hogy igencsak leszorultam többször is a padkára. Már-már megfordult a fejemben a sztrájk ötlete is, "Kapják be! Megyek a sáv közepén, azt fékezgessenek!", de szerencsére, ... milyen sûrûn írom!? Már a billentyûzet (nem, prediktív szövegbeviteli alkalmazás :)) alapból feldobja az "sz" betûre a szerencsére szót.
Szóval, hamarabb fogyott el az út a kerék alol, minthogy odáig fajuljak. A kinézett település, Alcácer do Sal elõtt ugyanis letiltották a kerósokat az útról és csak a településre betérõ úton lehetett továbbmenni. Nem is volt baj, mert a térképjelöléssel ellentétben, a folyó onnansó oldalán volt a szépen rendezett kemping, ráadásul egy Lidli és egy InterMercado közelségében. Volt mosógépük és szárítójuk is, azt se tudtam mivel kezdjem a tutit. Elöször azért fellõttem a házikóm, biztos, ami biztos, majd jött a tankoló bevásárlás. A mosás másnap délelõttre maradt.
Két kutyával játszhattam kényszeredetten lefekvés elõtt. A portás eresztette szabadjára õket, õk meg érdeklõdtek utánam. Mi mozog vajon a sátorban?
..de azért tudtam aludni a két bari-csengettyûzés között.
A szomszédos legelõ falánk rémének, az éjszaka hûtõszekrényre járó birkának ugyanis ehetnékje volt az éj kellõs közepén, és ez azzal a figyelmen kívül nem hagyható ténnyel párosult, hogy õ viselte a megtisztelõ, de szerintem, idegzsábába kergetõ kolompot.
Csak egy verstöredék jutott eszembe, kicsit kitekerve.
"Álmomban csenget egy picit..."
... és meg is kaptam. Színes-szagos térkép, útvonal ajánlat, stb.
Az internetezde következett, majd dél körül lapátoltam a hajam alá kétféle frissensültes szendvicset a helyi sütödésnél.
A parttól csak elindulni volt nehéz, egy hegyre kellett feljutni, ami függõleges falban végzõdött. Szerencsére, az út nem követte a meredekséget. :) Huhh.
A kis falvakon keresztül haladva sikerült visszajutni az N10-es folytatására, ahol megköpködhettem az összes prosztó portugál kamionost. Nem szokásom a mutogatás, mert mit lehet tudni mekkora emberrel hoz össze a sors és melyikünk a fáradtabb a nap vége felé, de vagy 8-10-szer elõugrott a középsõ ujjam. Olyan közel mentek el mellettem, hogy igencsak leszorultam többször is a padkára. Már-már megfordult a fejemben a sztrájk ötlete is, "Kapják be! Megyek a sáv közepén, azt fékezgessenek!", de szerencsére, ... milyen sûrûn írom!? Már a billentyûzet (nem, prediktív szövegbeviteli alkalmazás :)) alapból feldobja az "sz" betûre a szerencsére szót.
Szóval, hamarabb fogyott el az út a kerék alol, minthogy odáig fajuljak. A kinézett település, Alcácer do Sal elõtt ugyanis letiltották a kerósokat az útról és csak a településre betérõ úton lehetett továbbmenni. Nem is volt baj, mert a térképjelöléssel ellentétben, a folyó onnansó oldalán volt a szépen rendezett kemping, ráadásul egy Lidli és egy InterMercado közelségében. Volt mosógépük és szárítójuk is, azt se tudtam mivel kezdjem a tutit. Elöször azért fellõttem a házikóm, biztos, ami biztos, majd jött a tankoló bevásárlás. A mosás másnap délelõttre maradt.
Két kutyával játszhattam kényszeredetten lefekvés elõtt. A portás eresztette szabadjára õket, õk meg érdeklõdtek utánam. Mi mozog vajon a sátorban?
..de azért tudtam aludni a két bari-csengettyûzés között.
A szomszédos legelõ falánk rémének, az éjszaka hûtõszekrényre járó birkának ugyanis ehetnékje volt az éj kellõs közepén, és ez azzal a figyelmen kívül nem hagyható ténnyel párosult, hogy õ viselte a megtisztelõ, de szerintem, idegzsábába kergetõ kolompot.
