András a biciklin

Upsssz!

2007-12-06T17:06:00.000+01:00

Upsssz! Ide el felejtettem feltenni a meghívót az élménybeszámolóra.
Azért ha minden igaz mindenkit, akit csak tudtam értesítettem e-mail-ben, telefonon vagy személyesen.
Izgatottan készülök holnapra, mert a bemutatandó filmem még sehogy sem áll, bár már volt rá több mint egy hónapom.
No de ilyen ez. Ember tervez.....

Az alábbi ígéreteimet is szép lassan teljesítem, mármint ami a blog kiteljesítését illeti.
Üdv
András

http://criticalmass.szeged.hu/files/meghivo.jpg

Hahóóó! Megérkeztem!

2007-10-23T17:39:00.000+02:00

Kedves Családtagok, Barátok, Ismerősök, Ismeretlen Látogatók!

Örömmel jelenthetem, hogy vasárnap este szerencsésen megérkeztem Szegedre.
Nem veszett el a csomagom, le sem maradtam a repülőről, szóval, semmi további kaland, vissza a szürke hétköznapokba.

Ezúton is szeretném megköszönni Mindnyájatok szurkolását, biztató szavaitokat.
Nagyon sokat jelentett számomra a nehéz pillanatokban, amit nem lehet meghálálni.
Remélem azért én is tudtam adni valami pluszt és sikerült az elmúlt három hónap élményeit szórakoztatóan összegeznem a blogon.

Természetesen, menet közben nem tudtam megmutatni minden érdekességet, ezért a még nem látott felvételekből szeretnék egy személyes élménybeszámolót is összehozni.
Hosszú lesz ha én mesélek, mert 5971 képet és több mint 16 óra nyers filmet készítettem, de készítek egy zenés összeállítást, és szerintem készüljetek a kérdéseitekkel, így a Titeket is érdeklő részekre tudunk majd fókuszálni.
A találkozó időpontjáról és helyéről itt a blogon is fogok írni, de személyesen is megpróbálok minden "érintettet" elérni.

A napokban be fogom fejezni a blog elmaradt részeinek a feltöltését, ki fogom egészíteni a szállások ajánlásával és egy összegzést is írok majd.
Szeretném, ha az élmények másoknak is kedvet adnának ahhoz, hogy merjenek nagy célokat kitűzni és azokat megvalósítani, még ha azok nehezek is és nem is az utazásról szólnak.
Ha valaki pedig egy hasonló túrán töri a fejét az segítséget kaphasson a leírtakból és felkészülten indulhasson a kalandba.

Egyelőre ennyi.

Jó itthon lenni, amit az ék(ezet)es szólásom is bizonyít. :)
Hamarosan jelentkezem.
Addig is, olvassatok sokat Délmagyart (szerdán mindenképp) és nézzetek Szeged Városi TV-t mondjuk csütörtökön is (Körút című műsor) !

Üdv
András
a bicikliről

...és most következzen mindez angolul, az arab "hideg Coca-cola jéggel, citromkarikával" mintájára. :))

Ladies and Gents!

I've arrived home, finally I did finish the tour by my plan in Barcelona on sunday.
Thanks for your help in the past and your interesting.
I wish You all, your dreams will come true as mine.

Take care and have fun,
xxx
András
from the bike

96. nap - 2007.10.21.- Szeged - 8401 km

2007-10-23T17:33:00.000+02:00

Napi megtett táv: 42,7 km
A szállás: Otthon, édes otthon

95. nap - 2007.10.20.- El Masnou - 8358 km

2007-10-23T17:21:00.000+02:00

Napi megtett táv: 0 km (Paripa nélkül mentem várost nézni :))
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°

94. nap - 2007.10.19.- El Masnou - 8358 km

2007-10-23T17:10:00.000+02:00

Napi megtett táv: 49,7 km (nem táv :))
A szállás: Camping Masnou
Koordinátái: N 41,4755634° E 2,0331954°

93. nap - 2007.10.18.- Barcelona - 8308 km

2007-10-23T17:05:00.000+02:00

Napi megtett táv: 103,8 km
A szállás: Tibor kamionjának a platóján ágyazhattam meg magamnak
Koordinátái: N 41,2744611° E 2,0481853°

92. nap - 2007.10.17.- Creixell de Mar - 8204 km

2007-10-23T16:57:00.001+02:00

Napi megtett táv: 86,1 km
A szállás: Camping Gavina
Koordinátái: N 41,15720° E 1,44231°

91. nap - 2007.10.16.- Ampolla - 8118 km

2007-10-23T16:54:00.001+02:00

Napi megtett táv: 120,5 km
A szállás: A városka szélén lévõ parkoló
Koordinátái: N 40,8173804° E 0,7182321°

90. nap - 2007.10.15.- Benicasim - 7998 km

2007-10-23T16:35:00.000+02:00

A reggeli jeleneten túl remek volt ez a nap is. 6:30-ra csörgettem a telefont, hogy senkit se zavarjak a távozásommal, de miután semmi mozgás nem volt, gondoltam, nem árthat ha egy kicsit alszok még. Egyébként is, az éj leple alatt nem nagy kunszt fizetés nélkül lelépni. Mennyivel másabb ha a személyzet egyik tagja végignézi ahogy összecsomagolok, majd a 9:30-kor érkezõ recepcióssal alkudozok az áron és végül a 12,50-rõl 10 eurora leengedett árra azt mondom, hogy sok és elköszönve távozok. Igaz, közben a recepciós se hagyta magát és spanyolul elmagyarázta (miért is beszélnének angolul egy nemzetközi kempingben?), hogy én ott aludtam.
Mivel nem akartam vele vitába bocsátkozni, és a Monty Python-éktól tudom, hogy valaminek a merev tagadása nem vita, ezért azt mondtam neki, hogy nem. Õ igen csak meg akart gyõzni az ellenkezõjérõl, de nem hagytam magam alávetni a lelki terrornak, és no, no, no - ismételgettem. A végén elbizonytalanodott, látta, hogy nincs ott a sátor, ahol hitte és csak legyintett hogy menjek.
Tudom, nem szép dolog, de ha valaki ennyire hülye! ...plusz, nem ad szolgáltatást, akkor magára vessen.
Talán ennyi csibészség még belefér a "tiszta lelkiismeretbe" is.

Az út egészen Valenciáig egy természetvédelmi területen haladt. Ahol épp nem kiskert, ott mocsaras terület vagy tó volt. Próbálkoztak kerékpárutat is létesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Kitáblázva persze nem igen volt, így én éreztem magam kellemetlenül, amikor a magas padkás kerékpárút mellett az úton tekertem. Az autópályát is egy kerós integetésének köszönhetõen úsztam csak meg. Apropó, jó volt látni a megannyi keróst a jó minõségû úton tekerni/tréningezni hétfõ reggel. Ez számomra megerõsítette az "infrastruktúra által gerjesztett forgalomnövekedés elméletét". Ahova utat építenek, ott közlekedni fognak. Már csak arra kellene odafigyelni, hogy milyen utat, mennyit és hova?
Valenciába érve, a szükséges külvárosi trutyi után egy lenyügözõ csodát láttam. Ide vissza kell jönni! Ha jól gondolom, akkor a várost keresztül szelõ ideiglenes folyót megunták, leszabályozták és a medrében egy város méretû oázist alakítottak ki. A két partján, megunhatatlanul sokféle stílusban és formában épült házak, kertek, terek kaptak helyet. Mindenhol babakocsi- és bicóbarát kialakítása van a járdáknak, kerékpársávoknak. Élvezet volt a dél körüli idõt itt tölteni, és még Lidl is került az utamba, szóval minden csak tökèletes volt.
Persze, a továbbiakra sem lehetett panaszom. Igaz, végig az N340-esen nyomtam, de többnyire narancs ligetek között, így közömbösítve volt a szmog. Végre rájöttem, hogy mi az az illat, amit már jóideje nem tudtam beazonosítani. Egész Andalúziában végig érezni lehet, ahol épp nem a csúnya fóliasátrak vannak, a narancs fa virágának illatát. Olyan ismerõs volt; arra is rájöttem, hogy a Coccolino volt ilyen illatban is. Sajnos, megszüntették a marha marketingesek. No sebaj.
Az út szinte végig sík terep volt és ahogy elnézem, hasonló, levezetõ lesz a hátralévõ 270(!) kilométer is.

Ami említésre érdemes még, az a ... fõterén látott valamilyen játékok maradványa, Castellon belvárosa és az esti tengerpart, no meg a magyarul kifogástalanul beszélõ ..., aki egy magyar rendszámú Suzuki-ból dudált rám.

Folytatása és kiegészítése eztán következik.

Napi megtett táv: 117,8 km

A szállás: Camping Florida

Koordinátái: N 40,03549° E 0,04481°

89. nap - 2007.10.14.- Mareny de Barraquetes - 7880 km

2007-10-23T16:29:00.000+02:00

Napi megtett táv: 121,9 km
A szállás:
Koordinátái: N 39,24235° W 0,26286°

88. nap - 2007.10.13.- Benidorm - 7758 km

2007-10-23T16:23:00.000+02:00

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Villasol Camping Caravaning
Koordinátái: N 38,54597° W 0,10601°

87. nap - 2007.10.12.- Torrevieja lett volna - 7758 km

2007-10-23T16:20:00.000+02:00

Az úthenger alatt fekvő ember mosolya sohasem őszinte...

Napi megtett táv: 255,5 km
A szállás: Meghiúsult a paraszt recepciós miatt

86. nap - 2007.10.11.- Aguilas - 7502 km

2007-10-23T16:04:00.000+02:00

Minden kezdet nehéz, de hogy ennyire!?
Éjszaka többször felébredtem a hangosabb autókra, de köztük mélyen aludtam. Egy kicsit zavart a "ragacsos" lábam, de nem volt mit tenni, érthetõen, bezárták a mosdót a benzinkúttal együtt.
Reggel a szokásos, 8:30-as idõpontban keltettem magam és mint a villám összepakoltam. Fújtattam egy kis szuflát a hátsóba és az ismerkedõs tiszteletkör után már 10:15-kot úton voltam. (Pedro, az esti kutas volt ismét szolgálatban. Az egyik, angolul beszélõ ügyfelük tolmácsolásával megköszöntem neki, hogy maradhattam az éjszakára és nyomtam egy üccsit neki.)

A táj szépen lekopott hegyekbõl és a víz által vájt völgyekbõl állt. Olyasmi, mint az indiános filmekben, nem hiába rendeztek be itt filmstudiót és valamilyen rezervátum szerû, mutogatodát. Kicsit siralmasnak tûnt az egész. Szerintem, egy ujjamon meg tudnám számolni, hogy hány filmet forgattak itt, mégis a Michelin térkép is jelöli mint nevezetesség.
A hegymenetet, ami a látványhoz járt, a viharossá erõsödõ szél nehezítette, így az elsõ 3 órában összesen 17-20 kilométert tettem meg. A kellemes éjszakai hõmérsékletet is lehûtötte a szél, meg is fázott mindkét térdem. Fel kellett vennem a cicanadrágot, ami a képen is látható, kissé bizar megjelenést kölcsönzött a nap hátralevõ részére. Nem bántam, mert jót tett a teljesítményemnek. Bár nem lõttem ki, mint egy rakéta, de legalább nem csökkent tovább.
Sorbas-ig igencsak emelkedtem az úttal együtt, de utána volt egy 4-5 kilométeres jutalomjáték (leejtõ), ahol ha nem kezdett volna rá az esõ, akár DiCapriót is játszhattam volna a Titanik orrában. Fel kellett venni a kotont, ami cseppet sem jó kombináció a széllel. Veráig ilyen, "hol eláll, hol rákezd"-ben szórakoztattam magam az esõkabát le-, fölvételekkel.
Azt hittem innen már "csak" gurulni kell a parton, hát, volt benne egy két kanyar, de végülis 7 körül beértem Agilasba. Elsõ utam a bolt volt, majd a rendõrségen próbáltam megtudni, hogy van-e másik kemping a város elõttin kívül is. Nem beszéltünk egy nyelvet az ügyeletessel, de az általam már ismertet javasolta. Nem szoktam ilyet tenni, de visszafordultam az 2-3 kilométer erejéig. A kemping végülis korrekt és az utat úgyis az elõtte lévõ útelágazástól kell holnap folytatnom.
Megkerestem a parcellát, amit a kedves recepciós javasolt és még sötétedés elõtt fellõttem a sátram. Az idõ semmit sem változott, a szél maradt, de szívás, mert a kemény talajba nem tudok cövekelni. Marad a "lazy biker" stílus és a reménykedés, hogy nem dõl rám az éj közepén.
Arról most nem írok liturgiát, hogy mennyire paraszt módon jelölik és számozzák az utakat és arról sem, hogy mennyire cseszik szét a környezetet a sok építéssel, felesleges.

Napi megtett táv: 117 km

A szállás: Camping BellaVista

Kordinátái: N 37,39197° W 1,61039°

85. nap - 2007.10.10.- Rioja után - 7385 km

2007-10-23T16:00:00.001+02:00

Napi megtett táv: 123,4 km
A szállás: Repsol benzinkút hátamögött
Koordinátái: N 36,96059° W 2,46654°

84. nap - 2007.10.09.- Carchuna - 7262 km

2007-10-23T15:50:00.000+02:00

Napi megtett táv: 115,4 km
A szállás: Camping Don Cactus

Koordinátái: N 36,69755° W 3,44162°

83. nap - 2007.10.08.- Torremolinos - 7146 km

2007-10-08T17:16:00.000+02:00

A napot azzal kezdtem, hogy a napok óta érlelgetett gondolatom, miszerint Malagában vonatra szállok, célszerûségét és megvalósíthatóságát vizsgálgassam. A számolgatást egy, a sátramba beköszönõ magyar páros segítette azzal az infóval, hogy a vonatjegy ára 57 euro és kb. egy nap az út. Õk is Barcelonába igyekeznek, mert csütörtökön repülnek haza.
A további okoskodás a térképek fölött következett.
Pontosítottam a hátralévõ út vonalvezetését és hosszát, 1059 km, többnyire hegyes tájakon, amire van még 11 napom. Ez így még rendben is lenne, de!
Nem sok kedvem van autópályán vagy ahhoz hasonlatos fõúton, tûzõ napon tekerni, illetve teljesen kimerítettem a rendelkezésre álló keretem és csak drágán tudok kempingezni a part közelében. A konklúzió: megyek tovább és ott spórolok ahol tudok.
Már elõre tervezem, hogy lesz kb. két olyan nap, mint a Sevilla-i. (amirol meg nem igen tudhattok, mert hanyagul nem irtam meg rola eddig)
Sokat tekerek majd sokat pihenek és spórolok egy kemping árát, illetve sokat haladok. Így több idõ tud jutni a nézelõdõs részekre. Próbálok még a "reggeli" indulás idõpontján valamit szépíteni, de nem remélek sokat ettõl az akciótól, ha az elmúlt 82 nap alatt nem sikerült .
Kb. ennyi.
Valószínûleg NET közelébe se tudok majd kerülni, ( 3,6€/óráért nincs kedvem) de az összefoglalókat és a képeket szorgosabban, mint az elmúlt héten, fogom gyûjtögetni PDA-mon, hogy késõbb csak fel kelljen tölteni.
Egyelõre ennyi. Most megyek bevásárolni és utána mosodázok egyet.
Egyebkent, nagyon jó idõ van, 30-32 fok és tûz a nap. Így a ruhák is gyorsan megszáradnak.

Legkozelebb mar lehet hogy csak otthonrol irok....
Udv
Andras
a biciklin

Napi megtett táv: 10,3 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°

82. nap - 2007.10.07.- Torremolinos - 7136 km

2007-10-08T17:07:00.000+02:00

Napi megtett táv: 111,5 km
A szállás: Camping Torremolinos
Koordinátái: N 36,64665° W 4,48766°

81. nap - 2007.10.06.- San Roque - 7024 km

2007-10-08T16:35:00.000+02:00

Nem csoda, a "Coming out"-ok idejet eljuk

Egy cseh bicajostol ellesett modszer a lidlis "gumi"-kenyer helytakarekos szallitasara

Napi megtett táv: 121,7 km
A szállás: Camping La Casita
Koordinátái: N 36,2512249° W 5,3363038°

80. nap - 2007.10.05.- Vejer de la Frontera után egy picivel - 6903 km

2007-10-08T16:19:00.000+02:00

Napi megtett táv: 73,4 km
A szállás: kocsma az út szélén
Koordinátái: N 36,25286° W 5,93638°

79. nap - 2007.10.04.- Arcos de la Frontera - 6829 km

2007-10-08T16:06:00.000+02:00

Napi megtett táv: 80,4 km
A szállás: Hotel El Voy Voy
Koordinátái: N 36,7567163° W 5,8188372°

78. nap - 2007.10.03.- Dos Hermanas - 6749 km

2007-10-08T15:49:00.000+02:00

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Camping Club de Campo
Koordinátái: N 37,28935° W 5,93509°

77. nap - 2007.10.02.- az úton, valahol Huelva határában - 6749 km

2007-10-08T15:42:00.000+02:00

Ez eppen egy Huelva-i panzio lenne, ha a kutyuben levo cimen letezne panzio, de nincs. :((

Napi megtett táv: 269,3 km
A szállás: nem volt kemping, se kiadó szoba

Max. sebesseg 57 km/h
16 óra 3:57 tekeres
Atlagsebesseg 16,7 km/h

76. nap - 2007.10.01.- Moura - 6479 km

2007-10-08T15:38:00.000+02:00

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°

75. nap - 2007.09.30.- Moura - 6479 km

2007-10-01T17:28:00.000+02:00

Reggel felkeltem korán, hogy legalább az elmaradt bejegyzéseket megírjam és itteni idõ szerint 8:30-kor hívjam a szerelõt. Megelõzött, megcsörrent a szobatelefon és az éppen szolgálatos nagyi szólt portugálul, hogy megjött a szerelõ. Köpni-nyelni nem tudtam, a srác a tegnap esti híváskor megjegyezte melyik panzióban vagyok és eljött megnézni a bicajt. Mondta, hogy kocsival van, mindjárt visszajön, mert egyszerûbb a szerszámait hoznia, mint Paripát mozgatni. Rákérdeztem a nem normál, 73-as méretre, mire visszahõkölt. Az olasz, mondta, neki nincs ilyen, de próbálkozott és felhívott egy cimborát. Vasárnap lévén nem akaródzott felvenni a telefont, érthetõ. Végül Carlos azt mondta, hogy leghamarabb keddre tud rendelni alkatrészt. Megköszöntem a segítõkészségét, de az idõpont késõinek tûnt.
Úgy gondoltam, hogy hétfõre lejutok valahogy Huelvába és ott tuti lesz bolt, ahol tudnak segíteni. Ez utóbbi most sem kétséges, az viszont igen hogy lejussak. Körülnéztem a városkában, de még olyan embert is alig találtam, aki beszélte volna az angolt, nem hogy olyat, aki elfuvarozott volna. Bár a kettõnek nem sok köze van egymáshoz, de nekem ilyen, a két halmaz metszetébe esõ embert kellett keresnem a megértés miatt. A minta nulla darabszámú volt, ezért a recepciós segítségét kértem további, angolul nem kommunikáló, de fuvaros elõkerítésében. A helyi taxisig jutottunk, aki 200 Euroért áldozta volna be a vasárnapját, (érthetõ) és csak kocsin belül tudtuk volna vinni Paripát, ami alapból nem mûködõ ötlet volt tõle. (nem látta még milyen nagy és nehéz)
Jobb ötletem nem lévén, maradt a várakozás. (Õrítõ, elfogy az összes extra nap, már csak koppra tudok Barcelonába érni, ha nem lesz további bibi.)
Egyet interneteztem, majd aludtam még mielõtt felhívtam a szerelõt, hátha jön valami sugallat, de semmi. Õ holnap jön, kiszedi a törött motyót és megrendeli az újat. A többi már csak idõ kérdése.

A köztes netes bejegyzésem, csak az elkeseredésem szüleménye. A tulaj megengedte, hogy a saját gépét használva keresgéljek valami megoldást, mert neki nem volt már több ötlete.
Most vacsi (18:03 CET), a tegnapi tankolásból, kenyér, sonka, sajt, tej, majd ismét alvás. Ha felébredek, tovább elõ-rendezgetem a bejegyzések anyagait.

Vasárnap délután, akkor bikaviadal!
Érdekes, hogy az évekkel ezelõtti állatvédõ tiltakozások ellenére még mindig életben tartják a szórakozás eme formáját, ahelyett, hogy inkább fociznának vagy valami. Az egyik spanyol csatorna élõben nyomta egész délután, amint leölik a hat vagy hét bikucit. Értem, hogy tradíció, de akkor miért nem a gladiátori küzdelmeket tartották meg, miért "vezették be" helyette a bikaviadalokat?
No mindegy.
Az est fénypontja úgyis a Bridget Jones 2. volt spanyolul, kontakthibás, sercegõ hanggal. :)

Mostanában olyan negatív vagyok, vagy igen?

Jó éjt!

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Pensão Residencial Alentejana
Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°

74. nap - 2007.09.29.- Moura - 6479 km

2007-10-01T17:17:00.000+02:00

Ma eros hatszelem volt. :))))

Egy kis kerulo. Lehet hogy eltevedtem?

Csak nehogy csecsemo-furdetonek nezze valaki a bidet!

Jól indult a nap. Magamat megerõszakolva a Nappal együtt keltem, hogy megejtsem a küllõcserét és centírozást. A német srác is korán kelt és odajött megkérdezni, hogy tud-e valamit segíteni? (Elbúcsúzáskor ezt két tekercs wc-papírral honoráltam, mert nem akartam az egész csomagot /ugyebár, minimum 6 gurigát lehet venni összecsomagolva/ magammal cipelni, kevesebb is elég lesz, neki meg jól jött.)
A mutatvány sikeres volt és találtam egy angol házaspárt is, akik kölcsönözték az elektronikus fujtatójukat, így a megfelelõ keménységre pumpálással sem kellett sokat bajlódnom. Aranyosak voltak. Míg a férj keresgélte a pumpát a mamival beszélgettem, aki megdícsérte az angolomat. Én csak szabadkoztam, hogy nem is, de azért jól esett.
Irány az egyenes! ... és vissza!
A táv elsõ felén a 17 kilométeres kerülõt kellett ledolgoznom a kempingtõl az eredeti útirányig, mert nem volt más, olyan út, amin folytathattam volna, csak autóút vagy még nagyobb kerülõ.
Nem okozott gondot. Az egyre erõsödõ szél ellenére is 43-5 perc alatt abszolváltam a távot és folytattam ott, ahol vagy 40 kilométere abbahagytam.
Alvitot elhagyva, oliva ültetvényeken keresztül hullámvasutaztam, míg nem a középagy csapágyából egyre sûrûbben elõforduló korcogásokat/roppanásokat nem hallottam. Ilyen máskor is volt, akkor azt hittem hogy egy csapágygolyó tört ketté, de a Nantes-i szerelõk, megvizsgálást követõen, azt mondták nincs semmi baja. Hát most lett. A tengely (amin a hajtókarok a pedálokkal vannak) elkezdett imbolyogni úgy, hogy az elsõ fogaskerekeken ugrált a lánc le-föl. Nem lehetett tovább tekerni. Felhívtam a Trek boltos Andrást Szegeden, hogy megkérdezzem lesz-e nagyobb baja ha így hajtom, mert a következõ lakott település még 19 kilométerre van. Sajnos, nem vígasztalt a nemleges válasza, mert a koválygás nagyobb lett mint gondoltam, a lánc és a fogaskerekek is veszélyben lettek volna. Ellenben elmagyarázta, hogy mi is az ami tönkrement és mit kell keresnem.
A távsegítséget ezúton is köszönöm.
Moura-ig maradt a tolás. Még jó hogy frankón kicentíroztam a hátsót!
A táv alatt folyamatosan lestem az autókat, hátha lesz egy furgon amibe beférünk, én és Paripa. Lett volna, de a leejtõknél mindig felültem élvezkedni és nem tudtam leinteni azt a két furgont ami azidõ alatt esélyes lett volna. Az út egyébként forgalmas volt, de egyetlen egy autós meg nem állt megkérdezni, hogy segíthet-e? A szitu pedig egyértelmû volt, látszott, hogy lerobbant külföldi vagyok és nem egy csavargó/csöves vagy ki.
Ellenben a városkában már mindenki segítõkésznek mutatkozott. Az EcoMercado volt az elsõ állomás, mert reggel óta nem ettem, akkor is csak keveset. Megkédeztem a pultos csajtól tud-e angolul?
Ezzel indult a "segítõ-lánc". A csaj hívott egy kolleginát aki beszélt angolul, a másik csaj, miután megértette, mi a bajom, hívott egy kollegát, aki megnézte a bicót. A srác odament egy vásárló ügyfelükhöz, akirõl tudta, hogy van kerékpárboltos ismerõse. Az idõsebb fazon telefonált egyet, majd megadott egy telefonszámot és egy nevet akit kell hívnom este 9 után.
Itt azzal folytatódott a lánc, hogy a panzió tulajdonos-recepciósa, ahol végül megszálltam, segített telefonálni/tolmácsolni és most(másnap) reggel 8:30-kor megjelent a kerékpárboltos itt a panziónál, aki készségesen még próbált elérni egy ismerõsét, mert a 73-as monoblokk, ami szükséges, ritkaság/nem tartott alkatrész errefelé. Így jártam. Már a második alkalom, amikor minden jószándék ellenére az alkatrész különlegessége miatt nem jutok elõrébb.

Nem tudom mi tévõ legyek. Huelva még 140 km, ma vasárnap van. Nincs vonat összeköttetés és az idõ csak telik.

Napi megtett táv: 75,1 km

A szállás: Pensão Residencial Alentejana

Koordinátái: N 38,1380538° W 7,4465149°

73. nap - 2007.09.28.- Barragem de Odivelas (víztározó) - 6404 km

2007-10-01T16:59:00.000+02:00

Örömmel jelenthetem, megoldódott a magukból kivetkõzõ fák rejtélye is. Elõször azt hittem, hogy a bocik legelik le a kérgüket, de volt magas is a csupasztörzsûek között. Boci felhõk ide, vagy oda, én nem hiszek a szárnyaló tehenekben. Azt hiszem ez így van rendjén, bár Dali lehet hogy vitába bocsátkozna velem. Szóval, más megoldás után kellett néznem. Az ügynek ma magam jártam a végére.
A képriport itt következik:

Mindenki vonja le a konzekvenciát!

... és valaki okos írja már meg, hogy csak élõsködõ az ideges fa (parafa) egy másik fa kérgén vagy a kérgét "újratermelõ" izé, mert nekem az elsõ megoldás tûnik valószínûbbnek. Sõt, én úgy gondolom, hogy nem is helyes a fa megnevezés, mert ez valami zuzmó féle, bár nem készülök bigyológusnak.

A válasz?

Sajnos, nem érkezett. Már itthon néztem utána.
"A parafa levegővel telt (ezért úszik a dugó a vízen), víznélküli, elhalt szövet, tulajdonképpen számos növénynél megtalálhatjuk, de egyiknél sem képződik olyan intenzíven, vagyis nem lesz olyan vastag, mint a paratölgynél. "
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=7089
vagy http://hu.wikipedia.org/wiki/Parafa

A délelõtti mosodázást a recepciónál kellett kezdenem, ott kapcsolta fel a gépekhez szükséges áramot a recepciós, nem tokenes volt a mutatvány. Készségesen el is sétált velem a csajszi megmutatni a tetthelyt és el akarta magyarázni a gépek mûködését. Én csak férfiasan legyintettem, mondván, menni fog.
Hiba volt. A síma, 60 C°-os programja ugyanis 3 órás volt a Hoovernek. A gyorsat kellett volna választani! - mondta Mike, akivel a várakozás közben beszélgettem. A kanadai feleségével, Nancy-vel õk is elhibázták elõször. Egyébként angolok és már csak motorizáltan közlekednek. Lakóautóval jöttek és hoztak egy motort is a kisebb túrákhoz. Mike egyébként sokat túrázott régebben kerékpárral, miután felszámolta a kamion szervíz vállalkozását '87-ben. Az egyik ilyen túrája Malájzia körbe kerülése volt. Sokat mesélt róla, mennyire szép vidék és arról is, hogy mennyi problémájuk volt. Ezeket csak azért említette, mert elõtte az idei angol nyárról jegyezte meg, hogy az eddigi feljegyzések szerinti legesõsebb volt, szóval, balszerencsém, hogy épp most túráztam arra.
A mosás lassan elkészült, Mike is tovább lépdelt a kezében szorongatott, (kiürített) kémiai budijukkal. Jött a szárítás és végre a hálózsákom is kimoshattam.
Szépen sütött a Nap, jót ücsörögtem a padon amíg tervezgettem a továbbiakat. A reggeli "korán"-kelés ellenére késõn indultam, de nem is terveztem csak 60-65 kilométert mára. A Huelváig számolt 220 kilométert így osztottam testvériesen ketté. Erre az egyetlen útbaesõ kemping miatt volt szükség, ami a túrista térkép szerint Alvitoban várt rám. A távot gyorsan leküzdöttem és azt hittem, meg tudom ismételni a tegnapi csodát, valahova sötétedés elõtt odaérni. Ember tervez.....
Az alvitoi tûzoltók nem tudtak a helyi kempingrõl, de az egyetlen egy ami létezett és amit javasoltak is, az 18 kilométere volt. Ezt az infót egy angolul igen jól beszélõ, középiskolás srác is megerõsítette késõbb. Nem volt mit tenni, eltekertem a víztározóhoz, ami elég kihalt környéknek mutatta magát. Közben lefotóztam végre az itteni kilométerkövek egyikét. Ez azért érdekes, mert elõször megtévesztettek. Az út felöli lapolásán ugyanis a száz métereket jelölik, nem a kilométert; az az útra merõleges oldalára került. A kerek kilométerekhez a következõ település(ek) nevét és távolságát is tartalmazó nagyobbacska darab kõ kerül. (Ezt még késõbb megörökítem) Ez akkurátusan minden útnál így van, függetlenül az út korától és úgy tûnik, hogy karban is tartják a köveket.
A kemping a tó belsõ bugyraiban lévõ "félszigeten" volt, távol az úttól. Volt idõm a zsilipet és a környéket is részletesen megnézegetni, ugyanis a cél elõtt 3,5-4 kilométerrel ismét eltört egy küllõm a hátsóban. Tologathattam egészen a kempingig és azon morfondíroztam, hogy vajon nyitva lesz-e? Nyitva volt, bár nem egy idilli sátrazó hely, de azért megtette. Voltunk vagy öten (5 szálláshelynyi ember) az egész nagy területen, meg a letelepített és üresen álldogáló lakókocsik. Az egyetlen sátrazó, rajtam kívül, egy német kerékpáros srác volt, aki terv nélkül érkezett 2 hétre Portugáliába. Meglátogatta a barátait Liszabonban és a déli partra tartott. Ismerõs volt az arca, a tegnap esti kempingben már láttam, csak éppen vacsorázott amikor megérkeztem és kevésbé tûnt kommunikatívnak, nem zavartam.
Próbáltam megfelelõ helyet keresni a kuckónak, de sehol egy füves vagy kevésbé köves platz, végül egy hasonló parti erkélyre telepedtem mint õ. A szél felerõsödött estére, de nem lett komolyabb vihar. Ez azért jött jól, mert a köves talajba nem lehetett cövekelni, így "lazy biker" (lusta bicajos) szinvonalúra állítottam fel a sátrat. Egyetlen cöveket sem használtam a rögzítéshez, csak a két karbon szár és a sátorlap, nehezéknek meg ott voltam én a csomagjaimmal. :)
Az elhalkuló környéket csak a 11 körül, hétvégézni érkezõ portugál család lármája verte fel, akik reggel annyival korábban keltek, mint ahogy este 1 körül feküdtek.
Azért lehetett aludni és így a korai kelés is biztosítva volt.

Napi megtett táv: 78,7 km

A szállás: Markádia Parque de Campismo

Koordinátái: N 38,18538° W 8,10255°

72. nap - 2007.09.27.- Alcácer do Sal - 6325 km

2007-10-01T16:51:00.000+02:00

A reggeli friss ébredezésnek köszönhetõen gyorsan benn voltam a város idegenforgalmi irodájában, ahol a csajszi hosszasan magyarázva szolgált ki egy portugál manust. Mindent megmutogatott neki és elmagyarázott, majd a prosikat gondosan reklám szatyiba rakosgatta. Egy rövid kérdés a manustól-"tíz perc" magyarázat a csajtól. Nem kapkodták el, de én sem bosszankodtam, mert ugyan ezt az alaposságot reméltem.
... és meg is kaptam. Színes-szagos térkép, útvonal ajánlat, stb.
Az internetezde következett, majd dél körül lapátoltam a hajam alá kétféle frissensültes szendvicset a helyi sütödésnél.

A parttól csak elindulni volt nehéz, egy hegyre kellett feljutni, ami függõleges falban végzõdött. Szerencsére, az út nem követte a meredekséget. :) Huhh.
A kis falvakon keresztül haladva sikerült visszajutni az N10-es folytatására, ahol megköpködhettem az összes prosztó portugál kamionost. Nem szokásom a mutogatás, mert mit lehet tudni mekkora emberrel hoz össze a sors és melyikünk a fáradtabb a nap vége felé, de vagy 8-10-szer elõugrott a középsõ ujjam. Olyan közel mentek el mellettem, hogy igencsak leszorultam többször is a padkára. Már-már megfordult a fejemben a sztrájk ötlete is, "Kapják be! Megyek a sáv közepén, azt fékezgessenek!", de szerencsére, ... milyen sûrûn írom!? Már a billentyûzet (nem, prediktív szövegbeviteli alkalmazás :)) alapból feldobja az "sz" betûre a szerencsére szót.
Szóval, hamarabb fogyott el az út a kerék alol, minthogy odáig fajuljak. A kinézett település, Alcácer do Sal elõtt ugyanis letiltották a kerósokat az útról és csak a településre betérõ úton lehetett továbbmenni. Nem is volt baj, mert a térképjelöléssel ellentétben, a folyó onnansó oldalán volt a szépen rendezett kemping, ráadásul egy Lidli és egy InterMercado közelségében. Volt mosógépük és szárítójuk is, azt se tudtam mivel kezdjem a tutit. Elöször azért fellõttem a házikóm, biztos, ami biztos, majd jött a tankoló bevásárlás. A mosás másnap délelõttre maradt.
Két kutyával játszhattam kényszeredetten lefekvés elõtt. A portás eresztette szabadjára õket, õk meg érdeklõdtek utánam. Mi mozog vajon a sátorban?
..de azért tudtam aludni a két bari-csengettyûzés között.
A szomszédos legelõ falánk rémének, az éjszaka hûtõszekrényre járó birkának ugyanis ehetnékje volt az éj kellõs közepén, és ez azzal a figyelmen kívül nem hagyható ténnyel párosult, hogy õ viselte a megtisztelõ, de szerintem, idegzsábába kergetõ kolompot.
Csak egy verstöredék jutott eszembe, kicsit kitekerve.
"Álmomban csenget egy picit..."

Napi megtett táv: 97,1 km

A szállás: Parque de Campismo Municipal

Koordinátái: N 38,37997° W 8,51686°

71. nap - 2007.09.26.- Costa da Caparica - 6228 km

2007-10-01T16:37:00.000+02:00

Dear Rita & Pedro,

Finally, Pedro was right, I had to turn before the petrol station but I made a shortcut (ooops! against the rules), so I enjoyed the view of the full moon and the bridge from the ferry board. Thanks for your help and friendly smiles.

You made my day really better.

...and I know another portugies word. ALMA Obrigado

If you plane to visit Hungary, just let me know. There are many more words to learn. :)))

Take care and have fun!

András

Reggel nem kapkodtam, rövidre terveztem a napi távot, "csak" liszaboni nézelõdés és közvetlen túlparti sátrazás. A tegnap esti meredeket visszafelé sem volt semmi leküzdeni. Féltettem az instabil elsõkereket, de azért legurultam. A tekerést az N10-es útra visszatérve folytattam egészen az elõvárosokig. Meleg volt, 30-34 fok, és dugó az útfelújítások miatt.
Itt elkavarodtam és már ekkor látszott, hogy a város nem fordít figyelmet a kerékpárosokra. Persze erre lehetne azt mondani, hogy "Kire?". (Estig) Egyetlen egyet láttam, az is csak a belvárosban csellengõ tanár forma muki volt. Az tény hogy a város domborzata nem kedvez a kerekezõknek, de legalább ne nehezítenék meg a mégis mozogni vágyók dolgát. Két híd vezet a déli országrész felé a Tejó felett, egyiken sem megengedett a gyalogos és kerékpáros forgalom. A hosszabbikon még csak-csak megértem, de egy háromkilométeres hídon nem igazán. A turista irodában hangot is adtam vèleményemnek, hogy ez milyen õrültség, mire az egyik csajszi kikelve magából megjegyezte, hogy nem az, itt ne ugráljon le senki a hidakról. Nem értettem az összefüggést, de biztos, ha õ mondja. A másik csajszi aki nekem segédkezett, egyébként nagyon rendes volt. Elõször a vasutat javasolta,majd amikor rákérdeztem, komplett komp menetrendet is adott.
A városban kóvályogva próbáltam felfedezni az alapokat, de nem nagyon sikeredett. Az tuti, hogy nem nagy maga a városmag csak sok az elõváros. Van villamos amit turisztikai céllal használnak és van metró is, amirõl csak az egyik lejárat miatt tudok. A város fölé magasodó váron és egy-két mûemléken kívül nem igen láttam mit, csak sok felújítás miatt feltúrt utcát és új építkezést. Az utam során itt találkoztam elõször kabócákkal, valahol a Vila Franca de Xira környéki arénánál hallottam elõször õket ciripelni, aztán egészen a belvárosig ott voltak a fákon és nyomták a rock 'n' roll-t.
A komp, amit kinéztem magamnak, Belém nevû városrészbõl indult; nem volt semmi megközelíteni. A parttal párhuzamosan futó hév szerû vasút egészen a városközponttól elhatárolja a kikötõket a fõúttól. Ha valaki eltéveszti a körforgalom kijáratát és nem ismeri a környéket, mint én, az kilométereket mehet sóvárogva a túloldal iránt, nincs ugyanis átjáró csak gyalogosoknak. Ezen felül- vagy aluljárók egyike sem rendelkezik "sínnel", így se kerékpár se babakocsi, se rokiszék nem játszik. Az egyik ilyen aluljárónál szólítottam meg Ritát és Pedrót, akik éppen kézben cíbolták felfelé a bicajukat a város felöli oldalra. Segítõkészen próbálták kitalálni, hogy mi is lehet nekem jó megoldás. Jót beszélgettünk. Rita eldicsekedett vele, hogy nemrég volt Prágában és Budapesten és tud egy magyar szót, amit azért jegyzett meg, mert portugálul lelket jelent. Ez az ALMA.
Még eggyel gyarapodott így nekem is a portugál szókincsem.

Végülis sikerült egy felüljárót találni, amire visszafordulva átjutottam a kikötõk felöli oldalra, ahova elõször azt hittem, csak születni lehet. A komp és a kikötõ is nehezen volt vehetõ bicajjal, de a telihold fényében ragyogó folyó látványa kárpótolt a kellemetlenségekért.
A kiszemelt túlpartot másodszori kikötésre értük el, ahol a reményeimnek megfelelõen találtam nyitva kempinget. Gyors szetting és már húztam is a lóbõrt, "korán" akartam másnap indulni.

Napi megtett táv: 69,6 km

A szállás: Orbitur Parque de Campismo

Koordinátái: N 38,65169° W 9,23843°

Melypont

2007-09-30T11:41:00.000+02:00

Par napja nem megy ugy a tekeres, mint kene, elfaradtam es erre....
Tegnap szettort a kozepcsapagyam.
Egy portugal kisvarosban, Moura-ban kell dekkolnom harom napot mert a legnagyobb joszandek ellenere is csak keddre tudjak beszerezni a spec. alkatreszt.
Veszelyben a finis.
Probalok nem idegeskedni es feltoltodni.
Udv
Andras

(Az internet is csak szivessegbol hasznalhatom)

70. nap - 2007.09.25.- Alenquer - 6158 km

2007-09-27T13:21:00.000+02:00

A tegnapi tej után ma reggel már friss kenyeret is kaptam a házigazdáktól, rendelésre. Jót aludtam a szélcsendes sátorhelyemen és a pakolászás után beburkoltam a tejet kenyérrel, csak úgy, mert más most nem maradt az elemózsiás pakkban. Az utam ismét csapolt fenyõk közt haladt, finom illatban, a nemtúl távoli óceán felé. A partmenti úttal párhuzamosan egészen Nazareig jóminõségû kerékpárúton haladhattam. A tervezõk szándéka látszott, "Legyen parti kerékpárút!", de az is látszott, hogy életükben nem keróztak. Minden útkeresztezõdésnél bekanyarintották a kerékpárutat vagy 10-15 méter mélyen, átvezetés elsõbbségadási kötelezettséggel, majd visszakanyar az út mellé. Ez akkor nem is volt zavaró, amikor 2-3 kilométerenként volt egy keresztezõdés, de ezt a kisebb települések minden utcájánál kissé sok volt. A slussz poént az út befejezése szolgáltatta. Ahogy a képen is látható, egyszerûen, a keresztezõdésnél kikanyarodó útat mégegyszer megkanyarították az ellenkezõ irányba és "Ennnnyi!" Se egy tábla, se semmi, csak magas padka, hogy ne akarj egyenesen tovább menni, le az útra. Vicces.
Az óceán elég hideg volt a lábfürdõ alkalmával és a homok is csak a felszínén volt langyos. Nem csoda, itt az õsz. A strandokon egy-két ember ténfergett, a parti települések teljesen elnéptelenedtek. Rémes látvány volt, ugyan úgy, ahogy a mocskosan habzó víz is. Nem tudom, hogy csak a szél hozta-e a partra a trutyit, vagy mindig ilyen? Ha az utóbbi, akkor a befektetõket sajnálom, akik még mindig újabbnál újabb települések építésével fáradoznak a környéken.
Az olykor viharos szél irányát már tegnap (csak a korrektség kedvéért, okt. 1. 0:31 CET van, amikor írom pótlólag) is lestem, kedvezõnek mutatkozott a mai úthoz. Dél felé tologatta a felhõket meg engem is egy kicsit. Ami a formámat mutatja, hogy amikor szembe vagy oldalról fújt, akkor a környék tele volt szélerõmûvekkel, most, hogy végre hátszelem van, csak egy, azaz egy hárompropellerest érte meg a szemközti hegyre telepíteni, ahogy a képen is látszik. (ha minden igaz)
Ahogy már többször is, most is sötétben értem a nem terv szerinti, útközben talált kempingbe. Szerencsére, a csengõre reagált az ukrán származású recepciós csaj és még volt olyan kedves is, segített feltolni a bicót a rohadt meredek hegyoldalra. Mindenjó ha jó a vége. Meleg zuhannyal zártam a napot a teljesen üres kempingben.

Napi megtett táv: 133,8 km

A szállás: Bar Do Além

Koordinátái: N 39,05931° W 9,02656°

69. nap - 2007.09.24.- Coimbrão - 6024 km

2007-09-27T13:04:00.000+02:00

Paolo,
I was very upset in Lisboa, there isn´t any cycling infrastucture, but hopefuly I met friendly bikers.
There´s a lot of things to do.
So, keep going!
Good luck and a great celebration on the weekend
Andras
PS. visit the Hungarian Critical Mass web site, there are many helpful things for organisation
http://www.criticalmass.hu/

Same rules
Same roads
Same rights now!

A reggeli szedelõzködés után még dobtam egy sárgát, amikor egy holland manus megszólított. Jól elbeszélgettük az idõt. Õ is egyedül járja körbe, ha nem is európát, de az Ibériai félszigetet mindenképp. Volt sok hasznos térképe a kempingekrõl, lefotóztam egy párat, hátha szükségem lesz rájuk.
A városnézés következett. Felmentem egészen az egyetemig, láttam az itteni trolibuszokat és a megannyi diákot. Most kampányoltak valamiért, de sajnos nem ismerem a célt. Ahogy épp Wi-Fi-t keresve ücsörögtem a bicó mellett, odajött hozzám egy kicsit idõsebb srác, Paolo és egy, a pénteki Massa Crítica-ra invitáló szórólapot nyomott a kezembe. Mondtam neki, hogy várjon egy cseppet és elõrángattam büszkén a rendezõi mellényem. Õk most kezdik szervezni Coimbrában a magot, de Lisboa-ban is lesz felvonulás. Internet címet cseréltünk, majd mondta, hogy órára kell mennie. Azt még megkérdeztem tõle csodálkozva, hogy miért nincs egyenruhában, azt hittem ez minden egyetemistának kötelezõ. Erre csak azt mondta:"Tudod, változnak az idõk. Az én apám is erre az egyetemre járt, õ azért hordott uniformist mert szegény volt. Ma ez a gazdagok kiváltsága. Én egy szegény, dolgozó ember vagyok. :) Nem engedhetem meg magamnak a drága egyenruhát." - majd elsietett.
Az egyetemtõl óvatosan ereszkedtem le a folyó felé, mert nagyon meredek és apró macskaköves volt az út. Szörnyû micsoda pléhdoboz-mizéria van itt is. Teljesen ellepik a történelmi helyeket is, az egyetem környékén is alig lehetett tõlük mozdulni. Ehhez képest, nulla kerós infrastruktúra, nem csoda, hogy összesen egy, azaz egy kerékpárost láttam az egész városban.
Kikeveredve az útfelújításokból, elindultam az N1-es, most IC2-re keresztelt úton. Hát, nem igen lehetnek büszkék a Nacional 1-re. Sokkal szarabb az út mint az otthoni régi ötös, de a forgalma kb. ugyanannyi, mint az autópálya megnyitása elõtt az ötösnek. Rengeteg kamion és többnyire nem vesznek emberszámba. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, Pombal után megkerestem az elsõ lehajtót az óceán felé és inkább bevállalom a 40-50 kilométeres kerülõt mintsem a nagy forgalmat, és a szilikózist. Döntésem már az elsõ szakaszon is meghozta a várt sikert. Szép síma úton, mediterrán falvakon át gurultam az óceán felé. Érdekes volt, hogy szinte mindegyik falunak volt egy völgyes megfelelõje is. Ennek megfelelõen ment is a hullámvasutazás rendesen. A legrémisztõbb egy szinte szabályos "U" betû volt. Hogy onnan hogy jön ki aki elveszti a lendületét, azt nem tudom, de nekem sikerült 67-re gyorsulnom a kis, kb. 200 méteres szakaszon. Szerencsére a szembe domb alacsonyabb volt egy kicsivel, így alig kellett hozzálapátolnom, hogy a tetejére érve folytathassam az utam.
Nem voltam ma jó formában és a hátsó váltóval is kellett "játszanom" egy kicsit. Nem volt nehéz a készülõdõ viharnak elvennie az összes kedvem és az elsõ kempingnél marasztalnia. Egy német házaspár a saját házában és annak kertjében hozta létre a kempinget. Aranyosak, kedvesek és még nem is kerül sokba. Internet is lett volna, de valamiért nem jött össze a Wi-Fi kapcsolat, ìgy tusoltam egyet és mielõtt megírtam volna ezeket a sorokat elaludtam.