Csak egy verstöredék jutott eszembe, kicsit kitekerve.
"Álmomban csenget egy picit..."
Napi megtett táv: 97,1 km
A szállás: Parque de Campismo Municipal
Koordinátái: N 38,37997° W 8,51686°
71. nap - 2007.09.26.- Costa da Caparica - 6228 km
Dear Rita & Pedro,
Finally, Pedro was right, I had to turn before the petrol station but I made a shortcut (ooops! against the rules), so I enjoyed the view of the full moon and the bridge from the ferry board. Thanks for your help and friendly smiles.
You made my day really better.
...and I know another portugies word. ALMA Obrigado
If you plane to visit Hungary, just let me know. There are many more words to learn. :)))
Take care and have fun!
András
Reggel nem kapkodtam, rövidre terveztem a napi távot, "csak" liszaboni nézelõdés és közvetlen túlparti sátrazás. A tegnap esti meredeket visszafelé sem volt semmi leküzdeni. Féltettem az instabil elsõkereket, de azért legurultam. A tekerést az N10-es útra visszatérve folytattam egészen az elõvárosokig. Meleg volt, 30-34 fok, és dugó az útfelújítások miatt.
Itt elkavarodtam és már ekkor látszott, hogy a város nem fordít figyelmet a kerékpárosokra. Persze erre lehetne azt mondani, hogy "Kire?". (Estig) Egyetlen egyet láttam, az is csak a belvárosban csellengõ tanár forma muki volt. Az tény hogy a város domborzata nem kedvez a kerekezõknek, de legalább ne nehezítenék meg a mégis mozogni vágyók dolgát. Két híd vezet a déli országrész felé a Tejó felett, egyiken sem megengedett a gyalogos és kerékpáros forgalom. A hosszabbikon még csak-csak megértem, de egy háromkilométeres hídon nem igazán. A turista irodában hangot is adtam vèleményemnek, hogy ez milyen õrültség, mire az egyik csajszi kikelve magából megjegyezte, hogy nem az, itt ne ugráljon le senki a hidakról. Nem értettem az összefüggést, de biztos, ha õ mondja. A másik csajszi aki nekem segédkezett, egyébként nagyon rendes volt. Elõször a vasutat javasolta,majd amikor rákérdeztem, komplett komp menetrendet is adott.
A városban kóvályogva próbáltam felfedezni az alapokat, de nem nagyon sikeredett. Az tuti, hogy nem nagy maga a városmag csak sok az elõváros. Van villamos amit turisztikai céllal használnak és van metró is, amirõl csak az egyik lejárat miatt tudok. A város fölé magasodó váron és egy-két mûemléken kívül nem igen láttam mit, csak sok felújítás miatt feltúrt utcát és új építkezést. Az utam során itt találkoztam elõször kabócákkal, valahol a Vila Franca de Xira környéki arénánál hallottam elõször õket ciripelni, aztán egészen a belvárosig ott voltak a fákon és nyomták a rock 'n' roll-t.
A komp, amit kinéztem magamnak, Belém nevû városrészbõl indult; nem volt semmi megközelíteni. A parttal párhuzamosan futó hév szerû vasút egészen a városközponttól elhatárolja a kikötõket a fõúttól. Ha valaki eltéveszti a körforgalom kijáratát és nem ismeri a környéket, mint én, az kilométereket mehet sóvárogva a túloldal iránt, nincs ugyanis átjáró csak gyalogosoknak. Ezen felül- vagy aluljárók egyike sem rendelkezik "sínnel", így se kerékpár se babakocsi, se rokiszék nem játszik. Az egyik ilyen aluljárónál szólítottam meg Ritát és Pedrót, akik éppen kézben cíbolták felfelé a bicajukat a város felöli oldalra. Segítõkészen próbálták kitalálni, hogy mi is lehet nekem jó megoldás. Jót beszélgettünk. Rita eldicsekedett vele, hogy nemrég volt Prágában és Budapesten és tud egy magyar szót, amit azért jegyzett meg, mert portugálul lelket jelent. Ez az ALMA.
Még eggyel gyarapodott így nekem is a portugál szókincsem.