Napi megtett táv: 80,8 km

A szállás: Campsite of Claudia and Waldemar

Koordinátái: N 39,90010° W 8,88687°

68. nap - 2007.09.23.- Coimbra - 5943 km

2007-09-27T12:48:00.000+02:00

Szuper volt ez a nap! Reggel egy hossz�� ereszked��ssel kezdhettem, miut��n a "nyert" 1 ��r��t is eltoll��szkodtam. Lem��rtem az ��rdekess��g kedv��rt. Az esti felteker��s egy 3,2 kilom��teres szakaszt jelentett 120 m��teres szintemelked��ssel, felt��ve, ha reggelre nem alak��totta ��t valaki. :))) Ez "csak" 3,7%-os ��tlag�� emelked��. Ehhez k��pest, az��rt kellett kapaszkodni a korm��nyba m��g lefel�� is.
Az ��t els�� r��sz��n hegyl��bakat kellett megm��szni, mert az eredend��en tervezett N16-os utat tegnap elcser��ltem az eggyel nagyobbra, az N17-re, ami a t��bl��k szerint egyenesen Coimbr��ba vezet. H��t volt benne n��h��ny kanyar, de ahogy Jorge is mondotta, a hegyek ut��n v��gig leejt�� eg��szen Coimbr��ig. A magass��gb��l csak s��v��rogtam a l��that��an s��k terepen tekerg�� m��sik ��t ut��n, de inn��t szebb volt a kil��t��s.
(Mi m��st ��rhatn��k?)
��sszesen ~760 m��tert esett a magass��g a nap v��g��re, b��r most is egy domb oldal��n fetrengek, ahova m��r fel kellett j��nni a foly��t��l. Sz��v��s lett volna ezt ��jszaka letekerni, mert egyr��szt nem b��rtam volna, m��sr��szt a l��tv��ny is elmaradt volna.
Az N17-es ��t egy aut��tba v��gz��d��tt alternat��v ��t n��lk��l. Mivel nem volt jel��lve, csak egy szem tilt�� t��bl��t raktak ki ��tk��zben, ez��rt azt "eln��zve" nyomtam neki tov��bb. Nem is volt gond, mert k��tszer k��ts��vos ��t volt (IP6), sz��les, j�� min��s��g�� le��ll��s��vval. Csak akkor j��tt a bibi, amikor az IP3-ba torkolva egys��von folytat��dott. Kellett keresnem valami alternat��v��t, mert itt m��r sz��rtam az aut��sok szem��t, akik egyre s��r��bben dud��ltak r��m (teljesen jogosan). Egy-k��t km ut��n meglett az N110, ami hasonl�� nyomvonalon haladt. Kicsit toldozott volt, de a foly�� mellett haladni nagyon kafa volt. Nem t��l nagy szintelt��r��sekkel lek��vette az ��t a foly��t, a v��lgyet alkot�� hegyek oldal��n. ��lvezetes sz��p ��t volt ��s a v��g��n m��g a kemping is k��zelebb ker��lt. A t��rk��p��szek elfelejtett��k ugyanis, hogy 2004-ben stadion ��p��lt a kemping hely��n ��s az ��j kemping 2005 szeptemer��ben a v��ros sz��l��n nyilt ��jra. Megtal��ltam, ez a l��nyeg, illetve az hogy van sz��r��t��g��p��k ��s sz��p a kil��t��s. No meg az, hogy m��r naplementekor ��llt a s��tram.
Kicsit mosod��ztam, amit reggel m��g folytatni kell, mert nem lett el��g az egyszeri sz��r��t��si id��, vacsi, f��rd��s ��s szunya.

Napi megtett t��v: 110,9 km

A sz��ll��s: Parque de Campismo de Coimbra

Koordin��t��i: N 40,18700�� W 8,39811��

67. nap - 2007.09.22.- CRITICAL MASS ezerrel!!!!! - Melo - 5832 km

2007-09-27T12:25:00.000+02:00

Dear Jorge,

Thanks for the lesson, you are a good teacher.

...and don��t worry about smoking.

I know, you can show many brilliant other things for your students too. :))

Best wishes,

Andras

Nagyon j�� volt a napom, b��r nem gondoltam, hogy a v��g��n m��g Melo is lesz. :)
Az elej��n ��s a v��g��n volt a legnehezebb a teker��s a meredek emelked��k miatt, de cseppet sem b��nom. Gy��ny��r�� t��jon kalandozok. V��gig, lekoptatott (szerintem) bazalt k��vek bor��tj��k a t��jat, mint nagy kavicsok, k��zt��k egy k��t olajfa vagy feny��, n��hol ligetnyi ��s bor��ka, a naps��t��sben terjeng�� finom illat��val. Hosszan elny��l�� hegyoldalak, emelked��k ��s ugyan olyan, h��l��san elny��l�� leejt��k is. Lehet nyomni neki. Nem egyszer, igaz csak 2-1-ben vagy 1-1-ben, de a l��tnival�� s a sz��guld��s lefel�� k��rp��tol.
Kedvesek, seg��t��k��szek az emberek ��s nagyobb ar��nyban besz��lik az angolt, mint a spanyolok. Hollandia ��ta most fordult el�� el��sz��r, hogy tan��cstalan ��lldog��l��som miatt megk��rdezte egy motoros, hogy minden rendben van-e? Tud-e valamiben seg��teni? Le voltam ny��g��zve. A m��sik ember, aki elb��v��lt, Jorge Pinto volt. A h��za el��tti kertet ��polgatta ��ppen Guarda el��tti Arrifana nev�� telep��l��sen, amikor elhaladtam el��tte. Felismerte a z��szl��t ��s ut��nam ki��ltott. Tesi tan��r, aki azzal kezdte mondand��j��t, hogy nem j�� p��lda, mert ��ppen bag��zott.
J��rt m��r kis Haz��nkban, tal��n Kecskem��ten, az egyetemek vil��gbajnoks��g��n, ahol j�� helyez��st ��rt el a csapata ping-pongban. Megk��rtem, hogy ha m��r ��gy "��sszej��tt��nk", tan��tson meg egy-k��t r��videbb mondatot, sz��t, mert nagyon nem j�� ez ��gy, hogy nem tudom m��g az alapvet�� szavakat sem. A nyelvleck��t csatoltam, h��tha m��s is kedvet kap a szavak elsaj��t��t��s��hoz. :))
A sz��ll��st igaz��b��l nem tudtam hol fogom megtal��lni, mert a hat��ron l��v�� turista iroda a nyitvatart��si-id��ben z��rva volt, nem volt seg��ts��gemre. Persze csak most kapcsolok, hogy ��n b��n��ztam, mert az eb��dsz��net, amit kiolvastam az ajt��ra f��ggesztett portug��l t��bl��r��l az jav��ban tartott, mert n��luk egy ��r��val kor��bban van. (ezt is csak most tudtam meg, a kemping mindenre figyelmesen kit��r�� inform��ci��s lapj��r��l, amit a vend��g kez��be nyomnak.)
Gondoltam, ��tk��zben majd csak lesz valahol kemping. H��t volt is nem egy t��bla, de mind z��rva volt. Az olyanokat meg se n��ztem, amik 500-1000 m��tern��l nagyobb kit��r��st jelentettek. Ker��ltem ��n magamt��l is enn��l nagyobbakat, nem kellett ehhez "kemping" t��bla. Pl. Vila Cort��s do Mondego k��zpontj��ba is feltekertem, illetve, n��hol toltam a bic��t mert nem akartam strap��lni a h��ts�� kereket a meredek emelked��n. Kider��lt, hogy teljesen feleslegesen, mert az ��tel��gaz��s a falu alatt volt, amit els��re nem tal��ltam/ nem volt kit��bl��zva. T��k rendesek voltak. Az id��sebb n��nik, miut��n l��tt��k az ��rtetlen tekintetemen, hogy nem veszem a portug��l ad��sukat, h��vt��k a falu "mindenttud��j��t" aki, szint��n nem besz��lt k��z��s nyelvet velem. �� franci��ul tudott "petit". Sebaj, v��gtelen��l seg��t��k��sz volt. Kocsiba pattant ��s kivezetett az el��gaz��shoz, nem hi��ba b��ztak r�� az ��regasszonyok. Pr��b��lta m��g azt is meg��rtetni velem, hogy kamionsof��r ��s ha megv��rom m��g mag��hoz veszi az iratait, akkor megy Coimbr��ba ��s elvisz. H��t, nagy volt a k��s��rt��s, de v��g��lis illedelmesen nemet mondtam ��s m��r portug��lul megk��sz��nve a seg��ts��g��t b��cs��ztam.
Lassan r��mesteledett. Felh��vtam Connny��t, a mai Mass ut��n ��rdekl��dve.
H��t!!!

Gratul��lok minden Szervez��nek!

Nagyok, ��s legf��k��pp ��gyesek vagytok. M��r alig v��rom, hogy l��thassam a k��peket ��s vide��kat.

AZONOS UTAK,
AZONOS SZAB��LYOK,
AZONOS JOGOKAT!

Az utat vacsor��val folytattam az egyik nagyobb ��tkeresztez��d��s l��mp��i alatt, majd felvettem a CM rendez��i mell��nyk��m ��s az Isti-f��le boka-reflekt-fixeket ��s usgyi tov��bb. Arra blaz��roztam, hogyha nem tal��lok kempinget, akkor letekerem m��g a 100-as ut��n marad�� 120-at Coimbr��ig ��s megsp��rolok egy esti sz��ll��st. Szerencs��mre, lett kemping, igaz, hitetlen��l tekertem fel a meredek hegyoldalra a jelek ut��n. Nem esett volna j��l, ha csak "z��rva" t��bl��t tal��lok. ��tk��zben pr��b��ltam is megtudakolni egy aut��st��l, hogy j�� nyomon j��rok-e, de nem besz��lt angolul, ink��bb megfordult ��s elvezetett a kb. kilom��terre l��v�� bej��ratig. Mindez este 11 (illetve 10) el��tt, m��r t��k s��t��tben. Az��rt ��rom, hogy szerencs��re, mert a f��radts��gommal nem lett volna baj, ink��bb a kisz��m��thatatlan ��s bel��thatatlan ��t ami aggaszt ilyenkor. T��k s��t��t van, nem l��tod hogy milyen szakasz k��vetkezik. Ha emelked�� van csak ��rzed hogy nehezebben megy, ha leejt��, akkor meg nem tudod hova ��s milyen min��s��g�� tra ��rkezel. Ezt m��g cifr��zza a reflektort fennhagy�� szembeaut��sok ��s a t��bbsz��r is megvil��g��t�� h��tulr��l k��zeled��k sora. Egyszer��en nem ��rtem ��ket, ennyire nem akarnak hinni a saj��t szem��knek? Igen! Ker��kp��ros. ��s ilyenkor! No mindegy.
A sz��ll��s v��g��lis egy vend��gh��z ��s a kertj��ben l��v�� Campismo.
Gyorsan les��traztam, tusoltam, holnap folyt. k��v..

(reggeli toldal��k)
��! M��g h��rom dolog, amit m��r r��gen meg akartam ��rni. Az egyik egy jelens��g, ami kb. a m��sodik h��ten kezd��d��tt. Olyan mint a de ja vue, bizony��ra a rossz mintav��tel ��s a honv��gy szer�� lelki ��llapot sz��lem��nye. Az utc��kon j��rva, n��ha-n��ha ismer��s��ket v��lek felfedezni egy-egy emberben.
"Ez nem lehet igaz! Az ott a ....! Hogy ker��l ez ide?"
Ez annyira komoly, hogy eleinte sokszor szinte a megsz��l��t��sig is elmentem. A szindr��ma folyom��nya, amikor magyarul besz��lget�� spanyolokat hallok. Olyan mintha egy-egy sz��t magyarul mondtak volna. Persze, nem.
A m��sik dolog m��r nem a k��pzelet sz��lem��nye . B��rmelyik spanyol, vagy mostm��r kider��lt, portug��l el�� teszem le az ��tlevelem, bet��zget��s ��s pr��b��lkozgat��s n��lk��l, els��re kimondja a vezet��k- ��s keresztnevem teljesen helyesen. Ezen az��rt csod��lkozom, mert otthon ez cseppet sincs ��gy. Igaz le��rni m��r csak Dovaloski-nak szokt��k, de ennyi belef��r. :))
A harmadik, m��g a franci��kn��l megfigyelt viselked��se az aut��vezet��knek. Annyira vigy��znak a ker��kp��rosokra az ��ton, hogy az m��r k��sz ��r��let. Sz�� se r��la, ��r��l��k neki, de egyben er��s t��lz��snak is tartom, ami ak��r b��ntudatot is kelthet a ker��sban. Amikor megel��znek, k��pesek szinte a szembej��v��t letolni az ��tr��l csak hogy nagy oldalt��vols��got tudjanak tartani. A f��ket persze nem ismerik, ��gy ha a szembej��v�� nem akar leh��z��dni, akkor ink��bb ledud��lj��k. Sokszor m��r azt hittem, hogy t��rnek a visszapillant��t��kr��k ��s lehet majd tan��skodnom a balesetn��l. K��sz ��r��let, ahogy csin��lj��k.
Nos, ennyi a naphoz.

Napi megtett t��v: 120,7 km
A sz��ll��s: Campismo Quinta das Cegonhas
Koordin��t��i: N 40,52030�� W 7,54104��

66. nap - 2007.09.21.- Ciudad Rodrigo - 5711 km

2007-09-27T12:19:00.000+02:00

Reggel sokáig lustálkodtam, bár nem volt nehéz, mert 7:30-kor, amikor elõször felébredtem még éjszakai sötétség volt. Az esõ még kitartóan esett, de fél tízre ráhagyta és kisütött a Nap. 10-re volt megbeszélve a recepcióssal, hogy jön és beenged a mosógéphez, ami egy szimpla otthoni mosógép volt, igencsak korlátozott kapacitással. Ráadásul a centrifugája csak 600-as lehetett, mert minden ruhámból nekem kellett még kézzel kicsavarni a lét. Kiteregettem, majd némi kajálás után nekiálltam a bicónak. Már rutinosan kerestem egy helyet ahol hátára támasztottam és könnyedén szerelhettem. Kb. fél ötre tudtam végezni. Eztán következett a városnézéssel egybe kötött próbakör, vettem friss kenyeret és kerestem egy netezdét is. Jó volt végre beszélni Dokiékkal és P. Yano-t is még a mûhelyben értem. Annyira eldumáltuk az idõt, hogy teljesen sötétbe kellett visszabotorkálnom a kempinghez, persze világítás nélkül, mert azt nem vittem magammal. A ruhák végülis megszáradtak, beszedegettem õket.
Ki voltam éhezve, de rendesen, mert csak a késõi reggeli volt amit ettem egész nap, így a pocak következett. Nekiültem és megkóstoltam a friss szerzeményeket. Az egyik egy Burgos névre hallgató, "ne tudd meg" kaja volt. Gondoltam, ha már jártam ott, meg is kóstolhatnám. Queso Fresco-nak hívják a terméket, ami olyan túróhab és sajt közötti valami. Dr. O'tker puding formájú tálkában ázik valamilyen löttyben, de se nem édes, se nem sós, olyan ízetlen izé. Max. kálcium utánpótlásra jó. (A két összecsomagolt tálkából a második ott maradt másnap a kempingben, hátha valaki odaadja a macskájának, vagy valami.) Ezen az íztelenségen felbuzdulva bevágtam egy megszokott, jó minõségû, negyedkilós tonhal konzervet és a friss baguettek egyikét. A deszert is újdonság volt. Kaptam olyan tésztát mint az Õznyelv nevû süti alapja, csak ez kerek volt és egy tucat volt hengeresen összecsomagolva belõlük. Még nekem is pikáns volt, akinek az USA-ban a kedvenc reggelije a köményes barna kenyér (rye bread) dzsemmel volt. A tészta dettó mint az Õznyelvé, az egyik felére olvasztott és karamellizált cukorral. Különbség csak abban állt, hogy ennek a tésztájába kömény és szezámmag volt sütve. Érdekes ízhatás. Érdemes volt kipróbálni és az ánizs szerû illata elárasztotta a sátrat, elnyomva a szellõzõ/száradó motyók büdijét. Laza nap volt, de ilyen is kell néha a feltöltõdéshez.
...az alvás következett a sorban. :))

Napi megtett táv: 10,1 km

A szállás: Camping La Pesquera

Koordinátái: N 40,59188° W 6,53386°

65. nap - 2007.09.20.- Ciudad Rodrigo - 5701 km

2007-09-21T20:56:00.000+02:00

Este a fáradtságon ellenére nehezen aludtam el, mert egy macska és az automata öntözõ rendszer csinálta a parádét. Szürcsögött és néha a sátornak dörgölõdzött.
Persze ez csak reggel derült ki, éjszaka azt hittem, hogy egy borz, mert éreztem a jellegzetes szagát. Rá kellett jönnöm, hogy pont az ilyen méretû dögök könnyedén be tudnak bújni a sátor külsõ lapja alá és akkor csak egy átlehelhetõ, vékony textil ami köztük és az arcom között van.

A mai út csak tekerõs volt. Végig az autópályával együtt haladó úton, jó minõségû, vagy teljesen felújított aszfalton nyomhattam. Egyszerûen nem értem, minek ez a sok aszfaltozás? A fõúton, amin haladtam kb. 5-10 percenként ment el egy autó valamelyik irányba, de olyan is volt, hogy 20 percig senki. Persze ez jó volt nekem, de a természetnek, a vidéknek.....?
Egész nap szarul éreztem magam, valami nem stimmelt. Ezt csak fokozta a 31-32 fokos meleg és az a szõlõ, ami már akkor is gurult amikor megettem ebédre, hát még utána. Sebaj, elsajátítottam/megalkottam a "korlát-WC" használatának ismeretét. Nem mennék bele a részletekbe, a naturális megfogalmazás úgyis Fábry Sanyi bácsi "szakterülete". Mindenesetre, egy kényelmes, nem túl macerás és jól álcázható módszer.
Az út kb. felétõl a szél is feltámadt, természeresen azért jegyzem csak meg, mert szembõl fújt. Már ekkor éreztem, hogy nem megyek el a határig, elég lesz csak Rodrigó Várorig a 96-7 kilometer. Nagy nehezen, 7 órára elvonszoltam magam a városig és a határába lévõ emelkedõ végén megadta magát egy küllõ a hátsókerékben. Lepattantam a bicóról, ne legyen nagy baja és a város tulsó végében, a palánk alatt lévõ kempingig toltam. A város egyébként egy várfallal körülvett, dombtetõre épült régi városból és a köré telepedett házakból áll. A kempinget egy tószerûen álló és szétterült folyó választja el tõle.
Szerencsére itt kihasználják az infrastruktúrát. Nem volt senki a terepen, de a recepciónál felirat tájékoztatott, reggel jönnek a pénzt beszedni. No nem kellett addig várni, a terület "hírszerzõje", egy idõs, botorkáló néni telefonon riasztotta a recepcióst, aki sebtiben ott termett.
Nem túl vészes 6,40-es árért kultúrált hely, de sajnos nincsen csak mosógépük. Holnap tartok egy pihenõnapot, jó lesz küllõt cserélni, mosodázni és egy kicsit tervezgetni a portugál részt.
Estére mások is érkeztek a kempingbe, így nem kellett egyedül kuksolnom. Egy nagyobbacska lakóautó, de már vagy a nyolcadik embert látom belõle kikászálódni. Nagy a család! :)
Éjszakára beborult majd elkezdett ömleni az esõ, engem cseppet sem zavart. A sátor stabilan állt, én meg stabilan és fõleg kényelmesen, jót aludtam.

Napi megtett táv: 97,2 km
A szállás: Camping La Pesquera
Koordinátái: N 40,59188° W 6,53386°

64. nap - 2007.09.19.- Aldeaseca de Armufia - 5604 km

2007-09-21T20:54:00.000+02:00

Ez a nap kihozta belõlem az állatot, gondoltam Zamora elõtt vagy 40-50 kilométerrel. Olyan jól ment a tekerés mint még soha. Egy kicsit túlzónak találtam a kifejezést, de a nap végére teljesen helyénvalónak bizonyult. A tények: 11:30 körüli indulás és 18:00-ás érkezés Zamorába. 142 km, 26,6km/h-s átlag, az eddigi legjobb + mindezt dombságon hullámvasutazva. Továbbstartolás 19:30 körül és érkezés 22:20-kor a 205. kilométernél lévõ kempingbe.

Szóval, úgy kezdõdött, hogy az éjszakai hideg miatt nem nagyon tudtam aludni, csak forgolódtam. Ilyen még nem volt, a hálózsákom éppen csak elég volt "pizsama" nélkül. Reggelre kb. 6-8 fokra hült. Nehezen, de kikecmeregtem a zsákból, felvettem minden õszies cuccom és nekiláttam a délelõtti procedúrának. Kényelmesen megreggeliztem, térképészkedtem, majd nekiindultam. Az út kis településeken vezetett keresztül és két kb. 15 km-es szakaszát kivéve jó minõségû alsóbbrendû út volt. A táj nem nyújtott különösebb látványosságot, így sokszor gondolataimba feledkeztem, úgy hogy néha azt sem tudtam hol vagyok. Tekertem, ahogy csak tudtam, az utazósebességem sokszor 34-36 km/h közé is felkúszott. Volt néha, amikor a szél is rámsegített. 35,5-el gyenge emelkedõn. Szerinted?
Valahol ott fogant az újabb felismerés.
Ha fúj a szél, akkor vagy hátráltat, vagy én eresztek, vagy segít. Olyan nincs, hogy ne számítana. Aki azt állítja, annak tuti hátszele van.
A települések egyébként lehangolóak voltak. Mindenhol a vidék pusztulása, kiöregedése látszott. Döledezõ régi templomok, házak. A falubeliek saját erejébõl foltozgatott közterek, középületek, a megjövõket kémlelõ öreg bácsikák .... és mindent átalakító autópálya-építések.

Zamorába érkezve találtam egy Lidlit, megejtettem hát egy feltankoló bevásárlást, vettem a kedvenc csokimból és végre találtam pezsgõtablettákat is. (Mister Choc márkanévvel tökéletesen lemásolták a Mars szeletet és a Twixet, fincsi és fillérekért.)
A kemping a város másik felén volt, nem jelentett nagy kunsztot a 12-13 kilós többlet cipelése. A kemping könnyen meg is lett, jól ki volt táblázva. Olyan boldog voltam, hogy végre egy nap, amikor tekertem is nem keveset és szép nyugodtan, még sötétedés elõtt érkezek feltankolva a szállásra. No, ez volt az ami nem tartott sokáig. A kempingen a képen is látható tábla fogadott. Nyitás: 2008. március 14-én. Anyád!
Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak, sehol sem volt jelezve a nyitvatartása, vagy csak én nem vettem valahol észre?
Elõször arra gondoltam, hogy lecövekelek elõtte és bemegyek a vizesblokkba tisztálkodni, de a kapu megmászhatatlanul magas volt, és jól le is volt lakatolva. Megnéztem a kütyüt, mi a legközelebbi kemping. Salamanca elõtt mutatta, ami pont útba is fog esni. Nem akartam kockáztatni, felhívtam õket. A recepciós nem tudott angolul, de amit mondtam neki kimerülten, arra mindig "szízett". Sõt azt is mondta, hogy "no problem", amikor azt ecsetelgettem neki, hogy tíz után tudok érkezni.
Hát mit volt mit tenni, elrendezgettem egy kicsit a súlytöbbletet felraktam a világítást, meg a mellénykémet a bokapántokkal és próbáltam töretlenre venni a lendületem. Nem igen sikerült, mert olyan meredek emelkedõk jötek, hogy kénytelen voltam 2-1-ben tekerni, de volt amikor visszaváltottam 1-1-be is. A végén persze visszakaptam leejtõkben csak nem igazán mertem suhanni, mert kétszer is megtaláltam olyan úthibát/bukkanót, hogy azt hittem ott esik szét, az addig strapabírónak mutatkozó, csellengõ elsõkerék. Szerencsére semmi baj sem tõrtént, és kb. egy ötössel a kiszemelt cél elõtt találta egy másik kempinget. A recepciós mama azt mondta "ocsó" (8) én mondtam neki hogy ennyiért nem az.
"Gyorsan" felállítottam a sátrat és siettem tusolni, mert csak 23 óráig volt melegvíz. Szerencsére csak annyira pontosak, mint én szoktam volt. :) Sokáig áztattam magam.

Napi megtett táv: 205,8 km
A szállás: Camping Lacaper
Koordinátái: N 41,02617° W 5,67352°

63. nap - 2007.09.18.- Carrión de Los Condes - 5399 km

2007-09-21T20:47:00.000+02:00

(Ezt már csak emlékezetbõl, 23-án írom, mert amit elkezdtem aznap este írni az valahogy elveszett.)

Ez a nap is tönkrement, Peti iskolába ment....
Nem egészen, de az tény, hogy annyit tököltem, hogy háromnegyed hat(!) lett mire elindultam a városszéli kajálásomból. Nyögve-nyelõsen is haladtam úgy, hogy nem tudtam merre ér az éjszaka. Egy El Edén nevû szájt szerepelt a kütyü listájában 90 km körül, de mire odaértem, kiderült hogy csak édeni táj van az út jelzett részén olajfa és fenyõ ligetekkel.
A közeli településre érve "kemping" tábla sokkolta az idegeimet. Mindenképp megnéztem mit takar, mert igencsak sötét volt már. A falu közepén is hitegetett egy következõ, de végül kivezetett a falu tulsó felére, ahol új házak épültek. Volt már ilyen, eladták teleknek a kempinget, gondoltam. Nem lepõdtem meg, de azért jól számon akartam kérni valamelyik helybélin a szivatást. Egy fiatal srác látszott az áldozatnak, de amikor megkérdeztem szívélyesen elkísért a helyes irányba, így én lettem a franciáktól örökölt hülyeségem áldozata. Tudni illik ugyanis, hogy a franciák nem csak a számítógép billentyûzetükkel és a bájt helyett oktátnak hívott memóriaegységgel akarnak különcködni, a táblákkal is szórakoztatják az oda tévedõ túristát. Az útirányt úgy jelölik, hogy ha egyenesen kell továbbhaladnod, akkor a megszokott módtól (a keresztezõdés elõtti sarkon, jobb oldalon kihelyezett felfelé mutató nyíl) eltérõen a keresztezõdés utáni jobb sarokra tesznek ki egy balra mutató nyilat. Az oké, hogy ez a régmúltból ered, amikor a táblák rámutattak az útra, de most a XXI. században kissé megtévesztõ, fõleg akkor, amikor tábladzsungeleken kell eligazodnia a vezetõnek. Szóval, ez a beidegzõdés kavart meg, de végül meg lett az El Edén, mert hogy a térképészek is tévedhetnek. Elszámolták a kilométereket a jelölésnél, mert kb. egy tizessel késõbb volt a kemping és csak a faluból megközelíthetõen.
A kapuja zárva volt, de a csengõre egy idõsebb manus kászálódott elõ a telepített lakókocsijából. Megmutogatott mindent, sõt, még lámpát is hozott, hogy jól lássak a sátor felállításhoz. Az ernyõ nélküli lámpa inkább csak elvakított, de nem akartam lekapcsolni, ne törjem derékba a lelkes segíteniakarását.
Tusoltam egyet, majd elkezdtem írni a napi összefoglalót, amikor az egész délután viharosan fújó szél tovább erõsödött és elkezdte cincálni a sátrat. No ekkor hagytam rá valahogy így: Basszus! Mindjárt rám dõl!......
A Zaandfort-i vihar emléke ugrott elõ és gyorsan kimentem megerõsíteni a cövekeléseket amennyire csak lehetett. Az egész éjszaka süvöltött és olyan hideg lett, majd meg fagytam reggel, de ezt már a másnaphoz megírtam. Pá!
Egyébként, a leejtõsnek tûnõ táj ellenére a meredek emelkedõkkel együtt nem változott sokat a magasság, 823 méter.

Napi megtett táv: 94 km
A szállás: Camping El Edén
Koordinátái: N 43,33515° W 4,60450°

62. nap - 2007.09.17.- Burgos - 5304 km

2007-09-18T14:32:00.000+02:00

Ez a nap is jó lett. Reggel, teljesen felhõben úszott az egész völgy. Azon túl hogy nem sütött a nap és nem száradtak meg a cuccaim, nem okozott problémát a tej szerû matéria. Elkezdtem összerámolni a csomagjaim, de láttam, hogy jön még sötétebb felhõ is. Épp lebontottam a sátrat, mikor olyan felhõszakadás lett, mintha a tegnapi folytatása lenne. A fedél nélkül maradt cuccaimat és a bicót bemenekítettem a vizesblokkba és kerestem egy olyan helyet ahol szárazak maradhatnak. A felmálházást már itt ejtettem meg. Az esõ elég kitartó volt, 11 körül úgy tûnt mintha ráhagyná, de a hegy csúcsainál megjelent az utánpótlás. Már majdnem elindultam, de jobban tettem, hogy nem, mert így maradt idõm a netre kerülõ anyagok rendezgetésére. Végül, 13:53-kor tudtam elindulni, de nem bántam, mert napsütésben tekerhettem keresztül a magas csúcsok között.
A rémisztõ magasságot megint ügyesen kikerülgették az utak, de volt így is hullámvasutazás de rendesen. A hegyek (Sierra de la Llana és Sierra de Oña) kerülgetése után egy fensíkra értem, ahol frankón felerõsödött a szél, amit a következõ hegyre telepített szélerõmûveknek köszönhettem. Olyan szelet tudnak kavarni a nagy lapátjaikkal.... :))
Sikerült is nekik összekavarni még a gondolataimat, így letértem a tervezett útról és mostanáig sem világos, hogy kerültem-e, de Briviesca-n keresztül jutottam Burgosba. Egyetlen egy zavaró tényezõ volt a magasságon túl, hogy az út N1 volt, ami az egyik legforgalmasabb spanyol út. Zúgtak is a kamionok rajta rendesen, de nem volt vészes, végig olyan sávom volt, amit kizárólag én használtam. A leállósávot. A Briviesca-i pihenõ után, amikoris sikerült este hatra megreggeliznem-ebédelnem nyolcra értem Burgosba, de ez még koránt sem jelentette a kempinget. A város határában, még megszédítettek egy másik, közelebbi kempinget jelzõ táblával, de a félórás keresgélésen túl másra nem volt jó. A városon át kellett megközelíteni az igazit, ezt is pár tiszteletkörrel, de végül megtaláltam. 10:15-kor már nyomtam is a szunyát mert nagyon enervált voltam. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy most 885 méteren vagyok, de az úton volt olyan fensík is, a szélmalmoknál, ahol 987 métert mutatott a kütyü. Ez a tegnapi 547, vagy hány méterhez képest sem rossz.

Napi megtett táv: 89,3 km

A szállás: Camping Fuentes Blancas

Koordinátái: N 42,34176° W 3,65549°

61. nap - 2007.09.16.- Trespaderne - 5215 km

2007-09-18T14:06:00.000+02:00

Reggel el��g ��lmosan ��bredtem, de a pakol��sz��s r��vids��ge miatt m��r 10:30-kor ��ton voltam. Gy��ny��r��en s��t��tt a nap. A legr��videbb ��t helyett ink��bb a foly�� parti s��t��nyt v��lasztottam. Nem b��ntam meg. Az utc��ban m��g egy-k��t el��z�� esti diszk��patk��ny t��nfergett, de a k��zeli s��t��nyon m��r a vas��rnapi peca versenyhez k��sz��l��dtek. Nem lesz neh��z dolguk a versenyz��knek, a foly��ban szeml��tom��s hemzsegnek a halak. Nem tudom, hogy telep��tik-e ��ket, de nagyon sok van bel��l��k ��s fenn ��szk��lnak a felsz��n k��zel��ben.
A foly�� eg��sz��t parkok kis��rik ��t a v��roson. Diszkr��ten elv��lasztott gyalogos ��s ker��kp��ros fel��leteken nyomj��k a bring��sok ��s fut��k. Sokan gyerekekkel s��t��lnak ��s j��tszanak, a turist��k meg csak fot��znak, fot��znak, fot��znak.
J�� rz��ssel t��lt el m��r a l��tv��ny is.
A Guggenheim m��zeumot is k��rbecsod��lhattam, amit este m��g nem tudtam hogy mi, de a v��ros egyik kapuja is egyben. A bej��rata el��tt egy sz��nes vir��gokkal telefuttatott bika alak�� bukszus volt, amit le akartam szemb��l fot��zni, de nem siker��lt egy istennek se feljutni a fel��lj��r��ra. Sebaj, maradt m��g m��s l��tnival�� is. T��bbek k��zt a tenger��szeti m��zeum el��tt ki��ll��tott sz��razdokkos haj��k, vasmacsk��k ��s a rendezett parkok k��z��tt megb��v�� modernkori m��alkot��sok, a f��ves villamosp��ly��t nem is eml��tve.
Az ��t, ki a v��rosb��l ipari telep mellett vezetett fel egy hegyre, azt��n elhull��mzott a k��zeli telep��l��sek k��z��tt. A hull��mz��st csak a k��zelg�� hegyre monoton emelked��s "sz��nes��tette". Nem volt egyszer��. Majd k��t��r��n kereszt��l 1-1, 1-2-be nyomtam a ped��lt.
Aprop��. Ez a k��rd��s r��g��ta foglalkoztat. Hogyan jel��lik a bic�� fokozatait? El��l van 3 ker��k, h��tul nyolc. N��lam az els�� csoportban a legkisebb az 1. sz��m�� a h��ts�� csoportn��l pedig az a legnagyobb fogasker��k. J��l gondolom, hogy az 1-1 a leggyeng��bben ��s 3-8 a leger��sebben tekerend�� tt��telt jelenti minden bic��s sz��m��ra?
Sz��val, a hegy csak eemelkedett, ��n meg csak nyomtam. A tetej��n l��v�� alag��t l��tt��n teljesen belelkesedtem, de azt is csak felfel�� f��rt��k.
A nap v��g��re az��rt m��giscsak leereszkedett a magass��g ��s az sem okozott nagyobb gondot, hogy a kempinget a k��ty�� a telep��l��s ellenkez�� hat��r��ba jel��lte. De t��nyleg! Most nem ��n b��n��ztam.
A rela��v r��vid t��v miatt, relat��v hamar meg��rkeztem. Nem lehet, hogy ilyen s��m��n menjen. Nem is. Fel��ll��tottam a s��trat ��s elmentem ismerkedni a kicsit sem rendezett vizesblokkal. Egyszercsak nagy vill��ml��s a semmib��l, mennyd��rg��s ��s elkezdett szakadni az es��, de ��gy, hogy a kavicsos utc��csk��kon h��mp��lyg��tt, nem tudta elnyelni a f��ld. Nem tudtam mit��v�� legyek. Menjek, vagy maradjak? A sz��l tombolt, a vizesblokk is elkezdett be��zni a s��tram meg ki tudja? A k��ves talaj miatt nem tudtam j��l c��vekelni, ez��rt sajna, nagyon laz��n ��ll��tottam fel. Pedig Zaandfort ��ta megjegyeztem, hogy csak stabilra szabad ��ll��tani, nem tudhatjuk mit hoz az este.
Ahogy a sz��l enyh��lt kirohantam az egyik fah��z eresze al��, hogy legal��bb a maradv��nyait l��thassam, de az 5600 forintos Cora-s s��tram ��lta a strap��t. Teljesen meglep��dtem, alig volt egy k��t kisebb v��zfolt a bels�� h��j��n. A le nem sz��rt c��vekeket gyorsan p��toltam ��s a tusol��s kieg��sz��t��s ut��n beh��z��dtam a teljesen sz��raz s��torbels��be. Az es�� is el��lmosodott, meg ��n is. �� fokozatosan enyh��lve r��hagyta ��n meg fokozatosan belej��ttem az alv��sba. :)

Napi megtett t��v: 86 km

A sz��ll��s: Camping Rio Nela

Koordin��t��i: N 42,80390�� W 3,39754��

60. nap - 2007.09.15.- Bilbao - 5129 km

2007-09-18T13:50:00.000+02:00

Ahogy kendvenc f��n��k��m mondan��: Beszar��s j�� volt ez a nap!
A reggel szok��sosan nehezen indult, s��t, m��g r��tett egy lap��ttal az is, hogy a recepci��s csaj b��n��zott a bankk��rty��mmal. Vagy t��zszer h��zta le ��s folyamatosan hib��s PIN-t jelzett. Megk��rtem, h��vja fel a bankot, mert ez az �� hib��juk, ��n le nem megyek ez��rt a v��rosba egy fej��automat��hoz. Felh��vta ��s h��rtelen j�� lett a PIN. Szerencs��re, az��ta leellen��riztem, nem volt emiatt csak egy tranzakci��, helyesen.
A napi t��vot v��gig az N634-esen kellett nyomni, csak el��sz��r meg kellett valahogy tal��lni. A k��ty��, mint mindig, megint terepbej��r��st j��tszatott velem a legr��videbb ��t ��rdek��ben, amit nem b��ntam, sz��p r��l��t��st adott San Santi��gora. A sz��m��t��somat az aut��p��lya sz��les��t��se pr��b��lta kereszt��lh��zni, az keresztez�� tj��r�� egy kiss�� magasra ker��lt, ahogy a k��pen is l��tszik, de v��g��l, 2 k��r��l csak meg lett az ��t. Bemeleg��t��sk��nt, a megtal��l��s ��r��m��re mentem k��t kilom��tert az ellenkez�� ir��nyba. Eg��sz "v��gig" csak az zavart, hogy a foly��, ami mellett haladok visszafel�� folyik. Gondoltam, m��r ez is a glob��lis felmeleged��s k��vetkezm��nye, a magas tengerszint miatt, de r�� kellett j��nn��m, hogy csak ��n nem tudok t��j��koz��dni t��rk��p alapj��n. Megfordultam ��s elindultam mostm��r t��nyleg j�� ir��nyba. A t��j fantaszikus volt. V��gig hegyek ��s az ��t 30-35 kilom��teres szakasza az ��ce��n partj��ra is kitekergett. Nagyon sokat fot��ztam, nem tudtam betelni a l��tv��nnyal.
A hegyeket sokszor ��gyesen ker��lte meg az ��t, m��g olyan helyen is, ahol m��r es��lytelen��l cs��csok emelkedtek k��r��m, de volt rendesen emelked�� gy is. Az eddigi tal��n legnehezebb szakasz volt. (Gondoltam akkor, most, amikor ��rom a sorokat 17- ��n 13:22-kor, m��r tudom, hogy lesz er��sebb is.) Folyamatosan emelkedtem ��s alig akartam haladni, pedig nyomtam neki rendesen. Ilyenkor az a sz��rny��, hogy az ember teljesen elveszti a v��zszintes ��rz��k��t ��s m��g az emelked��t is annak l��tja, ��s csak mag��t okolja a lassabb temp��rt.
Az ��t m��sodik fel��n szerencs��re visszakaptam az ��sszegy��jt��tt magass��got leejt��k form��j��ban, de ��gy is este lett mire be��rtem Bilbao-ba.
Kis v��rosn��z��s, illatok, f��nyek, hangulat majd az egyik sz��lloda recepci��s��t��l pr��b��ltam megtudakolni, hol lehet kemping a k��zelben? ��k 40 kilcsire tudt��k a legk��zelebbit, a k��ty�� 12-re, de igencsak girbe-gurba ��t vezetett od��ig, sz��val hegyen, ��s nem biztos hogy volt. Nem akartam kock��ztatni este t��z k��r��l, kerestem egy hostelt, tele volt, onnan telefon��ltam k��rbe a sz��ll��sokat. Lett egy panzi�� a v��ros m��sik fel��ben ��s v��g��l 11 ut��n elfoglalhattam a 7-8 n��gyzetm��tern��l nem nagyobb szob��mat 20 ��-��rt. Rendes volt a sz��ll��sad��, mert egy t��rol��t is adott a bic��nak ��s mire felcipeltem Parip��t az els�� emeletre �� minden csomagomat berakta a szob��ba.
A fantasztikus nap ut��n csak ezt��n j��tt a meglepi. A szob��ban volt Wi-Fi, ��gy tudtam netezni ��s int��zni egy kicsit az otthoni ��gyeimet is. A m��sik, kev��sb�� j�� meglepi a szomsz��d szoba lak��ja, Mister Loud Dick volt (ejtsd: Kiab��lva ��lvez�� s ezt m��sok tudt��ra is sz��vesen hoz�� p��cs) Hajnali 3-ig nyomt��k a m��sort, de igencsak gyenge ereszt��s lehetett a cs��v��, mert a n��j��b��l egy f��lhangot sem tudott kivar��zsolni.
Sz��val pr��b��ltam aludni, de ink��bb neteztem.

Napi megtett t��v: 131,3 km

A sz��ll��s: Zubia Pentsioak

Koordin��t��i: N 43,2612030�� W 2,9257940��

59. nap - 2007.09.14.- Igeldo, Donostia San Sebastián - 4999 km

2007-09-18T13:42:00.000+02:00

Most jobbat tudtam aludni mint elõzõ este. Meleg volt az éjszaka, valószínûleg a felhõk miatt, amikbõl reggelre szemerkélõ esõ lett.
Reggeli után neki is álltam kereket szerelni. A fogaskerék-kazetta lelazításával nem tudtam boldogulni ezért ismét meglátogattam a keróboltot a Paseo de Heriz-ben és vettem egy spec. szerszámot hozzá. Ha már ott voltam, kértem 10 küllõt is, mit lehet tudni? Nagyon ott volt a manus. Total olyat adott mint amit mutattam neki, sõt még maga ajánlotta, hogy az alu csavarok helyett inkább erõssebbet ad. A feleségével viszik a boltot és nagyon készségesek, kedvesek. A felnit is ezerszer körbenézte/telefonálta, honnan lehetne beszerezni.
Ha valaki erre tévedne, csak ajánlani tudom neki a boltot. :)
Visszafelé benéztem a kemping melletti bárba, ettem egy kis meleget és közben kihasználtam a Wi-Fi-jüket, amíg le nem merült a kütyüm.
Most egy kicsit pihizek, aztán húzom a küllõket, mert így sose leszek kész.

Jesssssz! És lõn. Este 8:45-re végeztem is. A hátsó kifogástalan, fél millin belülit üt max., az elsõrõl viszont ez már nem mondható el. Sajnos, át fognak szakadni a küllõ-anyái mielõtt kettétörne. Amit lehetett kihoztam belõle, kíváncsi leszek meddig bírja így? Mentem egy próbakört, a Paripa kifogástalan, bár nekem némi nehézséget jelentett egyenesen tartani a kormányt. Annyira megszoktam a nagy súllyal kormányzást, hogy súly nélkül úgy csellengtem, mint egy részeg bicajos. Az új szomszédaim is felszusszanhatnak, mert megérkezésük óta a kerék, pörgetés közben adott fura hangjaival szórakoztattam õket. Nem igen kommunikatívak, nekem meg most semmi kedvem sem volt jópofizni, az mindig csak idõhúzás.
Töltögetem a kütyüket, aztán nyomok egy szunyát, mert reggel szeretnék idõben kelni és még dél elõtt nekiindulni a minimum 107 km-es távnak, Bilbaoig. A nehézségek és késedelem ellenére az eredeti terv szerint haladok tovább és próbálom csökkenteni a hat napos (ha jól számoltam), itiner szerinti lemaradásom.
Jó éjt!

Napi megtett táv: 1,7 km próbakör

A szállás: Camping Garoa

Koordinátái: N 43° 18' 9,42'' W 2° 2' 51,22''

!!! Jatek !!!!

2007-09-18T13:24:00.000+02:00

Kedves es huseges Latogatok!

Egy kis jatekot tervezgetek mar regota bevezetni az interaktivitas fokozasa erdekeben, mert hogy jol esnek a biztato szavak, visszajelzeseitek.