Végülis sikerült egy felüljárót találni, amire visszafordulva átjutottam a kikötõk felöli oldalra, ahova elõször azt hittem, csak születni lehet. A komp és a kikötõ is nehezen volt vehetõ bicajjal, de a telihold fényében ragyogó folyó látványa kárpótolt a kellemetlenségekért.
A kiszemelt túlpartot másodszori kikötésre értük el, ahol a reményeimnek megfelelõen találtam nyitva kempinget. Gyors szetting és már húztam is a lóbõrt, "korán" akartam másnap indulni.
Itt elkavarodtam és már ekkor látszott, hogy a város nem fordít figyelmet a kerékpárosokra. Persze erre lehetne azt mondani, hogy "Kire?". (Estig) Egyetlen egyet láttam, az is csak a belvárosban csellengõ tanár forma muki volt. Az tény hogy a város domborzata nem kedvez a kerekezõknek, de legalább ne nehezítenék meg a mégis mozogni vágyók dolgát. Két híd vezet a déli országrész felé a Tejó felett, egyiken sem megengedett a gyalogos és kerékpáros forgalom. A hosszabbikon még csak-csak megértem, de egy háromkilométeres hídon nem igazán. A turista irodában hangot is adtam vèleményemnek, hogy ez milyen õrültség, mire az egyik csajszi kikelve magából megjegyezte, hogy nem az, itt ne ugráljon le senki a hidakról. Nem értettem az összefüggést, de biztos, ha õ mondja. A másik csajszi aki nekem segédkezett, egyébként nagyon rendes volt. Elõször a vasutat javasolta,majd amikor rákérdeztem, komplett komp menetrendet is adott.
A városban kóvályogva próbáltam felfedezni az alapokat, de nem nagyon sikeredett. Az tuti, hogy nem nagy maga a városmag csak sok az elõváros. Van villamos amit turisztikai céllal használnak és van metró is, amirõl csak az egyik lejárat miatt tudok. A város fölé magasodó váron és egy-két mûemléken kívül nem igen láttam mit, csak sok felújítás miatt feltúrt utcát és új építkezést. Az utam során itt találkoztam elõször kabócákkal, valahol a Vila Franca de Xira környéki arénánál hallottam elõször õket ciripelni, aztán egészen a belvárosig ott voltak a fákon és nyomták a rock 'n' roll-t.
A komp, amit kinéztem magamnak, Belém nevû városrészbõl indult; nem volt semmi megközelíteni. A parttal párhuzamosan futó hév szerû vasút egészen a városközponttól elhatárolja a kikötõket a fõúttól. Ha valaki eltéveszti a körforgalom kijáratát és nem ismeri a környéket, mint én, az kilométereket mehet sóvárogva a túloldal iránt, nincs ugyanis átjáró csak gyalogosoknak. Ezen felül- vagy aluljárók egyike sem rendelkezik "sínnel", így se kerékpár se babakocsi, se rokiszék nem játszik. Az egyik ilyen aluljárónál szólítottam meg Ritát és Pedrót, akik éppen kézben cíbolták felfelé a bicajukat a város felöli oldalra. Segítõkészen próbálták kitalálni, hogy mi is lehet nekem jó megoldás. Jót beszélgettünk. Rita eldicsekedett vele, hogy nemrég volt Prágában és Budapesten és tud egy magyar szót, amit azért jegyzett meg, mert portugálul lelket jelent. Ez az ALMA.
Még eggyel gyarapodott így nekem is a portugál szókincsem.
Végülis sikerült egy felüljárót találni, amire visszafordulva átjutottam a kikötõk felöli oldalra, ahova elõször azt hittem, csak születni lehet. A komp és a kikötõ is nehezen volt vehetõ bicajjal, de a telihold fényében ragyogó folyó látványa kárpótolt a kellemetlenségekért.
A kiszemelt túlpartot másodszori kikötésre értük el, ahol a reményeimnek megfelelõen találtam nyitva kempinget. Gyors szetting és már húztam is a lóbõrt, "korán" akartam másnap indulni.
Napi megtett táv: 69,6 km
A szállás: Orbitur Parque de Campismo
Koordinátái: N 38,65169° W 9,23843°
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