A Szallito 2. cimu filmbol jott az otlet, egy egyszeru es aranyos jatek.
"Ki vagyok?"
Mindig amikor net ele kerulok irok egy-ket aktualis meghatarozast "rola" es aki leghamarabb kitalalja hogy "ki" is a feladvany az valami szemelyes ajandekkal jutalmazom.
A jatek erdekessege az lehet, hogy a megfejtes-probalkozasok segithetik a tobbi probalkozot is, de ettol szep az egesz.

A megfejteseket ehhez a bejegyzeshez irjatok megjegyzeskent es nevet is irjatok hozza, hogy tudjuk ki nyert. :)
Kerdesekre nem all modomban valaszolni a jatek kapcsan, csak ujabb es ujabb meghatarozasokkal segiteni. Ahogy olvasom a helyes valaszt, megirom.

Keszen alltok?
Kezdjuk! Jo fejtorest!

Ki vagyok?

1. Andras a formam es szinem alapjan Blue Bat-nek (kek denevernek) hiv.
2. A felszereles resze vagyok, az eddigi fenykepeken megsem lathatsz.

3. Ha elvesznek, a hianyom nagy fejtorest okozna Andrasnak.
4. Mint mindennek, nekem is van sotet oldalam.

5. A segedem szaz, ha nem is foggal de korommel kapaszkodva tart a felszerelesen es csak az eroszaknak enged.
6. Ha Andras belelendul a tekeresbe annak mindig en iszom meg a levet.

7. ...ellenben, ha Andras a homlokara csap en verejtekezek, de rendesen.
8. A menetszel elol el vagyok bujtatva, igy nem igen tudok megszaradni. ... es a sok mosasom ellenere is egyre budibb vagyok.

58. nap - 2007.09.13.- Igeldo, Donostia San Sebastián - 4997 km

2007-09-13T15:02:00.001+02:00

Utos WC graffiti: Say NO to toiletpaper!

Reggel ismét az autókat számolgathattam, de most este, ahogy jegyzetelek sincs másképp. Reggel meg is örökítettem a helyzetet a hitelesség kedvéért.
A feltápászkodásomat követõen, mivel egy falat kajám sem volt, egybõl a városba mentem. Ettem egy kis hazait (McDonald's) majd az esélytelenek nyugalmával beültem netezni. Próbáltam kideríteni a DHL szállítási kondícióit, de egy fél óra keresgélés után feladtam. Folyamatosan csak az volt meg, hogy milyen fa...a, értéknövelt szolgáltatásuk van, az hogy milyen feltételekkel és mennyiért, az nem.
Próbáltam magasságivonalas térképet is beszerezni, de kb. 35 darab természetjáróssal lehetett volna lefedni az útvonalam, amit valahogy mégsem szeretnék. A sok térkép között olyat nem tartottak ami az autós és túra térkép ötvözete, amit a holland gondozó pasinál láttam még Donaueschingen után.
Nem volt más teendõm hátra, mint feltankolni kajából. Nem kellet messze mennem, mert az egyik ház alagsorában találtam egy Spart. Az aldis szatyromba alig fért, annyi finomságot vettem. Ahogy visszabuszoztam a kempingbe le is teszteltem egy párat vacsora gyanánt. Ekkor már láttam, hogy ma nem lesz ebbõl szerelés. A kerekek nem gurulnak el, megvárnak, inkább beprogramoztam az útvonalat a kütyübe és tusoltam egy jót.
Jó éjt!

Napi megtett táv: 0 km
A szállás: Camping Garoa
Koordinátái: N 43° 18' 9,42'' W 2° 2' 51,22''

57. nap - 2007.09.12.- Igeldo, Donostia San Sebastián - 4997 km

2007-09-13T14:49:00.000+02:00

Figyelem!

A következõ képsor a nyugalom megzavarására alkalmas, ezért megtekintését csak kifejezetten erõs idegzetûeknek ajánlom.

Hajnali 2, fél 3-ra sikerült végeznem az I-Go telepítésével, de utána sem sokat aludhattam. A 19-es sátorhely, amit "megnyertem" ugyan úgy ahogy a többi, a kerítés mellett, a kemping legmagasabb pontján van. Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha az egyetlen hegyi út nem közvetlen a kerítés másik oldalán haladna. A fejem konkrétan 2,5-3 méterre van az autóúttól, köztünk pedig egy zöld rasel zsák szerû anyagra futtatott szeder, ami igen csenevész. Szóval sokat aludtam a város egyetlen kempingében 14,50-ért.
A napot arra szántam, hogy megoldjam a kerék ügyet, valamint beszerezzek egy magasságivonalakat is tartalmazó spanyol térképet. Egyik sem sikerült, de legalább a ruháimat ki tudtam végre mosni két menetben, 12€-ért. :(
A kerekeken megcseréltem a felniket és kiválogattam a még használható küllõ-anyákat. Kicsit siralmasan néz így ki a bicó, de gondoltam minden rendbe lesz téve ma és holnap ismét mászhatom az emelkedõket. A mosodázással és felnicserével délután fél háromra végeztem, a háromórás helyi busszal mentem le a városba. A turinformos csaj instrukciója alapján a kerékpárkölcsönzõket kerestem fel elõször, hátha tudnak szaküzletet javasolni vagy segíteni. Az elsõ, a centrumhoz közeli csak ötkor nyitott ki ismét, de nem láttam szervízt a boltban ezért nem vártam meg. A második már nyitva volt, a vezetõje beszélt is egy kici angol és készségesen elmutogatta, hogy hol van az a bolt (Katmandu) ahol tuti fognak segíteni. Megköszöntem és boldogan sétáltam a fekete neylonokba tekert kerekekkel a bolt felé. Ez a bolt is zárva volt, de itt még felirat sem jelezte, hogy egyáltalán kinyitnak-e még. Tanácstalanul ültem le a melletti épület márvány lábazatára, próbáltam kiokoskodni, hogy hol van a másik két kölcsönzõ. Szerencsére ez eltartott egy ideig, közben megérkezett a tulaj és ha felnit nem is tudott adni, de kaptam tõle 30 db frankó küllõ-anyát ingyér. Nagyon rendes volt, mert mondta, hogy nem fogok tudni ilyen felnit szerezni, Spanyolországban nincs forgalomban; de a sok munkája ellenére, leghamarabb péntek délutánra megcsinálja a kerekek centírozását ha kérem. Megköszöntem, de mondtam neki, hogy nincs idõm, tovább kell mennem. Gondoltam máshol több szerencsével járok. Nem így lett. A hamadik kölcsönzõ nem létezett a megadott címen, a negyedik meg túl messze volt gyalog. Azt a boltot kerestem fel, amit az egyik elõvárosi bolt tuloja javasolt. Nem volt közel, de kisilabizáltam melyik busszal lehet a közelébe kerülni. Az üzlet valóban elég széles választékkal rendelkezett, szervíze is volt, de csak megrendelésre és komplett kereket tudott volna beszerezni a jövõhét közepére 173 €-ért. A centírozást és a felnibeszerzést sem vállalta a hosszadalmas munka miatt. (Inkább eladnat addig tíz új bicót, mint az enyém szerelésével nyûglõdjenek. Igazuk van, sajnos.)
Este fél nyolc lett mire éhesen és elgyötörten felültem a 16-os buszra a kempingig, kezemben a két kerék, amiket úgy hoztam vissza, ahogy elvittem. Vettem a helyi, estére szinte üres boltban egy csomag kekszet és a maradék üdítõmmel öblítettem le. Nagyon el vagyok szomorodva. Holnap (ami most van, 10:33) próbálok egy kicsit lazulni, mert így nem fogok tudni tovább menni. Szerzek kaját, interneten próbálok utánanézni a lehetõségeimnek és délután nekiülök a kerekeknek.

Napi megtett táv: 0 km Nagyon bosszant a helyben topi

A szállás: Camping Garoa

Koordinátái: N 43° 18' 9,42'' W 2° 2' 51,22''

56. nap - 2007.09.11.- Igeldo, Donostia San Sebastián - 4997 km

2007-09-11T19:10:00.001+02:00

A tablak hianyanak koszonhetoen ismet autopalyara tevedtem. A motoros rendoroknek koszonhetoen ezen a magas korlaton kellett ataplikalnom a Paripat. Mindent leszed, korlat alatt atrak, Paripat atemel, aztan minden vissza.

Egész éjszaka csak csúzdáztam, mert nem jól választottam meg a terepet a sötétben. A 25-30 centi szintkülönbség soknak bizonyult és lecsúsztam mindig a sátor "aljába". Mostmár azt is tudom legalább, hogy mire jó a csúszásgátló egyes matracokon. Az enyémen nincs, nem csoda hogy reggel magzat pózban ébredtem. Az egyik repülõ ébresztett 7:05-kor. Olyan volt mintha a hegyoldal indulna, komolyan, megkapaszkodtam a táskámban.
A reggeli pakolászás közben senki sem érdeklõdött felõlem; így jártam/jártak. Minden zokszó nélkül ott hagytam õket. (Olyan igazságtalanság. Ugyan annyit kellett volna fizetnem (18€), mint egy páros, aki autóval és lakókocsival érkezik, sõt a sátrazóknak adják a legszarabb helyeket és ha kérek se kaphatok áramot a karavánosokkal ellentétben.) Egyébként, a kemping nagyon rendben volt. Szép medence, játszótér, meleg víz a tusolóban, illatosító automata és a lényeg, papír a wc-kben.

Az út kezdett közelíteni a képzeletembelihez. Egyre szebb partszakaszokon karikáztam, amihez persze hullámvasutazás is társult. Biarritzet elhagyva egymást érték a kisebb települések és egyre inkább változtak a táblák baszk nyelvûre. Eddig sosem halottam róla, de itt nem spanyolul beszélnek. A feliratokban sok helyen látni "tx"-et, ami a magyar csének felel meg és a rádióadás is kb. annyira muris, mintha egy szlovák adón kínai bemondó konferálna. Tényleg, mindjárt fel is veszek belõle egy mintát mutatóba. (ha minden igaz, tudtam csatolni.)
St.Jean-de-Luz elõtt nem bírtam már magammal és egy óceánban sétálással múlattam a reggel megspórolt idõt. Szép homokos part, nem túl sok emberrel. Jól esett a lábfürdõzés után az egyik német papa elismerõ vállveregetése. Én lettem a nap sztárja a csapatának, mert miután beszéltünk, izgatottan osztotta meg a szerzett infót a többi nyugdíjassal. Tátott szájjal lesték a mikrobusz ablakain keresztül amint épp húztam fel a zoknimat.
Térkép híjján próbáltam a turista irodákat lelejmolni, de leginkább a Hendaye-i infópultban ülõ csaj tudott segíteni. Kedvesen útbaigazított és még egy útbaesõ internetezdére is felhívta a figyelmem. A netezdében már cseppet sem voltak velem ilyen kedvesek. Közölte az egyik gépnél ücsörgõ fazon, hogy csak franciául vagy spanyolul tud (akar) segíteni. Így hát nem koptattam a billentyûzetüket 3 €-ért óránként, találtam este 1,80-ért, sokkal jobb helyet a navigáció letöltéséhez.
Az eredeti tervben nem szerepelt San Sebastián érintése, de mivel ez tûnt a közelben a legnagyobb városnak, gondoltam nem vesztek vele, ha itt is megpróbálom a felnicserét nyélbe ütni. Sajnos, így a nap végén már tudom, hogy nem lesz más esélyem, ugyanis a kemping keresése közben elszakadt egy küllõm a hátsókerékben. Már délután is csak nagyot néztem, hogyan bírja ennyire a kerék? Kezdenek ugyanis szétnyilni a küllõk körüli repedései. A megoldás az lesz, hogy a beiktatott pihenõnap alatt átfûzöm az elsõ agyra a hátsó felnit és fordítva, majd keresek egy szervízt, ahol ha nem tudok újat venni, kicentírozzák a kerekeket. Egyébként nagyon gyönyörû a város, ahogy a spanyol srác is mondta a Mios-i kempingben. Az öböl két szélén egy-egy hegy magasodik és a közepén van egy kis sziget is. A parton végig sétány (természetesen kerékpárúttal, amit minden gyalogos is tiszteletben tart) és mindez a Pireneusok lábainál. A kemping is az egyik közeli csúcson van. Nem is volt egyszerû feltolni a bicómat, ami kb. 2,5 km-mel a cél elõtt adta meg magát. .... de úgy, hogy alig tud elfordulni a kereke. Most pihizek, miután installálom az I-Go-t. A szerelés, mosás és városnézés marad holnapra. Még jó, hogy van közvetlen busz a centrumba, azzal fogok menni és vinni a két kereket.

Szerencse, vagy sajnos? A kemping relatív közelsége miatt nem lett meg az 5000. kilométer ma, de lehet hogy új "patával" ünnepelheti meg Paripa holnap után. :)

Napi megtett táv: 57,6 km

A szállás: Camping Garoa

Koordinátái: N 43° 18' 9,42'' W 2° 2' 51,22''

55. nap - 2007.09.10.- Biarritz - 4940 km

2007-09-11T19:01:00.000+02:00

A mai nap is jól indult. Biztos a tegnap esti negatív gondolatok vonzzák az eseményeket, de a délelõtt egy balesettel kezdõdött.
...pedig, már korán reggel felkeltem, szépen nyugodtan megreggeliztem a padnál, kiélvezve a kelõ nap fényét, de még ekkor sem mutatkozott semmi baljós elõjel. Mire elindultam mégis meg lett a baj. A toronyóra ELÜTÖTTE a tizenegyet. :)))

A viccet félretéve, egyébként fantasztikusan éreztem magam.
... egészen addig, amíg koraeste meg nem láttam az óceánra boruló Pireneusok lábazatát, amin át kell majd holnap vergõdnöm.
A nap egésze jó volt, mentem mint a szélvész. Direkt óceán parti utakat választottam a látvány miatt, ennek ellenére "csak" illatozó fenyveseken keltem keresztül. A nagy kékség meg sehol. Jó volt az út minõsége. Szinte mindenhol új aszfalton nyomhattam, vagy kerékpárúton. Egészen Leon-ig, még hullámvasút sem volt. Néha belefeledkeztem a tempóba és 33-34km/h-s sebességgel utaztam, de olyan is volt hogy a gyenge szél is rámsegített és felment egészen 38-40-ig is. A települések, amiket kereszteztem, mindegyike résztvevõje a Virágos Város versenynek (vagy minek), mert nagyon izlésesen fel voltak virágozva. Ezt egyébként tábla is jelzi a "város kezdete" tábla alatt. Majd próbálom még holnap lefotózni, ha eddig nem lenne rajt valamelyik képen, bár nem sok esélyt látok rá, hisz tizenegy-két kilométerre vagyok a spanyol határtól. Napközben, a Leon-i Champion super marché elõtt találkoztam a képen is látható párossal. Nora és Mark svájcból teker a tandemen egészen a spanyol határig. Csak két hetük volt a nyaralásra, holnap végeznek és pénteken már dolgozniuk kell odahaza. :( Nora csak hüledezett, amikor a napi tervemrõl beszéltem nekik. Õk max. 60-70 kilométert tekertek naponta, szépen ráérõsen, meg-megállva. Szó se róla, a spanyol határ elérése egy kicsit fellengzõsnek hangozhatott 17:40-kor a hátralévõ 70-80 kilométer tudatában, de nem volt az, annak ellenére sem, hogy az út onnantól átment hullámzósba. Egyetlen egyet hagytam ki a számításból, azt, hogy nem volt használható térképem, ami nélkül eltévedtem, illetve kerü... várost néztem.
A végén, amikor már tök sötét volt, persze elfáradtam és kezdett rámhülni a vizes póló a levegõvel együtt. Ahogy lement a nap, 32-33 fokról leesett a hõmérséklet 17-18-ra. Ezt csak a gyógyszertárak villogóiról olvastam le, ha azok csaltak, akkor nem pontos az infó, bocsi. Mindenesetre érezhetõen esik a hõmérséklet, most (0:29) a vizesblokknál álldogálva írom ezt a szösszenetet, de lassan megyek, mert fázom egy szál pólóban.

Annyira azért nem voltam fáradt, még diskuráltam egyet a pizzériással, pedig még akkor nem volt szállásom se, de meleg pizzám az már igen.
Sajnos, rossz irányba indultam az instrokciójuk alapján elõször, de az egyik szálloda recepciósától kértem egy turistatérképet, ami alapján pikk-pakkra megtaláltam a már zárva lévõ kempinget. Nem csináltam nagy gondot belõle, sátor fel, pizza a pociba, tusolás és Jó éjt!

Napi megtett táv: 169 km

A szállás: Camping Biarritz

Koordinátái: N 43° 27' 44,08'' W 1° 34' 1,96''

54. nap - 2007.09.09.- Mios - 4770 km

2007-09-11T18:55:00.000+02:00

Szép napos reggelre ébredtünk. (össz. három sátornyi vendég) Megszárítgattam a sátramat ami igencsak lepárásodott hajnalban, majd utamra indultam. Az itiner szerint Blaye-bõl kellett volna kompolnom, de a következõ csak 15 órakor ment, így a turinformos csaj szerint is szebb utat választottam Bordeaux irányába. Szép házakat és kastélyokat fotóztam/videóztam a hullámvasutazás közben. A torkolat túlpartjára egy érdekes, csõszerû hídon jutottam át, innen már csak a városba kellett betalálni valahogy. Az egyre csak épülõ autópályák és körgyûrûk megnehezítik a dolgot. Sok helyen végzõdik az út "kerékpárral behajtani tilos"-ban. Ilyenkor mindig az az érzésem támad, hogy az utakkal saját magunk elõl vágjuk el a külvilágot.
No mindegy. A kül-, vagy elõvárosi térképeket bogarásztam az utcai info-oszlopoknál, végül egy cseppet sem barátságos ipari területen keresztül vezetett kerékpárúton jutottam a központig. Nagy nyüzsgés és félig modern, félig régi belváros fogadott a folyó túlpartján. Rengeteg ír szurkoló érkezett az esti rögbi meccsre, mert hogy ez itt a felkapott sportág. :)
Kitalálva a városból kicsit belehúztam és célbavettem a Mios-i kempinget.
Útba esett és gondoltam, mivel nem a beach-en van ezért nem lesz túl drága. A ruhákból is kezdtem kifogyni, szerettem volna kimosni õket és a regionális kemping katalógus szerint van "mosodájuk". Tévedtem. Majd két órát vártam a "coming soon" recepciósra, aki az elõzetes infoval ellentétben csak franciául beszélt, majd jött a zuhany.
Csak mosógépük van és 14,50 az éjszaka. Nem volt mit tenni, fizettem és lefeküdtem az addigra már felállított kérómban.
Sebaj, a sátor melletti padon legalább kényelmesen meg tudtam vacsorázni amíg várakoztam.

Napi megtett táv: 105,4 km
A szállás: Camping Municipal de l'Eyre
Koordinátái: N 44° 36' 17,12'' W 0° 56' 30,46''

53. nap - 2007.09.08.- Mazion - 4665 km

2007-09-11T18:50:00.000+02:00

Napi megtett táv: 114,3 km
A szállás: Camping "Les Tilleuls", Château Les Alberts
Koordinátái: N 45° 10' 4,15'' W 0° 37' 0,02''

52. nap - 2007.09.07.- Rochefort - 4551 km

2007-09-11T18:38:00.000+02:00

Napi megtett táv: 150,8 km
A szállás:
Koordinátái: N 45° 55' 49,00'' W 0° 57' 26,75''

51. nap - 2007.09.06.- Vendrennes - 4400 km

2007-09-11T18:34:00.000+02:00

Napi megtett táv: 97,8 km
A szállás: ugyan az
Koordinátái: N 46° 49' 30,72'' W 1° 7' 3,53''

50. nap - 2007.09.05.- Nantes Jééé! Még mindig - 4302 km

2007-09-11T18:30:00.000+02:00

Sajnos, a megannyi próbálkozás és az egész délelõtti internetezés, telefonálgatás ellenére sem akart megoldódni a navigáció kérdése ezért elõre jeleztem a kempingeseknek, hogy ma is maradok. Egy újabb ismerõst kellett bevonni. Feri is tök rendes volt, köszönöm, ahogy eddig is, és azonnal mozgósította lehetõségeit az ügy érdekében. A várakozás közben elindultam felkeresni a helyi Decathlont, illetve a Mondo Velo üzletét, amit a tegnapi boltban ajánlottak a srácok. Nem volt egyszerû, mert a városi térképen pont az a külvárosi rész már nem látszott, a megkérdezett emberek által mondott irányoknak pedig elég nagy volt a szórása. Végül is sikerült , de csak annyival lettem elõrébb, hogy mostmár tuti tudom, hogy a városban nincs nekem megfelelõ felni. Mindenkit végigkérdeztek telefonon a MondoVelo-sok és megfordították a hátsó gumit egy ötösért. Mostmár nyugodt vagyok kerék ügyben, ennél több lehetõség nincs jelenleg. Lesz, ami lesz. Egyébként, javult az új külsõ miatt a kerék állaga, így egy kicsit a felni is tovább fogja bírni. A plusz feladat mostantól a helyi turinform felkeresése után mindig a bicikli szaküzlet lesz minden nagyobb városban. Végülis városnézésnek hívtam eddig is. :)
A boltok után visszacsücsentem cirka 3 órára a tegnapi internetezdébe és pont addigra lett fenn a cucc, már csak le kellett tölteni.

Most hajnali három múlt 3 percel. A kemping tusolójában düledezve írom az összefoglalót egy hamburger+sültkrumplis vacsorát követõen és még mindig nincs térképem. :( Brü-hü-hü
Tibi szoftvere megjegyezte a kütyüjét és csak azon futtatható az enyémen nem megy, hiába töltöttem le a tömörített 280 megát. Nem szóltam már vissza neki, legalább az õ estje legyen nyugodt.
Mostmár én is megyek, mert holnap végképp el kell indulnom. Veszek egy papír alapú térképet és La Rochelben vagy Bordeaux-ban feszegetem ismét a kérdést. Jó éjt! Már ami maradt belõle.....

Napi megtett táv: 30 km helyben topi

A szállás: ua. Camping du Petit Port ****

Koordinátái: (meg nem valtoztak) N 48,8686876 W 2,2340106

49. nap - 2007.09.04.- Nantes - 4272 km

2007-09-11T18:18:00.000+02:00

Reggel kissé ellustálkodtam az idõt. Úgy tûnik, hogy éjszakánként nem alszom ki magam, forgolódom, túl éber vagyok, mert reggelente mindig jól esik az az egy-másfél óra, amit ráalszok.
Szóval nem fûztem megváltó reményeket a naphoz, de azt nem is gondoltam volna hogy horror lesz a vége. Ha leírom azt, hogy a kerekemet nem tudják kicserélni mert itt annyira spec.-nek számít, illetve azt, hogy az internetes feltöltések között elérhetetlenné vált az úton használt egyetlen térképem, akkor azt hiszem érthetõ a dolog.
A kempingbõl kijelentkezés után megkerestem a turinform irodát, ahol csak a közvetlen környékrõl tudtak infót adni, ami végülis érthetõ, hisz az ide látogatókat kell kiszolgálniuk, nem az innen elpályázókat. Kedvesen azért megadták a legközelebbi keróbolt és internet café elérhetõségét. Kezdtem az internettel. Már rutinosan pakoltam fel az elõre elkészített anyagokat. Olvasgattam egy kicsit a szokásos oldalakat és ezután ért a hidegzuhany. Amikor visszatettem a memoriakártyát a kütyübe, "fatal error"-t jelzett a navigátor indításakor. Ilyet máskor is csinált, de most az újraindítás sem segített. A kártyán törölte a könyvtár összes elemének a nevét, de a memoriát nem írta felül. Így olyan kártyám lett, ami félig televan helyfoglalás szempontjából, mégsincs rajta semmi. Szóval nem ragozom tovább. Kész ideg lettem és a legjobb megoldáson kellett gondolkodjak, de közben a keróboltot is fel kellett keresnem, nehogy bezárjon mielõtt elkészülne a kerékcserém. A bolt, aminek a címét elõször megkaptam, kimondottan downhill- és mountainbike kerékpárokkal foglalkozott, de útbaigazgattak a közeli túra- és citybike üzlet felé. Az üzletvezetõ készségesen segített, de felnit nem tudott nekem szerezni többszöri telefonálgatás után sem, így csak a külsõgumik cseréjét ejtettük meg. 2 db Schwalbe Maraton Plus 700x35 78€+ centírozás, szerelés és egy kocsiszelepes belsõ további 30€. Annyira nem volt drága, és legalább a minõségben nem kellett kompromisszumot kötni, de a fordítva(menetiránnyal szembe minta) felszerelt gumiért azért szóltam, mire az elsõt megcserélte a hátsóra meg azt mondta kínjában, hogy azt mindig fordítva szokták feltenni. Hááát, a gyár valamiért mégis felbiggyeszti mindegyikre a drive feliratot egy nyíllal. No mindegy, nem pampogtan, volt más bajom, ami nagyobbnak mutatkozott. Tibi barátomat hívtam, akinek hasonló szoftvere van, mint amit töröltem, hogy segítsen rajtam. Költözködésük közepén értem, mégis mindent félre téve próbált távsegíteni. Ezúton is köszönöm neki.
A kempingben csak lestek a szomszédok, amikor a délelõtti komótos sátorbontás után este ismét megjelentem és visszaaplikáltam a házikóm.
Vettem a helyi Wi-Fi-hez egy napos hozzáférést, hogy a sátorból intézhessem a hosszúnak igérkezõ éjjeli letöltést, de szerencsétlenségemre a sátrakhoz, már nem volt közeli vevõ, így a lakókocsik közelében lévõ tusolóknál dekkolva tudtam csak netezni.
Gyorsan beesteledett és igen lehült a levegõ. Visszabattyogtam a sátramhoz, elaludtam és csak a reggeli hidegre és Tibi sms-ére ébredtem fel 6:37-kor.
A várost egyébként, már kezdem átlátni. Nagyon fajintos a kerós- és tömegközlekedtetése, annak ellenére, hogy több vize és dimbes-dombos része van mint Szegednek.
Mindenhol közösségi terek, sétáló utcák és az autók rovására kialakított busz-, villamos- és kerékpársávok.
Azért említem Szegeddel összevetve, mert hasonló méretû lehet és volna mit tanulni tõlük. Pl. A "holnapi" képek egyikén látszó füves villamospálya, símán kialakítható lenne a Boldogasszony sugárúton, ehelyett? Majd nézzétek meg, mire tellik a befizetett sok adóforintunkból, a sok civil javaslat ellenére.
Bocsi, de egy kicsit negatív lettem a sok(k) és az egyhelyben topogás miatt.

Napi megtett táv: 13,6 km

A szállás: ua. Camping du Petit Port ****

Koordinátái: N 48,8686876 W 2,2340106

48. nap - 2007.09.03.- Nantes - 4258 km

2007-09-04T14:46:00.000+02:00

Nyakamat fájlalva ébredtem reggel. Befejeztem a tegnapi jegyzetet és próbáltam életre kelni. Az ég teljesen borult volt, esélye sem volt a napsütésnek. Az ébredezõ szomszédaim Youngshing és Jan reggelizni invitáltak, de udvariasan nemet mondtam, mert igyekeznem kellett a min. 136, max. 190 km leküzdéséhez. Olyannyira nem akartam õket megsérteni, illetve annyira jó volt velük beszélgetni, hogy 11 lett mire el tudtam indulni a közben csöpörgõ, majd elálló esõben. Az északi parton néztem ki magamnak egy gyors utat, mert már nagyon nyugtalanított az alig-haladás. 2 és fél napnyi lemaradást sikerült összeszedni az itinerhez képest, ami nem sok, ha azt nézzük, hogy az egész útban 8 tartalék napot hagytam, de ezeket Barcelonában szándékoztam eltölteni végre nem rohanva, strandolva, stb., stb..
A reggeli-ebédet Angersre terveztem, ami röpke 40-esre volt. Addig vízzel és C-vitaminnal hajtottam a szervezetem. :)
A hyper marché-ban ismét jól fentankoltam, talán egy kicsit sokat is, mert több mint 15 kilót aggatam a keróra, amit igencsak megérzett.
Ilyenkor a kikísérletezett ballansz-tartályos technikával egyenlítem ki a nyeregtáska két oldalát, hogy ne boruljon semerre se. Ez annyit tesz, hogy 1-1 palack 2literes üccsi kerül mindkét oldalra és amerre dõlne a málha, abból iszok aktuálisan. Ez egy kicsit viccesen hangozik, de mûködik. Frankón egyensúlyban van a két oldal és még változatos is az ivászat.
A Loire vízállása annál inkább érdekes. Rengeteg helyen tûnik úgy mintha át lehetne rajta gyalogolni. Van ahol a teljes meder 2/3-a homokpad, kilátszik. Száraz évszak lehetett eddig, vagy csak a rendkívül változó, szélsõséges vízállás miatt lehetnek ilyen magasra építve a gátak?
Mindenesetre a gát tetején vezetett útról így nézett ki a folyó. A szél sajna egyre erõsebben, szembõl fújt, pedig teljesen sík terepen suhanhattam volna. Így csak 20-25 km/h-ra futotta. Anger után eltávolodtam a folyótól, sikerült is egy kisebb felhõszakadásba beletekernem, de itt már kevésbé fújt a szél. Az esõ alól kiérve nagyobb teljesítményre kapcsoltam és az egyre dombosabb tájon is jól haladtam. Érdekes volt látni, hogy nem csak a folyópart, a környék is mindenhol, hasonló stílusú kastélyokkal van teli, sõtt régebbi várromokat is lehetett elvétve látni.
Mind a jellegzetes mészkõbõl épült, fekete pala tetõvel. A birtokokat magas kõkerítés szegélyezi, így sokszor az út egészen a falu centrumáig a kerítések között fut.

Az idõ csak telt, az út meg nehezen fogyott, és egyre emberesebb hullámzásba kezdett.
Most végre sikerült egy fotón megragadni, az eddig csak próbálgatott meredekség élményét.
Egy olyan hely van a képen, ahol esély sem volt a lendületet megtartani. Az emelkedõre érve, 50-53 km/h-ról 3-4 másodperc alatt lassultam vissza szinte nullára.
Sebaj, túléltem, túltekertem.
Nantes-ba sötétedésre értem. A hátsókerekem már megint biceg, lehet hogy nem tett jót neki a keményre fújás, pedig két nap után ismét jó érzés volt kicsit kevesebb energiát feccelni a gördülõ ellenállás leküzdésébe. Kezd szétszakadni a külsõ és a tengely is egyre csúnyábban morog. Holnap mindenképp keresek egy szervízt, hátha tudnak rajtam, de mostmár igazán, segíteni. Nem leszek kiszolgáltatott helyzetben, és ha kell még az idõt is rászánom, addig legalább feltölthetem az új képeket és írásokat a bolgra.
Kempinget egyébként az egyetemi városrészben találtam. 20:55-kor érkeztem a 21-kor záró portára. Gyorsan kerestem egy alkalmas helyet, kajáltam, forró tus és lefekvés, mert holnap tovább forog a verkli.
Jó éjt!

Napi megtett táv: 140,4 km

A szállás: Camping du Petit Port ****

Koordinátái: N 47,24417 W 1,56379

47. nap - 2007.09.02.- Saumur - 4118 km

2007-09-04T14:34:00.000+02:00

Reggel frissen ébredtem, annak ellenére, hogy elaludtam a nyakam. Volt teendõ, ezért siettem. Az elsõ a centírozás volt. Nem volt egyszerû, de a tegnapi "hozzávetõlegesen" annyit tudtam másfél óra alatt javítani, hogy 1 mm körüli lett a legnagyobb eltérés, ami már hosszútávon sem ítéltem kockázatosnak. Teljesen új építésû a kemping, közvetlen a kerékpárút mellett. Sokan álltak meg a mellette lévõ, vizesblokkal(!) is ellátott pihenõnél idõzni, ebédelni, vagy csak egyet inni a hozott palackból. Gondoltam rákérdezek a portásnál a mosógépre, mert már nagyon untam a penészes sátorfalat. 3+2€-ért annyit mosodázhattam amennyire szükségem volt. A sátorral kezdtem, majd az elõzõ nap kimaradt ruhákkal folytattam. Olyannyira eltelt így az idõ, hogy 3/4 3-kor tudtam indulni. Nem is reménykedtem rekord távolságban, azért sem mert az össz. kaja amim volt az egy nagy tábla Milka csoki. Se üdítõ, se semmi.
A táj szépsége mellett egész úton azt figyeltem hol lesz egy szuper marché, mert talán azok vasárnap is nyitva vannak. A Langeais-i kastély- látogatásom is csak annak köszönhetem, hogy ott jeleztek a táblák hyper marché-t. A bolt végül is nem volt nyitva, de a kastélyt belûlrõl is megcsodáltam. Fantasztikusan szép és évszázadokra visszavezetõ élmény volt. Mindent próbáltak az eredeti állapotra visszaállítani. A termek hangulata, de még a "szagok" is a múltba vezettek. Majd egy órát jártam a termeket és tornyokat.
Az utat a kerékpáros túraúton, a folyó déli partján folytattam. Most egy kicsit jobb volt, mint a macskaköves rész ezt megelõzõen. Az idõ továbbra is kegyes volt hozzám, szépen sütött a Nap, csak néha bújt el, egy-két bocifelhõ mögé.
A partot végig mészkõbe vájt borospincék, fogadók vagy egész falvak alkották. Rengeteg régi stílusú, kisebb-nagyobb kastély, családiház, kúrja van végig a folyó mentén.
Az egyik ilyen faluban, véletlen lettem figyelmes egy "ouvert" táblára a bolt ajtaján. Nem volt bent senki, de volt a pultban bagettjük, kétkedve nyitottam be. Éssss igen! Nyitva volt vasárnap este 8 elõtt egy kicsivel. Bevásároltam, már csak a szállást kellett megtalálni Saumurban és minden Ok. Ez is ment símán, jól ki volt táblázva. A recepciós is még a helyén volt, gyorsan fizettem és kerestem egy megfelelõ helyet. Nem rossz hely. Szemközt a kastéllyal, tengerparti szállodáéhoz hasonlatos nyitott medencével.
Sátor-álligatás közben hosszasan elbeszélgettem a szomszéd német párral, akik szintén keróval voltak. Büszkén mutogattam, hogy milyen szép fehér és jószagú a pecóm. :)
Rám is sötétedett, de ennek ellenére még 10-kor is jól esett a tejfölös bagett szalámival és tejjel. Egy kis pedikûr és manikûr után egy leszúrt Ritbergerrel fordultam a jobbik oldalamra aludni.

Napi megtett táv: 68,9 km

A szállás: Camping Ile d'Offard ****

Koordinátái: N 47,25844 W 0.06261

Jéééééé!!! újra átléptem a meridiánt.

46. nap - 2007.09.01.- Savonnières - 4049 km

2007-09-04T14:28:00.000+02:00

Végre jót aludtam! Se "vízierõmû", se hajnalban érkezõ repülõk. Nem is kapkodtam el a felkelést, gondoltam galád leszek és ki nem fizetem ezt a fél vagyont a kempingnek. Tettem egy próbát, mivel senki oda nem jött hozzám hogy megkérdezze mi a helyzet velem, és elég sok mosnivalóm is volt, én mentem a recepcióra, hogy vegyek zsetont a mosodához. A recepciós még azt se kérdezte ki a szösz vagyok, adta a két szetont miután kipengettem érte a 8 kincstári eurot.
Biztos én vagyok csak ennyire fillérezõs ahogy apad a pénzmagom, de egy kissé el vannak ezek itt tévedve, ugyan úgy ahogy a párizsiak is. 2000Ft-nyi pénzt fizetni azért hogy 35 percre használhassam a lepukkant ipari mosógépüket és 45 percre a szárítójukat?
Szóval, ahogy végeztem a mosodázással, komótosan összepakkoltam, elköszöntem David-éktól és eljöttem.
Az út most kellemesebb volt, mert közvetlenül a folyó mellett haladt és a dimbes-dombos rész is szinte észrevehetetlen volt. A szélirány megváltozott ÉÉNy-ról nyugatira, ami szembõl jött, de ez sem volt vészes. Tours idegenforgalmi irodájába tartottam elõször, gondoltam majd a városban nézgelõdve pihenek egy hosszabbat, de ez utóbbi elmaradt. A fõutcán kicsit tovább gurultam mint az iroda, ezért visszakanyarodtam. Egy fotó itt, még egy fotó ott, közben az egyik kanyart sikerült olyan kisívûre vennem, hogy a hátsókerekem egyik küllõjének sok lett és elpattant. Gondoltam semmi gáz, délután 4-kor még biztos lesz a közelben szervíz. Az irodában készségesen segítettek is. Kaptam Loire kerékpáros térképet és elmutogatta a csajszi, hogy hol van a legközelebbi kerékpárbolt, ami szervízként is és kölcsönzõként is mûködik. Meg is találtam egyszerûen, a boltvezetõ beszélt is angolul, szóval sínen voltam, mint József Attila. A kereket kiszedtem a bicóból, hogy nekik csak a hibával kelljen foglalkozni, meg a csomagok miatt elég körülményes is volt. Az elpattant küllõ miatt akkora nyolcas keletkezett, hogy alig bírt elfordulni a kerék a vázban. Azt mondta a boltvezetõ, miután diskurált valamit franciául a szerelõjével, hogy ki kell cserélni a kereket mert ezt már nem lehet javítani. Mindketten mutogatták, hogy a küllõfej-szegecsek részben átszakadtak és a keret is elkezdett berepedezni hosszirányba. Ezt nem tudják megjavítani! Elkezdtek agyalni, hogy mire tudják kicserélni, de annak ellenére, hogy tele voltak Bontrager cuccokkal, csak megrendelésre tudtak volna hozatni hasonló felnit a hét második felére. A másik megoldás egy komplet csere lett volna (mert a küllõszám nem stimmelt) agyastól mindenestõl 130€-ért. Megköszöntem az igyekezetüket és segítõ szándékukat, de csak a küllõ cseréjét kértem, és azt, hogy egy kicsit zsírozzák be a tengelyt, ne morogjon annyira. Ezek tényleg szó szerint vették a kérésem, valószínûleg nem tetszhetett nekik, hogy kevés pénzt akarok ott hagyni, mert egy utolsó vacak küllõt fûzött bele a szerelõ egy olyan gyönge anyával, amit már maga is csak harapófogóval tudott meghúzni. A tengelyre meg azt mondták, hogy semmi baja, biztos a fék ad furcsa hangot, azt jónapot!
"Segítettek" berakni a kereket. A hírtelen emelés közben eldõlt a Paripa és letört az annyi mindent túlélõ elsõlámpája.:(( Közben a szervízes még kihúzta véletlen a fékbowdent, amit így cserélni kellett, A végén 25 €-ért vissza is kaptam a kerómat ugyan olyan nyolcassal, mint ahogy odaadtam, csak egy küllõ került bele az elpattant helyére. Búcsúzóként még megjegyezték, hogy jobb minõségû utakon menjek, mert úgy tovább bírja!
Na, köszönöm. :((
Rá se mertem ülni, nehogy összerogyjon, mert akkor tényleg nincs menekvés, cserélni kell. E helyett a fõutca egyik, sétányon lévõ padjához toltam Paripát, leszedtem a hátsó málháját és elkezdtem kijavítani azt, amihez a szervízben nem volt kedvük. Szerencsére az elpattant régebbi küllõk anyáit megtartottam, így azzal kezdtem, hogy legalább az anyát lecseréltem (a küllõt nehézkesebb a racsni miatt, ezért is vittem elõször a szervízbe), majd következett a centírozás. Persze ezt egy munkapadon sokkal egyszerûbb és pontosabban is meg lehet oldani, de nekem már csak ez jutott, kézzel emelgetve a bicót és egy törött küllõvel méricskélve a távot. Sikerült 7 órára elfogadhatóra javítani, "gyorsan" el is indultam, hogy még találjak a közelben nyitva kempinget. Ez volt a meglepi a nap végére. Olcsó, tiszta és gyönyörû környezetben, kedves recepcióssal.
Nem is nagyon foglalkoztam semmivel, gyorsan letusoltam és eltettem magam másnapra, nem akartam már tovább rágódni a dolgon.

Napi megtett táv: 63,8 km

A szállás: Camping*** de la Confluence

Koordinátái: N 47,34908 E 0,54957

45. nap - 2007.08.31.- Candé-sur-Beuvron - 3985 km

2007-09-04T14:19:00.000+02:00

Az indulás ma frissre sikeredett, lehet hogy csak a videofelvételnek köszönhetõen, de pikk-pakkra összerámoltam a motyóimat és 11-kor már az úton voltam. Igaz, az új "szisztémával". Elõször mindent ki a sátorból, aztán a pakolászás.
A táj kevésbé volt érdekes, legelõk és ipari létesítmények között, aránylag sík terepen tekeregtem. A falvak hasonszõrûek voltak. Alacsony, egyszintes házak, a település közepén pedig a zömök templom. Ismét jól ment a tekerés, már 3 elõtt Orleans-ban voltam. Egyenest a turisztikai irodát céloztam meg, hátha tudnak okosat mondani. Tudtak, és még térképeket is kaptam. Igaz, ezt a mutatványt meg kell majd ismételnem Tours-ban is, mert itt mindent regionálisan készítenek, szóval, igaz hogy azonos a folyó, de más régió, így újabb térképek kellenek. Ezeket egyetlen egy dologra lehet használni, hozzávetõlegesen megtudni belõlük hol lesz kemping lehetõség, illetve mik a helyi látnivalók?
A városban tettem néhány kitérõt, majd a Loire mentén haladtam addig a modern hídig, amit az idegenforgalmis csaj mondott. Ott át kellett menni a folyó túlpartjára, mert a kijelölt kerékpárút ott haladt. Szép új aszfalt, jól kitáblázva. Persze semilyen jó sem tarthat örökké. Orleans környékét elhagyva egy vége táblát követõen mehettem amerre a part szakad. Ezt is mondta elõre a csaj, hogy néhol közúton folytatódik a túr, de ezt már semmi sem jelölte. Blois-t tûztem ki célpontként, mert ott 3 kemping piktogramja is volt a térképen, mint kiderült , nem azért voltak szétszórtan a város köré rajzolva, mert nem fértek el másként, hanem azért mert 15-20 kilométerre vannak a várostól a szélrózsa minden irányában. Ez egy kicsi huncutságnak tûnt, persze csak akkor derült ki számomra amikor a város határában megnéztem, hova is kell pontosan landolnom. Blois elõtt volt még egy gyönyörû kisváros, amit mindenképp meg kell jegyezzek. Beaugency a folyó északi oldalán egy dombra épült. A tízlyukú hídon átkelve meg is másztam, mert zegzugas utcácskái és romos vára csábítólag hatott rám.
A félórásra nyúlt városnézés után kitalálni alig tudtam, de azért sikerült. Blois elõtt megnéztem egy kastély parkjában kialakított kempinget, de ezek nem igen a vendégekért vannak. Már 17:30-kor bezárt a recepciója. Ha ott akartam maradni telefonon kellett volna hívnom a recepcióst, ami tovább növelte volna az egyébként is borsosnak kinézõ költségeim. Inkább továbbgurultam. Blois-hoz 7:30 körül értem. A három kemping közül inkább a messzebbi, de útbaesõre esett a választásom. Bepötyögtem a kütyübe a címét és tekertem a 140. kilométer után is ahogy bírtam, minél hamarabb ott legyek. ...vagy szúnyogok, mindegy.
A város központjában csalogató táblára lettem figyelmes. "Campings". Igaz nem írta, hogy pontosan melyikek és hány kilométerre, de az eddigi tapasztalatom szerint ez azt jelenti, hogy egy ötösön belül lesznek. Közelebbinek ígérkezett, mint a kiszemelt, ezért irányt váltottam, átkeltem vissza a folyó déli oldalára és követtem a konzekvensen kihelyezett táblákat. Ez egészen addig ment is amíg a harmadik körforgalomnál, majd 2 km (eredetivel ellentétes irányú) megtétele után nem volt tovább jelölve. A környéken egy teremtett lelket nem láttam akitõl megkérdezhettem volna mi a pálya ilyenkor? A közeli településre kanyarodtam a négy lehetséges irány közül hátha tud majd valaki segíteni. A brüsszelihez hasonló szitu, elhaladtam egy kertes ház elõtt, majd plépofa fel, visszagurulás és megkérdeztem a kertben üldögélõ csajokat. Sajnos nem partyban folytatódott az este, pedig nem bántam volna, én voltam a béna, kevésbé "rámenõs", a csajok elsõ szóra ugrottak. No mindegy. Igencsak ámulatba ejtettem õket a kérdéssel, kemping a közelben? Hosszasan tanakodtak franciául, majd hozzám is így szóltak miután már angolul csevegtünk. Igazából nem tudtak okosat mondani, de legalább szépek voltak. :)) Minden jószándékuk ellenére csak azokról a kempingekrõl tudtak, amiket a térképen én is láthattam a várostól 15-20 kilométerre. Mondtam, hogy akkor visszafordulok és a Tours felé esõt célzom meg, amit eredetileg is, erre õk kocsiba pattanva, kedvesen kivezettek a kacskaringós utcákon az útra és "menetirányba állítottak". A továbbiakban már sötétben, a folyó déli partján haladtam, az út felett gomolygó rovarfelhõkkel viaskodva. Az egyik településen ismét Camping tábla volt kirakva. Már nem szoptam be. Mivel az utamba esett ezért néztem be. A recepció itt is zárva volt, de egy éppen megérkezõ francia autós készségesen segített volna rajtam, ha beszélt volna angolul. A problémát az éppen arra tekerõ David oldotta meg, aki angol, de beszélte a franciát. Segített fordítani. A francia manustól kérdeztem az árat, mégse akarjanak utólag megkopasztani, de csak a bejáratnál lévõ 20€/éj/2fõ+sátrat ismerte. Rendes volt mert felhívta a recepcióst és megkérdezte. Bár ne tette volna! Így 16,50 lesz egy személynek. Kapják be! Mit tudtam volna mondani rá? Persze hogy jó lesz este 10-kor, fáradtan egyre jobban fájó lábbal.
David kedvesen elkalauzolt melléjük, mutatott egy füves részt, kölcsönadta a lámpását, hogy normálisan lássak felállítani a sátrat és készített egy forró teát is nekem.
A feleségét is bemutatta, olyan volt mintha vendégségben lennék náluk.
A gyors set up után, jót tusoltam, majd nyomtam a szunyát mielõtt a sátor fölött huhogó bagoly kiverné a szemembõl az álmosságot.

Napi megtett táv: 159,98 km

A szállás: A nevét nem volt mód jobban megismerni :)

Koordinátái: N 47,4893391 E 1,2582406

44. nap - 2007.08.30.- Dourdan - 3825 km

2007-09-04T14:13:00.000+02:00

A reggelt elszeretlencsenkedtem, szóval elszerencsétlenkedtem a forgolódós estét követõen. Pedig olyan tuti szélcsendes helyet választottam, csak a repülõk és az autók nem akarták ezt figyelembe venni. No meg nagyon le is hült reggelre. Egy szó mint száz, nem igen akaródzott továbbállni. Konkrétan, maradtam és pihentem egyet. Aludtam nagyokat és délután benéztem internetet keresni és várost nézni. Jól esett. Hasonlatosan mint a vacsi, amit egy fagyival egészítettem ki egésszé.
A tábor ezeddig csendes volt, csak egy, kb. 10-15 kisiskolásból +2 tanárból álló csoport volt akik kilógtak a kempingezõk sorából, most délután viszont érkezett egy 25-30 fõbõl álló csoport, akik még most éjfélkor is hangosan beszélgetnek, labdáznak a terep minden szegletében. Nem tudom, hogy fogok így aludni? Próbálok. Jó éjt!

Napi megtett táv: 4,1 km

A szállás: Camping "Les Petits Prés"

Koordinátái: N 48,5257861 E 2,0284882

43. nap - 2007.08.29.- Dourdan - 3821 km

2007-08-30T18:26:00.000+02:00

Jót aludtam. A szomszéd angol pár szedelõzködése nekem is lendületet adott, már 10:30-kor ott voltam a recepción az útlevelemért. A reggeli csak eztán következett. Szépen sütött a nap, és a sátrak közötti pad éppen üres volt, visszacsüccsentem hát megreggelizni. Közben kihasználtam a kemping második jó tulajdonságát, beadtam arra a fél órára töltetni a PDA-mat. Finom reggeli után nekiindultam felkeresni Versailles-i kastélyt és ha már ott voltam kíváncsi voltam a helyre is, ahol megfosztották Magyarországot területének több mint 2/3-ától. Párizsból kikeveredni nem volt egyszerû, de sikerült. Érdekes mennyire összeépült a környezõ elõvárosokkal. Az egyik áthúzott táblája mellett ott a másik városhatárt jelzõje. Olyasmi mint Szeged városrészei csak sokkal nagyobban, és pl. Móravárosnak különálló igazgatási szervei lennének. Tudom nem jó hasonlat, de két egymás mellett álló ház is lehet két különbözõ városban.
A kastélyhoz érkezve egy nagy "felfordulás" várt. Az egészet renoválják, de ez lenne a legkisebb probléma. A hátsó bejárata elõtt nagy parkoló tele tömérdek autóval, alig lehetett a bejárathoz férkõzni. A kert igencsak rendezetlen, virágot alig látni, olyan mintha késõõsszel érkeztem volna, de most nyár van.
A szökõkút se mûködött. :( Szerintem, nem nagyon tartják karban ezt a franciák. Kerékpárostúl, értelem szerûen csak külsõ szemlélõdõ lehettem, de próbáltam a kert nagyját bejárni. A nézelõdést követõen átgurultam magán a városon, az már jobban tetszett. Hangulatos utcácskák, piac és régi épületek.
Az utam kacskaringózva, le-föl folytatódott. Az egyik faluba egy meredek leejtõn érkeztem meg. Ahogy ereszkedtem lefelé azon morfondíroztam, hogy mit tudnék tenni ha a fékem felmondaná a szolgálatot egy ilyen szakaszon? Nem kellett sok(k) hozzá hogy az elméletet a gyakorlattal igazoljam, ugyanis abban a pillanatban ahogy végig gondoltam az esélytelenségem elkezdett gyorsulni a bicó az egyre erõsebben behúzott fékek ellenére. Talán a lélekjelenlétemnek köszönhetõen nem lett nagyobb baj belõle. Még nem mentem olyan gyorsan, így a földhöz dörgölt cipõtalp segített lendületet veszíteni és megállni. Mint kiderült, az egyik rögzítõ heveder lógott rá a féktárcsára és a fékezéskor felhevült tárcsán szétolvadt azt használhatatlanná téve. Nagy szerencse, hogy hoztam magammal tartalék fékpofákat, mert nem csak a szétkenõdõtt mûanyag volt a baj, hanem az is, hogy a ferrodol már szinte teljesen le volt kopva a fékpofáról. A szerelés közben legalább megismerhettem milyen alkatrészekkel és hogyan mûködik a tárcsafékem. Ez az idõzés nem tett jót se a kedvemnek, se a célkitûzés teljesítésének. Az idõ is egyre hidegebb lett, nem esett jól a tekergés. Legközelebbi kempinget céloztam meg, ami utamba kerül. Szerencsére a második városkában már tábla jelezte, hogy a másik felén van a hely. Mûködött is, megfelelõ is. Sátort fel! (Készítettem róla videót is az utókornak.) Vacsora, némi tanakodás az itiner felett, majd 10 óra után nem sokkal lámpaoltás.

Napi megtett táv: 63,9 km

A szállás: Egyelore nincs neve

Koordinátái: N 48,5257861 E 2,0284882

42. nap - 2007.08.28.- Párizs - 3757 km

2007-08-30T18:17:00.000+02:00

A padtól 5 óra körül vettem búcsút, untam már hogy mindig a dögöket kell figyelni, mikor másznak a bicajhoz. A tekergést a lemerülõ aksival elõre próbáltam memorizálni, majd nekiindultam a lehetõ legegyenesebb legegyszerûbb úton.
A kempinghez 6-6:30 körül értem, ahol nagyban folyt a recepció és környékének takarítása. Próbáltam érdeklõdni a nyitás felõl de kizavart egy csoportvezetõ szerû fószer, majd negyed óra múlva, amikor megjött az elsõ recepciós, illedelmesen szólt, hogy ~ "Uram, tessék befáradni!" A kemping máris bemutatta elsõ jó tulajdonságát. Már korán reggel is be lehet csekkolni, nem kell megvárni a hivatalos, 9:00-ás nyitást. Fel lehetnek készülve az éjszaka autózókra, mert az egy recepciós aki kifogástal kiejtéssel beszélte az angolt, németet, olaszt és franciát, néha felváltva is, ezért jött be ilyen korán. A szállás igen drága (16,70) és szar is, dehát Párizs zöldövezetében mit várjon az ember. A sátor felállítására 3 terület állt rendelkezésre, végig is szemléztem õket. Az elsõ, két szigetbõl állt, amit utólag jelölhettek ki sátrazásra a jobb helykihasználás miatt. Egyáltalán nem volt már fû rajtuk, csak a bukszusok és egy-két fa. A második hely, a folyóhoz közeli dimbes-dombos. Az annyira teli volt, hogy ott csak két sátor közé ékelõdve lehetett volna helyet szorítani, vagy bevállalva egy gerinctörést a puklik tetejére költözéssel. A harmadik volt a "legviccesebb", amit már az útról is megcsodálhattam. Közvetlen, a még hajnalban is nagyforgalmú fõút melletti rész. A kerítésen belül se egy szélesebb bukszus se semmi. Igaz itt volt is hely, meg fû is. Nem volt nehéz a választás. A fûmentes, de valamennyire csendes szigetnél "kötöttem" ki. Gyorsan fellõttem a sátrat és úgy ruhástól mindenestõl durmoltam egy nagyot 11-ig. Felkeltem enni és letusolni, majd visszafeküdtem egy kicsit. Délután 5-kor már fel is tudtam kelni, jó lenne még látni is valamit a városból mielõtt ismét (ellepik a patkányok) beesteledik. Terveztem egy kisebb kört a hajnali helyszíneket a Notre Dame-mal és kötetlen utcai bolyongással kiegészítve. Kicsit megnyugtatóbb volt a kép, mint hajnalban. Megkérdeztem fiatalokat az új kerékpárról, kényelmesnek találták és az újságokból értesültek a lehetõségrõl. (vidékrõl idelátogató francia pár a fotón)
Érdekes, hogy mennyire sok kávézó és étterem van. Szinte minden utcafrontot ezek tesznek ki, ha éppen nem valamelyik divatcég kirakatai. Élelmiszerboltot persze egyet se találtam. Biztos én voltam béna, pedig a motiváltságomat az éhség miatt fonákon ülõ szemeim is jól reprezántálták.
Kénytelen voltam a kemping boltjában vásárolni a visszaérkezésemkor, ami olyannyira volt csak drága, mint a kemping maga. 16 €-t sikerült elvernem, amiért egy pl. Super U-ben egy egész bevásárlókocsit teleraksz, itt a két kezem elég volt hozzá.
Biztos, ami biztos, a boltal szomszédos pizzériában beneveztem egy háromsajtos karikára is, hogy "fõtt" ételt is egyek. Jóllakottan tértem nyugovóra.

Napi megtett táv: 25,8 km

A szállás: Camping du Bois de Boulogne

Koordinátái: N 48,8686876 E 2,2340106

41. nap - 2007.08.27.- Párizs - 3714/3731 km

2007-08-30T18:06:00.000+02:00

Reggel a csörgésre ébredtem 7:30-kor, aztán napsütésre 8:30-kor és végül kilenckor arra, hogy egy vén picsa nekiállt fûnyíróval szlalomozni a lakókocsik között. Sose legyen jobb dolga!
A szedelõzködés lassan ment, de legalább mindent szárítva tudtam elrakni. Igazándiból, már rég rájöttem, azért tart minden reggel a nekiindulás sokáig, mert a sátor és a matrac a pakk aljára lett tervezve, így mindig le kell szedni a nyeregtáskát a bicóról. Ezen nem is tudok változtatni eszközök híjján, így beletörõdtem.
Még indulás elõtt bekentem magam naptejjel, mert tegnap is frankón megkapott, nem akarok lesülni.
Az út ma is hasonlatosan le-föl volt, de egy kicsit erdõsebb területen. A Szajna partjára vezetett, ahol kicsit elidõztem. A megelõzõ falvak, városok mindegyike kihalt volt, olyan mintha elköltöztek volna onnan a hétvégére és elfelejtettek hétfõre visszajönni. Mivel feléltem az összes elemózsiám és üdítõm sem volt, egy kicsit szarul érintett. A folyóparti település (Caudebec-en-Caux)annyival volt jobb, hogy az idegenforgalmi irodája nyitva volt, ahol egy kedves szõke, 90/60/80-as hölgy segített megérteni, hogy nem nemzeti ünnep van, csak a szombati nyitva tartás miatt van minden zárva hétfõn. Mit ad a 36 órás munkahét!
Aranyos volt, azon kívül, hogy ellátott prospektusokkal, elárulta, hogy van egy super marche, amit nyitva találok a település másik felén. Nem kellett több. Az instrukciója alapján megtaláltam a boltot, jól feltankoltam és nyomtam egy ebéd-reggelit. Ettõl olyannyira elálmosodtam, hogy a kis városnézést követõen a Szajna parti padon találtam magam kifeküdve. Szusszantam egyet a napon, majd irány tovább. Az álmosságom nem akart múlni, olyannyira, hogy kétszer is padkára futottam az elbambulásom miatt. A folyó vonalát követve haladtam, hasonlóan a tengerparthoz, minden településhez le-, majd utána fel a fensíkra. Rouen-tõl változott csak a szisztéma. A folyót elhagyva egyre több szerpentinen és emelkedõn kellett egyre feljebb kapaszkodni. Sehol sem volt hegy, csak kisebb dombok, de azok is elégnek bizonyultak. Talán, eddig a legjobban ment a tekerés, valószínûleg a másfél liter ivójoghurtnak is köszönhetõen. Estére mindig nagyon belejövök és pont akkor kell a kempingek nyitva tartása miatt ráhagyni. Gondoltam egy nagyot. A párizsi kemping még 86 kilométerre volt este 8-kor, mi lenne, ha eltekernék odáig és lesz ami lesz? Minden aksim fel volt töltve, volt elég innivalóm is és a "csúcson" voltam. Így is lett. Nem keresgéltem tovább kempingezésre alkalmas helyet az út szélén, hanem haladtam, ahogy csak tudtam. Voltak még rendesen emelkedõk és az I-Go-nak is a települések bemutatása volt a fõ attrakciója. A lényeg, hogy közeledett Cergy, Párizs elõvárosa. A térképes adatbázis silányságának köszönhetõzen, a felújított N14-esrõl elfelejtették feljegyezni, hogy a továbbiakban autóútként üzemel, így kellett még tennem néhány elkerülést. A végén viszont nem úsztam meg. Egyszerûen nem láttam más értelmes lehetõséget a táv leküzdésére, felkapcsoltam minden fényemet, feltettem az Istitõl kapott bokapántokat is és nekivágtam. Autóút, leállósáv, 30-35km. Nem lett belõle bajom, és még haladtam is. Sõt. A leágazás elõtt egy zárva talált Total kútnál le is tudtam cserélni az izzadt felsõm+kajáltam+fújtam egy keveset a kerekekbe is.
Cergy-be érve teljesen feldobódtam. Nem kellett rettegni attól, hogy mikor áll meg mellettem egy kékvillogós kocsi levenni az összes pénzem és az utak is kerékpárosbarátra voltak kialakítva. Teljesen szuper, új kerékpársávok és utak mindenfelé. A feketeleves csak eztán következett. A kütyü minden jószándéka ellenére egy kivilágítatlan gettón keresztül akart Párizsig vinni. Ezzel nem is lett volna semmi gond, kötélbõl vannak az idegeim, de a világító PDA, mint a villanykörte a rovarokat úgy vonzotta a jobbnál-jobb alakokat. Miután megtettem vagy másfél kilométert a lakóbódék és kivilágítatlan, névtelen utcák közt jobbnak láttam más, inkább hosszabb, de kivilágított útirányt nézni. Az A15-ös autópálya másik felére mentem át és végig a nagy bevásárlóközpontok mellett araszoltam egyre beljebb. Nem volt egyszerû, de hajnali 1-re a diadalívhez értem. Végig sétáltam a Champs Elysées-n majd a Szajna partján vissza az Eiffel toronyhoz. Nagyon nem hatott meg a látvány, a teljesítményem és kitartásom viszont annál inkább. Életem legtöbb egynapi megtett kilométerével (184) magam mögött ott áltam az õrült, de kitûzött célom elõtt. Az ámulatom nem tartott sokáig, mert apró, majd egyre nagyobb rágcsálók kereztezték az utam. Iszonyat koszos a város, ez már eddig is látszott, de hogy ennyire? A torony és a folyó közötti parkban, mint ha sok veréb lenne egy füves részen úgy cincogtak a patkányok. Amikor közelebb léptél akkor pedig nem felrepültek, (még szerencse) hanem elspuriztak, de úgy hogy ezáltal az egész terület mozgásba jött. Még mindig a hatása alatt vagyok, pedig most másnap 17:22 van. A hajnal további részét 5-ig, a tornyon túli parkban, egy padon üldögélve töltöttem. A lábamat persze felhúzva, mert ott is hemzsegtek a dögök.
Nem tudom, de lehet, hogy nekem ebbõl a városból örökre elég volt ennyi.
Az új kerékpárkölcsönzõ automaták egyébként csúcs-szuperek, hogy valami jót is írjak, és az éjszaka közepén is szívesen használják, fõleg a fiatalok.

Napi megtett táv: 184,2/200,2 km

A szállás: Az Eiffel torony parkjában felhúzott lábbal üldögélve, egy padon/majd reggel 7-tõl a kempingben, amit a következõ napnál írok

Koordinátái: N 48,855601 E 2,298038

Ide egy kis osszegzes keszult az eddigiekrol, igy kb a tav felenel.

2007-08-30T18:05:00.000+02:00

Mivel is kezdjem? Olyan sok minden történt velem az elmúlt 40 nap alatt. Próbálom számokban:
40 nap (4 pihenõnappal)
3530 kilométer
9 ország,
megszámlálhatatlanul sok város,
2234 fénykép,
több mint 6 órányi filmfelvétel.
Sok-sok kedves ember,
... és egy-két kellemetlen is.
Több mint 240 liter elfogyasztott ital (tej, pezsgõtabletta, üdítõ(lónyál), víz),
2,5 kg Nutella
(nem is írtam, hogy a franciáknál kaptam elõször 1kg-os kiszerelésben, mert hogy az olyan gazdaságos. Nem cipeltem sokáig, azt elhihetitek. :) )
Számtalan élmény, megismerésre váró új hely, pozitív benyomás.
Számos brilliáns gondolat, mint ez is:
"Áááá! Nem nehéz tekerni. Csak azért izzadok, mert nekem egyel több pedált kell nyomnom ahhoz, hogy haladjak."
A szitu, ami kapcsán kipattant a fejembõl az volt, hogy az egyik emelkedõn mellém lassító autóból kihajolt egy csaj, végignézett rajtam, majd gázt adva tovasuhant.

Ért nem tervezett veszteség is az úton, de igen elenyészõ. Kettõ darab kisméretû törölközõm reppent le észrevétlen az elsõ táskámról menet közben. Ennyi.
Voltak mûszaki esetek is, de ezek se érték el a "Hú de kínos, hú de kínos!" kategóriát. Kezdõdõtt a kilométerórával, amibõl most épp a harmadikat használom. Folytatódott az oldalsztender letörésével, a hátsó sárvédõ leszakadásával, elsõkerék küllõ-szakadásával(2x), defektekkel (3x) és tengelybeáztatásokkal(3x). A csomagtartó is töredezik szét, de ki fogja bírni, ha nem lesz több elborulás.
Mert hát abban is profi lettem, hogyan lehet elborítani a járgányt miután magára hagytam, hogy minden közelébenálló szívbajt kapjon? Az egyik belga tengerparti képen meg is örökítettem, amint Paripa egy alacsony oszlopra tekeredve mutatja a hasát a közönségnek.
Baleset egyetlen egyszer sem történt velem, leszámítva azt az egy eldõlést, ami a beakadt kamásli miatt volt. Akkor is csak inkább megijedtem, mint sem sérültem.
Apropó egészség. Meglepõen jól bírom a napi távokat, a térdeim is csak hidegen rakoncátlankodnak, és ahogy már írtam, csak végtagi zsibbadások színesítik az érzékelésem. Vicces, de majd elmúlik egyszercsak.

Mindent összegezve, a kisebb nehézségek ellenére jól érzem magam. Rengeteg élménnyel gyarapodok, és ha bele akarnék vágni legközelebb egy ilyen túrába....
Hülye vagy? :))
...biztos lebeszélném magam!

40. nap - 2007.08.26.- Les Forges- 3530 km

2007-08-30T17:58:00.000+02:00

Reggel napsütésre ébredtem. Szép volt a kilátás a tengerre, de valószínûleg a közelsége miatt, rengeteg pára csapódott le a sátrakra és a fûre. A nap ahova elért, ott gyorsan leszárította.
Ébredezés közben láttam, hogy a lakókocsis idõs házaspárnak kis gondja akadt a lakókocsi autó mögé forgatásával. Segíteni akartam nekik, hisz õk is olyan kedvesen mutogatták elõzõ este a sátrazáshoz alkalmas helyem. Lementem a sátorhelyemtõl egyel alacsonyabban fekvõ placcra, de nagyon meglepõdtem, amikor a kisöreg egy távirányítóval, anélkül, hogy hozzáérne mozgatta a behemót nagy karavánt. Kiderült számomra, hogy a kerekeire egy dörzshajtást lehet csatlakoztatni, amit távirányítóval kezel, így mint egy elektromos kisautó, oda megy önmagától a lakókocsi, ahová csak akarja. Nem a kocsival kell aláállni, hanem a lakókocsival áll rá az autó vonóhorgára. Most már ezt is tudom. Mindenesetre örültek az igyekezetemnek, és egy másik pár súgott, amikor jelezték, hogy csak a kézifék maradt behúzva, azért bénázik az öreg.
A reggeli napsütést ezalatt felváltotta egy párafelhõ, ami úgy tûnt, megállt a kemping völgyében. A sátor nehezen száradt pedig a nagyja vizet viledával le is szedtem róla.
Az indulást követõen ismét hegymenettel kezdtem, jó volt bemelegítésnek, aztán le-föl. A D940-en mentem egészen Le Havre-ig. Egy kisebb kerülõtõl eltekintve nem bonyolódtam bele a "le a faluba, fel a faluból" szitukba, elég volt tegnap. Út közben kukásmellényes motorosok taszajtottak le az út szélére, valamilyen konvoj közeledését jelezték elõre. Voltak vagy huszan, aztán amikor megérkezett a felvezetett kb. tíz kerékpárversenyzõ, majdnem hangosan elröhögtem magam. Ekkora felhajtást nekik? Mint kiderült, csak az élboly volt, a többiek, vagy százan, igencsak lemaradva követték õket.
Le Havre-ba érve reménykedtem, hogy még nyitva találok valami hipert, mert fogytán volt a lónyálam, de sajna nem jött össze. Megnéztem a kerékpárverseny befutóját és a virágos-szökõkutas fõteret, majd Párizs felé vettem az irányt. Minden bolt zárva volt, a belváros csak úgy kongott az ürességtõl. Úgy tûnt mindenki a strandon van.
A külváros nem sokban különbözött, de az egyik sugárúton találtam egy internetezdét. Nem volt olcsó, de beültem hogy a sok elmaradásom bepótoljam. 3 órát sikerült eltöltenem így a neten + a két forrócsoki máris kitett 18,3 €-t.
Sebaj, ez is meglett.
Az út további része érdekesen alakult, hisz nem tudtam pontosan merre megyek, hol lesz kempingem, csak azt tudtam, hogy ez lesz a legrövidebb út az Eiffel toronyig. Az eleje érdekesen, autópálya szerûen kezdõdött, de az ipari parkot elhagyva, snassz mezei útként folytatódott. Nyomtam, ahogy csak tudtam, még a néha viharossá váló szembeszél se szegte kedvem. Jól ment a tekerés. Esteledett már és a falvakat lestem, hol akadok egy kempinget jelzõ táblára. Már-már felcsillant a szemem, amikor lakóautós placcot láttam, de kiderült hogy csak egy értékesítõ bemutatótelepe volt. A következõ 10-15 kilométeren egyre szebb házak is voltak, amiket megcsodálhattam, de a legjobban a megtalált kempingnek örültem. A gazdasszony, jó eséllyel indulhatna egy horrorfilm szereplõválogatásán, de angol tudás nélkül is vágta mi a pálya. Ön perszön, ön tent, katr öjró trá szánt. (Vagy valami hasonló)
A vizesblokk a rozoga házikó ellenére elég kultúrált. 18 perc alatt fellõttem a sátram, tusoltam egyet és Jó éjszakát!

Napi megtett táv: 82,1 km

A szállás: Camping au Les Forges

Koordinátái: N 49,53061 E 0,49716

39. nap - 2007.08.25.- Fécamp - 3448 km

2007-08-26T18:18:00.001+02:00

Egész éjszaka csak forgolódtam, alig kaptam levegõt, szakadt rólam a víz, és továbbra is köhögök. Egyre betegebb vagyok.
Sajnos az idõjárás mit sem változott az angliaihoz képest. Teljesen be van borulva, hûvös van, nem sok kedvem van így felkelni sem, nem hogy tekerni.

De aztán! Kisütött útközben a nap. Egyre szebb partokon haladtam és a kedvem is megjött. Ma jobb választásnak bizonyult a D940, D925, D75, D68 és folytatásai, mint tegnap. Igaz a látnivalókért meg kellett küzdeni, de többszörösen is megérte. Általában minden partmenti település két sziklafal közötti völgybe vagy öbölbe van beékelõdve, ami azt jelenti, hogy mindig le kell menni a fensíkról a partra, majd vissza. Szép a táj és a tengernek is gyönyörû világoskék, ha jól tudom akkor ez az azurkék, színe van. Jól ment a tekerés, ugyan úgy mint tegnap. Az utazósebességem sík terepen 30-32km/h, persze a sûrû megállások igencsak lerontják az átlagot. Mindig kitalálok valamit. Hol inni állok meg, hol fényképezni, hol csak a szemüveget felvenni. Ezek persze mennének menet közben is, de nem akarok megkockáztatni egy csellengést, mert azért elég forgalmasak ezek a kis utak is.
A sok gyönyörködés közben gyorsan telt az idõ de haladtam ahogy tudtam. Féltávra mindenképp hosszabb megállót és ebédet akartam, mert a tegnapi táv nagyobb szünet nélkül megviselte a lábaimat. Az achilleszem (az angol nénitõl tudom: ham-string) továbbra sem akar javulni. Nyugalmi állapotban semmi, csak vastagabb mint szokott, aztán ha jön egy emelkedõ utáni lazább rész csak lemerevedik (ezt hívhatják merevedési zavarnak? :) ) és röcsög ropog ha mozgatom. Ezen túl a zsibbadás is megvan a jobb tappancsomnál és bal kezemnél. Egyébként, köszönöm, jól vagyok!
A szünetet egy plage-on ejtettem meg. Ááá! Senki se nézett meg amikor kipakoltam a kis elemózsiás zacsikat a partfalra és elkezdtem tankolni. Mindenki csak sétálgatott, páran sárkányt eregettek, de látni lehetett már merész fürdõzõket is.
Olyan jól esett a tegnapi szerzemény, a mediterrán tonhalas saláta, hogy egybõl két adagot lenyomtam és attól tartok, hogy a harmadik se éli meg a holnapot. Kaja utána kicsit kifeküdtem a napra, had gyógyítson. Lett belõle egy órás pihi, de jól esett. Nehéz volt újra rávenni magam a tekerésre, de az emelkedõ segített tisztázni a gondolataimat.
A terv Le Havre (~120km) lett volna mára, de a késõi indulás nem hagyott elég idõt. Pedig nem fáradtam el nagyon, tudtam volna még menni csak a kempingek recepciói 8-kor bezárnak. Nem akartam kalamajkát, így Fecamp-ban próbáltam kempinget keríteni. A városba hosszasan, 43-as macskasebességgel gurultam be.
Igen-igen kedves Olvasó! Itt egy új fogalom kerül bevezetésre, amit kb. 5 napja tartogatok magamban, de most itt a remek alkalom, hogy megosszam veled. Ezzel azt a sebességet fogom megnevezni a következõkben, amit egy leejtõn tekerés nélkül tudok elérni. És hogy miért éppen macskasebességnek becézem? Egyrészt, nem tudom a fizikában használt fogalom pontos megnevezését, (gyorsulással nyert sebesség-légellenállás-gördülõ ellenállás+-(hát)szél), másrészt, a macskák zuhanásakor is megfigyelt tényezõk lépnek fel a jelenség közben.
Amikor a macskák kiesnek valahonnan magasról, akkor a zuhanásuk egy állandóvá váló sebességen történik, mivel a testüket borító szõr légellenállása a gravitációs gyorsulás ellen dolgozik. A kis testtömegükbõl és a relatív kis sebességbõl adódó lendületet pedig szerencsés esetben, fel tudják "dolgozni" a landoláskor. Ezért létezhet, hogy pl. egy tizedikrõl kipottyanó macska megússza az esést. Persze ugyan ezek a tényezõk megfigyelhetõek minden tárgy szabadesésekor, csak pl. az embernek nincs akkora szõrzete, ami tompíthatná a puffanást.
Szóval, macskasebesség:tekerés nélkül elért sebesség a leejtõn.

A kütyü nem tudott segíteni kempinget találni, mert annak ellenére, hogy ismeri a falvak legkisebb, legeldugottabb utcáit is, nincsenek benne a parti kempingek.
A táblákat lestem és a város központjából sikerült is kitalálnom egy mesés helyre. A képen is látható kempingbe értem épp az utsó pillanatban. A kilátásból kikövetkeztettem, hogy nem lesz olcsó, de nem sajnálom érte a 12,5 €-t. Tusoltam egyet és most elteszem magam holnapra. Hátha ismét napsütésre ébredhetek reggel, mint kb. három hete.

Napi megtett táv: 94,2 km

A szállás: Nem ismert a neve

Koordinátái: N 49,75592 E 0,35996

38. nap - 2007.08.24.- Biville sur Mer- 3354 km

2007-08-26T18:17:00.001+02:00

Napi megtett táv: 126,3 km
A szállás: Névtelen maszek kemping
Koordinátái: N 49,98160 E 1,25818

37. nap - 2007.08.23.- Wimereux- 3228 km

2007-08-26T18:16:00.000+02:00

Elaludtam reggel miután lenyomtam a csörgõt, riadva ébredtem 7:23-kor. A reggeli finom ham&eggs volt pirítóssal, tejjel. Az indulás 1 órás csúszással valósult meg. Igazából nem lett volna gond, mert csak 15,5 km választott el a komptól csak azt nem tudtam, hogy ezen a távon két magasabb dombot is meg kell mászni. Kész voltam korán reggel. Szép lett volna a táj és a rálátás a tengerre, de a tegnap estihez képest mégpárásabb, felhõsebb volt a levegõ és az esõ is szitált.
Ahogy a kikötõbe értem mindenem tiszta víz volt ismét, mint tegnap elõzõ este.
Szerencsére, a P&O sem vacakolt a foglalás pontos idõpontjával. Sajnálkozva mondta az operátor, hogy erre a hajóra már nem tud felengedni, de a következõ, 12:50-esre igen.
A fölös másfél órát egy szervíz területi Burger Kingben ütöttem el, de elõtte lecseréltem legalább a felsõm, hogy ne fázzak. Hatalmas nagy ez a kikötõ, nem hiába Európa legnagyobbja. 234 sávon állhatnak be az autók, motorok, kamionok a kb. 10-11 terminálhoz.
Van is forgalom rendesen. Egy kis statisztikájuk szerint, amit egy nagy kijelzõn jelenítettek meg a sok safety info és reklám között, több mint 46 ezer utas ment át a termináljaikon tegnap.
... és még amirõl nem tudnak!
Kicsit vicces, hogy egy otthon kinyomtatott foglalási doksi alapján engednek be a kikötõbe (nem ellenörzik) és utána senki sem kéri a jegyed, amit a foglalási szám alapján állítanak ki, amiért vagy bemész vagy nem a helyi irodába. Lehet, legközelebb is a mostani foglalással utazok?
A tegnapi, nem tervezett magasabb szállás árat már nem futotta a kápé, kártyáztam, a megmaradt 17-18 £-omból tizet ìgy "elvertem" a királynál. Jól esett egy nagy forrócsokival zárni a halas menüt.
A beszálláskor megint az elsõk között kellett mennem a belgiumi motoros találkozóra igyekvõ kétkerekûekkel. Persze a kiszálláskor fordított a sorrend, szívhatjuk a sok kocsi füstjét mire kiengednek a sor legvégén. A csónak kisebb volt mint a Northfolk-é, ami a billegésén is erõteljesen megmutatkozott. Bár ez annyival jobb volt, hogy lehetett az ormányába is ülni, ahonnan jobb volt a kilátás mint oldalról. Az út közben folyamatosan olvasták be a "fontos bejelentéseket"(Important annuncement), mint pl.: "A Disney Park egyik menedzsere ma a vendégünk, akinél a négynapos belépõ áráért most egy 6 napos belépõt tudnak váltani..... Stb. Stb. Ezek után nem tudom, hogy konferálnák be ha süllyedne a ladik?
Gyorsan átértünk, mert közben írogattam, ill. kiegészítgettem a memókat.
Mennyivel másabb ideát! Igaz fátyolfelhõs az ég, de legalább lehet néha érezni a nap sugarait. Calais-ban kerestem egy turista irodát, majd elindultam a part melletti D940-es úton. Szép kanyargós, le-föl, de élveztem, mert volt mit nézelõdni. A háborúból visszamaradt tájképek, bunkerekkel és erõdökkel, katonai temetõkkel, dünés területek, valamint a riviérát idézõ települések, házal. Szép környék. Mára nem igazán terveztem, de azért nem akartam nagy lemaradásba se kerülni, tekeregtem amíg nem kezdett el sötétedni. A következõ nagyobb boltban bevásároltam és kerestem egy kempinget. Nem volt nehéz, mert a part közelében lépten nyomon lehet találni. Minden településen van vagy 3-4. Lesátraztam az egyik útszéliben, kimostam és két Kalmopirinnel eltettem magam másnapra.

Napi megtett táv: 63,3 km
A szállás: Camping Municipal L'Olympic ***
Koordinátái: N 50,76042 E 1,60747

36. nap - 2007.08.22.- Folkestone - 3164 km

2007-08-26T18:14:00.000+02:00

Az éjszaka csak forgolódtam, kicsit megfáztam tegnap és a vihar sem segítette a pihenést. Reggel nehezen keltem fel mert esett az esõ. Nem jó ilyenkor pakolni, mert még azt is át kell gondolni, hogy mit kell változtatni a megszokott sorrenden, hogy legkevésbé ázzon el bármi is.
A bicaj elborult tegnap, meg ma is párszor, szükségessé vált a csomagtartó szerelése. Kb. délre végeztem mindennel. Útra keltem. Az idõ is normalizálódott, ha az normálisnak mondható, hogy nyár lévén nem süt a nap, és csak idõ kérdése, hogy mikor kezd el esni a borult égbõl.
Az elsõ 30 kilométer megtétele után letelt az idõ. :( Olyan felhõszakadás kapott el, amivel még eddig nem volt dolgom. A környék egyébként érdekes volt. Régi, lovagi korokat idézõ falvakon keresztül tartottam a kiszemelt déli célpont, Folkestone felé. Az egyik faluban találtam egy olyan templomot, aminek nem tudtam ellenállni. Be kellett kukkantanom. Mindegyik érdekes a körülöttük lévõ régi sírok miatt, de ez valami miatt még vonzóbb volt. Persze, a menekvés az esõ elõl is motiválta tettemet. Egy kedves hölgy rendezgette épp a sekrestye (vagy mi?)dolgait, amikor beléptem. Kérdeztem, fotózhatok-e? Erre õ elkezdett mesélni a templomról. Büszke volt, a falu, lehet egyetlen, kincsére. 1112-13-ban építették a templom eredeti fõhajóját, majd az 1500-as években egészítették ki az oldalszárnyakkal és hajókkal. A tornyának volt egy kupolája is, de az XIX. század közepén ledõlt és az akkori kor stílusának megfelelõ bástya szerû kialakítást kapta. Nyolc harangja van, és valami érdekes réz díszítést is mutatott a padlózaton.
Tipikus angol templom, de nekem tetszett.
Az esõ továbbra sem akart csöndesedni, így tovább álltam. Volt még több mint 60 kilométerem. Az elképzelésem ellenére itt is volt rendesen le-föl, de már megszoktam. A szél minden jóindulatát összeszedve besegített hátulról, de ekkora súlyt feltolni....
A felsõ ruháimat egyszer már lecseréltem, mert kihültek rajtam, az újabb váltást inkább próbáltam melegen tartani, mert esélytelennek tûnt száraznak maradni. A kajálást ma nagyon elcsesztem. Reggel is már csak almám és banánom volt, amibõl 1 utóbbit végeztem ki, de útközben is egész végig egy nagy szupermarketre vártam. Nem jött velem szembe. Ellenben találtam egy keróboltot. A tulaj szerintem, rajtam realizálta a napi bevételét a 4£-os belsõgumival és a 3,5£-os spray-vel, no de mindegy. Ezek is megvannak. A távolság lassan fogyott, a szupermarket meg csak nem akart jönni. Mindenhol csak bezárt kisboltokat találtam. Vagy fogadó vagy shop nélküli benzinkút volt amit nyitva állt.
Már már felcsillant a szemem, amikor kiderült , hogy tizen egy-két kilométerre voltam a céltól, de az esõ megint belelendült. Próbálta utamat állni, és amikor látta nem boldogul, kis éles kavicsot szórt elém. Na, szóval nem mese ez, de az sajna tény, hogy a legnagyobb esõben kaptam defektet. Nem akartam a csomagjaimat mégjobban beáztatni ezért kerestem egy közeli házat, ahol eresz alá állásra láttam esélyt. Egy kedves hölgy engedett be a garázsába és miközben foltozgattam (nem akartam egybõl "ellõni" az új tartalék belsõt) kínálgatott innivalókkal.
Elkészültem és amikor elbúcsúztam megdícsérte az angolom, amin szó, mi szó, magam is meglepõdtem.
A folytatáshoz adott némi mentális lendületet, de az gyorsan lelohadt, amikor odaértem a kempinghez. Egy lóversenypálya szomszédságában lett volna, és biztató jelként ki is volt táblázva, de nem üzemelt. A helyieket kérdeztem, hol lehet legközelebb megszállni, de valami elcseszett akcentussal mondogatták a wlöbölödöá stb. szerû mondataikat. Ekkor már tök sötét volt. A világításom igencsak kifogásolható fényerõt produkált, de nem volt mit tenni, menni kellett. Kihülõ vizesen, éhesen, és ami legszörnyûbb volt, céltalan. Mindenképp Dover felé kellett tartanom, hogy csaljam a távolságot a holnap délelõtti kompolás miatt. Gondoltam, ha nem lesz más lehetõség, akkor egészen a kikötõig eltekerek, közben csak találok valami kajáldát és szállás "mindegy áron". Meglepetés volt a nap végére, hogy az egyik benzinkútnál nyitva volt a shop és ráadásul tartottak tejet is és még olcsó is volt. Gyorsan benyomtam 1 litert, biztos ami biztos, és elmajszoltam hozzá egy rúd csokis kekszet. Már csak a szállás és a ruhacsere hiányzott. 10:40-kor értem be Folkestone-ba és a harmadik szálláshelyen megkaptam az utolsó szobakulcsot 35£-ért. Ez egy "Bed & Breakfast" szállás volt. Szépen berendezett szobát kaptam a padlástérben és még a Wi-Fi-jüket is használhattam. Ez utóbbinak persze nem sok haszna volt, mert csak a lépcsõházban volt normális a vétele, meg egyébként is, egy ilyen nap után nem sok kedvem volt hajnali 1-kor böngészgetni. Sajnos a saját blogomat meg se tudom nyitni, mert állandóan belefagy a kütyü, annak ellenére, hogy már nemegyszer töröltem az temp. Internet fájljait. Inkább lefeküdtem, mert 7:30-kor reggeli és utána indulás Doverbe.

Napi megtett táv: 122,2 km
A szállás: Chandos Guest House
Koordinátái: N 51,0811545 E 1,1734561

35. nap - 2007.08.21. - Abbey Wood, London - 3042 km

2007-08-26T18:13:00.000+02:00

Nagyon jót aludtam. Megint nehezen ébredeztem. Gyorsan kimostam a szennyeseket és irány London. Próbáltam a PDA-val terveztetni az utat, egyik látványosságtól a másikig, de nem akarta a jót. Szó se róla, olyan is volt ahol én nem hittem neki pedig mégis. Az átkelés a Temzén pl. Kompot vett igénybe, annak ellenére, hogy tuti úgy nézett ki a környék mintha híd lenne a közelben. Ez is megvolt. Nem került pénzbe, de élményszámba se ment.
A város központja felé haladva nem igazán találtam rendezettnek a képet. Nagyon felfordulás volt az építkezések miatt és koszosak, elhanyagoltak voltak az utcák. Talán ezek egy nagyváros velejárói?.
Amire leginkább kíváncsi voltam az egészbõl az Notting Hill és a Portobello road piaca volt, valamint a speaker's corner a Hyde parkban.
Mindkettõt láttam a "kötelezõ" feladatokon túl, de a piacot majdnem feladtam, amikor már vagy fél órája tekeregtem túrám legnyugatibb területén. Az egyik kedvenc filmem (Sztárom a párom, magyarul) részben itt játszódik, ezért voltam ennyire kíváncsi rá. A konkrét momentumok közül csak egyet találtam meg tutira, a tetováló szalont ahonnan kijön a részeg muki, aki valami badarságot tetováltatott magára. Igazán hangulatos környék , bár a film élménye sokat tupíroz rajta. Esteledett (bár egész nap szürkület volt) mire a belváros felé vettem ismét az irányt. Parlament, Westminster Abbey, Big Ben, London Eye aztán uzsgyi a kemping, ami még 16,5 kilométerre volt. Közben megint rákezdett. Nem esett, nem áztatott át azonnal, csak szép lassan, komótosan. Pedig jó lett volna még megkeresni a Greenich-i meridiánt, mert útba esett. Valamit lefotóztam, de az valamilyen gyalogos alagút nyilásfõje lehetett a rajta lévõ írás alapján. A kütyüvel visszataláltam végül a kempingig, vettem egy jó forró fürdõt és már megyek is aludni, mert elmúlt 1 óra. Jó éjt!

Napi megtett táv: 71,7 km
A szállás: The Caravan Club, Abbey Wood
Koordinátái: N 51,48524 E 0,12021

34. nap - 2007.08.20. - Abbey Wood, London - 2970 km

2007-08-26T18:06:00.000+02:00

Annak ellenére, hogy tegnap egész nap pihentem, nehezen ment a felkelés. Az idõ sem változott sokat, minden felhõben úszott és szemerkélt az esõ. Az utamat alsóbbrendû utakra terveztem, de nem gondoltam volna, hogy ez azt jelenti, ezek egynyomsávos utak lesznek. Olyan vadregényes tájon kerekeztem (ami a képen is látszik), hogy mostmár tudom, honnan veszik az újkeletû regények írói azt a sok manó szerû lényt, életrekelõ fát stb. Ha én is ilyen helyen nõttem volna fel, akkor lenne tovább is az emberszerû sünnél. :)
Mindenesetre érdekes, hogy mennyire hagyják az ilyen kis utakat benõni. Mindenhol csak az út szélénél húzott függõlegesnél nyírják a bukszusokat, fákat, gazt, így "növényfalak" között lehet közlekedni. A kis települések nem messze helyezkednek el egymástól, az utak mellett kijelölt gyalog ösvények is összekötik õket. Ezek a régmúltból maradhattak vissza, mert egynémelyiket régi kõtábla jelzi és nemegyszer farmokon vezetnek keresztül. A dimbes-dombos vidékhez ez esetben nem hullámvasút, hanem szellemvasút társult. Azért így írom, mert amíg a hullámvasútnál látni hova érkezel, itt sajna egyáltalán nem voltak beláthatóak a kanyargó utak. Ez azt jelentette, hogy miután jól kifáradtam felfelé, utána lefelé is csak szinte lépésben tudtam ereszkedni. Sebaj, szép volt.
Út közben megint megálltam pumpálni és rájöttem hogyan lehet az automatával felfújni a szingós kereket. Így ismét egy kicsit könnyebb volt, de azért rendesen kifáradtam.
A könnyebbik szakasz Maidstone elõtt várt rám, ahol az addig leküzdött magasságot kellett legurulni. Innentõl végig fõuton közlekedtem, olyannyira, hogy volt háromsávos autópályára emlékeztetõ is egy jó hosszú szakaszon. Az egyik csendesebb szakaszon megláttam egy fickót, aki ellenkezõ irányba tolja a bicaját. Kérdeztem ügybuzgón, hogy defekt miatt tolja-e? Tudok neki segíteni, mert van szerszámom. Átjött az oldalamra és közölte, hogy négy lyuk van a kerekein és milyen rendes tõlem, hogy segítek neki. Erre mit lehet mondani? Beszoptam. Nem egy lepukkant bicajos volt, csak szervízbe tolta a bicaját. Ráadásul még szerény sem volt, mert a ujjnyi méretû lukat is meg akarta foltozni a mittudom hanyadik foltommal. Meg se várta, hogy megragadjon rendesen már pumpálta is fel. Barbár. Szörnyû kudarc volt számomra. Na így segítsen az ember valakinek?
Rochester felé korrigáltam az útirányt, mert az eredeti tervtõl eltérõen jobbnak találtam ha London innensõ oldalán lesz a szállásom. Ez is egy százasra volt a reggeli indulástól, de a visszautat nagy mértékben le tudja egyszerûsíteni. Este 9 (CET, Közép-Európai Idõ, nem állítgatom ezért a pár napért a kütyüket) elõtt értem ide valamivel. Már csak a gondnok állt rendelkezésre, az iroda zárva volt, de kedvesen segített. Gyorsan letáboroztam még a teljes sötét elõtt és megebéd-vacsoráztam. Úgy tûnik ma kevés folyadékot ittam. Legközelebb jobban odafigyelek rá, mert a párás és hûvös idõ ellenére izzadok, de rendesen.
Az információs pontról összeszedtem a releváns infókat és megterveztem a holnapi városnézést. (Ez egy kis szoba a recepció mellett, ahova az összes helyi, turisztikai prospektust és fontos helyi infót helyezik ki)
Remélem az idõ kicsit jobb lesz, mert megint szitál az esõ.

Napi megtett táv: 107,7 km

A szállás: The Caravan Club, Abbey Wood

Koordinátái: N 51,48524 E 0,12021